Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-06 / 1. szám
XVII. <M„lyam fc/ 1. szám. Szekszárd, 1907 január 6 Előfizetési ár: Egész évre . . . 12 korona. ! Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » • Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Molnár Már Könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanot kaphatók. POLITIKAI ÍS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiaJóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Főmunkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Gazdasági függetlenségünk. Irta: Szterényi József államtitkár. Sokszor hangzik el a szó, hogy az önálló vámterületet elő kell készíteni. De akadnak olyanok is, akik nem veszik figyelembe, hogy a nemzet többségének egyértelmű kívánságát csak úgy elégíthetjük ki, ha a legnagyobb erélylyel látunk hozzá az előkészítő munkához, ha minden erőnk megfeszítésével dolgozunk gazdasági önállóságunk előfeltételeinek megteremtésén. A gazdasági önállóság első föltétele, hogy mezőgazdaság, ipar és kereskedelem között meg legyen az a harmónia, mely a gazdasági erők teljes kifejlődését lehetővé teszi. Csak ha ez megvan, virágozhatik föl az iparfejlesztés, amelyre speciális viszonyaink utalnak bennünket. Csak ha ez megvan, tehetünk szert olyan iparra, amelyre támaszkodhatunk, amely mindennapi szükségleteink kielégítése szempontjából függetlenít bennünket a külíöldi behozataltól. Csak ha ez megvan, fejthetjük ki az iparfejlesztés terén azt a nyugodt tevékenységet, amelyre a jövő érdekében okvetlen szükség van. Nagyobb arányokban kell kiépíteni ipar- fejlesztésünket, azért, mert noha e téren igen sok történt, távolról sem merítettük ki e tekintetben kötelességeinket. — Hogy az állam ez irányban mennyit tett és mennyire nem tett még eleget, ezt legjobban bizonyítja legekszponáltabb iparágunk, a teksztilipar helyzete. 1899-ben 13,024 gyári munkás állott a teksztilipar szolgálatában, 1905-ben pedig 26.730. Akkor a termelési érték 53 és fél millió volt, ma már 103 és fél millió. Ha pedig az uj gyárakat is vesszük, akkor a termelés 1905-ben 103 és fél millióról fölemelkedik 137 millió koronára, vagyis ezen rövid idő alatt az iparfejlesztési politika 35 millió korona évi többletet eredményezett a teksztiliparban. De ezen eredmény dacára, amelyet aránylag igen szerény eszközökkel ért el az állam, még mindig fönnáll az az arány, hogy az egész teksztil és ruházati iparunk mindössze 21 százalékát fedezi az ország szükségletének. Ezek a számok, ha a fejlődés tekintetében megnyugtatók is, világosan beszélnek amellett, hogy a szép kilátással megkezdett munkát abbahagyni nem szabad, ha tényleg biztosítani akarjuk az országnak azokat az erőföltételeket, amelyeken a gazdasági függetlenség épülhet. Korm.átiy és“* társadalom ma egyértelműen sorompóba szállottak a gazdasági önállóság érdekében, amelyet ma az összes tényezők a nemzeti jólét forrásának tekintenek. Az a tisztultabb társadalmi fölfogás, mely egyrészről nagyobb harmóniát szült ipar, kereskedelem és mezőgazdaság között s mely másrészt az ipar és kereskedelem fontosságát mindig jobban és jobban érvényre juttatja, remélni engedi, hogy a köztudat védelme alatt mind sikeresebben állíthatjuk a magyar ipart, a magyar kereskedelmet erős magyar közgazdaság szolgálatába. Pro domo. — lk. A magunk dolgával nem szoktunk a nyilvánosság előtt foglalkozni. Nem tekintünk sem jobbra, sem balra, hanem nyílegyenesen haladunk azon az ütőn, amelyet meggyőződésünk kijelöl számunkra. Értjük, hogy azok előtt, kik nem tudnak egyebet, mint személyi kultuszt űzni, avagy önző magánérdekeket szolgálni, ismeretlen fogalom az elvi alapokon nyugvó következetes politikai és közéleti magatartás. A közélet tisztaságát és a politikai erkölcsöket megfertőző miazmák nem kiméinek sem egyéneket, sem intézményeket. A gyanúsítás és tudatos megtévesztés fegyvereivel akarnak másoknak sebeket osztani, hogy saját foltjaikat takarják . . . Abba a kivételes helyzetbe jutottunk, hogy lapunk politikai magatartásának kérdésével kell foglalkozzunk. A Budapesti Hírlap — a koalició legelőkelőbb hírlapja — vasárnapi számának egyik politikai rovatában a következő közlemény jelent meg: A tolnamegyei szabadelvűek Egy olvasónk arra figyelmeztet, hogy Tolnamegyében is megvan a szembeszökő ellentét a főispán, a képviselők és a megyebizottság között. A megyének van koalíciós főispánja, van 6 függetlenségi képviselője TARC A. Kis falusi temetőben... Kis falusi temetőben Elhal a hang, minden néma, Nincsen ottan semmi panasz Oda járok néha-néha. Süppedt kereszt egy-egy dombon Fonnyadt füzér, száraz rózsa, Lehajló fűz rája borul A porladó álmodóra. Kis falusi temetőben Rozmaring bokor aljába, Örök álmát ott alussza A falunak legszebb iánya, A fonóban azt beszélik Csak suttogva, szinte félve, Bűnös szerelmével együtt Kárhozatra lett Ítélve. Pedig hamvas violák közt Édes lehet elpihenni. Perzselő láng ha kilobbant, Csend van akkor, nem fáj semmi. Az valami abszurdum volt, a hogy a két Balogh-leány hazudott, Kivált a nagyobbik, ez a lánghaju, szep- lősarcu, négerorru leány. A kisebbikben valamivel mégis több volt a harakter, hanem ha a négerorru hozzákezdett, na! . Sohase felejtem el, egy leckeórán azt kérdezte tőle a tanítónk: Mit készítenek az árpából? — Zablekvárt! — kiáltotta a tudás büszkeségével Balogh Pepi. Óriási hahotában törtünk ki e lehetetlen édesség hallatára, de ő cseppet se zavartatta magát. Megesküdött tízszer, húszszor, hogy: igenis az árpából zablekvárt készítenek. Cflátta Pesten, a gyárban, a nagyapjánál, Pest és a nagyapa 1 . . , Én akkor azt hittem, hogy Pestet egyenesen a két Balogh-leány tiszteletére építették és hogy a király csak azért lett király, hogy a Baloghék nagyapjával barátkozhassék. Én Istenem, micsoda kritérium volt az az ő szemükben, hogy ők Pesten születtek! Hogy lenéztek minket, szegény havasalji városka szülötteit, amiért első tekintetünk a kék égre és nem a zablekvárt gyártó kormos kéményekre esett. Mindent összevéve, ahogy visszaemlékszem gyermekkorom aranyálmaira, ki nem állhattam a Balogh-leányokat. Pedig hibáik iránt elnézéssel kellett volna hogy legyek, már csak azért is, mivel a rájuk dobott kőből bátran fentart- hattam volna egyet a magam számára is. Mert tisztára olyan idioszinkráziám volt nekem is a könyvektől, mint nekik. Mi voltunk hárman a legrosszabb tanulók az egész iskolában. Gondolom, ők ez oknál fogva ragaszkodtak hozzám, én hozzájuk más óknál fogva. Ennek a két kis Hári Jánosnak volt egy nagy leánytestvérük : a Kata kisasszony. Ezért az »asszonyi minta« tanulmányozásáért vetettem én meg a hajlítható és hajlitha- tatlan igéket, á zongorát és a franciát és mindenféle tudományt, csak azért, hogy ha nagy leány leszek, ép oly. - kecsesen tudjam fejemet meghajtani, a lábaimat, kezeimet mozgatni, a derekamat befűzni és ah, életemnek felét oda adom, ha olyan nyakra tehetek szert, mint a Kata kisasszonyé. A nyaka és a termete gyönyörű is volt, Olykor borús alkony órán Ősszel — napfénylemenőben, Sápadt violák közt járok Kis falusi temetőben . . . Lys-noir. Szerelem. irta: Lux Torka.
