Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1907-04-28 / 17. szám

TOLNA VARMEGYE. 3 — Ki lesz Pécsett a kir. ügyész? A pécsi kir. ügyészi állás megüresedvén, a pécsiek sze­retnék, ha arra Qyenes József dr. szekszárdi törvényszéki bírót, volt ottani alügyészt nevez­nék ki, mert Gyenes a pécsi társadalmi életben nagy rokonszenvnek örvendett és Pécsről való távozását nagyon sajnálják. — Uj muzeumörök A vrm. muzeum-bizott- ság javaslatára gróf Apponyi Géza főispán a vm. múzeumhoz Ács Lipót főgim. tanárt az ipar- és szépművészeti osztály, — dr. Bartál Kornél főgim. tanárt a természetrajzi, — Tolnai Arthur főgim. tanárt a könyvtári osztály őréül kinevezte s e hó 24-én adta át Döry Pál alispán h. muzeum- igazgató az uj őröknek kinevezési okmányaikat, valamint a vezetésükre bizott osztályokat is. — Salamblövö-veseny a Margitszigeten. Az Országos Galamblövő Egyesület délután tartotta meg tavaszi versenyének hetedik napját, nagy érdeklődés mellett. A nap legérdekesebb küz­delmét: a margitszigeti térélöversenyt Zichy Káz- mér gróf nyerte meg, második lett Inkey József báró, a harmadik Döry Jenő. Mindkét páros­versenyt Mocsonyi Antal nyerte meg. Az első tétversenyben a győzelmen Döry Jenő és Keglevich Gyula gróf osztoztak, mig a másodikban Döry Jenő és Inkey József báró. A harmadik tétver­senyben elsó'k voltak Csajághy Béla és Zichy Kázmér gróf. A negyedikben Gáspárdy Béla, az az ötödikben Csajághy Béla, a hatodik és he­tedikben Inkey József báró győzött. — Kinevezés és felmentés. A belügyminisz­ter Rafael Leo dunaföldvári anyakönyvvezető helyettest a nagyszebeni anyakönyvi kerületbe állami tisztviselő jelleggel anyakönyvvezető helyet­tessé nevezte ki és őt eddigi állásától felmen­tette. Ezentúl Dunaföldváron kizárólag a köz­ségi jegyzőikar köteles az anyakönyvezést ellátni. — Nöegyleti gyűlés. Az Egyesült Szekszárd- Tolnamegyei Nőegylet múlt vasárnap tartott választmányi ülést özv. Sass Istvánná elnöklete alatt, melyen a folyó ügyeken és segélyezések megszavazásán kívül elhatározta a gyűlés, hogy az idei tisztújító közgyűlését f. évi május 12-én tartja meg. A kiküldött számvizsgáló-bizottságba beválasztattak: Tihanyi Domokosné, Ágoston Istvánná, Mányoky Kornélné, Kovács Dávidné választmányi tagok és Krammer János titkár. — Tanítók az iskolaszékben. A szekszárdi róm. kath. tantestület 3 évenkint 2 képviselőt küld saját kebeléből az iskolaszékbe. A válasz­tás titkos szavazás utján a múlt szombaton dr. Fent Ferenc igazgató elnöklésével ment végbe. Legtöbb szavazatot nyertek és igy megválasz­tattak Várkonyi Sándor és Horváth Ignác bel­városi tanítók. — Nyilvános köszönet. A róm. kath. ovóda választmánya- a PFosms&i/-templomablakra ter­vezett gyűjtéséből 1146 korona 40 fillért adott 1 907 április 28 — Ezt nevezem én ceremóniázás nélkül tanítani meg az embert szalutálásra, mondottam tőlem telhető jókedvvel. A rossz tréfa a helyzethez képest kitűnő­nek tetszett. — Gratulálok, kezdte megint a kapitány, nem éri már önt semmi baj, sőt meglátja, még ma este vezetője lesz szakaszunknak, érzem, már fütik alám a kemencét. Valahányszor sebet kaptam, a mellettem álló tisztet mindig halálos golyó érte és — toldotta a szót halkabban és szinte szégyenkezve — a tiszt neve mindig P. betűvel kezdődött. Adtam a szilárd lelkűt; sok más is úgy cselekedett volna, mint én; sok mást is ép úgy megrendítettek volna a prófétai szavak, mint en­gem. Egyedülálló ember létemre éreztem, hogy senkire rá nem bizhatom érzelmeimet és hogy mindig hidegen rettenthetetlennek kell lennem. Vagy félóra múltán észrevehetően elgyen­gült az oroszok tüzelése ; ekkor előtörtünk sán­caink mögül, hogy az erődnek induljunk. Ezredünk három zászlóajból állott. A má­sodik azt a parancsot kapta, hogy megkerülje az erődöt a kapunyilás felől; a másik kettőnek kellett megkezdenie az ostromot. En a harma­dik zászlóaljban voltam. • Mihelyt előbujtunk a mellvéd mellől, a mely alig oltalmazott bennünket, néhány puska- sortüz fogadott, de kárt alig tettek bennünk. A át Döry Pál alispánnak, mint a Muzeum igazgató­jának és a Wosinsky szobor-bizottság elnöké­nek. A jpefolyt összegért a hölgy bizottságnak, mely a gyűjtést végezte, lapunk utján mond köszönetét Döry Pál, a Muzeum igazgatója. — Adományok a Wosinsky-szoborra. Szévald Mór főszolgabíró ivén adakoztak : Szévald Mór 3 kor. Tamási község 5 kor. Hesz Pál 2 kor. összesen . 10 kor Az ovoda által gyűjtött összeg 1146 korona 40 fillért tesz ki, mely összeget, mivel csak 12 koronát kérték vissza a S$cnt Cecilia ablakra, át­szolgáltatták a szobor alap javára. így legalább előbb lesz együtt a szobor felállításához szük­séges összeg. — Iskolaszéki alakuló ülés. A szekszárdi róm. kath. hitközség tudvalevőleg e hó 14-én választotta iskolaszéki tagjait. Az ujonan vá­lasztott iskolaszék hétfőn délután tartotta dr Fent Ferenc újvárosi plébános elnöklete mellett alakuló ülését. Elnök bejelenti, hogy a válasz­tás ellen felebbezés nem adatott be s igy az jogerőssé vált. Majd az iskolaszék tudomására hozza, hogy a megválasztott 18 rendes és 4 póttagon kívül az iskolaszéknek hivatalból el­nökei a belvárosi és újvárosi plébánosok, tag­jai a vall. alapítványi uradalom képviselője és a tanítók 2 képviselője. Ezután világi elnökké Döry Pál alispánt újból megválasztották, szám- vizsgálókul Kiss Károly táblabirót és Janosits Károly városi főjegyzőt, jegyzőül Horváth Ignác tanítót, gondnokul pedig Sugh Józsefet. Döry Pál elnök szép szavak kíséretében mondott kö­szönetét az iskolaszéknek bizalmáért. — Nagy hangverseny Szekszárdon. A szek­szárdi róm. kath. ovoda és az egyesült tolna­megyei nőegylet nagyszabású hangversenyt ren­dez május hó 8-án. Fráter Lóránt a kiváló magyar dalköltő és Tarnay Alajos az előnyö­sen ismert zongoraművész és zeneszerző fogják bemutatni művészetüket ez estén a szekszárdi publikumnak. Mindkét művész neve oly közis­mert; Fráter Lóránt a magyar «dalkirály», Tarnay Alajos a szubtilis, finom muzsika műve­lője egyaránt biztosítja a hangverseny magas művészi sikerét. Reméljük a szekszárdi közön­ség nem fogja elmulasztani. az amúgy is oly gyéren kínálkozó műélvezetet és tömeges láto­gatásával fogja biztosítani az anyagi sikert, is. A hangversenyt tánc követi. — Névmagyarosítás. Weisz Jakab bonyhádi születésű, sükösdi lakos, nevét «Fehér» re ma­gyarosította. golyók fütyülése meglepett: minduntalan hátra­kaptam fejemet, amivel ehhez a zajhoz jobban hozzáedzett bajtársaimnak tréfás megjegyzésekre nyújtottam alkalmat. — Akár hogy is van, mondottam magam­ban, még se olyan borzasztó dolog a csata. Nyomultunk előre, előttünk a lövészek; egvszerre csak hármas hurrát hullatnak az oro­szok, három tiszta, érthető hurrát és attól fogva elcsöndesültek, még csak egy puskát sem sü­töttek el. — Nem szeretem ezt a csöndet, mondotta kapitányom, nem néz ki belőle semmi jó. Úgy vettem- észre, hogy a mi embereink egy kicsit túlságosan zajosak és meg nem állhattam, hogy alattomban össze ne hasonlítsam vad zajongá­sukat az ellenség méltóságos csöndességével. Egy-kettőre ott terméttünk az erőd lábánál, a sánckeritést ledöntöttük, a földet felszakgat- ták golyóink. A katonák «éljen a császár!» ki­állással rávetették magukat a friss roncsokra; hangjuk még most is sokkal erősebb volt, mint képzelte volna az ember annyi orditozás után. Fölvetettem szemeimet és soha életemben el nem felejtem azt a látványt, amely elém tárult. A füstfelhő felszakadt és most húsz lábnyi magasságban lebegett az erőd fölött, mint valami menyezet. A kékesszinü füstön által, félig lerombolt mellvédjeik mögött az orosz gránátosokat pillantottam meg, amint fegyverü­ket feltartják s állnak mozdulatlanul, mint a — Elbocsátás. Holländer Richard mözsi illetőségű, prágai mérnök, nejével Horácsek Gizellával és Teréz-Karolina, úgy Alfréd-Arthur nevű gyermekeivel a magyar állam kötelékéből elbocsáttatott. — A dombóvári viilámosközpont berendezé­sének fejlesztése. A bombóvári takarékpénztár részvénytársaság pályázatot hirdet a dombóvári villamos központ berendezésének dynamoval, kapcsolótáblamezővel és vezetékekkel való kibő­vítésére. Az ajánlatokat az ajánlati összeg 10°/o-ának az intézeti pénztárnál történt letétbe helyezése után Dombóvárott az intézet elnö­kénél, Döry Józsefnél kell beadni. Rész­letes felvilágosítással a központi telepen Ifj. Ivanich Antal szolgál. — A selyemgubó árának emelése. A föld- mivelésügyi miniszter a selyemárak világpiaci emelkedésével kapcsolatosan a selyemgubó be­váltási árát kilogrammonkint az első osztályban 2 korona 20 f.-ről 2 korona 30 fillérre, a má­sodosztályban 1 korona 20 fillérről 1 korona 60 fillére emelte föl, a harmadosztályú gubó be­váltási árát pedig 20 fillérben állapította meg. A gübóárak ily fölemelése által 2 millió kilo­gram gubótermelésre számítva, a tenyésztők ez évben mintegy 450.000 koronával több jövede­lemre számíthatnak, mint tavaly. — Hamis 50 koronások- Halm Gyula decsi kereskedő följelentést tett Korsós Sándor sárpi­lisi lakos ellen, aki neki hamis 50 koronással fizetett. Korsóst midőn a csendőrség megmo­tozta, bevallotta, hogy a nála levő 1 drbon kívül még két hamis ötvenest hozott forgalomba. Korsós Sándort a szekszárdi ügyészség Pécsre kisértette. — Jutalom fásításokért- A vármegye terü­letén 1906-ban teljesített kopár befásitásokért a következő községi birtokosságok részesültek a földmivelési minisztériumtól jutalmazásban: Czikó 12 hold fásításért 192 korona. Bátaapáli 7 holdért 112 korona és Nagymányok 7 holdért 112 koronában. Az egész országban 1906. évi fásításért 3870 hold után 851 birtokos 90 ezer korona jutalomban részesült a .teljesen ingyene­sen kiadott csemetéken kívül. — Távirdahivatalt kórt Kajdacs községe. A kereskedelmi miniszter a kérelem teljesítésére hajlandó, ha a község á megszabott feltételek­nek eleget tesz, melyek között legfőbb, hogy a berendezéshez 400 koronával hozzájárul; , osz­lopokat, fuvart és munkaerőt szolgáltat és ha 500 K. évi bevételt biztosit. — A kivándorlók sorsa. Egy Amerikába kivándorolt honfitársunktól Newyorkból a B. H. levelet kapott, amely élesen megvilágítja a ki­szobrok. Mintha most is látnám azokat a kato­nákat, a hogy balszemük reánk tapad, a jobbat pedig elfödi a célzásra feltartott puska tusa. Néhány lépésnyire tőlünk égő kanócot tartó ember állt egy ágyú mellett. Megborzongtam és azt hittem, ütött utolsó órám. — No, most mindjárt megkezdődik a tánc! — kiáltott a kapitányom. — Jó éjszakát! Ezek voltak utolsó szavai, több szavát nem hallottam. Dobpergéstől visszhangzott az erőd. Lát­tám, amint a puskák mind nekünk irányozód- nak. Lehunytam szememet és meg voltam lepve, hogy élek még. Az erőd ismét füstbe volt bo­rulva. Körülöttem sebesültek és halottak. Kapi­tányom lábam előtt terült el: fejét szétzúzta a golyó és vérétől egészen véres voltam. Egész szakaszunkból nem maradtunk meg többen, mint hat közlegény, meg én. A vérfürdőre egy pillanatnyi dermedt né­maság következett. Az ezredes kardja hegyére tűzve csákóját, elsőnek mászta meg a mellvédet és azt kiáltotta: Éljen a császár! Aki még élt, mind követte nyomban. Hogy azután mi tör­tént, arra nem emlékszem. Benyomultunk az erődbe, nem tudom, hogyan. Olyan sürü füstben küzdött test-test ellen, hogy az emberek nem is látták egymást. Azt hiszem, én is csapkodhattam, mert a kar-

Next

/
Oldalképek
Tartalom