Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1906-09-16 / 38. szám
Szekszárd, 1906 szeptember 16 38. szám XVI. évfolyam Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » H Negyed évre ... 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előflzetésetr.et én liirdetéscVet a kiadó- hivatalon kívül elfogad Molnár Mór j& könyvnyomdája én papirlierenkedéne Szek.szárdon. W Egyes számok ugyanott kaphatók. iitTifiifwiTf . -a. sMSaffi’fcgiasäy POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjeleli minden vafvnnimj). Szerkesztőség és ki«Jóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca !30. s?. Szerkesztőségi telefon - szám IS. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : S3 2'. LEOPOLD KOKTÉL. Síiadóhivatali feSefon-szám !3. Főrounkatárs: FÖLDVÁRI EllHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnaáf A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők Hirdetések métuókelten megillajii ->tt árszabály szerint számíttatnak. tTJSS Katonai dolgok.* A közelmúlt eseményei a fegyveres erőt a válság szélére juttatták, ami hogy hasonló mértékben be ne következhessék, az uj véd- törvény megalkotása alkalmával kétségtelenül fő gondját fogja képezni a katonai kormánynak. Kívánatos volna azonban, hogy az ex-lex tapasztalatait ne csak a hadsereg szempontjából ért ékesítsék, hanem v véradót szolgáltató emberanyag érdekét is tekintetbe vegyék. Az ex lex alatt például két ősz elmúlt a nélkül, hogy ellenőrzési szemlét tartottak volna a tartalékos legénységgel és pedig a nélkül, hogy ez a katonai igazgatás szempontjából hátránynyal járt volna. Szóval a tapasztalat azt mutatja, hogy katonai nyilvántartási szempontból az ellenőrzési szentiért szükség nincs. Ha nincs rá szükség, be kell végleg szüntetni, mert százezer embernek felesleges költséget és fáradságot okoz, ezer tisztet elvesz tulajdonképpeni hivatásától s ezek napidijai is felesleges költséget képeznek. A polgári elemet érdeklő másik tapasztalata az ex-lexnek az, hogy teljesen felesleges minden állitáskötelesnek a sorozáshoz hazautaznia illetőségi járásába vagy ennek elengedéséért folyamodnia. Az idén — kivételesen — meg volt engedve, hogy személyazonosságának igazolása mellett mindenki ott soroztassa magát, ahol tartózkodik. És ez az eljárás teljesen bevált. Igaz, hogy a kiegészítő hatóságoknak és parancsnokságoknak valamivel több munkát okozott, de az számba nem jöhet azzal az óriási * Szakavatott helyről kapjuk ezen figyelemreméltó fejtegetéseket. előnynyel szemben, amivel az állitáskötele- seknek jár. Vagyis az uj védtörvénynek állandósítania kellene az u. n. «sorozási jegyzőkönyvet», mert a tapasztalatban bevált ez a kivételesen alkalmazott eljárás. Szintén az uj védtörvény keretében volna megoldandó a csapatok helyesebb elhelyezésének kérdése. Most ugyanis minden hadkiegészítési kerület székhelyén az onnan kiegészített gyalogezred legalább egy zászló- aljának kell állomásoznia. Ilyen székhely a Dunántúl Baranya, Somogy, Fehér, Zala, Győr, Sopron és Esztergom vármegyékben van, mindegyikben a közös gyalogságon kívül más fegyvernem is van, sőt honvédség is; Sopronban pl. két i ezredbeli gyalogság, honvédség, lovasság és j ! tüzérség. — Nincsen hadkiegészítő székhely Tolna, Veszprém, Vas és Moson vármegyék területén, de ezek székhelyei közül Veszprémnek és Szombathelynek van helyőrsége, tehát az egész Dunántúl vármegyéi közül egyedül a kis Moson és a nagy Tolna vármegye székhelyén nincs helyőrség! A mindössze három kis járásból álló Moson vármegye azért el van látva tulon túl katonasággal, mert hiszen a nezsideri járás területén fekszik a hatalmas király- hidai (brukki) tábor, de hogy Tolna vármegye székhelyén nincs helyőrség, azt megmagyarázni bajos ! Az a rendelkezés tehát, mely szerint minden hadkiegészítő kerületi székhelyen legalább egy zászlóaljnak kell állomásoznia, oda módosítandó, hogy minden vármegye székhelyén legalább egy zászlóaljnak (lovasosztálynak, ütegosztálynak) kell állomásoznia azon közös vagy honvédezredekböl, melyek azon vármegye területéről lesznek kiegészítve. Ezt minden nehézség nélkül keresztül lehetne vinni, ha honatyáink a védtörvény tárgyalása alkalmával szóba hoz ák s ez által Szekszáid a többi dunántúli megye- székhelyek sorába lépne ! A tolnai csonka lovasosztályt szívesen átengednénk a szlavóniai megyéknek, ahová tartozik! VARMEGYE. A közigazgatási bizottság ülése. Tolnavármegye közigazgatási bizottsági ülését szerdán d. e. 10 órakor tartotta szeptember hónapi ülését Apponyi Géza gróf főispán elnöklete alatt. Jelen voltak : Dóry Pál alispán, Kurz Vilmos árvaszéki elnök, Fink Kálmán kir. tanácsos, pénzügyigazgató, Hangéiig nác dr. tiszti főorvos, Totth Ödön tiszti ügyész, Tihanyi Domokos kir. tan. taníeltigyel-5, orffy Lajos, Jeszenszky Andor, Alacs Zoltán kir. főmérnök, Beke Ferenc kir. alügyész, Széchenyi Sándor gróf, Török Béla, Sass László közgazdasági előadó, Bern- rieder József, Kovács S. Endre, Perczel József. Elmaradását kimentette : Boda Vilmos. Az egyes elintézett ügyekből fölemlítjük a következőket: Flaschner Fülöp gazdatiszt kérvénye, Sze- lestey Benő és társainak, Doboz Ferenc és társainak, Dobszai Mária felebbezése elutasittatott. Hangyáli Mihály pincehelyi plébános, a nagykanizsai takarékpénztár és a döbröközi apaállatok beszerzése tárgyában beadott felebbe- zésnek hely adatott. Az alispánnak Deák István és társai dunaföldvári lakosoknak helypénz- szedési ügyében hozott határozata jóváhagyatott. A dombóvári iparvasut közig, bejárására szeptember 20-ika tűzetett ki. Az egyes hivatalfőnökök jelentéseiből adjuk a következőket; Az alispáni hivatalhoz beérkezett 1267 ügydarab ; elintézendő volt 1698; elintézte tett 1391 ; hátralék 302. TARC A. Most és azután. Ifjan hogyan feszit a vágy: Előre, csak előre ! Hogy abbahagyjuk a csatát, Ki olyan balga, döre ? Az ütközetben ott vagyunk, Hol az üdvöket osztják, Mienk a szép ajkak, szemek, A szép álomország. Ha éri is seb a szivet, A haláltól ki félne ? A seb alig nyílt, már heged; Hog}?- is állnánk mi félre ! S mire hajunkat dér lepi, Hol állomtartományunk ?! Gyönyörre, kéjre, mely letűnt; Keresztet sírva hányunk. Nem országért foly már a harc ; Kis földdarabra vágyunk. Keresünk egy piciny zugolyt, Hol lesz majd siri ágyunk. Felek! Sándor. A költő. Irta: Alfred Oavoret. Kopogtattak az ajtaján. Gépiesen kiáltotta : «Szabad !» Es a hires költő gyönyörű szalonjába könnyű léptekkel suhant be egy elegáns hölgy. — Jó napnt kedves barátom, — szólította meg. — Jó ismerősöd vagyok, én vagyok a Szemérmetlenség. A költő gyorsan rendetlenségbe hozta hajfürtjeit, tiszteietteljesea meghajolt és a szeretetreméltó hölgy kezét meg akarta csókolni. — Ugyan ne mókázz, úgy érzem magamat nálad, mint odahaza, te is tégy úgy. Hozass gyorsan pezsgőt, de a legjobb fajtából, majd becsületesen iszunk. Fess gyermekeknek, amilyenek mi ketten vagyunk, ez való. Csak j orgiákat ünnepiünk, barátocskám. Ezekben a rossz időkben borba kell fojtanunk a pesszimizmusunkat. No, miért vagy olyan hallgatag, beszélj te is valami szellemességet, hiszen a j mesterségedhez tartozik. Eközben Jean pezsgőt tett az asztalra. A költő megragadta a gyönyörű, arany folyadékkal telt serleget és kocintott a Szemérmetlenséggel. — Éljen az uj irány es a régi ostobaság ! — kiáltotta nő, mielőtt poharát érzéki ajkához emelte. Azután fenékig ürítette a serleget. — Tölts újra, tudod, én nem szégyen- i kezem. Becsületes vagyok és nem ordítok soha sem erkölcsi megbontránkozásról. Nem tartozom azokhoz az álszenteskedőkhöz,akikmindig tudják hogy mikor loll pirulniok. Tehát kocintsunk : egészségedre! Éljen az élet és legédesebb barátnőm: Cliquot! Juché! Lelkesen itta a bort. Beszélgettek és remekül mulattak. A szemérmetlenségnek oly vidám szemei voltak, amelyek mindig nevettek, ha a költőnek cinizmusa különösen brutálisan hangzott. Hirtelen fölemelkedett, a költőt szívélyesen megölelte, megveregette a vállát és elbúcsúzott. — Igen, ma fölkeresem összes kedveseimet, mert én hű asszony vagyok és megnézem mint megy a sorsuk ... Na és a pezsgőt is szívesen iszom, hiszen én találtam föl. Téged legjobban szeretlek, de nem is panaszkodhatom iád, mert a színdarabjaidban a legnagyobb tiszteletben részesítesz engem. Csak maradj továbbra is ilyennek, hogy még gazdagabb lehess. Nesze egy szép csók . . . Isten veled! A viszontlátásra! Es boldogan ellebegett. Még mielőtt a költő a történtekről gondolkodhatott volna, már egy másik alak állott előtte. Rongyos ruhát viselt, szeme szomorúan pillantott, homlokát és arcát foltok boritották. — Én vagyok a Csúfság, — szólott és hangja úgy rikácsolt, mint valami öreg asz- szonyé — és eljöttem hozzád, hogy megköszönjem, hogy nagylelkűen protezsáltál. Milyen
