Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1906-07-22 / 30. szám
TOLNAVÁRMEGYE. 2 ség felszámításának helye nincs. (Belügymin. 5967|905 ) — Egyidejűleg elkövetett becsület- sértés és testi sértés esetén a becsületsértés a testi sértésbe beolvad. (Kúria 9997| 1905.) — Kuglizás nem szerencsejáték. Aki a kuglizásnál elvesztett pénzét önhatalmúlag visszaveszi, lopást követ el. (Kúria 4795|906.) Uzsora csupán túlságos kamat kikötése mellett is megállapítható. (Kúria 1888|906.) -- A testi épségre veszélyes anyag kezelésénél nem elégséges másoknak eltiltása és a megsemmisítésre való utasítás kiadása. (Kúria határozata.) — A rendőr, aki az őttettleg bántalmazó egyént pofonüti, nem követ el hivatalos hatalommal való visszaélést, illetve e vád alól fölmentetik. (Kúria határozata.) — A községi jegyző igénye a nyugdíjazáskor érvényben volt szabályzat alapján állapítandó meg. A később megváltoztatott szabályzat szerzett jogaira vissza nem hathat. (Közigazgatási bíróság 5051|905.) KÖZSÉGI ÉLET. Imrö Mihály váraljai községi esküdt el- halálozván, helyébe Duzsi (Vastag) István választatott meg. — Szakoson az ebveszettség föllépett. — Kisvejke községben a sertésorbánc megszűnt. Elhullott 6 drb sertés. — Döbrököz községnek a községház kibővítése ellen hozott felebbezóse fölterjesztetett a belügyminiszterhez. Megjegyezzük, hogy a községház kibővítése föltétlenül szükséges. — A dombóvári szinpártoló egyesület alapszabályai jóváhagyás végett beterjesztettek. — A vármegyei közgyűlés által Kismányok község részére 1906—1908. évekre megszavazott évi 400 K utsegélyt a kereskedelmi miniszter jóváhagyta. Ugyancsak jóváhagyta a kereskedelmi miniszter azt is, hogy a vármegye Szakos községnek vízlevezető árok kikövezéséhez 60 m3 követ rendelkezésre bocsát és annak 550 K. költségeit fedezi. Városi közgyűlés. Szekszárd r. t. város képviselőtestülete szombaton délután 2 órakor látogatott közgyűlést tartott, melynek legfőbb két tárgya a polgári leányiskola telekvétele és a rendőr- kapitány igazoló-jelentése volt, melyek meglehetős heves és csaknem terjengősnek mondható vitákra adtak okot. De ne vágjunk a dolognak eléje, hanem kövessük a tárgysorozatot. Hirling Ádám dr. polgármester jóval 2 óra után megnyitván az ülést, a jegyzőkönyv hitelesítésére fölkérte Stann István és Mészáros Károly bizottsági tagokat. Az újvárosi menedékház építése tárgyában a tanács jelenti, hogy az árlejtés megtartatott. Egyetlen pályázó volt, aki 10 százalék fölül- fizetést kért. A tanács javaslata az, hogy uj árlejtés hirdettessék, ami el is fogadtatott. A helyre vonatkozólag Föglein Márton és Steiner József Markwarth a fecskendőházi térséget ajánlják. A közgyűlés kimondja, hogy a helyre vonatkozólag később fog határozni. E célból számiiásba vétetik az újvárosi templom mögötti rész, a Fleischer-féle fakereskedésnek, a Nikitits- féle épületnek környéke és a mostani menedékház. Az amerikai szőlőtelep és szénkéneg- raktár átvételét az alispán folyo hó 17-ére tűzte ki és a közgyűlés e célból kiküldte a polgár- mestert, a gazdasági tanácsost és dr. Török Ottót. A polgári leányiskola fölépítésére a tanács javasolja az Albanits-féle telek megvételét 30000 koronáért a Szekszárdi Takarékpénztártól. Boda Vilmos (az iskolaszék elnöke) hibáztatja, hogy az adásvételi szerződésben nincs megemlitve, hogy a 30000 korona vételárt az iskolaszék adja. Ezt okvetlen pótolni kell és a szerződést újból kell megfogalmazni és előterjeszteni. Leopold Kornél dr. helyesli Boda álláspontját, de nem szeretné, ha ez ügy megoldása elodáztatnék. A fölolvasott szerződést elfogadhatónak tartja, de fejeztessék ki a jegyzőkönyvben, hogy az épület határozottan az iskola céljaira vétetik meg és ha az iskola nem létesülne, a telek átszáll az iskolaszékre. Az erre megindult vitában részt vett Janosits Károly főjegyző (a tanács javaslata mellett), Krammer János (Boda Vilmos álláspontja mellett), Boda Vilmos, (aki az iskolaszék autonom jogát hangoztatta és hangsúlyozta, hogy a tanácsnak és iskolaszéknek jóindulattal keli egymással érintkezniük és nem szabad, hogy egyik a másik nyakára nőni iparkodjék), Kovács Dávid (a két álláspont egyeztetése mellett), Hirling Ádám dr. polgármester, aki Boda álláspontját méltányolva, azt az indokolásban kívánja felvenni és hangsúlyozza, hogy ily kanapékérdés fölvetésével ne veszélyeztessük az iskola létesítésének ügyét; Albersz Rezső dr., aki kimondatni kérte, hogy az épület meg nem terhelhető, Boda Vilmos (ismételten álláspontja meltett) és Török Béla, aki szerint nincs semmi nehézség abban, hogy a vételári szerződésben az iskolaszék is szerepeljen, mint aki a pénzt összegyűjtötte, kieszközölte és adja és az iskolaszék nagy érdemei a jegyzőkönyvben szerinte bőven kifejtendők volnának. Ily értelemben a tanács javaslata névszerinti szavazással, 76 egyhangú igennel elfogadtatott. Fodor János, Ferger Mátyás és Ferger Mihály részére a közgyűlés 75 szóval eladott a pincesoron egy 11 és fél [[] öl területű földet 34 koronáért Éber Márton hasonló természetű kérelme nem kapott elegendő szavazatot. Török József és társai területátengedésért beadott kérelmét a tanács elutasította, mi helyben hagyatott, úgyszintén elutasittatott Szabó József kérvénye is. A városi kocsisok fizetésjavitási kérelme megszavaztatott. A közmunka összeírás 436_ K felesleggel záródik. Almási Károlyné cukrásznak megengedtetett, hogy üzlete elé egy sor asztalt kirakhasson, úgy azonban, hogy a forgalmat ne zavarja. Következett a rendőrkapitány igazoló jelentése, melynek felolvasása közel 1 és fél órát vett igénybe és a nagy melegben ugyancsak próbára tette a városatyák különben sem nagy türelmét. Boda Vilmos meg is kiscrelte mindjárt elején a fölolvasás mellőztetését — tekintettel annak rendkívüli terjedelmére, kívánva, hogy a rendőrkapitány élőszóval adja elő igazolását, a rendőrkapitány azonban ragaszkodott a fölolvasáshoz, amihez teljes joga volt, mire számos bizottsági tag fölkerekedett és elhagyta a gyüléstermet, amely eljárás semmiképen sem helyeselhető, mert az igazoló jelentést a közgyűlés kívánta meg és miután az beadatott, meg is kell azt hallgatni Elfogadják-e, vagy nem, az más kérdés. A rendőrkapitány jelentése magában foglalta mindama előterjesztéseket, melyeket ő, midőn látta, hogy az általa elkészített és beterjesztett rendőrségi szabályrendeletet a közgyűlés nem fogadta el, úgy az alispánnak, mint a kir. ügyésznek, a járásbíróságnak, a főispánnak, nemkülönben a belügyminiszternek tett és amelynek lényege az, hogy a városnak sem szervezési szabályrendelete, sem rendőrségi szabály- zath, sem a lakossághoz mért elegendő számú rendőre, sem a rendészeti ügyforgalom megkívánta kezelő személyzete nincs, minek folytán ő a felelősséget nem vállalja. Éhez járul, hogy a rendőrök nincsenek fölesküdve, hogy minden 3-ik napjuk szabad, hogy a rendőröket nem a rendőrkapitány fogadja föl és bocsátja el, hogy 1906. Julius 22. kém, — gondolta és már előre örült, hogyan nevetnek majd kettesben a gavallérok együgyü bókjain. Mikor az utcasarokra ért, heves szélroham kapta meg. — Ha csak nem kerekednék zápor 1 Félek» Márta megázhatnék. A szél mind erőseb lett és Fülöp végre is attól tartott immár, hogy őt is utolérhetné a fergeteg. És valóban, kis vártatva megeredt az eső : kövér, meleg vizcsöppek verdesték arcát. Most aztán megszaporázta lépteit. Nemsokára valóságos égiháboru tört ki. Menydörgött, villámlott s mintha dézsából öntenék, szakadt az eső. Resmond eibámult a hirtelen időváltozáson, mintha az ilyennek Páris- ban nem is szabadna előfordulnia. Végre aztán a klubba ért. A lakájok lese- gitették róla a felöltőjét és alázatos hangon jelentették: — A választmányi urak már mind együtt vannak. Alig lépett Fülöp a terembe, az elnököt a telefonhoz szólították. Mikor visszatért a fülkéből, az előkelő külsejű és viharedzett világfi némi megindultsággal szólt a szoba küszöbéről : — Uraim, tudják miről értesítettek ! lm, mi már két óra óta tanácskozunk itt, anélkül, hogy sejtenénk is valamint . . . Pedig ezen idő alatt rettenetes zivatar viharzott el Páris és környéke felett ... A fergeteg Courbevoinak egész vidékét tönkrepaskolta, elpusztította . . . — Courbevoi ? — kiáltotta fel ijedten Fülöp. — Miért, talán Resmond asszony is kinn volt vendégségben Albertiéknél ? — Igen ... De az istenért, miért kérdi elnök ur ? — Csillapodjék barátom ... Ámbár azt hiszem, mégis az volna a legjobb, ha ön kocsin vagy automobilon azonnal kivitetné magát Courbevoiba. :— Szerencsétlenség történt ? — Azt telefonálták, hogy a vihar elpusztított mindent a szigeten . . . Aztán a többi úrhoz fordulva, hogy Fülöp ne hallja szavát, halkan jegyezte meg az elnök: — A viharnak emberélet is esett áldozatul. Fülöp azonban meghallotta az elnök kijelentését és rémülten kiáltott fel : — A feleségem meghalt! . . . Egész nap balsejtelem gyötört . . . szerencsétlenségtől féltem . . . A többi tagok rásegítették kabátját és mind azon szánakozott, hogy tanúja lett ennek a szánalmas jelenetnek. A szolgák az ideges csengetés hallatára berohantak a terembe. — Kocsit Resmond urnák — parancsolta valaki. Az egyik szolga félénken szólott: — Resmond urat a neje ő nagysága várja a szalonban. Fülöp felsóhajtott, fellélekzett, mint aki lidércnyomás alól szabadul. Levágtatott a lépcsőn. A tagok követték, hogy Resmond asz- szonytól tudják meg, mi történt a szigeten és aztán tovább adják a hirt este társaságaikban. A szalonban várta Márta asszony, csillogott a szeme, arcáról lemosolygott a fiatalos vigság. Férje örvendezve kérdezte : — Honnan jösz kincsem ? Az asszony meglóbálta napernyőjét és felelt: — Honnan jönnék ? Persze, hogy Alberti- éktől. Igen jól éreztük magunkat , . . Nagyon sokan voltunk együtt . . . — Albertiéktől jösz? — Természetesen ... De mi bajod ? Úgy rémlik, mintha rosszul lennél ? . . . Aztán még hozzáfűzte: — Képzeld csak, a hosszú Roland ur már megint agyongyötört a bókjaival . . . Mikor az asszony látta, hogy férje elsápad, ő is megijedt. — Fülöp, te beteg vagy, felek tő’ed . . . — És mi van a viharral ? Ml történt a villában ? — Micsoda viharról beszélsz ? Gyönyörű idő volt . . .Mindenki melegen érdeklődött irántad és . . .
