Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1907-04-14 / 15. szám
XVII évfolyam _________ 15. szám. Szekszárd. 1907 április 14 Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre . .. . 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó* | | hivatalon kívül elfogad Molnár Mór | könyvnyomdája és papirkereskedése I Szekszárdon. Egyes számok ugyanot kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos ; Főrounkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak í A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint sz&mittatnak. Nemzetiségi kérdés. Az a páratlanul vakmerő és visszataszító merénylet, melyet egy oláh nemzetiségi képviselő azzal követett el, hogy egy a magyar nemzetet mélyen sértő gyalázkodó verset,' mintha azt idézetként — országgyűlési beszéde folyamán elmondta volna, becsempészett a képviselőház naplójába — az egész ország figyelmét az úgynevezett nemzetiségi kérdésre utalja, mely az utóbbi időkben sajnálatos pártviszonyaink és parlamentünk egészségtelen irányú működése következtében különben is minduntalan előtérbe nyomul. Más azonban a nemzetiségi kérdés a parlamentben és más kint az országban. A parlamentben a nemzetiségi képviselők száma nagyon megszaporodott. És ez szokatlan helyzetet teremtett, különösen azért, mert a különféle nemzetiségi képviselők bizonyos egységszerü pártszövetségbe helyezkedtek, még inkább pedig azáltal, hogy a koalíciós kormánypártnak a parlamentben ellenzéke nincs és ezt az egészségtelen helyzetet a nemzetiségi párt kizsákmányolván, adja nagy képpel az ellenzéket és minden kérdésben minden ürügyet és alkalmat megragad, hogy a nemzetiségi kérdéseket elöránci- gálja, felpiszkálja és országgyűlési beszédekkel, interpellációkkal a nemzetiségi elemeket az országban nyugtalanítsa és a nemzetiségi izgatóknak az elégedetlenség szitására anyagot és segítő kezet nyújtson és törekvéseiket bátorítva őket fellépéseikben és eljárásukban egyre követelőbbekké és vakmerőbbekké tegye. Hogy e kedvezőtlen viszonyoknak kint az országban, a különféle nemzetiségi népTARC A. 0. Irta: Jean Madeline. — Milyen csinos i — Milyen élénk! — Micsoda sikk! —. Milyen édes a hangja ! — És ezek a csodás kalapok! A kis párisi asszony meghódította a várost. Valóban bájos volt. Szellemes, elmés és tökéletes gráciáju. Hogy is jött ez a kedves teremtés arra a gondolatra, hogy e kicsi, unalmas város falai közé. temetkezzék ? Fél éve volt már, hogy egy fiatalember az állomáson megérkezett egy fiatal asszonnyal. A «Három Máriá»-ba szálltak meg. Néhány nap múlva mindenki tudta, hogy kibéreltek egy kis házat. S nemsokára csakugyan nagy bútoros kocsik álUak meg egy ház előtt. — Berendezkednek . . . — Mályva- és bronzszinü bútoraik vannak. — S képzeljék csak, mennyezetes ágy ! Az első napokban néhányan inasaikat küldték az idegenek ablaka alá, lessék ki, mit esznek és hogyan esznek. Az ujonan érkezettek pontosan megtették rétegekben is meglesz a káros visszahatásuk, az több, mint valószínű. De kint az országban a nemzetiségi kérdés mégis egészen más képet' mutat. Mert izgassanak bár a nemzetiségi képviselők . és a nemzetiségi vezérek bárhogyan, a magyarság kulturális terjedése óriási léptekkel megy előre, a nemzetiségi vidékek értelmisége és jobb elemei körében nagy hódításokat tesz és általában elmondható, hogy a magyar állameszme erősödése és térfoglalása az egész vonalon megállapítható. Ha most már a kormánynak gondja lesz rá, hogy a közigazgatás javuljon, azaz gyors és igazságos legyen, — hogy az egyéni, felekezeti és lelkiismereti jogok és szabadságok tiszteletben tartassanak, a nép köz- gazdasági javai előmozditassanak, bizonyos, hogy a legszenvedélyesebb nemzetiségi izgatok működése is eredménytelen fog maradni vagy legalább könnyen ellensúlyozható lesz. De addig is, mig ez bekövetkezik, a kormánynak szigorúan őrködnie kell, hogy a nemzetiségi izgatok fácskái az égig ne nőjenek. Különösen ügyelni kell pedig az oláh nemzetiségi kérdésre és pedig két szempontból. Az egyik az, hogy az oláh izgatok területi és úgynevezett nemzeti szeperatiz- musánák a leghatározottabban és legerélyesebben gát vettessék. Magyarországon csak egy nemzet él és élhet és ez a magyar. És Magyarország csak osztatlan és egységes lehet. Meg kell ezt értetni az oláh izgatbkkal, ha lehet, szép szerével, ha nem lehet: erősebb eszközökkel, de mentői hamarabb és mentői határozottabban. az összes látogatásokat s Charvet ur és Char- vetné néven mutatkoztak be. Charvetnak, a hires zeneszerzőnek neve a kisváros zeneértő hölgyeinek füléhez is eljutott. — Rokona a hires zeneszerző Charvetnak ? — Fia vagyok. — S elfogulatlanul bőszélte, hogy egy kicsit gyönge a melle s az orvosok üdülésre ide küldték, remélve, hogy a kiima jót tesz neki ... A felesége nem engedte, hogy nála nélkül jöjjön ide. Először gyanakvó tekintetek és megközelíthetetlen arcok fogadták. De a Charvet név s a fiatal asszony szeretetreméltósága lassankint megnyitotta a kisváros lakosainak szivét. Nemsokára mind meghódoltak. Ki is állhatott volna ellen a kis párisi asszonynak ? Belépett ... mosolygott s mintha napfény költözött volna be. Minden szalon, még amelyek a legállhata- tosabban zárták el ajtaikat, elragadtatással hódoltak meg. S csakugyan, valami hallatlan dolog történt . . . Egy csinos arcú fiatal asszony jött a városba . . . s a csoda megtörtént . . . az asz- szonyok egyesültek, hogy neki adják át az első helyet. A rágalmat, a féltékenységet, mindent le- fegyver„ett egyszerűsége, szolgálatkészsége és szeretetreméltósága által. Meg tudta bűvölni a kígyókat, melyek a A másik szempont az, hogy a szomszédos Romániával meg kell értetni a leghatékonyabban, hogy a román nemzetnek sem társadalmilag, sem semmiféle módon nincs joga befolyást gyakorolni, vagy beleavatkozni Magyarország, vagy a magyarországi oláhok nemzetiségi vagy egyéb ügyeibe. Ennek a külünben is megszégyenítő bele- avatkozásnak, vagy beleavatkozni akarásnak vétót kell mondanunk. És ugyanígy kell eljárnunk Ausztriával szemben, melynek népei részéről minduntalan látjuk a törekvést, hogy részint a magyarországi német lakosság, részint a felvidéki tótok nemzetiségi ügyeibe beleavatkozzanak és őket a magyar állameszme ellen sorakoztassák. Ha a kormány e követelményeknek megfelel és a magyar állameszmének a kellő erővel és körültekintéssel és különösen az izgatok fékentartásával érvényt szerez, a nemzetiségi kérdéstől soha se kell félnünk. Ellenkező esetben: a magyar politika Achil- les-sarkává lesz. F. M. VÁRMEGYE. A közigazgatási bizottság ülése. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága f. hó 6-án tartotta április havi gyűlését Apponyi Géza gróf főispán elnöklete alatt. Jelen voltak : Döry Pál alispán, Simontsits Elemér főjegyző, Kurz Vilmos árvaszéki elnök, Perczel Dezső vbt. tanácsos, Fink Kálmán kir. tanácsos pénzügyigazgató, Tihanyi Domokos kir. tanácsos tanfelügyelő, Bernrieder József, kisvárosok homályos házaiban sziszegve űzik undok játékaikat. — Imádni való, mondta az elnök. — Maga a csábítás, vallotta be a megvesztegethetetlen Roncin bárónő. — Igazi párisi asszony, — sipogta a kis Savaryné, akinek szeméből kiritt a vágyakozás Páris után, melyet egyébként sohse látott. Mindnyájan küzdöttek jóakaratáért, barátságáért. Kegyként kérték tőle, hogy keresztnevén, Marcellenek nevezhessék. Büszkén beszélték : hányszor jött hozzájuk s mily soká maradt ott. — Szinte naponkint eljön s álló egy óráig marad. — S eldicsekedtek azokkal a csinos ajándéktárgyakkal, amiket kaptak tőle. Általános volt az elragadtatás. Segített nekik toalettjük megválasztásánál. Ő diszitette a szalonokat vendégek fogadásakor s megmutatta a divatos frizurákat. — Várjon, megmutatom. . S tökéletes bájjal diszitett egy kalapot, hozott helyre egy ruhát, rendezte a hajat. Az egész várost gyöngéd kormánya alá hajtotta. Az egész várost . . . S a régi torony nem ismert rá a lakókra. Mi történt ezekkel, kik eddig oly lassan és megfontoltan járták útjukat? Most futkostak össze-vissza, mint az őrültek, arcuk izgatottságot tükröz. Azelőtt másként volt. Pontos időben végezték sétáikat, pontos időben tértek
