Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-06 / 1. szám

TOLNA VARBCfcOTX.

3

voltak számottevő érdemei, amelyek fölött szemet hunyni a pártatlan embernek még akkor sem szabad, ha azért haladópártinak csúfolják.

.^/_^Íkötmány ellenes kormánnyal szemben legridegebb és legszélsőbb ellenzéki helyezkedtünk, ez azonban még nem teszi senkinek sem kötelességévé sem a koalíciónak magásztalasat, sem pedig a szabadelvű pártriak tríinden áron való legyalázását és megbélyegzését. 1

, ]A hazaüságból monopóliumot űzni nem lehetf:Azt . mondani, . hogy csak a koalíciós berkekben, virul a 'hazafiság és mindenki rögtön bagy hazafivá válik, mihelyt belép a koalicóba —P , Jftezhető legnagyobb injuria, másrészt épp annyira"tárthatatlan és igazságtalan valakit szabadelvű vagy thaladópártinak nevezni csupán azért,"mert nem lépett, be a koalícióba.

Nem-e abszurdurií,3 hogy azok a hazaárulóknak kikiáltott képviselők, kik a zsebkendő szavazásnál tényleg közreműködtek, de később, mikor látták a koalició győzelmét és a szabadelvű párt bukását, beléptek az alkotmánypártba, egyszerre nagy haza&akká és nemzeti hősökké lettek.

Avagy nem-e kell nagyobb erkölcsi bátorság hozzá és nem-e megkülönböztetettebb politikai felfogásra, tisztultabb érzékre és ízlésre vall, ha valaki nem hajszolja a népszerűséget, nem odasiet, ahol van a hatalom és nem sütkérezik a fölkelő napnak fénysugaraiban? Szívesen meglátjuk a fényt, de az nem vakít el bennünket annyira, hogy az árnyékot észre ne vegyük.

1907 január 6

VÁRMEGYE.

Újév a vármegyén.

Tolnavármegye tisztviselő kara az uj év alkalmából a főjegyző távollétében Forster Zoltán tb. főjegyző vezetése alatt tisztelgett Dőry Pál alispánnál, kit dolgozó szobájába léptekor zajos éljenzés fogadott.

Forster Zoltán szépen átgondolt beszédében többek között a következőket mondotta:

Mint a rossz álom, melyből a felébredés megváltás, — élénk emlékezetünkben van még azon kétségbeejtő állapot, mely az imént lefolyt esztendőben ónsuly gyanánt nehezedett közéletünkre, mely nyilvánult abban, hogy törvényhozásunk karhatalommal feloszlatva volt, az absoíutizmus örvényébe jutott. Édes hazánk legkomolyabb érdekei, ősi alkotmányunk bástyái forogtak kockán. Az az alkotmány, a melyet a számtalan vészben és viharban sokkal inkább kidomborodottabbnak, meggyökeresedettnek hiszünk, érezünk és tudunk, minthogy csorba eshetnék annak épségén.

Elszomorodva a bizonytalanság, kétkedés nyomasztó hatásai alatt voltunk, a melyet a nemzet dicső múltjának és önerőnkbe vetett

zsebkendő volt szétteregetve s az egyetlen asztalon, amelyen valószínűleg ettek,1 fehérnemű száradt.

Egy görögdinnyeformáju, piszkos kis pesz- tonka egy gyereket csititgatott a karján és a Kata kisasszony férje, a lírikus — ágyban feküdt nátha betegséggel.

Tehát ez a »furor amatorius« édene, gondoltam, amint szétnéztem a szobában.

Kata kisasszony leültetett egy székre, közel az ajtóhoz s az ágyból bemutatta a férjét, engem meg viszont a férjének.

A lírikus a bemutatás után érzelgősen sóhajtott és szemeit drámaias fordulatokban kezdte forgatni.

— Istenem, — szólt, — milyen kellemetlen helyzetben jöhet hölgyek előtt az ember, ha felesége van. 0 nem hagy felkelni. A házasság nem egyéb, nagysád, mint eszklavázs.

— De — mondtam én — gondolom, önöknek édes ez a rabszolgaság ?

Kata kisasszony elpirult s egy kisleány szégyenlősségével sütötte le szemét a férje előtt.

Azután egy kis ideig egyik sem szólt hozzám.

feltétlen bizalmon alapuló önérzet és akaraterő tudata tett csak elviselhetővé.

De hála az isteni gondviselésnek, e válságos helyzetben Felséges királyunk és a nemzet bölcsesége csakhamar megtalálta a kivezető utat, a törvényes rend szeretett hazánkban ismét helyreállott.

E válságos időkben oly vezető férfiút bírtunk Nagyságodban, ki vármegyénknek, a megye közönségének, tisztikarának érdekeit tette mágáévá és képviselte tudása erejével,: lelkesedése lángjával és egyéni kiváló tulajdonságainak fegyvereivel.

Vessünk azonban fátyolt a múltra, de tanuljunk és okuljunk belőle. Egy kimagasló díszes állást — a közügy javára odaadó lelkesedéssel betölteni a legnemesebb feladat, melyre férfi törekedhet — a közbizalom és szeretet nyilvánulásait érezni, tapasztalni: a legfőbb kitüntetés, öröm és boldogság 1 Ennél nagyobb önérzetes férfit nem érhet, ily díszes, virág-ko- szoru övedzi Nagyságodat is, hisz önzetlen, önfeláldozó fáradsággal, idejét, nemes lelke hevét, vármegyénk iránti szeretetét és kiváló képességeit a közügynek és vármegyéjének szentelvén, örvendhet a közbecsülés, szeretet és tiszteletnek.

Lelkerír egész melegével szivből kívánom, árasszad, az Isteni gondviselés Nagyságodat minden jóval; ‘a mindennél becsesebb népszerűség szép erkölcsi diadalával, örömeivel.

Isten tartsa és éltesse Nagyságogat továbbra is szeretett vármegyénk, családja^és mindnyájunk javára és őszinte örömére sokáig. ;>i .

Dőry Pál alispán válaszában köszönetét! mondott a tisztikar figyelméért. Tizenkettedszer jelennek meg előtte tiszttársai, akiknek együttműködésére és szeretetére mindig nagy súlyt helyezett. Szive melegével viszonozza a tisztikar ragaszkodását. Hosszú hivatalos pályafutása alatt mindig arra törekedett, hogy tiszttársainak a közügyek ellátásában kifejtett munkáját lehetőleg kellemessé tegye. Lehet, hogy ez az általa követett rendszer módosulásra szorul, de ő azon már a jövőben sem fog változtatni, mert meggyőződése, hogy tiszttársai mindent el fognak követni, hogy a gondjaikra bízott közigazgatási teendőket a legnagyobb odaadással, lankadatlan buzgósággal és önfegyelmezéssel szolgálják és teljes mértékben eleget tegyenek a hivatásukkal járó kötelezettségeknek, annál is inkább, mert a közigazgatás ügyköre ezernyi szálakkal van összenőve az egyesek, a vármegye közönségének és az ország érdekeivel.

Kéri tiszttársait: forduljanak hozzá bizalommal minden ügyükben; szívesen veszi a jóindulatú figyelmeztetést is, ha annak célja a köz java

Áttérve az országos dolgokra, nagy melegséggel emlékezik meg a koronás király és a nemzet bölcs magatartásáról, mely a felfordu- lásssal fenyegető állapotokról a kibontakozást lehetővé tette. Nem a nagyhangú beszédek, nem a frázisgyártók érdeme ez, hanem a magyar nép józan okosságáé, mely az egész vonalon érvényesült és történjék bármi, jöjjön bármily fordulat, nyugodtan nézhetünk eléje, mert más, mint a magyar nemzet a korona alatti önálló államiságának és függetlenségének erősödése és biztosítása nem következhetik 1 (Lelkes éljenzés).

Az alispán beszéde végén tiszttársainak jó kivánatait fejezte ki és ezzel a tisztelgés véget ért.

Az asszony oda ment a férje ágyához, valamit suttogott vele, kérlelő, alázatos arccal, az meg a méregtől hevesen kipirulva, valamit durván kapott ki az asszony kezéből. Egy csomó szivar volt.

Az asszony most szomorú arccal fordult hozzam s a gyerekre mutatott.

— Ez az én kis fiam. öt hónapos.

Tudomásul vettem s azt kérdeztem tőle

halkan:

— Boldog kegyed ?

A lírikus gyufát kért, hogy szivarra gyújtson s az asszony sugárzó arccal sietett eleget tenni a kérésnek.

Azután leült egy kötőgép mellé s mig egy csomó rossz harisnya közt keresgélt, hangosan felelt kérdésemre :

— Nagyon boldog vagyok. Ne higyje, hogy valamit megbántam. Most egy kissé, igaz, hogy rosszul megy a dolgunk; férjemnek afférje volt az igazgatóval és otthagyta a társulatot. Mindennap kap különben ajánlatot, de a télen beteges volt s én nem engedem meg, hogy virágvasárnapig elszerződjék.

Mikor azt mondta: én nem engedem — elpirult.

községi Elet.

— Á latbetegségek Felsőnánán az ebveszettség megszűnt. Kiirtatott egy kutya. — Tolna- némediben az ebzárlat elrendeltetett. — Döry- patlanban a sertésvész és lépfene szórványosan föllépett. — Tamásiban az ebzárlat elrendeltetett. — Szekszárdon a sertésvész megszűnt. Elhullott 27 drb. sertés. — Ujdombóváron és Simonmajor községben a sertésvész megszűnt. Elhullott 1618, illetve 101 drb. sertés. — Oerjenben a sertésvész megszűnt. Elhullott 18 drb. sertés.

— Tamási! iparhatósági megbízottakul megválasztattak : Hirsch Pál, Vogl János, Khiesz Ádám, Strausz Antal, Nagy Viktor, Kintli Pál, Szalai Sándor, Dillmann József, Locherer János, Weisz Adolf, Gerhauser Gyula, Dániel Lipót, Szatai János, Müller Ede, idősb Stokkinger Rudolf, Piringer János, Bélák János, Szokola Lajos, Danner István, Hutflesz János. — UJ- dombóvár község képviselőtestülete egyhangúlag elhatározta, hogy községi irnoki állást szervez 1200 K és 300 K évi fizetéssel és ez állásra Horváth János jegyzősegédet választotta meg.

Az 1906. év krónikája.

(Szekszárd és Tolnavármegye.)

*űd W- Január.

Gróf Zichy Gyula pécsi püspököt a Vatikánban a Sixtus kápolnában újév előtt néhány nappal a pápa őszentsége fölszentelte. Kíséretében volt Wosinszky Mór apátplébános, aki Rómából karácsonyra érkezett vissza Szek- szárdra. Balog Károly táblai tanácselnök a pécsi kir. tábla elnökévé, Závody Albin rózsahegyi kir. törvényszéki elnök pedig kúriai bírói címmel és jelleggel a nagykanizsai kir. törvényszék elnökévé neveztetett ki. A vm. közigazgatási bizottság meleghangú búcsúlevelet intézett gr. Széchenyi Sándor lemondott főispánhoz. A város letárgyalta az ügyviteli, szervezési, csend- háboritási és vásárrendtartási szabályrendeleteket. Az ártézi kutépités dolgában pedig elfogadták Tóth Károly indítványát. Az exlex miatt 94904 K-val kevesebb adó folyt be, mint az előző év ugyanazon hónapjában. A király gr. Széchenyi Lajost követségi tanácsossá nevezte ki. A baja-bátaszéki hid építésére kiírják a pályázatot. A D. K. M. E. Bátkay László képviselőt igazgatósági tagul választja. Márffy István főispáni titkártTuróczvármegyébe helyezik át. Feilitzsch Arthur földmivelésügyi miniszter meglátogatja a selyemgyárt. A kereskedelemügyi miniszter elrendeli, hogy hogy Szekszárd, Tolna, Mözs, Hídja, Kölesd és Bátaszék állomásokon a rakodó berendezések 526,600 K költséggel átalakíttassanak. Báta község nagy küldöttsége Döry Pál alispán vezetésével tisztelgett a vallás- és közoktatásügyi miniszternél, hogy az 1200 hold kiterjedésű Furkó-pusztát a községnek eladja.

A szekszárdi izr. hitközség Leopold Sándor lemondása folytán elnökévé választja Leopold Kornél dr.-t és bankettet rendez a távozó elnök tiszteletére. ITary Ede, a szekszárdi népbank igazgatója, 65 éves korában és Fischer

— Ah igen, — vette át a szót a lírikus, kényelmesen fújva szivarjának füstjét — az érdekes affér volt . . .

Kopogtak az ajtón. Csinos, mindig a ka- csintásraálló, feketeszemü nő repült a Kata kisasszony karjaiba s onnan egyenesen a lírikus ágyához.

Nehem úgy tetszett, hogy a lírikusnál tovább időzik, mint az asszony karjaiban s olyan ügyetlen csodálkozással néztem erre Kata kisasszonyra, hogy szegény sápadtan és zavartan sütötte le a szemét.

A pesztonka észrevette az én kérdő tekintetemet, meg az asszony hirtelen elsápadását és szemtelen bizalmassággal hunyorított felém.

— Ez a,z ur kedvese, — súgta, amint dudorázva elment mellettem.

Felálltam, hogy menjek. Senki sem tartóztatott. Mikor elbúcsúztam, láttam, hogy Kata kisasszony roppant zavarban van. Nem értettem. A pesztonka elértette.

— Tessék megfogni a gyereket, — szólt — majd én kikisérem a nagyságát.

Kata kisasszony hálás pillantást vetett a leányra. Most már én is értettem, hogy miért. . .