Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1906-11-18 / 47. szám

adó s egyéb illetékek révén sokszorosan meg­térülne. Boritaladó címen az utolsó években hat millió korona irányoztatott elő, vagyis az ösz- szes állami bevételeknek alig 1 százaléka esik erre a tételre, ha a felmerült kiadásokat leszá­mítjuk. Az ország bortermése az utolsó években körülbelül 4 millió hektolitert tett ki. Ha a házifogyasztást (az egész termés egy negyed részét) teljesen adómentesitenék és csak az ké­pezné adózás tárgyát, amit a termelő forga­lomba hoz, úgy maradna adózásra 3 milló hl. Hogyha pedig a bor adóját mint forgalmi adót kezelnék és 2 koronára szállítanák le, úgy még az egész veszteség 10 millió koronát tenne ki a jelenben. Ha pedig termelésünk elérné azt a magas­ságot, melyre minden valószinűség szerint 10 év múlva számíthatunk: a 8 millió hl.-t, ebből a 8 millió hl.-bői 2 millió hl.-t háziitalra leszá­mítva, jutna 6 milló hl. adó alá, ami hl.-jét 2 koronával számítva 12 millió koronát tenne. Vagyis mindössze évi 4 millió koronáról kellene az államnak ezen a címen lemondani Nem szólva arról, hogy ugyanakkor ital­mérési illeték címen az állam a mostani 3l/2 millió K helyett könnyen 7—8 millió korona bevételre tehetne szert s igy vesztesége egészen kiegyenlí­tődnék. Van azonban módja az államháztartásnak a boritaladó csökkenő bevételét más módon pótolni és pedig a szeszadó felemelése által. Úgy tudjuk, hogy a pénzügyi kormánynak szándékában is van a szeszadót 20—30 száza­lékkal emelni. Jogosan mutathatunk rá, hogy az igy remélhető bevételi többlet a boritaladó törlésére, vagy lényeges leszállítására fordítandó. * * * Már előzetes fejtegetésünkben mutattunk rá arra az anomáliára, hogy a termelők házi­fogyasztása nem adómentes. Ez oly méltányos, oly szinte magától érte­tődő kívánsága szőlősgazdáinknak, hogy ezt bővebben kifejteni szinte fölöslegesnek tartjuk. így van ez minden nyugateurópai szőlőtermelő országban s igy volt ez nálunk is 1875-ig, mig csak az 1868 : XXXV. t.-c. erre vonatkozó intézkedését az 1875 : XXVIII. t.-c.-kel hatályon kívül nem helyezték. Nemkülönben megsemmisítette ezen törvény az 1868: XV111. t.-c. azon rendelkezését is, hogy a szőlőtörkölyre öntött vízből készült lőre adózás tárgyát ne képezze. Ha már magára a természetes borra kivetett adó aránytalanul magas az értékéhez, illetve annak szesztartal­mához képest, mennyivel inkább áll ez a tör­kölyborra nézve, melynek szesztartalma rendesen csak 1jl—7ü“része annak, forgalmi értéke pedig úgyszólván nincs. Az 1893. XX111. t.-c. úgyis tiltja, hogy ily törkölybort más mint termelő készíthessen; aka­dályoztassák ennek forgalombahozatala is, úgy, hogy a szőlősgazda ilyent csakis a saját háza- népének, cselédjeinek és napszámosainak adhas­son, de mentessék fel ezen ital teljesen az adó­fizetés alól. Végül néhány szót azon korlátozásról, mely a termelőnek megtiltja, hogy borát tetszés szerinti mennyiségben hozhassa forgalomba. Je­lenleg úgy áll a dolog, hogy a termelő csakis 50 literen felüli mennyiségben adhat el bort, vagyis nyilvántartott borkészletéből leírásnak helye csak akkor van, na 50 literen felüli bor­mennyiséget szállít el borpincéjéből. Ennél kisebb mennyiség után az adót neki kell megfizetnie. Ez azonban a forgalmat, illetve azt, hogy a fogyasztó lehetőleg termelőtől szerezhesse be borát, megnehezíti. A fogyasztó közönség nagy része nincs abban a helyzetben, hogy — főleg drágább boroknál — egy nagyobb összeget fektessen borba, avagy nem tud egyszerre 50 liternél nagyobb bormennyiséget romlás veszélye nélkül otthon elhelyezni. Ezért afogyasztó közön­ség nagy része ennélfogva vagy nem fogyaszt bort, vagy pedig méregdrágán kénytelen közve- titőktől beszerezni, ami szőlőtermelésünknek semmiesetre sem válik előnyére. Ezért adunk itt szintén kifejezést azon kí­vánságunknak is, hogy a boreladás mértékegysége vagy egyáltalán ne korlátoztassák vagy tetemesen leszállittassék. Kívánságainkat ezekután a következőkben összegezzük : 1. A boritaladó fizetésének kötelezettsége alól a termelők úgy a saját, mint a családjuk és háznépök által elfogyasztott bor és lőre után oldas­sanak fel. 2. A boritaladó helyébe forgalmi adó lépjen és hektoliterenkint 2 koronánál többet ne tegyen ki. 3. Helyeztessék hatályon kívül az a törvény, mely a városoknak és egyes községeknek jogot ad a bor után külön községi pótlékot is kivetni. 4. Szállíttassák le azon mértékegység,melyen alul a termelőnek bort elárusítani nem szabad, a jelenlegi 50 literről 20 literre (esetleg 2 koro­nás literáron felül 10 literre.) 5. Mindazon törvények és rendeletek, melyek a boritaladó beszedése és igy a bor­TOLNA VÁRMEGYE. készlet ellenőrzése címen, a bor okszerű kezelését megnehezítik és megdrágítják, töröltessenek el. 6. A boritaladó beszedése, valamint a fo­gyasztási adóké ne legyen bérbeadható. 7. A pénzügyi kormány egyes városokkal tárgyalásokat folytat az iránt, hogy a városok­nak az állam helyett teljesített szolgálatok elle­nében a fogyasztási adók szedési jogát átengedje. Ez addig ne történjék meg, mig a törvényhozás s boritaladó törlése vagy lényeges leszállítása ügyében nem határozott. A Magyar szőlősgazdák Országos Egye­sülete nevében: Budapest, 1906 október hó. Dr. Drucker Jenő Gr. zselénszky Róbert igazgató.. elnök. VÁRMEGYE. A közigazgatási bizottság ülése. Tclnavármegye közigazgatási bizottsága í. hó 14-én tartotta november hónapi gyűlését Ápponyi Géza gróf főispán elnöklete alatt. Je­len voltak : Döry Pál alispán, Simontsits Elemér főjegyző, Kurcz Vilmos árvaszéki elnök, Fink Kálmán kir. tanácsos, pénzügyigazgató, Tihanyi Domokos kir. tanácsos tanfelügyelő, Alacs Zoltán kir. főmérnök, Beke Ferenc kir. alügyész, Totth Ödön t. ügyész, Örffy Lajos, Sass László, Jeszenszky Andor, Bernrieder József, Perzcel Jó­zsef, Sigora Lajos. Elmaradásukat igazolták: Széchenyi Sándor gróf vbt. tanácsos, Perczel Dezső vbt. tanácsos, Hangéi Ignác dr. és Ko­vács S. Endre. Az egyes elintézett ügyekből megemlítjük a következőket: A szekszárdi Ferenc-kórháznál egy kapusi állás 800 korona fizetéssel rend- szeresittetett és a jóváhagyás végett a belügy- ministerhez fölterjesztés intéztetett. Kern József paksi lakos fölebbezésének hety adatott és a panaszos a hegyközség köz­gyűléséhez utasittatott. Apar, Hant, Nagyvejke községek határo­zata az apaállatok ügyében hatályon körül he­lyeztetett. Mayer Ignác bátaszéki, Csepregi Ignác ozorai, Gulyás László és neje ozorai, Cs. Györke Istvánná szemcsédi, Varga Lőrinc decsi, Katus János sióagárdi, Fiilöp János kis- vejkei, Haspel Antal szekszárdi, Schmidt Fe­renc szekszárdi, Rudolf Mária szekszárdi, Hor­váth Mihály Simon szekszárdi, Strényer Már­1906 november 18. pénztárosnőt, a ki tényleg kellemes formájú lány volt. Aztán egy hajtásra megitta a borát és ba­rátja kedvéért maga is borús arcot csinált. — Hja, igen, az élet néha nagyon furcsa! Béla oktató hangon folytatta elmélkedéseit az életről. — Vedd csak az én példámat! Amióta az eszemet bírom, mindig pontos, szorgalmas és kötelességtudó voltam. — Igen, te mindig valóságos mintagyerek voltál. — Az édesanyám özvegyasszony volt, szi­gorú és komoly, ő a munka és kötelességtudás valóságos fanatikusát nevelte belőlem. — Bizalmas médium voltál — vetette közbe Sándor — próbálta volna meg velem ! — Elmondhatom, hogy a gyermekkorom elmúlt anélkül, hogy valaha játszottam volna. És az ifjúkorom is elmúlt, anélkül, hogy egyszer is mulattam volna úgy, ahogyan ti szoktatok mulatni. Nekem a szórakozásom is a munka volt. Merő kedvtelésből megtanultam Tacitusnak húsz fejezetét és Homérosznak másfél énekét... — Brr! — fakadt ki Sándor — nem sze­retnék még egy osztályt végig ülni. — Én nagyon szerettem tanulni és a ta­náraim is szerettek, — mondta Béla, miközben hajdani dicsőségének emléke méla mosolyt csalt az ajkára. — A tanáraid mind azt jósolták neked, hogy országos hirü ember lesz belőled! — Neked mást jósoltak ! — Hogy haramiavezér leszek. Csak mondd ki öregem, én szívesen emlékszem vissza ezekre a dolgokra. — Úgy látszik, a tanáraink rossz próféták voltak. — Ki tudja ? Én ugyan aligha leszek már zsivány a szó kriminális értelmében, de ami téged illet . . . Ami engem illet, én elesett ember vagyok. Az én életem olyan volt, mint az almáé, ametyet éretlen korában tép le ágáról a szél. Elhiheted, hogy nem irigylem a te szerencsédet. De azért neked is be kell látnod, hogy a sors nagyon igazságtalanul bánt el kettőnkkel ... Én az egyetemen is kitűnő tanuló voltam. Amikor állami szolgálatba léptem, olyan alapos szaktudás fölött rendelkeztem, mint egyik fölebbvalóm sem. — Több oka is volt. Sok mindent megtanul­tam az iskolában, csak kettőt nem : hazudni és hízelegni. Tudatlan és gyönge jellemű emberek előtt sohasem tudtam megalázkodni. A társaim ezért mindig áskálódtak ellenem, a fölebbvalőim pedig elnyomtak. Nagy csapás ért a házassá­gommal is- Jellemes férfi létemre el kellett venni a feleségemet, de azóta elesett ember vagyok. Jobb lesz azonban, ha erről nem beszélünk . . . Bélát láthatólag kínos emlékek rohanták meg. Jó ideig komoran hallgatott. Aztán egy­szerre a barátja felé fordult. — Hanem te ugyancsak jól csináltad a dolgodat! — Szerencse ! mondta Sándor szerényen. — Pedig gyermekkorodban nem szerettél dolgozni. — Nem én. — A nevelőid nem is igen szorítottak a munkára ? — En azt hiszem, hogy engem egyáltalá­ban nem is neveltek. Az édesatyám néha meg­tette azt, hogy adott egy nyaklevest, mivel azonban az édesanyám ilyenkor mindig kerek huszkrajcárral szokott kárpótolni, szemérmet­lenül pályáztam az apai pofonokra. Az édes­A Trieszti Általános Biztositó Társaság (Ge* ali) kötvény- kiállítási joggal felruházott És mért nem tudtál érvényesülni ? Váltók leszámítolása •• Kölcsön- ingatlanokra •• Előleg árukra, sorsjegyekre, értékpapírokra •• Jelzálogkölcsönök konvertálása SzekszárdiSzéchenyi-utca 648-ik szám főügynöksége Távirati cim: Generali, Szekszárd 9940. sz. cheque-számla a m. kir. postatakarékpénztárnál

Next

/
Oldalképek
Tartalom