Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1906-01-28 / 5. szám

2 ___ szépe n hangzik és igen rokonszenves, csak kérdés, hogy Szerbia meddig bírja ezt? Elképzeljük, hogy Péter királyt, amint a szerb trónon megmelegedett, hatalmasabb vágyak vezetik s a Balkán fölött való hege­mónia-féléről ábrándozik Csak az a kérdés., hogy szánnak-e a jó szerbek erre a fenkölt célra háromszázhuszonegy milliót? Talán sok lesz ez egy oly ifjú államnak, mint Szerbia? — Andrássy Gyula gróf Becsben. A koalí­ció vezérének a király elé történt meghivatása reménységgel és bizalommal tölti el az ország­ban mindazokat, kik a mai áldatlan viszonyok megszüntetését és a békés kibontakozást kíván­ják. Pártkülönbség nélkül, egyetemes érdeke az egész nemzetnek, hogy a király és a parlament között létrejött kínos kontliktus kiegyenlittessék, hogy a parlamenti rend végre helyreálljon és hogy béke legyen már közviszonyainkban, .úgy az állami életben, hogy az általános bomlás, felfordulás és anarkia helyét a békés és hasz­nos nemzeti munka foglalja el. Az ország gaz­dasági hanyatlásának, a beállott pangásnak és bénulásnak csak a válság megszüntetése vet­het véget, a nemzetnek nincsen égetőbb szük­sége és fontosabb érdeke, mint a kibontakozás, azért kívánatos, hogy a korona részéről belátás, a koalíció részéről pedig mérséklet legyen a tárgyalásoknál a kiinduló pont, mert enélkül nem várható a béke és a megegyezés létrejötte. VÁRMEGYE. — Elvi jelentőségű határozatok. Belügy­miniszteri engedélyivel nem bíró utazási vál­lalat ismertetése: kivándorlási kihágás. (Kúria 10.990/905.) — Az örökösöknek még át nem adott ingatlanoknak az örökös által az örök­hagyó nevében történt eladása nem képez bűn- cselekményt. (Kúria 8150/905.) — «A király megszegte esküjét» kifejezés királysértést fog­lal magában. (Kúria 1906. január 4-ik'i határo­zata.) — Ha a községi kőrorvos választásánál a választási elnök a többséget sem felkiáltás, sem pedig szavazás utján nem állapította meg, hanem oly módon, hogy a két pártot két felé osztva két oldalra felállította, a választás meg­semmisítendő. (Közigazgat, bíróság 877/905.) — A marhalevelek kiállítása, záradékolása és át­írása fejében szedhető dijak nem a marhalevelek fekete haja, olyan mély tüzü szeme és olyan elragadó fehér homloka. II. Hónapok múltak el, eltelt egy esztendő is, de a király állapota, szomorúsága nem vál­tozott. Az Ormuzból érkezett hírek mind nyugta­lanítóbbak voltak, de a király nem törődött az országát fenyegető veszedelemmel. A miniszte­rek vetettek ugyan ki hadiadókat a király ne­vében, de a helyett, hogy a hadsereget szerel­ték volna fel, a szépen csengő aranyokat fene­ketlen zsebükbe süllyesztették. Az ország nyö­gött a súlyos adók alatt és mégis nyitva állt a hódítani vágyó ellenség előtt. Az elégületlenség napról-napra növekedett, mind többen csopor­tosultak a királyi palota előtt, hogy kérjenek és panaszkodjanak. A kérésből, követelésből majd lázongás lett és a népet katonaság verte szét. Mindebből a király nem tudott semmit. , A szerencsétlen király minden idejét ott töltötte a kép előtt, a mely ellenállhatatlan va- rázszsal bilincselte őt magához. Egy nap azonban — a kelő nap éppen megaranyozta a tájékot, — a király az ablak­hoz lépett. Alulról éneklés hallatszott fel. Tiszta, csengő hang volt, vidám és kellemes, mint a pacsirta dala. A király meg volt lepetve, nehány lépést tett, homlokát az ablaküveghez szorította és kitekintett. Alig tudta felkiáltását magába foj­tani. Egy kis pásztorleány hajtotta ki juhart a TOLNA VÁiaCEG’YE. kezelésével megbízott közeg, hanem az illető község közpénztára javára esnek, amely ezek felhasználásáról intézkedik s ezen az eddig fenn­állott gyakorlat sem változtathat, mert a gyakor­lat a törvénynyel nem ellenkézhetik. (Közigazg. bíróság 3562/905.) — A harmadik korosztály­ban állítási kötelezettségüknek eleget nem tett, de a harmadik korosztályból 1905. dec. 31-én kilépett hadkötelesek kivételes engedély nélkül nősülhetnek. (Belügym. 5195/906.)-7-- Tényleges szolgálatban álló póttartalékosok csakis a ka­tonai hatóság engedélyével köthetnek házassá« got. (Belügym. 135,438/905.) — Vasúti váró­teremben jegy nélkül való tartózkodás és ugyanott való dohányzás miatt indított ügy el­bírálása a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. (Minisztertanács határozata.) — Ut- rendőri kihágások eseteiben a vádlott pusztán azon az alapon, hogy a tárgyaláson idézés dacára meg nem jelent, kihágásban nem marasz­talható. A kihágási tárgyalás a megidézett vád­lott meg nem jelenése esetén is megtartható és ítélet csak a tárgyalás és kiderített tények és bizonyítékok alapján hozható. (Keresk. min. 77410/905.) — hegy ver eltitkolás miatt nem birságolható az a fél, aki fegyverét adó alá egyszer már bejelentette, habár e bejelentés az előző évben történt is. (Közigazgatási bíróság 16980/1905.) KÖZSÉGI ÜGYEK. Kéty községben a lépfene megállapittatott. — Ocsényben a sertésvész föllépett. — Varsádon az ebzárlat elrendeltetett.— Bátaszék községben a lépfene megszűnt. — A kisszékely! rk. hit­község iskolai államsegély iránt beadott kér­vénye, minthogy országos költségvetés nincs, nem terjesztetett föl a közoktatásügyi minisz­terhez. Ugyanily sorsban részesült Kurc József kisszékelyi rk. tanító korpótlék, — és a pálfai ev. ref. tanító államsegély-kérvénye is. —- A miszlai nyári menedékház 1905. évi költségve­tése felterjesztetett. — Öcsény község elöljáró­ságát fölhívta a közigazgatási bizottság, hogy az őcsényi hegyen tervezendő községi iskola építési ügy ében tegyen jelentést.— A Szemcséd községhez tartozó Hékus pusztán a ragadós száj- és körömfájás föllépett. —- Dőrypatlan községben a sertésorbánc megszűnt. — Felső- ireg község kérelme, hogy a január 29-én meg­1906 január 28 tartandó országos vásárjára hasított körmü ál­latok fölhajtása megengedtessék, fölterjesztetett a miniszterhez. — A dombóvári népiskolák és . ovo da megnyitását a kellő fertőtlenítés után az alispán elrendelte. -— Szemcséd községben a sertésorbánc megszűnt. — Felsöireg községben a. ragadós száj- és körömfájás megszűnt. HÍREK. — Személyi hir. Tóth László, a pécsi kir. ítélőtábla uj tanácselnöke már elfoglalta hiva­talát és a napokban a. kir. tábla teljes ülése előtt letette a hivatalos esküt. — Tolnavármegye a püspöki installáción. Zichy Gyula gróf pécsi püspök installációs ünnepsége február 7-én lesz Ez alkalommal Tolnavármegye küldöttségileg képviselteti magát Döry Pál alispán vezetése alatt. A küldöttség tagjai : Apponyi Sándor és Géza grófok Sztan- kovánszky János, Bernrieder József, Wosinsky Mór, Kämmerer Ernő és Perczel József. — Udvari tanácsos. A király hilibi Haller Józsefnek, a herceg Ezterházy-féle hitbizományi uradalmak központi igazgatójának, ki az utolsó képviselőválasztás alkalmával a szakcsi kerü­letben szabadelvüpárti programmal föllépett, a katonai igazgatás érdekében tett kiváló szol­gálatai elismeréséül a magyar királyi udvari tanácsosi címet díjmentesen adományozta. — Bankett. Leopold Sándor tiszteletére a hitközségi elnöki állástól való visszavonulása alkalmából folyó hó 31-én bankettet rendeznek a hitközség tagjai. — Kinevezés. A pécsi kir. ítélőtábla elnöke Beöthy László végzett joghallgató szekszárdi lakost, Beöthy Károly dr. ügyvéd fiát a tábla kerületébe díjas joggyakornokká nevezte ki. — Esküvő. Jagitza Vince, gróf Széchenyi Sándor v. b. t. t. uradalmának számvivő tisztje, e hó 22-én tartotta esküvőjét Kölesden Vár- konyi Iván gindlicsaládi jegyző és neje, szül. Jásek Gizella leányával, Erzsikével. Násznagyok voltak : Apáth Alajos uradalmi kasznár és Vár- konyi Imre gyönki községi jegyző. Koszorús leányok : Várkonyi Gizella, Várkonyi Jolán és Steiner Olga. Esküvő után a násznép az öröm­szülők házába vonult, hol ősi szokás szerint nagy lakodalmi lakoma volt s cigányzene mellett egész reggelig táncoltak. — Községi Írnok választás. Felsőnyéken az üresedésben volt községi irnoki állást a kép­viselő testület Heklcinger József oki. jegyzővel töltötte be. legelőre. Hanem hozzá hasonló kedves terem­tést már régen nem látott. Olyan szőke haja volt, hogy azt lehetett hinni, hogy a hajnak kisugárzása aranyozza meg a napot és nem megfordítva. Kissé alacsony homloka rózsás volt, szeme világos, tiszta, mint a mosolygó reggel, szája oly kicsiny, hogy mikor énekelt, akkor is alig lehetett négy-öt fehér fogacskát megpillantani. Bármilyen elragadó volt is azonban, a ki­rály nem nézte őt sokáig, bosszús lett önma­gára, hogy kedves halottjáról egy pillanatra is megfeledkezett. Letérdelt a kép előtt fájdalmá­ban hangosan felzokogott és nem gondolt többé a kis pásztorleányra, aki juhait hajtotta el a palota ablaka alatt. III. Másnap reggel, mikor a király az elhunyt képét megtekintette, kínos meglepetés érte őt. Pillanatig némán bámult a festményre, azután elgondolkozott; — Különös, különös ... Ez a terem min­denesetre nedves ; a kép feltűnően sötétedik. Nem tévedhetek. Határozottan emlékszem, hogy a királynénak sohasem volt ilyen fekete haja. Hisz ez a haj valósággal ébenfekete, pedig én jól emlékszem, hogy aranyos szálak voltak ben­ne. Olyan volt, mint a fénykirálynő és ezen a képen az éjkirálynőhöz hasonlít. Gyorsan ecsetet és palettát vett kezébe és kijavította, amit a nyirkos levegő elrontott, — Hála Istennek ! — sóhajtott föl azután. — Megint azt az arany hajat látom, ame­lyet annyira szerettem és amelyet mindig sze­retni fogok. Magában ismét megesküdött, erős fogadást tett, hogy örökké hü marad felesége emléké­hez, hacsak nem talál valakit, aki teljesen ha­sonlít a képhez, amely őt ábrázolja. Mintha azonban valami gonosz démon in- gerkedett volna vele, három nap múlva megint kénytelen volt, hogy javítson a képen. — Ki tette ezt ? — kiáltott fel haraggal — ki mert ehhez a képhez nyúlni ? Most egy- ' szerre hófehér, magas a homloka, valaki bizon}^- nyal szentségtörő kézzel változtatott rajta. Hála Istennek, jó emlékező tehetségem van, tudom, hogy homloka alacsonyabb volt és rózsás, mint a mezők vadvirága. Ismét nehány ecsetvonással alantabb húzta az aranyszőke haját és az igy alacsonyabbá homlokot rózsásra festette. Meg volt elégedve azzal, amit cselekedett és valósággal áhítattal nézte órákon át a má­sodszor is kijavított képet, Hanem a harmadik nap még rosszabb volt számára. Kénytelen volt meggyőződni róla, hogy valami gonosz varázsló űzte vele rosszindulatú játékait. Különben hogy történhetett volna, hogy most meg a száj és a szemek változtak meg egyszerre ? Nem, sohasem volt a királynénak ilyen szája és sohasem voltak ilyen sötét, mélytüzű szemei! Ellenkezőleg! Szeme világos és tiszta volt, mint a nroso'ygó reggel, szájacskája pedig oly kicsiny, oly parányi, hogy ha nevetett, ha éne-

Next

/
Oldalképek
Tartalom