Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1906-09-09 / 37. szám
TOLNA VARMEGYE. 3 olvasta pótlólag a Marhauser-Gyalog tanárokról szóló versszakot, nagy éljenzést keltve. Ihász Lajos Marhauser Imrét köszöntötte föl, aki nemcsak egész életét ez intézetnek szentelte, de anyagiakkal is (3000 koronával) támogatta azt. Rosenthal Tóbiás dr. rabbi igen szép, haza- fias beszédben magasztalta a bonyhádi gimnáziumban elért tanulmányi és jellemképző eredményt. Ez intézet valóban hiven^ szolgálja a haza, a nemzet, a kultúra ügyét. Élteti Gyalog István igazgatót. TVéber János országgyűlési képviselő sajnálja, hogy az ő szerény alapítványát itt szóba hozták, amellyel ő csak a kultúra egy intézményét akarta előmozdítani, de — ünnepeltetés nélkül. Ha már ezt el nem érhette, legalább azt óhajtja, hogy ez intézet teljesítse kötelességét: a széthúzás, a felekezeti különbség eltüntetését és tanítsa az ifjúságot közös egyetértésre és együttérzésre. Elteli a gimnázium érdemes tanári karát, Graf József bonyhádi ev. lelkész Zsilinszky Mihályra és Nádossy Kálmánra üríti poharát. Wigand János szekszárdi főgimnáziumi igazgató nagy elismeréssel szól a bonyhádi gimnázium működéséről, melynek mai kifejlődése igazolja e tanintézet régebben megnyilatkozott becsvágyát. Dicsérettel emlékezik meg arról a kulturszellemről, mely ez egyházmegyében meg- i nyilvánult és a tanári kart vezérli. Fölhívja a tanártestületet, h&gy a szekszárdival keljenek versenyre, hogy mentői előkelőbb képzettségű magyar ifjúságot neveljenek. Egyúttal elragadtatásának adott kifejezést afölött, hogy a bonyhádi gimnázium oly sok barátot tudott szerezni és különösen, hogy úgy meg tudta nyerni a rk. egyházközséget, mint ahogy annak képviselője oly ékesszólóan megnyilatkozott. A sikerült pohárköszöntő nagy és általános tetszést aratott. GyimÓthy gyönki gimnáziumi tanár intézete nevében a bonyhádi gimnáziumot üdvözli, Fáik. Henrik az egyházmegyét és az azt összekötő kapcsot, a keresztényi szeretet,' Mihalcsics István laskafalvi pópa hazafias lelkesedéstől lüktető ékes szavakban a felekezetek részéről kifejezésre juttatott szeretetet, Magyar Ödön dr. felsőlövői tanár Gyalog István igazgatót és Marhauser Imrét,. Dory Pál alispán tréfás felköszöntőben, az ünnepi óda pótlásául, mely a tanítványok közül kihagyott egy tót-ot, Totth Ödön tiszti ügyészt, Totth Ödön pedig az intézetet éitette. Simontsits Elemér vármegyei főjegyző nagy szeretettel szólt a bonyhádi gimnáziumról, bár őszintén megvallja, hogy nem lelkesedik a mai középiskoláért. A középiskola hivatása, hogy annak az embernek, akit nevel, a saját kora általános műveltségét adja meg. De ez a műveltség, ennek színvonala folyton fejlődik, emelkedik és ha a középiskola vele lépést nem tart, lemarad a pályáról és egy letűnt kornak műveltségét adja meg tanítványainak. Kívánja, hogy a bonyhádi gimnázium állja meg a korszellemek megfelelő műveltség terjesztésében a maga helyét. A bonyhádi gimnázium múltján legeltetve szemét, olyan érdemeket lát, mely lelkét meghatja. Ő is meghajtja zászlaját ^Gyalog István, a mostani igazgató előtt, de ő még abban a korban nevelkedett itt, amikor Marhauser Imre volt itt minden, akinek kitartó munkássága emelte föl ezt az intézetet Hálás- kegyelettel emeli rá poharát. Adja Isten, hogy sokáig élvezhesse jól teljesített munka után annak gyümölcsét: a nyugalmat. De nem áll meg itt. Fölszólítja a volt tanítványokat, hogy Marhauser Imrének, a konvikvus termében fölállítandó mellszobrára adakozzanak. Marhauser Imrének sok bokros érdeme van, de a legnagyobb érdeme az, hogy a konviktust létesítette. Fölszólítja Gyalog igazgatót, hogy a gyűjtést vegye kezébe. Ő az aláírást megkezdi 1Ü0 koronával. A főjegyző plasztikus egyszerűséggel előadott szép beszéde mély hatást keltett. Gyalog István igazgató pedig kijelentve, hogy az esz- j mét magáévá teszi, egyúttal köszönetét szavazott Bonyhád közönségének, a Takarékpénztárnak, Segélyző-egyletnek, a községi képviselő- testületnek, hogy gazdag adományaikkal az intézetet fejlesztették. Marhauser Imre lelkes szavakkal Hazs- linszky Géza szekszárdi törvényszéki elnökre ürítette poharát, Wigand János pedig, mint az intézet volt növendéke, megemlékezett az intézet 3 kiváló jeles tanáráról: Lehr Albertról, Gombócz Miklósról és TViesner Boldizsárról és indítványára hozzájuk ez alkalomból üdvözlő táviratok intézteitek. Änderte József kakasdi plébános, mint a járási katholikus egyesületek vezetője szól és véghetetlen sajnálatának ad kifejezést, hogy a mai ünnep diszszónoka: az ev. püspök nincs jelen, mert ő hozzá akarna szólani, aki beszédével, — melynek minden szava márványba vésendő —- őt egészen elragadta. Soha el nem felejti azokat, melyeket e jeles férfiú az ifjúságnak, a társadalomnak, a hazának, a nemzetnek mondott. Különösen gyönyörű az a mondása, hogy a felekezeti válaszfalak a békesség, az egyetértés, a szeretet virágaival vannak ellepve. Ezt mondja ő is, mert addig, mig a felekezeti kibékülés meg nem lesz, nem lehet boldog a magyar. De el kell tüntetni a politikai ellentéteket is. Nemzetünknek szüksége van erősítésre, de ezt csak a testvériség, az egyetértő barátság adhatja meg. Erre üríti poharat. Szavai zajos helyeslésre találtak. Ezután a vendégsereg nagy része az árnyas Kaszinó -kertbe vonult és a bankett véget ért. Este 8 órakor pedig a főgimnázium fölszerelésének javára az «Arany Oroszlán» nagytermében fényes hangverseny, majd tánc következett, mely úgy anyagilag, mint szellemileg rendkívüli. sikert aratott. A hangverseny fénypontját az országos hini s már sok diadalt aratott zongoraművésznőnk Otrokocsy Nagy Irma urhölgy játéka képezte. Magas tudásával, kitűnő teknikájával, finom, precíz előadásával egyszerre meghódította a közönséget, a mely kitörő tapssal és elismeréssel adózott a művésznőnek. Igen kedves volt Bauer Ilonka éneke, valamint Békéi Ödönné úrasszony hegedű játéka, len közelében egy kerti széken ült s figj^elmeöreg asszony s mikor egyedüli vágya csendesen majdnem áhítattal tekintett reá, Szép, finom arcú, szőke nő volt, egyszerű sima ruhában. Milyen báj legcsekélyebb mozdulatában, mikor a napernyőjének porcellánfogansen, nyugodtan élni nővérével, kis vagyonából. E mellett dolgozik is, kalapokat készít. így, estefelé pedig rendesen eljön ide a Luxemburg- kertbe zenét hallgatni s azután elmegy a kis tyujával játszik. fiáért az iskolába. Mikor a hölgy észrevette, hogy Michel ránéz, elpirult s láthatólag röstelte, hogy a férfiúnak feltűnt kíváncsisága. Michel pedig köny- nyeden megemelve kalapját, igy szólt: Volt talán már szerencsém valahol nagysád s most oly ügyetlen vagyok s nem ismerem fel újra ? Bíborvörös lett s zavartan lesütve szemét válaszolt: — Nem uram, ön nem ismer engem; de én ismerem önt. — Michel melléje ült s beszélgetést kezdett. A hölgy vagy három évvel ezelőtt egy hangversenyen látta, ahol legújabb szimfóniáját vezényelte. Michel művészi önérzetének hizel- gett ez s közelebb húzta székét. Hogyan ? Csak egyszer látta s most azonnal felismerte 1 Hogy hívják, kicsoda ? Oh, semmi különös, Lucienek hívják, itt lakik a közelben nővérével, egy özvegy asszonnyal, aki sokkal komolyabb nálánál s aki az ő, Lucie fiát is szereti. Fia van ? tehát férjes nő? Uj elpirulás. Nem, nincs férjnél s bizalmasan elmondja, hogy nem volt mindig oly meggondolt, mint most, amikor már 24 éves, Oly bájjal, oly naivsággal mondotta el mindezt, hogy Michel igaz érdeklődéssel hallgatta s szinte csodálkozott önmaga felett, menynyire le tudta ez a kis teremtés kötni a figyelmét ezzel a mindennapi történettel. És azután mindennap eljött a Luxemburg- kertbe, ahol mindig találkozott Lucieval, aki már azt is bevallotta neki, hogy mikor ott a hangversenyen látta őt, mennyire, de mennyire megrezegtette a szivét, s mikor az első napon a Luxemburg-parkban meglátta, azért nézett rá oly soká, hogy kitartóan, mert azt remélte, hátha megszólítja. Az igy megkezdett regénynek csakhamar el kellett érni azt a stádiumot, melyet az idő egy csomó ponttal szokott jelezni. Ha azonban a művész csak köznapi kalandot várt, úgy kellemesen csalódott, mintha valami igaz boldogságot érzett volna e nő közelében. És az oly odaadással föltárt szerelem, minden kacérság, minden haszonlesés nélkül, jól esett az elkényeztetett művésznek. Milyen pompás kis vacsorákat fogyasztott el együtt s mikor az evés végeztével Lucie eldobta a szalmelynél méltó partnere akadt zongorán kisér ő jében ifj. Eibach Ödön urban. A kar is, mint minden egyéb, teljesen megfelelő volt, az egész ünnepély magas voltához. A mulatságot tánc követte, mcl}' a késő hajnali órákban ért véget. KÖZSÉG! ÉLET. A bonyhádi polgári leányiskola támogatására Bonyhád képviselő-testülete 400 kor. évi segélyt szavazott meg. — Bonyhádon a képviselő-testület segédjegyzőül Linka Ottmár oki. jegyzőt, községi végrehajtóul Maráth Jánost választotta meg. HÍREK. — Személyi hírek, Apponyi Géza gróf főispán a múlt héten több napig Budapesten időzött,, ahol részt vett az Andrássy-Lichtenstein esküvőn. — Simontsits Elemér vármegyei főjegyző két heti távoliét után hazaérkezett Szek- szárdra. Hivatalát csak szabadságának leteltével foglalja el. — Uj püspöki jószágkormányzó. A Zichy Gyula gróf pécsi püspök által Hetyey Elek helyére kinevezett uj jószágkormányzó: Truka József, aki ez ideig a nagylángi Zichy uradalmat gondozta, már megérkezett Pécsre és elfoglalván hivatalát, most veszi át az uradalmat elődjétől. — Kolostorba vonul. four. Esterhazy György gróf oszlopi nagybirtokos Olaszfalu községhez tartozó Veim-puszta birtokát 1030 hold terjedelemben, a gazd. szeszgyárral együtt 608,000 korona vételáron eladta Szávoszt Rikárd budapesti háztulajdonosnak. — Rátkay uj népszínműve. Rátkay László, vármegyénk népszerű poétája dunaföldvári otthonában ismét összebarátkozott az irodalommal és »Föltámadás« címen uj népszínművet irt, amiről értesítette is Vidor Pált, a Népszínház igazgatóját, aki nagy örömmel várja Rátkay uj darabját. — Jogász ÖSSZdjÖvetelok. Hazslinszky Géza kir. törvényszéki elnök, mióta eme állást be| tölti, abban fáradozik, hogy a bíróság összes tagjai között a kartársi összetartást és együttérzést nemcsak a hivatalos életben, hanem társadalmi téren is lehetőleg ápolja és fejleszsze. E célból már az elmúlt télen társas összejöveteleket rendezett, a melyeken a bíróság tagjai csaknem teljes számban vettek részt: Ezen társadalmi akcióját most az ügyvédekre is, mint a bírói és ügyészi kar munkatársaira is kiterjeszvétát s szenvedélyesen átkarolva a művészt, szerelmesen suttogta : — Te édes! — akkor a művész igazán boldognak érezte magát. — Istenem 1 — kérdezte magától egy napon : — Szeretném talán Luciet ? Igazán szeretem ? És kezdte hinni, hogy igazán szereti ; pedig egy titkos hang azt súgta neki, hogy nem, nem. * Elhatározta, hogy a legközelebbi szép napon Lucievel kimegy a szabadba, a szabad természetbe. Ő, akiért hercegnők rajongtak, egy egész napot ennek az egyszerű kis asz- szonykának akart szentelni. Korán reggel indultak el; a pályaházban már várt reá Lucie. Egyedül voltak a kupéban. Oh, hogyan, milyen tűzzel csókolták egymást! Azután, mikor elérték a kis falu állomását s a régi divatu kocsin a vendéglő felé hajtattak gyümölcsfák és zöldelő bokrok között, Lucie, aki alig mozdult ki a rideg nagyvárosból, lelkesedéssel kiáltott fel : «Oh, mily isteni napunk lesz 1» A vendéglőben csak gyorsan ettek valamit s Lucie, miközben tejfeles szájacskáját töröl- gette, halkan suttogott: «Milyen remek ötlet volt ez tőled, te édes! Oh, mennyire szeretlek!» S aztán ki az erdőbe 1 Legfőbb ideje i§.
