Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1906-01-14 / 3. szám
XVI. évfolyam. 3. szám. Szekszárd. 1906. január 14. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kivül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedéso Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiaJóhivatal: Szekszárdon, Var-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főrnunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnakl A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Borforgalmunk érdekében. (Sz. B.) Hazánk szőlőhegyei ismét a régi bőséggel ontják a legnemesebb italokat, a finom borok a jóhirnevü termelők pincéiben elásott kincs gyanánt hevernek, s a vállalkozók száma, kik finom borainkat eredeti minőségükben forgalomba hoznák, a helyett, hogy a termés évről évre való növekedésével lépést tartana, egyre csökken. Ezen j lenség okait a közönségnek a borfogyasztástól mind nagyobb mértékben való idegenkedésében, a jóval olcsóbb francia és déleurópai borok versenyében kell keresnünk. Csak nagy áldozattal leküzdhető akadályok ezek Hazai szőlészetünk a súlyos megpróbáltatás korába lépett. A fillokszera-vész leküzdése oly áldozatokba sodorta a szőlő- birtokosságot, hogy ennek legvagyonosabb része is fázik minden olyan vállalattól, melytől egyedül várhatjuk borforgalmunknak jobbra fordultát. A borkereskedelem képviselőinek nem sikerült még elérniük, hogy feledésbe ment hírneves borainknak visszahódítsák a régi piacokat, vagy újakat szerezzenek. A kereskedelem mai nap mindenütt a legolcsóbb forrást keresi már fel, s a finomabb borokat is nagyobbrészt, hivatkozással azok élvezhetetlen, túl erős voltára, vagy a megváltozott Ízlésre és viszonyokra, könnyű tömegborral házasítja össze. A magyar borok jóhirnevének visszaállítása végett legcélszerűbb lenne, hogy a borok házasitását szövetkezetek eszközöljék. A borok jellegét megőrzendő, a pince- szövetkezet nemcsak azon célt tartja szem előtt, hogy a kereskedelemnek olcsó, egyöntetű, piacképes bort produkáljon, hanem azt is, hogy a borvidékek jellegének épségben tartása mellett a fogyasztó elismerését is kivívja magának. Indokolja a szövetkezetek mielőbbi felállítását az eddig létesülteknek életképessége. Indokolják a kínálat emelkedése, egyes vidékeken a túltermelés folytán a kisgazdák kényszereladásai, melyek a borárak rohamos esését eredményezik Minő szánalomraméltó helyzetet idéz elő a vagyonosabb termelők túlságos önzése, a vállalkozó szellem teljes hiánya, tartózkodás a legcsekélyebb áldozattól, mikor máris kiszorultunk a külföldi piacokról a többi országok borainak erős térhódítása folytán, de a termelést csak egyre, vesztünkre erőltetjük. A német birodalom első borkereskedelmi cégeit a termelők szövetkezetei képezik; ezen szövetkezetek alapították meg világhírét a- rajnai bornak. * '■ A szövetkezet alakitásánál tekintettel kell lennünk a kistermelőre s ezért a hozzájárulási arányt nem magas részvényekben, hanem a bor mennyiségének arányában kell megállapítanunk. Ezen eszköz szem előtt tévesztése akadályozta meg sok szövetkezetnek létrejöve- telét is. Az alakítás nehézségeire való tekintettel állami kölcsön igénybevétele is indokolt lehet a fölszerelési költségek címén, mely néhány év alatt törleszthető; ha a szövetkezet nem bizonyul életképesnek, a fölszerelés az állam tulajdonába megy vissza. Talán nem lesz felesleges a szövetkezeti borok törzskönyvezése. A borok eladása alkalmával azokról törzskönyvi kivonatok állitandók ki, melyek a kereskedő kezében a borok eredetiségét igazoló okmány gyanánt szerepelnek. Ez különösen a finom fajborok érdekében lenne kívánatos, mi által a most életbelépő német kereskedelmi szerződéssel érvényessé váló, a tokaji borok cukrozását s keverését eltiltó miniszteri rendelet végrehajtását megkönnyithetjük; s a két kormány közegeinek kötelességévé lenne téve, hogy a nem törzskönyvezett, manapság még mindenütt forgalomban levő olcsó (vámolva 90 márka) «süsser Oberungar Wein> t kérlelheti en szigorral kizárják. E helyett a Rüster Ausbruch süsser Ungar-Wein-név alatt fontomban lévő borok kivitelét előmozditandónak vélem, mert a más név alatt forgalomban lévő olcsó édes bor a tokaji asszunak — tekintettel az utóbbi kiváló voltára — káros versenyt egyáltalán nem okozhat s mert ezen borfajtával, miután az Németországban igen keresett cikk, a borkivitelt jelentékenyen emelhetnők. Sőt mivel az alkoholmentes gyümölcsborok is mind nagyobb keresletnek örvendenek, felkarolandónak tartom a szövetkezetek által a sterilizált must forgalmazását is, a mivel a bortermés egy részét rögtön értékesíteni lehetne. A must erős lenyálkázása, megszűrése TARCA. ____ Az árva fiú. Freund : «Der Verlassene» nyomán. Munkát keresni ment atyám, Letérdelt hát e bükk tövén; Fejemre tette két kezét, Fiáiul így buesut vevén: Ajkán buzgó fohász zengett, Öreg szemébe könny tolult. Elment szegény, örökre el... S hogy bánatom teljes legyen, Anyámra is halál borult. Isten veled, szülőfalum! Zephyr fuvall kelet felől; Ez lesz kisérőm útamon. Képed tűnik szemem elől... De szól falumnak útja most: «Ne hagyd el ősi fészkedet; Hived csak ez, a gaz világ Szives hajlékot ám nem ád S nem nyújt neked barátkezet. Te porszem vagy a földiekén, Sűrű erdőn piciny levél: Világ viharja vész reád, Ember legyen, ki ott megél! Szemedbe néz ezernyi vész. Maradj tehát otthon szegény, S ha majd erős karod leszen Isten vezessen útadón. Célt érni most: hiú remény!» Mit is tegyek, mi lesz velem ? Világba hív a küzdelem. Szülőfalumban nincs kenyér, Megszerzi hát a két kezem. Letérdel erre a fiú S imádkozván atyus helyén, Sűrűn csorognak könnyei; Világít rá a napsugár, S atyus kezét órzé fején. VALLÓ ALBERT. A három korszak. Irta: Jules Lemaitre A képtárlaton történt. Egy festő barátommal megállottám Garnoteaunak, az Institut tagjának egy képe előtt. Diannát ábrázolta a kép nimí k körében. Buja, színes tájon enyelegtek az istennők, barna, szőke, vörös szépségek, csábitó keblekkel, mosolygó arcokkal, profilban vagy félprofilban, néhányan a fűben hevertek, mások fatörzsön gubbasztottak. Mind a sugár Dianna körül csoportosultak. Csinosan megkombinált kép volt, lágy színekkel festve. Nyilván ügyes kéz forgatta az ecsetet. De feltűnt valami nekem ezen az esztétikusán csoportosított meztelen orgián. Különös — mondtam barátomnak, — hogy ezek az istennők övön felül mind olyan gyönyörűek. Ki fehér, ki rózsás, átlátszó testű. De övön alul soványak, szegényesek, hústalanok, majdnem aszkétaiak a lábaik stb. Mintha ezek a kívánatos derekak mind ugyanarra a vén szűzi piedesztálra volnának ráhelyezve. Ugye furcsa ötlet ? Ez tán az uj irány ? Ezzel akar talán Garnoteau papa eredeti és uj lenni. Vag}r tán nem akarta a nézőt kisértésbe vinni s azért adott a buja felső testek mellé rideg, szinte bántó lábakat ? — Ez a sajátság — felelte barátom — harminc esztendő óta megvan Garnoteau minden képén. És ez könnyen megmagyarázható. Ezek a botok, mert nem lábszárak ezek, hanem holmi botok, Garnoteauné ő nagysága lábai. Garnoteau barátunk képein egyáltalán nem találsz más lábakat, mint a feleségéét. — De üljünk le s ha kedved van hozzá, mondd el az egész históriát. Es barátom, a minden izében modern festő, e históriát beszélte el nekem : — Garnoteau pályájának kezdetét elképzelheted. A «keresztény doktrína testvérei»-nek iskoláján tanult ; mivel jól rajzolt, szülővárosa, Limoges i 200 frank ösztöndíjjal Párisba küldte. Dolgozott mint egy barom, négy esztendő múlva megkapta aPrix de Rome-ot «Coriolanus a volsz- kok közt» cimü képéért. Egy napon aztán felfedezi ez a kövér, otromba, mogorva, derék fickó tulajdonképpi hivatását: a frivolitásokat, a meztelenségeket, szóval a nimfákat. És mivel az ő festette női testek mérsékeltek voltak és nem kihívók, sem izgatok, az Akadémia beválasztja tagjai közé. Hiszen jó, derék hu és sokat festett: nőalakjaival egész háremet lehetne benépesíteni. És fiatal kora óta mindig olyan jó erkölcsű, mint egy közjegyző. Hivatása talán meggnyugtatólag hatott rá, a meztelenség festése tán biztositó szelep volt erkölcse számára.
