Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1906-06-10 / 24. szám

1906. junius 10. ‘ 3LNA VÁRMEGYE. 3 és fél százalék pótadóemelést kíván, de ezek az áldozatok abban a rendben és közbiztonságban, amit a polgároknak nyújtunk, sokszorosan meg­térülnek és legalább a mostani szégyenletes és tarthatatlan közrendészeti állapotoknak'végok lesz. Hirling Ádám dr. kijelenti, hogy a vizs­gálatot nem azért kérte, mintha az alispánnak akart volna szemrehányást tenni azért, hogy eddig nem tartott vizsgálatot. Óhajtja, hogy az alispán személyesen győződjék meg arról, hogy a szekszárdi rendőrkapitány nincs munkával túl­terhelve, mert átlag 3—4 ügydarabja jut egy napra. Bizonyítja ezt az is, hogy magának kérte a marhalevéljárlatokat, amivel jövedelem jár, viszont elutasitja magától a szegénységi bizonyítványok kiállítását, ami ingyenes munka. Az az érv, hogy az ország sok kisebb városá­ban alkapitányi és fogalmazói állás is van szervezve, nálunk nem áll meg, mert igen sok ügy, mi máshol a rendőrséghez van beosztva, Szekszárdon más tisztviselő hatáskörébe tétetett át. Föntartja indítványát. A közgyűlés ezután fölállással — 30-an 16 ellen — elfogadta az állandó választmány javaslatát és ezzel egyúttal igazságot is szol­gáltatott a szekszárdi rendőrkapitánynak, aki­nek hivatali működését Szekszárd polgármestere helytelenül a vitába vonta. Más kérdés a rend­szeresítendő rendőrfogalmazói állás és más kérdés, hogy hogyan tölti be hivatalát a szekszárdi rendőrkapitány. A fogalmazói állás betöltésére szükség van már azért is, hogy legyen szak­képzett ember, ki a rendőrkapitányt akadályoz­tatása esetén helyettesíteni képes. Ha pedig a rendőrkapitány működése ellen valakinek, pláne a polgármesternek, kifogása van, ■ tegye meg ellene hivatalos utón a lépéseket, hogy a tör­vényes fórum előtt védhesse magát és hogy az ellene fölmerülő panaszok és hibák az illetékes fórum előtt orvoslást nyerjenek. Következett Ozora község bikavásárlása és Bikács községnek ingatlan eladásra vonat­kozó határozata, melyek jóváhagyattak. Döry Pál alispánnak julius 1-től 6 heti szabadságidő engedélyeztetett. A jegyzőkönyv hitelesítésére Totth Ödön és Bodnár István kérettek föl és ezzel a közgyűlés véget ért. KÖZSÉGI ÉLET. — Állatbetegségek. Kismányokon a takony­kor megszűnt. Kiirtatott egy ló. — Váralján a sertésvész szórványosan föllépett. — Varsádon a sertésvész járványos jelleggel megállapittatott. — No azt majd meglátjuk — szólt Seszt- jakov, akinek arcát az izgalomtól verejték lepte el. Hé! Pincér! Hívd csak ide a fel­ügyelőt ! Egy perc múlva odalépett elébe a kis vöröshaju felügyelő, kék szalaggal kabátja hajtókájában. Még zihált a tánctól. — Kérem, hagyja el ezt a szobát — kezdte a beszédet. — Itt nem szabad inni. Menjen kérem a büffetbe. — Mit akarsz te itt ? — kérdezte a kocsis. — Hívtalak tán ? — Kérem, ne tegezzen engem! Távozzék! — Kedves barátom, mondok neked vala­mit: adok neked egy percig időt, te itt elöl­járó vagy, főszemély és igy gondoskodhatsz róla, hogy ezek az alakok mielőbb kívül kerül­jenek. Az én hölgyeim velem egyedül óhajtanak maradni, zavarja őket, ha idegen van jelen s pénzemért megkövetelhetem, hogy azt tegyem, amit akarok. — Ez az egyén úgy látszik azt hiszi, azistálóban van — kiáltja Sesztjakov, — hívja elő Jevsztrat Szpiridonitsot. — Jevsztrat Spiridonits ! — hallatszik most mindenfelől, — hol van Jevsztrat Szpiridonits ? Rendőregyenruhába öltözött öreg ur ro­han be a szobába. — Felkérem önt, hogy tüstént hagyja el az olvasó-szobát, — mondja rekedt hangon, mig szemeit kimereszti és idegesen mozgatja festett szakállát. — Börzsöny községben a lépfene megszűnt. Elhullott 1 darab szarvasmarha. — Tolnán a sertésvésvész szórványosan föllépett. — Be- gölyön a lépfene megszűnt. Elhullott két darab szarvasmarha. Zichy Gyula g'róf pécsi püspök Szekszárdon. Mint lapunk múlt számában már jeleztük, gróf Zichy Gyula pécsi püspök csütörtökön és pénteken Szekszárdon bérmált. Szerdán délután 4 óra előtt szakadó esőben érkezett Várdomb­ról Szekszárdra. A kellemetlen, esős idő miatt a város végén tervezett hivatalos fogadtatás elmaradt. A püspököt 100 tagú bandérium várta a városon kívül, a városban pedig a lakosság utcahosszat elállta az utakat s lelkes ovációval fogadta a főpásztort, ki egyenesen a templomba ment s az ott nagyszámban meg­jelent hívőkre áldást adott. A kóruson az egy­házi énekkar az «Ecce Sacerdos magnus» kez­detű éneket adta elő orgona kiséret mellett. A templomból a plébánián berendezett lakására vonult a püspök. Itt nyomban kezdetét vette a testületek tisztelgése. Elsőnek dr. Hirling Ádám vezette a városi tanácsot, utána az őcsényi rk. hitközséget Simák Károly tanító, megjelent to­vábbá a szekszárdi kath. legényegylet, melyet Wölfel Ferenc elnök vezetett, azután Tolna­vármegye tisztikarát Döry. Pál alispán, a szek­szárdi ált. ipartestületet André István elnök, a közalapítványi urodalom tisztikarát Tomcsányi Lajos főfelügyelő, a polgári fiúiskolát Krammer János igazgató, a róm. kath. tanitó-testíiletet, hitközségi tanácsot és iskolaszéket Wosinsky Mór apát-plébános, a szekszárdi kir. törvény­széket Hazslinszky Géza elnök, a m. kir. posta és táviróhivatal tisztikarát Ács Vendel főnök, a tanfelügyelőséget és a polg. leányiskolát Ti­hanyi Domokos kir. tanácsos, tanfelügyelő, a kir. ügyészséget Beke Ferenc alügyész, a nő­egyletet és a rk. óvódat Döry Pálné és özv. Sass Istvánné elnöknők, a pénzügyigazgatósá­got Fink Kálmán kir. tanácsos pénzügyigaz­gató, a kath. olvasókör 100 tagú küldöttségét Wosinsky Mór elnök, az állami főgimnázium tanári karát Váradi Károly tankerületi főigaz­gató. Külön tisztelegtek még Jeszenszky Andor gazd. egyl. elnök, dr. Káldy Gyula kir. köz­jegyző és fíácz József, mint az ovoda-egylet pénztárosa. A testületeket a főpásztor kegyesen fogadta s rövid pár szóval megköszönte a tisz­telgést, áldását adva annak tagjaira. A megyés püspök 5 órakor ismét a templomba ment, hol — Jaj de megijedtem, — nevet a kocsis — verje meg az isten, olyan bajusza van, mint egy kandúrnak és milyen rettenetes szemei . . . hehehe!1 — Kikérem magamnak ezt a feleselgetést 1 — ordít reszketve és dühösen Jevsztrat Szpiri­donits. Kifelé ! vagy erőszakkal vitetem el. Az olvasóteremben rettenetes botrány ütött ki. Jevsztrat Szpiridonits kiabált, lábával topor- zékolt és olyan vörös volt, mint egy rák. Szesztjakov kiabált. Belebuchin kiabált. De vala­mennyiét tulharsogta a kocsis kövér basszus­hangja. A programmon nem szereplő intermezzo folytán a muzsikusok abbanhagyták a zenét és a közönség a táncteremből az olvasóterembe özönlött. Jevsztrat Szpiridonits, hogy némi hiva­talos színezetet adjon az ügynek, összehívta az összes rendőri közegeket, akik a kaszinóban feltalálhatok voltak és megkezdte a jegyzőkönyv megírását. — írj, irj ! — mondta az álarcos és ujjá- val meglökte a tollszárat. — Most jön azután a baj. Nem ? Én szegény lélek 1 Az istenért, ne tegyenek szerencsétlenné 1 Hahaha 1 . . . Kész a jegyzőkönyv ? Aláírtátok már ? Akkor nézzetek ide 1 Egy . . . kettő . . . három . . . A férfi felállott, kinyújtotta magát és le­tépte arcáról az álarcot. Az ittasságtól eltorzult arca riasztó benyomást tett a jelenlévőkre. Egy darabig gyönyörködött a benyomásban, melyet esti 8 óráig gyóntatott. Este, valamint csütörtö­kön délben és este a plébánián lakoma volt a püspök tiszteletére, melyen Apponyi Géza fő­ispán, a hivatalfőnökök és a kerületi papságból sokan vettek részt. Csütörtökön reggel 8 óra­kor Wosinsky Mór prédikált, majd gróf Zichy Gyula csendes misét végzett és szentbeszédet tartott. Ezután megkezdődött a bérmálás, mely lU 1 órakor ért véget. A templomból a főpász­tor papi kísérettel elment Hanta kovács laká­sára, továbbá Fink Kálmán pénzügyigazgató­hoz, hogy föladja a két beteg leánykának a bérmálási szentséget. Délután a püspök gróf Apponyi Géza főispánnal látogatásokat tett a «Ferenc»-közkórházban, dr. Hirling Ádám polgármesternél, a kath. olvasókörben, a múze­umban, a rk. óvodában, az «Augusz Árvaház»- ban, a selyemgyárban, Döry Pál alispánnál, Hazslinszky Géza kir. törvényszéki elnöknél és a kisérő főispánnál. Este a kath. kör dalár­dája és a tűzoltó zenekar lampionos felvonu­lást és szerenádot rendezett a püspök tiszte­letére, mely alkalommal két fehérruhás polgár­leány rózsa-csokrokat nyújtott át a főpásztor­nak. Zichy gróf hálás köszönetét mondott a kedves figyelemért, mire a közönség lelkes éljenzés közt széjjel oszlott. Itt említjük meg, hogy Zichy püspököt a kath. kör védnökének kérte föl, amit a főpap a következő szavak kisé- retében fogadott el: «Hálámat és örömömet fejezem ki, hogy ily hatalmas egyesületnek lehetek védnöke». Péntek reggel 8 órakor az Újvárosban vette kezdetét misével és prédikációval a bér­málás, ahol azonban jóval kevesebb volt a bér- málandók száma. Délben dr. Fent Ferenc újvárosi plébános adott ebédet a püspök tiszteletére. A püspök pénteken d. u. 4 órakor haran­gozás között hagyta el városunkat. Az utcákon nagy csoportokban várta a közönség a távozó püspököt. A menetet bandérium nyitotta meg. Ezután Dr. Sztankovánszky Imre járási szolga- biró — ki Sióagárdig kisérte a püspököt — négyes fogata következett. Zichy Gyula gróf püspök szintén négyes fogatot — Hanny Gábor kanonok ült mellette — használt, a püspök fogatát jobbról és balról fehér ruhás lányok kisérték. A polgári iskola előtt a tanuló ifjúság állott és a polg. leányiskola tanulói virágzápor­ral fogadták a távozó püspököt, ki szives kö­szöntéssel viszonozta az üdvözlést. Szekszárdról Sióagárdra menta püspök. Ott is nagy ünnepsé­gekkel fogadták. A püspök nyájas és előzékeny modorával megnyerte mindazokat, kik vele érintkeztek. keltett, azután belevetette magát egy karos­székbe. A csendzavaró hangosan felkacagott. Az előkelő társaság tagjai kétségbeesve, zavaro­dottan néztek egymásra, némelyek megvakarták a fejüket. Jevsztrat Szpiridonits nyelt egyet, mint az olyan ember, aki valami nagy szamár­ságot követett el az imént. A szemtelen csirkefogóban mindenki fel­ismerte a városka milliomosát Pjatigorovot. Pjatigorov gazdag gyáros volt és a város örö­kös díszpolgára, hires volt botrányos ügyeiről, jótékonyságáról és amint a helyi hírlap szokta kifejezni, arról, hogy «erős barátja a művelt­ségnek és haladásnak». — Nos hát, mentek-e most, vagy nem ? — kérdezte több percnyi hallgatás után. Az előkelőségek némán és lábujhegyen lopództak ki. — Tudtad, hogy Pjatigorov, — rikácsolta Jevsztrat Szpiridonits odakint a pincér fülébe — miért nem nyitottad ki a pofádat ? — Megtiltotta, hogv szóljak 1 — Megtiltotta! Kutya, ha bedugallak egy hónapra a dutyiba, akkor majd tudod, mit je­lent az, hogy megtiltotta ! . . . De cifra kis dolog is volt ez uraim ! Éppen mintha meg­bolondultunk volna ! Nem hagyhattuk volna el tiz percre az olvasószobát ? Szép kis história ! Az urak leverten, tanácstalanul jártak-keltek a kaszinóban és komor hangon suttogtak, mintha valami nagy szerencsétlenség történt \

Next

/
Oldalképek
Tartalom