Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1906-01-14 / 3. szám
1906 január 14 _____ anyaghiány miatt — nem volt befejezhető. A paksi átkelési szakasz egy részének kiskő-bur- kolati munkálatai tárgyában a helyszíni tárgyalás megtartatott, úgyszintén a tamási—darányi és kölesd—pincehelyi törvényhatósági közút kiépítése tárgyában is. A tervezett útépítési műszaki felvételek és nyomjelzések egyrésze is eszközöltetett és a tél folyamán ez alapon a tervezetek elkészü'nek. A törvényszéki fogházban le volt tartóztatva 14-5 egyén, kik közül kórházban kezeltetett 7. Az állategészségügy, az előző hónapi nagy javuláshoz képest némi visszaesést mutat. — Ragadós száj- és körömfájás lépett föl Felső- iregen, Szemcséden, Bölcskén. Sertésvész Uzd- borjádon, megszűnt ellenben Bonyhádon, Bátán, Dombóváron és Sióagárdon. Sertésorbánc lépett föl Szemcséden és Dörypatlanon. Veszettség Ozorán. Lépfene Kétyen. — Elvi jelentőségű határozatok. Aki vásáron a neki kijelölt helyet elfoglalni vonakodik s. más helyen üti fel sátrát, a K. B. T. alapján nem büntethető. E cselekmény, mint közrend elleni kihágás, csakis helyhatósági szabály- rendeletbe ütközik. Úgyszintén helyi szabály- rendelet alapján bírálható el azon eljárás is, midőn magánosok a vásári helypénzfizetés körül visszaéléseket követnek el. (Belügyin. 2043/905.) — Jótékony egyesületnek az egyesületre anyagilag káros határozat ellen beadott felebbezése bélyegmentes. (Közig, bíróság 13767/904.) — A vadászatra jogosítottak jogát sértő vadászat nemcsak lőfegyverrel és vadászebek használatával gyakorolható, hanem más ol)' cselekmény- nyel is, amelylyel a még uratlan jószágot képező vad birtokba vétetik. Nyúlnak vizbe hajszolva való elfogdosása és bottal agyonverése miatt indított ügy elbírálása a közigazgatási hatóság jogkörébe tartozik, (Miniszteri határozat.) — A kihágási eljárás során a tanuk és szakértők a kihágást tagadó vádlott jelenlétében s nem külön hallgatandók ki s a vádlott megkérdezendő, hogy vannak-e észrevételei a tanuk vallomására, illetőleg a szakértők nyilatkozataira. A tanuk és szakértők külön, azaz nem a vádlott jelenlétében történt kihallgatása az eljárás és a hozott ítéletek megsemmisítését vonja maga után. (Kereskedelmi miniszter 57557/905.) — Ha az utrendőri kihágás tárgyalását elrendelő végzésben a vádlott nem figyelmeztetik arra, hogy a tárgyalás távollétében is meg fog tartatni, esetleg ítélet fog hozatni és az elővezetés elrendeltetni — ez a körülmény a hozott ítélet és eljárás megsemmisítését vonja maga után. — Utrendőri kihágási ügyekben hozott véghatározatokra nézve a felebbezési határidő 3 nap. (Kereskedelmi miniszter 75394/1905.) — TOLNA VARMEGYE. A község részére kiállított nyugta bélyeghiányért a. községi jegyző saját személyében nem felelős. (Közig, bíróság 139144)04.) — Ha valamely iparos csak arra az időre alkalmaz maga helyett segédet, mig mint póttartalékos katonai szolgálatot teljesít, őt adózási szempontból segéddel dolgozó kézmüiparosnak tekinteni nem lehet. (Közig, bíróság 16692/904.)— Eredménytelen helyszíni szemle költségei annak terhere állapitandók meg, aki az eredménytelenségre okot szolgáltatott. E szabály alól az eljáró hatósági személy kivéve nincsen. (Keresk. min. 73854/905.) — Á törvényhatósági bizottsági közgyűlés a községi közlekedési közutak igénybevételére vonatkozó szerződések jóváhagyására nem illetékes. — A. törvényhatóság a községi közmunka mérve tekintetében határozni, vagy azt korlátozni nem jogosult. (Kér. miniszteri határozat.) Az 1905 évi kivándorlás Tolnavármegyéből. Bár a Tolnamegye területén mutatkozó kivándorlási mozgalomról hónaprol-hónapra részletes adatokban meg szokott lapunk emlékezni, nem tartjuk érdektelennek főbb vonásokban az egész évi adatok összesitését, mert csak igy ismerkedhetünk meg teljes mértékben a va7ö- ságos veszedelemnek mondható bajjal, mely Tolnavármegyét alapjában és immár a legközelebbről fenyegeti. Az elmúlt évben a vármegye alispán) hivatalához beadatott 2819 útlevél-kérelem, tehát csaknem kétszer annyi, mint az előző években. Kiadatott pedig útlevél : januárban 540 februárban 583 márciusban 575 áprilisban 280 májusban 166 júniusban 48 júliusban 42 augusztusban 60 szeptemberben 66 októberben 93 novemberben 84 decemberben 129 Összesen tehát 2666 útlevél. Az útlevele közül Amerikába szólt 1216, Németországba 1302 és igy a kivándorlás jeljellege még mindig aránylag jóindulatának mondható, mert az illetők Németországból többnyire visszatérnek a hazába, mert oda csak időszaki munkára mennek. Az útlevelet elnyertek között íjó' volt: 304. Es az összesből kivándorlónak tekinthető 258, akiknek társaságában 71 felnőtt és 328 kiskorú utazott ki. Ha az útlevelet elnyertek 2666 főnyi számához hozzáadjuk a 399 főnyi kísérők számát, — Igen a lábak övig fel ... . ugy-e elragadok. A nimfák árából már két házat vettek Párisban, szép jövedelem volt belőle és házbér- negyedkor szokta Celestine emlegetni: — S kinek köszönheted mindezt ? Nekem. A szerencsétlen Garnoteau igy arra volt kárhoztatva, hogy örökre a felesége lábait fesse. Végre irtózni kezdett ettől az örökös egyformaságtól. Kutatni kezdett más lábakat, de nem hogy lefesse azokat. De mindjárt a végére érek. Barátom most Durand-Ruel műkereskedőhöz vezetett. Nimfa-táncz. Ilv című képet mutatott itt. Feltűntek a képen a nimfák erős, buja lelső testei, de egyúttal a határozott körvonalú vastag lábak is. — Ki festette ezeket a hustömegeket ? — Garnoteau. Elképedve néztem rá. — Igen, Garnoteauné két hónap előtt meghalt. A szalonban lévő képeket Garnoteau a íelesége halála előtt festette. Most már egy modell sem elég kövér neki. Kövér kihordó lányokat hajszol, mert a polgári elem közt már nem talál elég neki való modelleket. De figyeld meg csak : képein a felső testek eg}U'e soványodni, fogy™ kezdenek. íme a harmadik korszak Garnoteau művészetében: először volt Celestine előtt, majd Celestine alatt, most pedig a harmadik korszak : Celesztine után. A divat. — A »Divat Ujság«-ból — Libertissatin, rádiumselyem és crépe de chine — ez utóbbi csikós kiadásban is — az idei farsang uralkodó divatja. A disz valóságos zuhataga a csipke vagy csipkés fodroknak, rüs- söknelc és értékes hímzéseknek. Azért még a fémdiszek, az arany, ezüst és gyöngyház-pillangók most is tartják magukat erősen, de az elegáns világ az újabbat keresi, ha nem is olyan mutatós. Ami engem illet, a »Divat Újság« rendes tudósítóját, én leányokat legjobban szeretnék i crépe de chine-be (kinai krepp) öltöztetni. Ennél nincs szebb kelme Lágy, a test minden mozdulatát harmonikusan követi, simul anélkül, I hogy tapadna és amellett nem romlékony mint a tüli, amelyet lehetetlen egy bálnál többre használni — mert ha nem tépett, hát oly herva- tag, hogy még a 20 éves leány is harmincat mutat benne. Emellett még crépe de chinere disz is kevés kell — igaz, hogy finom — mert a kelme finomsága követeli, hogy a ruhához használt szalag és csipke szintén finom és szép rajzu legyen. Minden más kelme — tüli, krepp, avagy csipke — több díszt kiván és bir el — sőt minél fodrosabb, annál kedvesebb. A crépe de chine ruha csak bő legyen — és akkor mint a tündérek ruhája, kiséri lobogásával viselője bájos táncát. Sokkal előkelőbb bármely más ruhánál. Mondhatom, hogy nagy örömmel üdvözöltem megjelenését a divat terén. az eredmény 3065, mint a kivándorlás következtében beállt népfogyás, de még ez a szám is emelkedik, mert a Dőry Pál alispán által megejtett nyomozás adatai szerint az elmúlt évben 456 tolnamegyei lakos szökött ki az országból útlevél nélkül és igy a nép fogyás 3521 Tekintetbe véve, hogy Tolnavármegye lakossága az 1900-iki népszámlálás óta természetes utón 253182-ről csak 255900-ra, tehát csak 2718 fővel szaporodott, kitűnik, hogy az 1905-ik évi kivándorlás nemcsak az 5 évi összes természetes szaparodást fölemésztette, hanem még tetemes, 803 főnyi hiányt is okozott. Ha pedig számításba vesszük, hogy az előző években is átlag évenkint 1500 ember vándorolt ki a megyéből, ami az előző 4 évre 6000 főre rúg, megérthetjük, hogy miért emelkedik oly elijesztő lassúsággal megyénk népessége, holott a természetes szaporodás arányszámai, úgy a születések, mint a halálozások terén elég jóknak, az országos átlagnak megfelelőnek mondhatók. Ha volna mód és lehetőség a megyei kivándorlás megszüntetésére, kétségtelen, hogy vármegyénk népessége, mely évtizedek óta kétségbe ejtő visszamaradást mutat, rohamosan fejlődnék és emelkednék. Keresnünk kell az erre vezető módokat és eszközöket: hatóságnak, társadalomnak, egyeseknek egyaránt és azzal Tolnavármegye jövendő nagyságának és jólétének vetjük meg az alapját. HÍREK. — Személyi hir. Döry Pál alispán résztvett a vármegyei tisztviselők országos egyesületének Budapesten múlt héten megtartott rendkívüli közgyűlésén. — A diplomácia köréből. Ő Felsége sárvári és felsővidéki gróf Széchenyi Lajos másod- osztályú követségi tanácsosi címmel felruházott követségi titkárt, gróf Széchenyi Sándor v. b. 1.1. volt főispánunk fiát másodosztályú követségi tanácsossá nevezte ki. — Miniszteri biztosi fölmentés. A földmi velésügyi miniszter Simontsits Elemér vármegyei főjegyzőt, a cseresnyés—biritói vizlecsa- poló társulat ügyeinek rendezésével megbízott miniszteri biztost ezen megbízatása alól saját kérelmére fölmentette és helyébe Pécli Béla műszaki tanácsos, kerületi felügyelőt küldötte ki. — Múzeumi felolvasás. Folyó hó 14-én, vasárnap este 8 órakor olvassák föl a Muzeum művészeti termében az Uránia tudományos színház «A rómaiak irodalma» című darabját. A terem fütve. Belépő-dij 50 fillér. — Kinevezés. A pécsi kir. ítélőtábla elnöke Miskolczy Ágost szekszárdi lakos végzett joghallgatót a tábla kerületébe díjtalan joggyakor- nokká nevezte ki. Egyébként pedig a csipke és- a keskeny szalag a farsang urai. Oly mesésen sokféleképpen alkalmazva, hog}' azt leírni lehetetlen. Virágot is tesznek ide, oda, de csak igen mérsékelten. A magam részéről csak a fris virágot szeretem; majdnem ellenszenvvel nézek mindenkire, aki csinált virágot tűz magára, amelynek se illata, se élete nincsen. A friss virág oly édes, olyan mosolyogva néz rám, érzem illatos lehelletét, velem élvezi a zenét, a táncot, résztvesz és átérzi velem a rövidke röpke bál minden gyöngörét és mire jómagam belefára- radok, ő is bágyadtan nyugalmas álomra hajtja fejecskéjét. — Életünk jelképe — élt, élvezett, kötelességét teljesítve, gyönyört adott és kapott és elégedetten hajtja pihenőre kábult fejecskéjét. Mi ehhez képest a csinált virág ? — életet, illatot, színt szimuláló halott. Az első báli ruha fehér legyen, fehér minden — a ruha, a cipő, legyező, virág — rózsás csak a kedv. A ruha könnyű, tag, libegős. Az alsó ruha vékony, de szolid batiszt vagy könnyű selyem. Ne szakadjon róla semmi. Ä legyező pici, a keztyü hosszú, a frizura leányoknál szerény, a kivágás mérsékelt. A ruha kerek, földön simuló. A cipőcske ne legyen szoros és kiváltképpen ne kurta, ez képes a bál minden örömét tönkre tenni. Pedig ugy-e hogy azért megyünk a bálba, mert szeretünk táncolni, mulatni, örülni az életnek. Szeretjük, hogy szépek, bájosak vagyunk, és szeretjük, ha .ezt a tükrünkön kívül mások is elismerik. És szeretjük, óh be mennyire szeretjük, ha édesnél is édesebb, legkedvesebb barátnőnk is pukkadozik a láttunkra. Vagy nem ? Ida.
