Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1906-01-07 / 2. szám

4 TOL WA VAKME G V .

nem gondolta, hogy ez alkalommal politikai színezetű nyilatkozatra kerül a sor. Kitérni azonban ez elől nem akar, mert hiszen a megyei tisztikar, ha első sorban adminisztratív teendői és kötelességei vannak is, de lehet mondani: minden ténykedése belevág a politikába, amely téren is vezetésre van hivatva.

A maga részéről is nagyrabecsüli a testületi szellemet, mely a tisztviselői kart eddig is egygyé forrasztotta. Meghajlik a hagyományok nagy ereje előtt is, mert azok utján kapcsolódik a nemzet jelene a dicsőséges múltba. A tömegérzésnek napjainkban észlelhető megnyilatkozása és erősbödése nem tölti el aggodalommal, mert meggyőződése, hogy a tömegérzés, felett uralkodni fog á nemzeti érzelem, a nemzeti hagyományokhoz és intézményeinkhez való ragaszkodás.

A szónok által szociologikus szempontokból érinlitett úgynevezett világpolgárságot kedvenc írójára: Kölcseyre hivatkozva, méltányolni nem tudja, mert az emberi tehetség,, a legnagyobb is, csak .egy parányi lámpa, mely csak egy igen kicsiny kört tud világosságával és melegével áthatni es nem az egész világot. Regulus csak egy Rómáért, Zrínyi csak egy Magyarországért halhatott meg. Ez okból első sorban a magyar nemzeti követelések érvényesítését tartja hazafias kötelességének.

A közügyek szolgálatába szegődtünk, hivatalos működésűnkben a legjelentéktelenebb kérdésnél is a közt, a hazát, a nemzetet kell szolgálnunk, hogy ennek az individualitása az azt alkotó nemes tulajdonok és tehetségeknek is minél magasabbb fokú kifejlesztése által kidomborit- tassék. Az ő ideálja politikai tekintetben a nemzetnek a szent korona alatti teljes önállósága. E felé a végcél felé törekszik minden erejével. Nagy örömére szolgálna, ha ebbeli törekvéseiben tiszttársait, mint munkatársait és támogatóit maga körül tömörülve szemlélhetné. De ha nélkülöznie kellene is — amit igen sajnálna — e támogatást, akkor is, egyedül is a korona alatti önállóság ragyogó jeligéjét követné, ha úgy járna is, mint a lámpa fényében szárnyait elperzselő bogár.

Ezen jeligének követése éppen nem zárja ki a lojalitásnak a legszélsőbb határokig való alkalmazását, viszont a jelenlegihez hasonló és kilátásba helyezett, még a jelenleginél is szomorúbb viszonyok között a legmakacsabb ellentállást is jogosulttá teheti.

E végső ideál megvalósulása előtt azonban még igen sok hasznos és hazafias dolgot mi- velhetünk azon parányi körben is, amely munkásságunk teréül kijelölve van. Mert mindnyájan szerencsések vagyunk abban hogy a magunk érdekei helyett a közügyek szolgálatára vagyunk hivatva. Jós bármi csekélységet alkotunk is és művelünk a közért, ha parányi is az, mégis ama végcél megközelítését mozdítja elő.

Az évforduló, mely nekünk e találkozásra az alkalmat szolgáltatta, nemcsak a jövőbe pillantást, de a lezajlott évre való visszatekintést is okadatolja. Az áldatlan politikai válság

következményeképpen bennünket; mint testületet egész közelről érintett az a. nagy veszteség, amelyet szeretett főispánunk eltávozásában mindnyájan őszintén fájlalunk.

Mint testület; elmondhatjuk, hogy lehullott a mi fejünk koronája. Mert az ő rendkívüli tekintélye, megvesztegethetlen igazságérzete, páratlan méltányossága, fenkölt gondolkodása annyi díszt kölcsönzött a. mi. testületünknek s támaszt nyújtott állásra való különbség, nélkül a legkisebbeknek is, hogy elmondhatjuk, hogy nagy, igen nagy ami veszteségünk s alig van reményünk, hogy e veszteségünket a következendő. utód — bárki jöjjön is — teljesen pótolhassa. Ezen árvaságunk is arra int, hogy összetartsunk, kölcsönös bizalommal, egymás megbecsülésével. Hassunk oda, hogy az áldatlan politikai viszonyok által már nemcsak a testületi szellemet, hanenrmég.a családi, a baráti kötelékeket is megtámadott és azokat lazító káros ellentétek elsimittasanak és egyesülve kartársi szoretetben, tiszteletben, bizalomban egyesítsük erőnket a köznek hűséges, odaadó szolgálatára. Eddig sem nélkülözte a tisztikar megtisztelő és neki nagyon becses bizalmát, melyet ezután is megtartani kedves kötelességének ismeri. Boldog újévet kíván úgy tiszttársainak, mint azok családtagjainak.

Az alispánnak nemes szónoki pathosszal előadott, lelkes beszédét a tisztikar zajos éljenzéssel fogadta, mire a tisztelgés barátságos beszélgetés közben véget ért.

Hivatalok ügyforgalma az 1904 és 1905 évben.

Beérkezett ügydarabok száma :

Hivatalok 1904 1905 apadás szap.

ol- i • . , közig. 38890 35860 303 101

Va.m.al.sp.hivatalalisp»ul81 .u282 _ 64

Várni. árv. hivatalnál 21649 21713 — 64

Kir. ügyészségnél 5926 6517 — 591

Kir. pénzíigyigazgató.-nál 47140 39381 7759 — Kir. adóhivatalnál 11085 10643 442 —

Szekszárd r.-t. városnál 12400 11064 1336 — Vall. alap. urod. felügy. 1348 1409 — 61

Szekszárdi beteg.-pénzt. 10935 — — —

Kir törvénvsz polgári 8110 8865 ” 755

3 büntető 6888 6550 — 662

tt. ... , • . . polgári 3685 38S4 — 199

k,r. jarasbn-osag gü=et5 854 925 _ 71

T7-•• , . . közig. 8587 7725 862 —

kozp. szóig. hív. kihág_ 992 818 174 —

Rendőrkapitányi hivatal 1905 november 20. december 31-ig 689. sz.

Születések, halálozások és házasságok 1905-ben Szekszárdon.

Anyakönyvi statisztika 1905. évben.

1905. évben született 397 gyermek, fiú született: 209, leány 1 SS. Kihirdeti etett: 158 pár. Házasságot k ötött 182 pár. Meghalt 427 egyén, a kórházban .meghalt 157 beteg.

előtt, de a betűk hirtelen elugrátak; a szótagok összefutottak. Mindan pillanatban úgy érezte, hogy megragadja a betilt, de keptelen volt rá. Eleitne csak bosszankodott, azután felizgult, szinte testileg fájt neki. Forróság szállt fel a hátától a nyakáig. Izmai görcsösen vonagiottak, nem bírt ülve maradni. Kezet reszkettek. Sebesre harapdálta ajkait. Sírni szeretett volna és csap- dosni szeretett volna a kezeivel. De mentői iukább összpontosítani próbálta agyát annál inkább szöktek el tőle a betűk. Dobogni kezdett a lábaival, azután felállt és igy szólt :

— Minek keresem ; igy nem találom ki soha. Ha majd nem gondolok rá eszembe jut.

De nem olyan könnyű egy gondolattól megszabadulni. Hiába bámult a kirakatokra, hiába meresztette szemeit a járó-kelőkre, hiába figyelt mindenféle neszre, mindig csak az a kérdés járt a fejében :

Mi is volt az a név ?

Este lett, az utcák elhagyottak lettek. Kimerültén ment el egy hotelbe, szobát nyittatott és le sem vetkőzvén, s az ágyra dőlt s egyre tanakodott. Reggel felé elaludt. Mire felébredt fényes nappal volt. Elégedetten nyújtózkodott az ágyon, de egyszer csak eszébe jutott

— Mi is volt az a név ?

Egy újabb érzelem fogta most el: a félelem. Félt, hogy sohse jut eszebe többe ez a név. Hirten felkelt, lement az utcára és órák hosszat kujtorgott a közjegyző háza körül. Újból este lett.

— Meg kell őrülni.

Irtóztató gondolat ■ szállta meg. 200.000 rankja van bankókban. 200.000 frank, bár

lopott pénz, de az ő pénze és még se lehet az övé. Öt esztendőt ült le a börtönben, hogy megszerezze és még sem lehet az övé . . . Egy szó : és övé ez a sok pénz. A fejére csapott az öklével, beleütközött a lámpavasba, mint egy részeg, úgy tántorgott az utcán. Most már meg volt győződve arról, hogy ez a név sohasem fog az eszébe jutni. Futni kezdett, beleütközött az emberekbe. Nem ügyelt a kocsikra, csak valaki fejbe ütötte volna, csak egy kocsi alá kerülne, hogy szétlocscsanna az agyveleje.

Egyszerre csak maga előtt látta a Szajnát, Zölden csillogott a folyóvíz, benne ezer meg ezer csillag. Zokogni kezdett.

— Ez a név, ez a név . . .

Lement a lépcsőkön a folyóhoz és kinyújtotta kézit. Vizet akart meríteni, hogy arcát felfrissítse. A viz úgy vonzotta, úgy zúgott a fülében. Belefogódzott a partba, de nem bírta tartani magát. Beleesett a vízbe. A nagy hideg fárasztotta; küzködött a saját erejével. Kinyújtotta karjait, felemelte fejét es eltűnt. A viz felvetette testét és e pillanatban végső erőfeszítéssel, kimeredt szemekkel és vonagló szájjal kiáltotta :

— Megvan ! Segítség 1 . . . Duverger . . .

ez . . . ez . . . •

A part elhagyatott volt. A viz csapdosta a hid oszlopait és visszaverték a kiáltást az éjszaka csendjében ... A folyó lomhán haladt tova, fehér és piros virágok táncoltak a tükrén. A test eltűnt a viz alatt.

hírek.

1906. január 8.

— Személyi hir. Perezel Dezső vbtt. december hó 31-én rövid tartózkodásra Szekszárdim érkezett, iionnét ugyanaznap a déli vonattal a fővárosba utazott vissza.

— Széchenyi Sándor gróf üdvözlése. Dőry Pál alispán az évforduló alkalmából a vármegyei tisztikar nevében, mint a múltban, az idén is táviratilag fejezte ki jókivánatait Széchenyi Sándor gróf, vbt. tanácsos, nyugalmazott főispánnál, mire ő excellenciája a következő távirattal válaszolt : »Tolnamegye tisztikara szives megemlékezése és megtisztelő ragaszkodása melegen meghatott. Kérem köszönetemet fogadni és átadni. Széchenyi Sándor.«

— A bíróságok újéve. A szekszárdi kir. •törvényszék, járásbíróság és ügyészség tagjai újév napján testületileg tisztelegtek flazßlinszky Géza kir. törvényszéki elnöknél. A bírói kar tagjait Ágoston István, kir. táblabiró, a kezelő tisztviselőket pedig Dicenty Lajos irodaigazgató vezette. Az elnök meleg szavakben mondott köszönetét az üdvözlésért.

— Beteg urnö. Széles körökben kelt mély részvétet az a hir, hogy gróf Széchenyi Sandorné szül. Döry Natália úrnő tüdőgyulladásban megbetegedett. A betegség december 28-án lépett föl és a család és rokonság tagjai között nagy aggodalmat keltett. Szerencsére, mint örömmel értesülünk, a kór lefolyása rendes, bonyodalom eddig nem következett be és remélhető, hogy a beteg, szerettei által féltő gonddal őrzött drága egészségét mihamarább teljesen visszanyeri.

— Uj kincstári jogképviselö Hinka László pécsi püspöki jogtanácsos eddigi rendes kincstári jogképviselő ezen megbízatásáról lemondván, a kincstári jogügyek igazgatósága, állandó pécsi hetyettesévé és kincstári jogi képviselőve Dr. Hinka Miklós pécsi ügyvédet nevezte ki.

— Kaszinó estély. A szekszárdi kaszinónak sylveszter este volt az elmúlt évben az utolsó kaszinó estélye, melyen c.sak kevesen vettek .részt. Jelenvoltak : Leányok: Gerenday Margit, Kocsis Kata, Marcsekényi Mariska. Ná- szay Jucika, Nászay Palika, Somogyi Paula, Urbanics Sárika, Wigand Hedvig, Wigand Janka.. Asszonyok: Gerenday Lajosné, dr. Káldi Gyuláné, Kövessy Ödönné, özv. Marcsekényi Miklósné, Örffy Lajosné, Sass Lászlóné, Szeghy Sándorné, Wigand Jánosné, Wilczek Sándorné.

— Pécsiek jelölése egyetemi tanszékekre. A pécsegyházmegyei papság két nagytudásu tagját jelölték első helyre a budapesti egyetem hittudományi karán megüresedett két helyre. A lelkipásztorkodás tanszéke Kiinger István egyetemi tanár, siklósi apátnak nyugdíjba vonulásával üresedett meg és erre az egyetemi kar 1. helyre Rézbányay József dr. pécsi theologiai tanárt jelölte. — Az egyháztörténelem tanszéke Karácsonyi János akadémikus, a nagyváradi káptalan tagjának Nagyváradra való átköltözése által üresedett meg. Erre első helyen Hanuy Ferenc dr. pécsi theologiai tanárt jelölték. A kar jelölését az egyetemi tanács egészben magáévá tette.

— Jótékonyság. Dr. Honig János dombóvári nagybérlő, megyebiz. tag 300 koronát adományozott Dombóvár nagyközség szegényeinek.

— Anyakönyvi kinevezés Brenner Mihály községi írnok a gerjeni anyakönyi kerületbe helyettessé neveztetett ki, Rittlinger János mucsi anyakönyvvezető helyettesnek hatásköre pedig a házasságkötésre is kiterjesztetett.

— Esküvök. Kom Jenő polg. isk. tanár február 2-án tartja Szekszárdon esküvőjét Ha- lászné Babits Anna belvárosi tanítónő leányával Gizellával. — Jagica Vince urad. számtartó e hó 20-án esküszik meg Várkonyi Ivánkölesdi jegyző leányával Erzsikével. — Kacsó Lajos polg. isk. tanár december 28-án esküdött örök hűséget menyasszonyának Junkuncz Sándor nagyszokolyi ág. ev. lelkész leányának Karolinának. — Szepesi János kajdacsi jegyző pedig csütörtökön tartotta esküvőjét Lágler Ilonkával, Lágler Sándor kölesdi ág. ev. lelkész leányával