Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1906-12-16 / 51. szám

XVI. évfolyam. 51. szám. Szekszárd, 1906 december 16 Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó­hivatalon kivül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanot kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelen minden vasárnap. Szerkesztőség es kiaJóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Förounkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖL D VÁ RI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető köz­lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések is a szer­kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. A „Tolnavármegye“ minden előfizetője, azok is, kik csak negyedévre fizetnek elő, jövő számunkhoz karácsonyi aján­dékul megkapják a Tolnavár- megye gazdag címtárával ellá­tott, igen szép kiállítású 1907. évi Garay naptárt, mely érdekes és bőséges tartalmával egyedül áll a vidéki naptárirodalomban. Tünetek. — lk. Zichy Miklós gróf képviselő a közös hadügyminisztérium központi költsé­geinek tárgyalásánál a delegációban indít­ványozta, hogy Papp és Ny in tábornokok­nak, - az alkotmányellenes Fejérváry kor­mány volt honvédelmi miniszte. einek föl­emelt illetményeit töröljék. Hoitsy Pál és más függetlenségi delegátusok felszólalásai után, bár egyertelmüleg konstatálták, hogy gróf Zichy Miklós indítványa «nemes» indokokból fakad, ugyancsak egyertelmüleg megszavazták a volt darabant miniszterek részére előirányzóit fölemelt illetményeket. Helyes, hogy megszavazták. De akkor mire való az a felháborodás és hetediziglen való üldözés azokkal a kis miniszteri segédfogal- mazőcskákkal szemben, akiketpéldául Kristófy titkári teendők ellátására kiküldött egy-egy főispán mellé. Ezeknek a kis embereknek befellegzett — pedig tényleges politikai szol gálatot nem teljesítettek, csupán íródeákjai voltak egyes támogatásra szoruló főispánok­nak. — A koalíciós kormány ezeket a kis embereket szigorúan bünteti, mellőzi, elő nem lépteti, megveti, megsemmisíti. De az alkotmányra megesküdött Fab- riczius ur, akinek vezényszavára a katonai erő szétkergette a parlamentet, időközben rangban és fizetésben előlépett. Papp és Nyíri urak éppen annak következtében, hogy az alkotmányellenes kormánynak voltak tagjai, ezen dicstelen szolgálatuk révén előlépnek fizetésben és illetmé­nyekben. A kis segédfogalmazócskák kemé­nyen és keseivesen bűnhődnek. De Szterényi, Popovics és Molnár Viktor urak, kik előkelő állásokban végig szolgálták Feilitsch, Fejér- váry és Toszt darabant minisztereket és ezek­kel' mindvégig szolidárisán együttműködtek — éppen a mostani kormány jóvoltából emel­kedtek rangban, befolyásban és kitüntetésekben. Hol itt az igazság? Hol itt a morál? Hol a következetesség? * * * Apropos következetesség. Hát vannak még naiv lelkek, akik következetességet várnak a mi politikánkban ? Justh Gyula házelnök — ez a tiszteletreméltó, tiszta jellemű és elvhü politikus — amilyen pártat­lansággal, éppen olyan szigorral kezeli a házszabályokat. Ha egy szónok egyetlen mondattal egy vonalnyira eltér a tárgytól, azonnal erélyesen utasítja, hogy maradjon szorosan a tárgynál, és ha nem, hát rögtön megvonja tőle a szót. Nem rendkívüli obstrukciós időkben, hanem a normális költségvetési tárgyalások alkalmával mindenkor, évtizedeken át, az volt a szokás és a gyakorlat, hogy a szónokok az egyes tárcák általános vitájánál az összes politikai kérdésekre kiterjeszkedtek, az összes fölmerült eszmékkel és vitaanyaggal be­hatóan és tetszés szerint való részletesség­gel foglalkoztak. Soha szabadelvüpárti ház­elnöknek eszébe nem jutott költségvetési általános vitánál a szónokot félbeszakítani és arra figyelmeztetni, hogy megvonja tóle a szót, ha eltér a tárgytól. Ez az oka annak, hogy hónapokon át tartott a költségvetés tárgyalása — a hömpölygő szóáradat. Nagyon helyes, üdvös és hasznos dolgot művel tehát Justh Gyula, ha szigorúan kezeli a házszabályokat és ha hozzájárul, hogy Magyarországnak beszélő parlamentje helyett dolgozó parlamentje legyen. Azon­ban kérdjük, mit tett volna a mai kormány­párt azzal a szabadelvű párti házelnökkel, aki Justh Gyulához hasonló szi,: orral kezelte volna a házszabályokat és minden szónokot, mihelyt picit éltére a tárgytól, rendreutasitott és szóelvonással fenyegetett volna meg ? Hány zárt ülés, névszerinti szavazás, mennyi botrány történt vofia ezen elnöki «basás- kodás» és önkény miatt és hány torok üvöl­tötte volna az elnök leié, hogy ez a szent szólásszabadságnak durva eltiprása, hogy ez klotür, hogy tiltakoznak a szájkosár ellen. * * * Hogy a függetlenségi párt mindig nem­zeti politikát hirdetett — nem szorul bizo­nyításra. Függetlenségi, 48-as, Kossuth-párt- nak nevezte magát, mert nemcsak pro­gramijával, hanem magával a nevével is akarta dokumentálni, hogy a magyar nem­zet legdicsőbb korszakának, a szabadság és a jogegyenlőségnek eszméit irta tiszta zászla­ját a. Alapdogmája a nemzeti, szabadelvű,demok­ratikus politika volt Mint ilyen követelte a hitbizományok korlátozását, eltörlését, a TARC A S z e r el e m. Irta: Albert Delpit. I. Fernande de Ryant grófné felszaladt a lép­csőn, kinyitotta a kis első emeleti lakás ajtaját, gyorsan belépett és magára zárta az ajtót. A szerelem kis fészke volt ez a lázas Páris közelé­ben. Mindenütt virágok; hanyagul elhelyezett kerevetek a vastag szmirnaszőnyegen. A kan­dallóban tűz pislogott. A magas karcsú nő maga volt a megtestesült aggodalom. Arca sápadt volt, vértelen ajkai folyton azt susogták : Ugyan mit fog felelni ? Mit felel ? Három-négy perc telt igy, néma csendben kulcs csikorgott a zárban, mire hirtelen megváltozott a grófné. Mosolygott, amikor Henri Servain belépett. Plenri karjaiba zárta és megölelte, szinte összeforrtak. Az asz- szony bontakozott ki és a pamlagra ült; a férfi mellé telepedett egy földön fekvő párnára. A grófnő szólalt meg. — Féltékeny vagyok . . . Annyi kisértés környez téged ! Fiatal vagy, hires vagy. Az asz- szonyokat mámorossá teszi a zenéd . . . Mind akar, kivan . . . — Imádlak 1-- És a színházak . . . Körülrajongnak, mint valami ércből való csodát, ellopnak tőlem. Jól ment ma az operád próbája? — Nagyon jól. Fernande elkacagta magát. — Ki is énekli a főszerepet ? — Louise Plantier. —- Úgy. Hallom, hogy beléd bolondult és te is nagyon csinosnak találod. Henri elfordult. — Biztos vagyok benne, hogy sohasem csaltál meg és most féljek ettől az . . . éne­kesnőtől . . . — De kérlek . . . — Igazán nem érdeklődői iránta ? — Igazán. — Tudod, hogy ép úgy szeretem benned a jellem nemességét, mint a tehetség nemes­ségét. Add becsületszavadat, hogy nem hazu- dol, akkor hiszek. — Becsületszavamra. Az asszony felugrott, könnyes szemmel, kétségbeesve sikoltotta : — Gyáva! Gyáva 1 Szeretője vagy ennek a leánynak. írtál neki! Itt van a leveled. És a becsületeddel tanúskodtál. Hazudtál, mint egy elcsapott cseléd. Hazudtam-e én valaha neked ? Örömmel debtam kockára érted mindent. Az egész város ismeri viszonyunkat; férjem, bará­taim, a társaság, egyszóval mindenki. Nem tö­rődöm becsületemmel, csak a szerelemmel . . . És te hazudsz ! Hazudsz ! A fiatalember a fájdalmában vonagló asz- szony elé vetette magát. — Jól van! Gyáván hazudtam! Féltem, hogy elveszítelek ... de szeretlek, szeretlek, nem tudok nélküled élni .... Édes szerel­mem . . . — Hozzá kell- szoknod. Mert én megvet­lek . . . gyűlöllek . . . Isten veled. Henri az ajtó elé állt, kiterjesztett karok­kal, emelt fővel. — Hallgass rám, jól ismersz. Ha nem bo- csátsz meg, öngyilkos leszek. Fernande kegyetlen, fájdalmas nevetésben tört ki. — Rajta! Az ilyesmit nem jelentik be, ha­nem megteszik. A fiatalember félreállt és hidegen mondta : — Jól van, Isten veled . . . II. Ryant gróf hét óra felé tért haza. Azt mondták neki, hogy a grófnénak migraineja van nem fogad senkit. Csak harmadnap a villásreg­gelinél találkozott a házaspár. A gróf kezet csókolt feleségének : — Szeretnek önnel csevegni, kedves ba­rátnőm, Megengedi, hogy elkísérjem kis sza­lonjába. Fernande meglepetést árult el. Évek óta nem beszéltek bizalmasan. Mikor a kis szalonba értek, Fernande leült és férjére tekintett: Hátralékos előfizetőinket egesz tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom