Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1906-03-25 / 13. szám

2.

Pedig az, akitől búcsúzunk és aki 22 év előtt élünkre állt, férfias egész munkát Ígért és férfias egész munkát teljesített. Hivatalának hosszú évei lankadatlan, céltudatos, önzetlen munkában teltek el azon eszmékért, amelyeket heheseknek Ítélt. Igazabban nem ; jellemezhetem, dicséretesebbet róla nem j mondhatok.

Törekvései tettekben nyertek kifejezést, j Amint ígérte: az igazság védő palzsát tar- j tóttá párttekintet nélkül mindnyájunk fölé. | Mindig egyforma volt, mindig önzetlen és mindig megbízható ! Az indusoknak a naphoz j intézett himnusa szerint: feltüntével, távoz- tában, hűségében mindig egyenlő, mindig ; ugyanaz. i

Ismerte állapotainkat, megértette óhajainkat és sikerre vezette a közjóra irányuló . tevékenységünket. Nem lépett azon körbe, j melyet társadalmi állása, összeköttetései nyi- ; toltak előtte, ahol tágabb működési körrel országos érdemeket, országos hírnevet és j dicsőséget szerezhet. Megyéjének szerctete ' itt tartotta közöttünk, egy kisebb köré kívánt maradni, hogy ott használhasson, ott szol- | gálhasson, ahova szive vonzalmai, az ősi rög szeretete kötötték.

És ennek dacára — bár a munkában 1 meg nem fáradt, — most mégis ő óhajtotta ; a válást, ő sürgette a szakítást közölte és hűséges tisztviselői kara, közötte és hűséges, | szeretett népe között. Vajjon, vájjon miért ? Azért, mert a lefolyt 22 esztendő sokat letört az ő reményei, az ő illúziói közül is. Azért, mert meggyőződése szerint meginogtak azon alapok, amelyeken eddig épített, amelyeken építeni lehet

Egyetértés uralkodó és nemzete között meggyőződése szerint feltétele minden mo- narhikus államban a boldogulásnak. Nálunk éppen alapfeltétele annak, a mi főcélunk kell, hogy legyen : hogy nemzeti irányban építhessünk tovább. Es mégis más irányban keresnek most boldogulást.

Törvénytisztelet, tekintély,.egymás megbecsülése, a tradíciók alapján műkő hetünk csak a közjó, a haza javán. így tartotta mindig és mégis — ellenkező utakra tévedtünk.

Amily fáradhatatlan volt azon eszmék szolgálatában, melyeket helyeseknek Ítélt: úgy semmi meg nem tarthatta egy oly irány képviseletében, mely nem az ő eszményei felé vezet. Nem a régi kapocs, amely ide hozta, nem az újabb, amelyet hosszú hivatala oly bensővé tett. Szabadulni vágyott és bármily nehéz volt, — magát megszabadította.

Elvesztése most a legsúlyosabb. Mint mikor nem a jólét, a rend, a béke napjaiban távozik a családfő, hanem akkor, mikor zordon, nehéz idők súlya, gondjai nehezednek a visszamaradottakra. Egyedül maradunk, egyedül maradtunk.

Elmondhatjuk Béla királylyal: amig tartott uralmad, ff aus latuit, pax tuta fűit, regnavit ho estas. Amig uralma tartott, volt nyugalom, volt tisztesség, volt békesség. Elmúlt idők. Mindez volt — volt — volt. Szorongva, aggódva kérdezzük: és ezután?

Miként lesz ezután, a kérdés elől ki nem térhetünk'. Hisz él tovább a haza, a nép. És — a régi mondás szerint — aki hazáját csak siratja, a szeme is kiapad és a hazája is elvész.

Tettekre van szükség, egy jobb jövőért tenni, dolgozni akarunk. Es egv jobb jövő reményét adja, hogy az, akitől búcsúzunk, búcsúlevele, a tárgysorozaton álló indítványa szerint velünk marad, velünk kiván dolgozni. Eddig a kormányzat állította a megye élére — ebből nem kér, ettől megszabadult, — de közöttünk marad a régi kapocs alapján, megyéje, az ősi főid szeretetélxd. És itt, e körben a törvénytiszteletet, egymás megbecsülését, az önzetlen, hazafias munkát biztosíthatjuk n ki.

Es hosszas kormányzásáért nem fejezhetjük ki hálánkat bánta méltóbban, mint ha vezérünkké kérjük, fogadjuk, és vezérünkként követjük hazafias munkájában.

j’uinji v axi-auu i jcj.

így tartsa meg őt nekünk sokáig a gondviselés, hogy — változott körülmények i közt ugyan, — tovább is együtt dolgozhas- I sunk. Bármit hozzon a jövő, ez ö-szetartozás ; érzete, ezen együtt működés erőnk és vigasz- j talásunk leend.

DÖry Pál alispán, a tetszés zaj csillapul- j tá'val, megköszönte a szónoknak, hogy oly mes- j téri ecsettel rajzolta és örökítette meg a távozó j főispán egyéniségét, működését és inditványára kimondatott, hogy Kämmerer dr. beszéde egész terjedelmében jegyzőkönyvbe vétessék és a bi- 1 zottsági tagoknak megküldessék.

Következett a napirend, melynek során az I alispán kinyomott időszaki jelentése, a közigaz- ; gatási-bizottság féléves jelentése és József kir. 1 herceg válaszirata tudomásul vétetett.

Széchenyi Sándor gróf indítványa

Hosszabb vitára adott alkalmat Széchenyi Sándor grófnak a tisztviselőkre vonatkozólag beadott indítványa, melynek megokolását már közöltük és amely indítvány az e tárgyban tartott megyei értekezlet megállapodása szerint a í következő :

«Mondja ki Tólnavármegye törvén}7- ' hatósága, hogy a vármegyei tisztviselői kar tagjai iránt teljes bizalommal viseltetik és > felszólitja a tisztviselőket, hogy az alkotmány, a vármegye jogtisztelő hagyományainak és a közönség érdekeinek szolgálaté- i ban és védelmére, lelkiismeretűk tisztásé- ' gával és a törvényben biztosított fegyverekkel fölvértezve, helyeiken maradjanak meg mindaddig, inig az országgyűlésen meg nem szavazott adók kényszer behajtásánál, országgyülésileg meg nem ajánlott újoncok kényszerállitásánál közreműködésük igénybe nem vétetik, vagy pedig a vármegye önkormányzata akár teljhatalmú királyi biztos kiküldése, akár a törvény- hatósági bizottság feloszlatása által meg nem sértetik*

A vita:

Hagymássy Károly paksi kir. közjegyző elfogadja az indítványt, de módositványt ajánl hozzá, azt, hogy az esetleges lemondás az árvaszéket ne érintse, mert a nem alkotmányos | tisztviselők intézkedéseit a bíróságoknak joguk ! van visszautasítani, ami az árvaügyekből kifolyólag kiszámíthatatlan károkat és fennakadást okozna.

Vajay István örömmel fogadja el Széchenyi gróf indítványát, de szeretné megtoldani azzal, hogy a vármegye közönsége gondoskodjék a tisztviselők anyagi sorsának biztosításáról, hogy mindenki évi adójának 20 százalékát fizesse be egy, a tisztviselők kártalanítására létesítendő alapba, ami azután az alkotmányos élet helyreálltával visszafog fizettetni. (Helyeslés).

Kiss Ernő dr.-nák aggodalmai vannak, hogy azzal a fegyverrel, melynek alkalmazását Vajay indítványozta, önmagunkat vágjuk meg. Ez "a fegyver csak egy törött kardnak a darabja. Markolata a kormány kezében, pengéje a vármegyei, éle a községi közigazgatás kezében van. Ha ez az éle kicsik, a kormány rozsdás vasat tesz bele, melynek vágása mérgez. 0 szeretné a községi elöljárókra is, kiknek szintén fontos szerep jut az alkotmányvédelemben, a határozatot kiterjeszteni, de nem akarja az összhangot zavarni, nem ad be külön indítványt, hanem elfogadja Széchenyi gróf javaslatát. Bizonyosak lehetünk benne, hogy ha mi határozatot hozunk a tisztviselők kárpótlására, azt a kormány holnap megsemmisíti. Társadalmi utón kell itt segíteni. Küldjünk ki Széchenyi Sándor gróf vezetése alatt egy 3 tagú bizottságot, mely önkéntes adományokat gyűjtsön és e bizottságnak bocsássanak egy bizonyos összeget a rendelkezésére.

Bernrieder József szintén melegen üdvözli Széchényi indítványát, de Vajay pótinditványát nem fogadja el és Kiss Ernőét is csak részben. Önkéntes adakozást nem hajlandó elhatározni, de helyesli, hogy a kiküldendő bizottság járásonként működjék és vessék ki mindenkire a hozzájárulást egyenletesen az állami adó arányában, de ennek 1 0 százalékánál több ne legyen kiróható. (Eljenzes.)

Ezután a közgyűlés Széchenyi Sándor gróf indítványát általános helyeslés közben egyhangúlag elfogadta és rátért az ezzel kapcso- ! latban tett pótinditványok vitatására, melyet megelőzőleg Döry Pál alispán a tisztviselők nevében kijelentette, hogy a megyei tisztikar szintén foglalkozott egy értekezletén e kérdés- , ! sei, azon megállapodásokat is hozott és kö- : telességének tartja jelezni, hogy a most elfogadott közgyűlési határozat nem oly szigorú, , mint a minőt a tisztikar elfogadott. A tisztviselői kar minden esetre a vármegyei közgyűlés határozatához fogja magát tartani, de hangsúlyozza, hogy a tisztviselők letett eskü1906. március 25

jökkel ellentétbe soha nem jöhetnek. A tisztviselők anyagi tekinteteket e kérdésben nem vettek' figyelembe, mert azok, kiket hivatásuk a tűz- vonalba állít, ezzel nem foglalkozhatnak, amint hogy nem gondoltak az anyagiakkal a ‘ 48-as hősök sem. Véleménye szerint az alkotmány védelméért folytatandó harcban esetleg eleső tisztviselők anyagi existenciáját lehetőleg társadalmi ,uton kell majd megvédeni és biztosítani. (Elénk helyeslés.)

Hosszas és nagy mértékben szerte folyó vita indult meg erre, melyben Kiss Ernő szigorúan úgy értelmezi a hozott határozatot, hogy a tisztviselők a törvényhatóság rendelkezése szerint tartoznak helyükön maradni vagy esetleg lemondani.

Jeszenszky György báró gyönki főszolgabíró két ízben is fölszólalt, kijelentve, hogy mint tisztviselő lelkiismereti kérdésben előírást vagy utasítást nem fogadhat el és e kérdésben a Széchenyi gróf inditványára hozott határozatnak világos értelmezését kéri, mert ellenkező esetben, ha erkölcsi kényszer elé állítanák, hivatalát meg nem tarthatná.

ScbwetZ Antal dr. szükségesnek tartja, hogy társadalmi utón és előre gondoskodjék a vármegye tisztviselőiről. Szerinte a tisztviselők szerződéses viszonyban állanak a vármegyével, melynek határozatából távozhatnak csupán.

ViZSOlyi Ákos Kiss Ernő dr. fölfogásához hajlik és a határozatnak a tisztviselőkre nézve nkább kötelező jelleget tulajdonit.

Kovács Sebestyén Endre a kitört alkotmányos harcban arra int, hogy maradjunk meg a törvényes alapon, tartsunk össze mindannyian egyetértve és tömörülve, (zajos helyeslés) a tisztviselők pedig ne különállóan járjanak el, hanem együttesen.

Plllay István erkölcsi kötelességnek tartja a tisztviselők anyagi biztosítását : btauber Antal e célra 5 tagú bizottság kiküldését kéri.

Bernrieder János nagyon lényegesnek tartja Jeszenszky György báró felszólalását. A tisztviselők állásfoglalására vonatkozólag tartott értekezleten részt vevén, mondhatja, hogy az indítvány elfogadásánál nem az volt a szándék, hogy imperative mondassák ki, hogy a tisztviselők mikor menjenek és meddig maradjanak. (Elénk helyeslés és éljenzés.)

Leopold Kornél dr. sajnálattal látja, hogy a minden részről helyesléssel fogadott és immár egyhangúlag határozattá emelt Széchenyi-féle indítvány értelmezése tekintetében annyira szétágaznak a vélemények. Az indítványnak lényegét és az indítványozónak intencióit leghívebben maga az indokolás, melynek kíséretében az benyujtatott, tünteti föl. A vármegye közönsége az ünnepélyesen és egyértelműséggel elfogadott inditványnyal azt akarja, hogy a tisztviselők maradjanak meg helyeiken és hogy a fenyegető komoly veszélyekkel szemben fokozott energiával, teljes odaadással és lelkesedéssel védelmezzék az alkotmányt és a törvényt. A vármegye közönsége méltán elvárja a tisztikartól, kéri, óhajtja és reméli, hogy a vármegye- közönségének mai napon megnyilatkozott közakarata előtt meghajol. Az indítványnak az a célja, hogy a jelenlegi válságos időben dokumentálja a vármegyének bizalmát tisztviselői iránt, kiket minden gyanú ellenében megvéd és oltalmaz a határozatnak nagy erkölcsi súlya és akik remélhetőleg nem fognak helyeikről távozni, miglen csak a határozatban felsorolt kényszerhelyzet ténylegesen be nem következik. A határozat természetesen tiszteletben tartja mindenkinek lelkiismereti szabadságát és nem bírhat kényszerítő erővel egyesek egyéni elhatározására. (Elénk helyeslés.)

’ Ezután Döry Pál alispán felszólalására a közgyűlés kimondotta, hogy a vármegye közönsége a netán áldozatul eső tisztviselők kártérítéséről tőle telhetőleg gondoskodni fog.

Választások

Következett a Kovács S. Endre le nondása következtében a közigazgatási bizottságban, a központi és állandó választmányban megüresedett helyek betöltése. Mind a három helyre részint egyhangú fölkiáltással, részint a későbbre halasztott titkos szavazásnál az összes beadott szavazatokkal Széchenyi Sándor gróf választatott meg.

A Késni ár ky Dezső lemondása folytán megüresedett szolgáéi rói állásra ugyancsak egyhangúlag az egyedüli pályázó : Hagymássy Zoltán dr., ennek helyére 1. osztályú szolgabiróvá pedig Bernáth Béla paksi szolgabiró lépett elő.

A lemondott tisztviselők maradnak.

A tárgysorozat következő két pontja: Sim onts its Elemér főjegyzőnek es Szentkirályi Mihály dr. aljegyzőnek szolgálat alul való felmentési kérelme tárgytalanná vált, miután e két tisztviselő, kiket az állandó választmány előző napon testületileg kért föl a maradásra, lemondását visszavonta. A közgyűlés nagy tét-