Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1906-10-28 / 44. szám
1906. október 28. TOLNA VARMEGYE. 3 Németkéren a veszettség megszűnt. Kiirtatott 3 darab szarvasmarha. Szakison a veszeitségi zárlat föloldatott. Kiirtatott 38 eb és 4 macska. Begölyben a lépfene megállapittatott. Csendőrség Szekszárdim Örömmel üdvözöljük a csedörséget a város szolgálatában. Várossá átalakulásunknak nem ugyan jogi, .lanem kulturális értelemben véve, — egyik jelentőségteljes mozzanatához jutottunk el. Mert hiszen város volnánk azóta, a mióta megszűntünk nagyközség lenni, ám ez a változás eddig, hogy úgy mondjuk, rangbeli emelkedést jelentett csak. Mikor városról beszélünk, a kulturális fejlődésnek egy magasabb nívóját értjük ; város, szóval olyan városi életet, melyben a szükséges közrendészeti, közegészségügyi, szegényügyi, köz- művelődési intézmények megvannak s a célnak a legtökéletesebben megfelelnek. Éhez járul aztán fejlődött gazdasági élet, élénk kereskedelem és virágzó ipar. De amit elsősorba kell helyeznünk : városi élei a szó nemes értelmében, csak kulturemberek között keletkezhetik és fejlődhetik. Tudományosan képzett, lelkileg kiművelt embereknek a jobb, a tökéletesebb után vágyódása a fejlődésnek rugója. Ez a vágy nem törekszik kicsinységek után ; nem apró intrikákban merül ki tevékenysége, hanem egy emelkedett szellemhez híven úgy a magán, mint a közéletben a fejlődés szolgálatába szegődik. Az a nem kicsinylendő távolság, mely a városi életnek imént vázolt ideális állapotától elválaszt bennünket, szemünk elé állítja elmaradottságunkat. Mi sem természetesebb tehát, hogy minden lépés, mely az igazi városi élethez közelebb visz, őszinte lelkesedést ébreszt bennünk. Közrendészeti viszonyaink helyreállításáról van szó ; olyan téren Ígérkezik javulás, mely minden fejlődésnek alapfeltétele. Ahol a közrend és közbiztonság ingatag alapon áll, ott nem fejlődhetik kulturális élet. ¥■ A városi szolgálatra kirendelt csendőrség f. hó 25-én kezdte meg működését. Egyelőre tiz ember; a hátralevő nyolc a kassai ünnepségek lefolyása után — hova 500 csendőr kon- centráltatott — fog megérkezni. A csendőrségnek nem remélt gyors megérkezése a minő meglepetést, ép oly örömet is okozott városunkban. Az érdem e tekintetben Molnár Lajos rendőrkapitányunkat illeti. Annak idején közöltük lapunkban, hogy a belügyminisztériumban gróf Hadik János államtitkárnál történt személyes közbenjárása és sürgetése folytán a minisztérium a várossal tudatta, hogy hajlandó a városnak csendőrséget adni. Ennek folytán a városi közgyűlés elhatározta, hogy a miniszter által közölt felvétele szerint a csendőrséget a városi szolgálatban életbe lépteti ; ezen határozatot a vármegye közgyűlése is jóváhagyta. Mindez még a nyáron volt. Még csak. a belügyminiszter jóváhagyása volt hátra. Ha a szokott hivatalos lassúsággal történt volna a jóváhagyás, ma még nem volna csendőrségünk. Rendőrkapitányunknak azonban ismét személyes közbenjárásával sikerült a jóváhagyást soron kívül kieszközölni. E hó 17-én ment fel a minisztériumba, a jóváhagyást azonnal kieszközölte, majd azt is, hogy a rendelet azonnal elment Székesfehérvárra a kerületi parancsnoksághoz, a hová egyidejűleg a rendőrkapitányunk is megérkezett s a kerületi parancsnoknál történt közbenjárása folytán azonnal elrendelte egyelőre tiz csendőrnek Szekszárdra indítását. Rövid nyolc nap alatt tehát a csendőrséget meghozta. A feltételek a városra kedvezőek, amennyiben a város évenkint fizet 1081 korona 58 fillért; egyszersmindenkori költség téritmény fejében pedig 6742 korona 17 fillért. Ezen költségek bő ellenszolgáltatást találnak a közrend és közbiztonság megszilárdításában. Nagy várakozással nézünk a csendőrség működése elé. Reméljük, hogy a polgárság viselkedésére üdvös, nevelő hatással lesz; a duhajkodásra hajlandókat békés magatartásra és önfegyelemre fogja szorítani; a gyakori bicskázásoknak és éktelen orditozásoknak elejét veszi. Reméljük azt is, hogy működésében tapintatos lesz, de ott, ahol szükséges, a kellő energiát fogja kifejteni. Ilyen irányú működésében mindenkor számíthat a közrendet szerető, józan lakosság támogatására. Hol lesz a közúti dunai hid? Mohács városa Benyovszky Móric gróf főispán vezetése alatt 500 tagú küldöttséggel járult Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter elé, hogy a dunai közúti hidat Mohácsnál emeltesse az állam. A mohácsiak kívánságát Fölkér József mohácsi jegyző adta elő szép beszédben, amire Kossuth csak röviden, de igen barátságosan felelt. »Annyit mondhatok, — szólt a miniszter — hogy az önök kérése meghallgatásra talál és — hogy a költő szavaival éljek — igyekezni fogok, hogy hazánk temetőjéből virágzó város legyen. Az eszme megvalósulása azonban még igen távol áll. A közúti hid fölépülése nagy költségeket igényel és egy ideig még más befektetéseknek kell az előtért átengedni. Mihelyt azonban erre sor kerül, a kormány tekintetbe fogja venni az önök érdekeit.« Ebből láthatjuk, hogy, ha a mohácsiak kaptak is jóleső Ígéretet, de a híd létesítésének ügye jó hosszú időre elnapoltatok. Annál több ok legyen ez arra is, hogy Szekszárd városa és Tolnavármegye tegye meg a szükséges lépéseket, hogy ezt a közúti hidat okvetetlen Szekszárd kapja meg Oemencnél. Azért tehát ne maradjunk tétlenül. A Pató Páloskodás ideje lejárt, Szek- szárdból, mint megyei központból fejlődő, virágzó várost kell teremtenünk, de ehez jó vasúti, szárazföldi és vizi forgaiomi összeköttetés kell, nemkülönben élénk üzleti élet a mezőgazdaság, kereskedelem és ipar terén. Vajon megtudjuk-e ezt csinálni ? Ha akarjuk, minden esetre ! Álljanak tehát elő azok az emberek, akiknek akaratuk is, képességük is van alkotó, fejlesztő munkára és sorakozzanak rendszeres, szervezett munkára. Az országra egy reformkorszak virradt: a munka, az alkotás korszaka. Ebből a munkából nekünk szekszárdiaknak is ki kell vennünk a részünket! HÍREK. — Tolnavármegye a Rákóczi ünnepélyen. A vármegyei küldöttség tagjai, kiket Budapesten Apponyi Géza gróf főispán, Kassán pedig Döry Pál alispán vezet, már nagy részben felutaztak Budapestre, ahol vasárnap reggel 7 órakor a Pannónia szállóban történik a találkozás. — Wekerle miniszterelnök a Rákóczi ünnepségre Bezerédj Pál miniszteri meghatalmazottat külön leiratban hívta meg az ünnepélyre, de Bezerédj kimentette magát. — Dlszőrsóg Rákóczi ravatalánál. Rákóczi Ferencnek a Szent-István bazilikában elhelyezett ravatalát országgyűlési képviselőkből álló diszőrség veszi körül. A diszőrség tagjai között ott van kerületünk országgyűlési képviselője: Szabó Károly is. — Uj mérnök. A budapesti villamos társaság Orffy Jenőt, ürffy Lajos szekszárdi takarékpénztári vezérigazgató fiát, mérnökévé választotta. lében. Ez a néma panasz ránehezedett Rákóczi lelkére. Az idő közelgett. Érezte, hogy ő van hivatva felemelni a zászlót, melyet az erőszak kicsavart mostoha apja kezéből. Utolsó sarja annak a családnak, melynek tagjai mindenkor a függetlenségért küzdtek. Véres árnyai a szabadságért elvérzett nagyatyának és nagybátyának belészövődtek álmaiba, de nem rettegtetőn, hanem lelkesítőn. De hallgatott. Rejtette indulatát a bécsi kémek kutató szeme elől. Csak egy férfi előtt nyílott meg a lelke: Bercsényi Miklós előtt. A rengetegben vadászó két főur ott a természet alkotta sűrű rejtekben kötött holtig tartó barátságot és szövetséget a magyar szabadság kivivására. Bercsényi biztatására lépett Rákóczi érintkezésbe a francia királylyal. XIV. Lajossal, kinek segítségét és pénzbeli támogatását akarták megnyerni a felkelésre. A levelet, mely a magyar hazának állapotát s a nemzet sebeit tárta fel híven és nyíltan, Longue- valra, belga származású kapitányra bízta. Hej ! hányszor kellett a magyarnak saját kárán megtanulni, hogy : idegenben bízni, annyi, mint elveszni. A sima, hizelgő modorú belga, aki belelopta magát a mitsem sejtő és jólelkü Rákóczi kegyébe és bizalmába : áruló lett. Elvitte ugyan a levelet a francia királynak, de a választ is, meg Rákóczi levelét is megmutatta Bécsben. Linzben a kapitányt szinleg elfogták. Rákóczit nővére. Juliánka értesítette azonnal Longueval elfogatásáról, de Rákóczi nem remegett. Hisz ő csak az igazat irta. De mikor volt szabad a magyarnak az igazat kimondani ?! Rákóczit elfogták és Bécsújhelyi azon börtönbe zárták, honnan nagyatyját, Zrínyi Pétert vitték a vesztőhelyre. Ez lett volna Rákóczi sorsa is. Elitélték jogtalanul, tanúbizonyság nélkül. Longueval volt a vádló és tanú egy személyben. Szemenszedett hazugságok képezték a vád alapját. Rákóczi megcáfolta valamennyit. Mégis elitélték. Nejének sikerült azonban börtönőrét, Lehmann kapitányt — ki mint porosz alattvaló, a porosz király jóindulata folytán elég rokonszenvvel viseltetett Rákóczi és ügye iránt, — rávenni, hogy Rákóczit megszabadítsák. Sikerült! Lengyelországba menekült Rákóczi, ahol már várták barátai, Bercsényi, Vay s többen. Itt szervezte a Magyarországból jövő követek felszólítására a magyar szabadságharcot. 1703. junius 13. Valami melegen áramló fűz járja át testem, midőn e dátum megcsendül tülemben. Ezen a napon lépte át Rákóczi Verec- kénél a magyar határt. Zászlóján «Pro libertate», szivében rendithetlen bátorsága és hazaszeretete, ez volt az alapköve a majd nyolc évig tartó küzdelemnek. Milyen idők! Rongyos, éhes katouák bújtak elő remekeikből és csatlakoztak a vezérhez. A fegyvert az ellenségtől szedték. S a jobbágynép odahagyta kunyhóit, földesurát, ment harcolni a szabadságért. A rendezetlen mezei hadak kaszával, karabélylyal és főleg lelkesedéssel a szivükben foglalták el Husztot, Tokajt és a felvidék többi várait. A «rongyos gárda» csodákat művelt. Ocskay László és Sándor, Bezerédy, Bercsényi, Borbély Balázs, Botka Ádám, Forgách, Beéri Balogh Ádám, a GarayJánosKépesNaptára 1907 évre. Megjelenik november havában. —Tartalma: Naptári rész. — Teljes címtár. —Jeles szépirodalmi rész. — Illusztrációk. — Tolnavármegye közönségének nevesebb épületei és történelmi nevezetességű helyei. — Leírások. — Általános tudnivalók. felvétetnek Molnár Mór hirlapkiadóhivatalában ~ ' — ......Szekszárdon.
