Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1906-08-12 / 33. szám
XVI. évfolyam. 33. szám. Szekszárd, 1906 augusztus 12 TOLNAVARMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetőseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség es kic4Jóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Kiadóhivatali telefon-szám II. Főrounkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnakj A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Indítványok napja. A keddi vármegyei közgyűlésen nem kevesebb, mint 7 indítvány kerül tárgyalásra, melyek élénken bizonyítják, hogy a vármegye közönsége nemcsak a helyi administrativ teendőkkel foglalkozik, hanem az érzelmi, közgazdasági, kulturális, politikai téren is keresi és megtatlja az összeköttetést az ország közvéleményével az azt mozgató kérdésekben. A 7 indítvány közül az elsőséget, mint kegyeleti ténynek, Kovarcz Józsefénak adjuk, amely Kossuth Lajos arcképe megfestésére vonatkozik. Kétségtelennek tartjuk, hogy ez indítvány egyhangú lelkesedéssel fog elfogadtatni. Van-e magyar szív, mely nem áldozik kegyelettel Kossuth Lajos emlékének, aki a magyar haza elévülhetetlen hálájára tette magát érdemessé/ Ez a kegyelet külső jel nélkül eddig is olthatat- lanul élt e szivekben és most, hogy e kegyelet megnyilatkoztatása tétetik szóvá, kétségtelen, hogy az impozánsan fog megtörténni, amint az Kossuth Lajoshoz és hálás nemzetéhez illik. Külön emlékezünk meg Bartal Béla öt indítványáról, amelyek még április hónap folyamán adattak be és ékesszóló tanúi annak, hogy Bartal Béla egyike legmély bb gondolkozóinknak és legélesebb, legtisztább látású politikusainknak. Mindig sajnáltuk, hogy e kiváló férfiú nem törekszik magának és nézeteinek helyet biztosítani a törvényhozás termeiben, de annál nagyobb örömmel látjuk őt a vármegyeház ősi székházában, mint m ltó képviselőjét a régi táblabiró nemzedéknek, aki azonban az ősi nemes sajátságokkal, a nemzet-fentartó erényekkel mély tudást, modern fölfogást és európai, sőt az egész világot átható áttekintést párosít. Indítványai közül az exlexre és a középdunai áthidalásra vonatkozó ma már túlhaladottnak tekinthető, de neki elégtételül szolgálhat, hogy mindkét tárgyban a megoldás az általa sürgetett irányban történt. Bartal Béla indítványai a következők : I. Minthogy az általános szavazati jog behozatala — kellő alapozás nélkül — a már a mostani választásoknál is látható nemzetiségi irányzatot kellő házszabálymódositás mellett is az uj alapon álló parlamentben döntő szerepre juttatná, —- minthogy továbbá avval kapcsolatosan járna az is, hogy a városi elemek túlsúlyra emelkedvén, a produktiv elemek : gazdák és iparosok rovására szaporítanák az állami kiadásokat s az összes adóterheket ráháritanák a gazdaközönség, illetve a parasztság nyakára ; Minthogy a gazdatársadalom és a többi produktiv osztály szervezve nem lévén, védtelenül volna ennek kitéve, annál is inkább, mert a mostani parlamentben egyetlen egy gazdasági egyesületi elnök vagy iparkamarai elnök sem foglalván helyet, a közgazdasági és a gazdatársadalmiérdek- és szakértelem már most sincs elegendően képviselve ; Minthogy továbbá a főrendiház, melynek egyházi és világi tagjai, bár nagy föld- vagyonuk révén első sorban volnának hivatva a gazdatársadalom érdekeit képviselni, évek hosszú során nagyrészben a gyűléseken meg sem jelennek, fel sem szólalnak, a magyar gazda érdekképviseletének nem tekinthetők : Mondja ki Tolnavármegye közönsége, hogy az általános választói jog alapjául és előföltételéül a produktiv osztályok, elsősorban a magyar nagy-, középbirtok és a paraszt osztály érdekképviseletének megalkotását tekinti. Ennélfogva képviselőküldési joggal ellátott mezőgazdasági, ipar, kereskedelmi, orvosi, vasúti, sajtókamarák mihamarábbi szervezését kéri s egyszermind az általános választójoggal kapcsolatosan vagy megelőzőleg az egész parlament és különösen a főrendiház olyan reformját követeli, mely a produktiv osztályok tehsrviselő képességének kiméletét, a köztakarékosságot és a közgazdasági szakértelmet jobban biztosítja s a főrendiházban az összes társadalmi rétegek, első sorban a középbirtok és parasztság társadalmi képviseleteinek is állandó helyet ad. Minthogy továbbá a jelenlegi kinevezési gyakorlat, mely szerint a főrendiházban az izraelita vallás képviselőjeként rendesen a nagytőke képviselői neveztetnek ki, sem a recepcióval adott jO- Oknak, sem a méltányosságnak nem felel meg s hozzájárul ahhoz, hogy a nagyközönség a nagytőkével a zsidóságot azonosítja, — Írjon fel Tolnavármegye közönsége a kultuszminiszter ur Őnagyméltó- ságához az iránt, hogy, amig az izraelita vallásnak a főrendiházban való képviselete törvényszerüleg szabályozva nincs, Ő Felségénél az izraelita egyház egy kiváló tagjának főrendiházi taggá való kinevezését hozza javaslatba. 11. írjon fel Tolnavármegye közönsége sürgősen a magas kormány és az országgyűléshez az iránt, hogy a már megszavazott középdunai áthidalást, illetve annak még ez évben való megkezdését, — melynek az obstrukció folytán való eddigi elhalasztása úgy a Dunántúl, mint az Alföld és Erdély, valamint vasúti forgalmunk érdekeit súlyosan károsította, — sürgősen elrendelje. Szólítsa fel hasonirányu feliratokra az érdekelt társtörvényhatóságokat is. III. Minthogy az exlexben felszaporodott 200 millió korona adóhátralék azonnali behajtása aratás idején a magyar mezőgazdaságot sutyosan károsítaná, amennyiben a kereskedők a két esztendei adóhátralék által a TARC A. Gerjenhez. Csobogó Dunának füzövezte partja, Hol a fáradt sirály pihenőjét tartja, Hol a fodros hidlám megtörik csendessn, Beád én már hányszor, mennyit emlékeztéül! Es amint élénkül, felujul az emlék, Ha eszembe jut, hogy ott voltam én nemrég’, Való volt valaha foszló képzeletem — 0 kies, ssép Gerjen, visszasir a lelkem. Ac,él szemű búzát ringat a déli szél, Nyomában rejtélyes, bájos susogás kél: Csengő fúrni szöllöt csókol kéjjel a nap, Arany su^ áraival gyöngéden simogat S a pajkos szunyograjt kergeti szerteszét ; Kergeti, kergeti, mint az emlék engem — 0, kies, szép Gerjen, visszasir a lelkem. Az arató leány csábitó danája, A mellyel a legényt kebelére várja: Zúg, zeng a fülembe, mintha még hallanám, És a visszhnng hozná felém gyenge szárnyán. Pengő kaszák sarlók, kepék, kazlak, boqlyák, S mikor az éiefet a csűrökbe hordják, Mily éltető kép; — könnybe lábad szemem — 0 kies, szép Gerjen, visszasír a lelkem. Midőn az esthajnal beköszönt félénken, Templomi csend támad erdőn, mezön, réten ; Gyarló ember, vedd le föveged olyankor, Mert a természetben a jó Isten honol! A jó Isten háza az ég kupolája, A holdat, csillagot ö tűzte fel rája. I/yeu az az áldott, szép vidék estenden — 0 kies, szép Gerjen, visszasir a lelkem. Hej, ti boldog napok, eltüntetek hamar; A szárnyaló idő sok mindent eltakar, Sok mindent feledtet, bánatot, örömet, Engem is megfosztott, elütött tőletek. Kegyetlen végzetem kivetett az árba — De féltve megőrzőm jól szivembe zárva A ti emlékteket; — noha nincs reményem: 0 kies, szép Gerjeu, visszasir a lelkem. * Budapest, 1906 július 26. R. B. LAJOS. Kisasszonyok. Irta: Abonyi Árpád. A kisasszony (karonfogva barátnéját, belép vele a falusi kastély úgynevezett «bizalmas» szalonjába, mely szentélynek neveztetik és a melyből pár pillanattal előbb egy nagyon, sőt igen nagyon választékosán öltözött, úgynevezett «szép» fiatal ember sietett le a kastélyt övező kertbe): Aha! Nézd Dóra ... az én kitűnő cousinom, úgy látszik, előlünk menekül 1 Lefut a kertbe . . . Csodálatos, hogy a vitéz tiszt urak, ha civilben vannak, mily elragadóan gyávák és ügyetlenek. Jöjj, édes Dórácskám, jöjj ! Mennyire“örülök, hogy végre mégis csak látlak. Te voltál az egyetlen, kihez már az intézetben is ragaszkodtam és lásd, éppen te hanyagoltál el legkövetkezetesebben. Mióta utoljára voltál nálunk, ebben az unalmas faluban, azóta sok idő telt el. Pesten meg alig láthattuk egymást. A barátné (mintegy húsz éves, komoly leány, fekete toiletteben, mely arcának nyugtalanságát még jobban kiemeli): Nem járok társaságba, kedvesem. Á bácsikám még mindig ápolásomra szorul és ez majdnem minden időmet lefoglalja. A kisasszony : Szegény bácsi. De azért mégis meglátogathattál volna. Hadd nézzelek ! Egy kicsit . . . mintha megáltoztunk volna, szivem . . . A barátné: Csak én. A kisasszony: Azt akarod, hogy kompli- mentumokat mondjak? (Megcsókolja) Azért se! Boldog vagyok, hogy végre rászántad magad az utazásra és eljöttél, — ne is reméld, hogy egyhamar el foglak bocsátani. Oly helyzetben vagyok, amidőn az igazán jó tanács aranyat ér . . . és ezt a tanácsot tőled várom! Valószínűleg férjhez fogok menni, mert a papa úgy akarja, csakhogy . . . csakhogy . . . Nem! Oly
