Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)
1905-04-30 / 18. szám
T (J L, JM A V AE ÜC-Y F. 3. 1^05. április 30 mázott esztergomi főkáptalani rendelkezőtiszt özvegye ■—- Selcz József szekszárdi kir. törvényszéki elnök nejének testvére lolyó évi április hó 22-én, reggel fél 6 órakor, életének 52-ik évében, hosszas szenvedés és a haldoklók szentségeinek ájtatos felvetele után elhunyt. Temetése vasárnap délután 6 órakor volt az Árpád-utca 25. számú gyászházból. Az engesztelő szentmise áldozat az elhunyt lelkiüdvéért ma, folyó hó 25-én, reggel 10 órakor volt a Ferencrendiek templomában. — Nagy részvéttel temették el szerdán Sárszentlőrincen Németh Jánost, egy egyszerű polgárt, aki nemcsak mint igazi minta-gazda vált ki községbeli társai közül, de értelmességénél és szép jellembeli tulajdonságainál fogva a magasabb körökben is közbecsülésben állott. Öntudatos és rendíthetetlen hive volt a szabadelviipártnak, politikai meggyőződését mindenkor szabadon vallotta, még a fenyegetések és ijesztgetések között is, amiben pedig a mi sajátos viszonyaink között sokszor volt része. E derék férfiú haláláról mi is a legnagyobb részvéttel veszünk tudomást. — Taussig Lipót szekszárdi kereskedő Taussig Adolf népbanki főkönyvelő édes atyja 77 éves korában elhunyt. Haláláról a következő jelentést vettük : Özv. Taussig Lipótné, szül. Rosenstock Sarolta, úgy a maga, mint gyermekei, Schiffer Jakabné, szül. Taussig Róza, Taussig Adolf, Taussig Ignác, Bauer Simonné, szül. Taussig Sári, Aszódi Izidorné, szül. Taussig Berta, özv. Ábel Árminná, szül. Taussig Szidónia és a többi rokonok nevében, mély fájdalomtól megtört szívvel jelenti, bogy felejthetetlen jó férje, a szerető apa és rokon, Taussig Lipót, életének 77-ik, botdog házasságának 49-ik évében, folyó évi április hó 23-án, este 8 órakor, rövid szenvedés után történt gyászos elhunytát. A drága halott hült porai folyó hó 25-én délelőtt 10 órakor fognak a gyászháznál végbemenő szertartás után az izraelita sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. — Özv. Baum garten Mihály né e hó 24-én, Dunaföldvárott, hosszas szenvedés után, 72 éves korában, elhunyt. Baumgarten Soma nagykereskedő és Baumgarten Sándor kultuszminiszteri építész, édesanyjukat gyászolják benne. — Özv. Csikly Ignácné, szül. Rausz Erzsébet, özv. Rausz Béláné leánya 48 éves korában Fehértemplomban meghalt. — Vasúti előmunkálati engedély. A »Hidegkut-tamásii helyi érdekli vasút részvény- társaság «-nak, a magyar kir. államvasutak és a társaság »Hidegkut-Gyönk« közös állomásától Szekszárdig fővonalként s ennek valamely alkalmas pontjából kiágazólag a magyar kir. államvasutak »Bonydiád« állomásáig szárnyvonalként vezetendő helyiérdekű vasútra az előmunkálati engedétyt a kereskedelmi miniszter megadta. — Érdekes ajándék a múzeumnak. Szluha István, a paksi választókerület országgyűlési képviselője — oly adománnyal gazdagította Tolnavármegye múzeumát, amely annak ölök időkre egyik legbecsesebb és leghirnevesebb kincse lesz. Ez adomány egy pergamentre irt imakönyv, mely 1340-ben Párisban készült és 111 nyolcadat lapra terjed. Az egész munka teljes, csak a zárólap hiányzik ; a kötés préselt barna bőrkötés, elég jó állapotban, csak a háton mutatkozik az elkopás folytán némi fogytttékösság. A lapszélek aranyvágása mintázott és csaknem teljesen ép. A pergamenlapok .teljesen épék és tiszták. Minden lapon arany keretbe foglalva az írott szöveg 16-odrét nagyságban, gyönyörű iniciálékkal, díszítésekkel, stilizált lapszegélyekkel, művészi kivitelű miniatűr-festményekkel, melyek az Uj-szövetségből vett jeleneteket ábrázolnak, minők : Szent János kinzatása, Judás csókja, Erzsébet és Mária, Jézus a keresztfán, Mária imádása, Jézus születése, Jelenés a pásztoroknak, Jézus és a napkeleti királyok, a Szent család menekülése, Jairus leányának föltámadása, Lázár és Jézus, stb. mindmegannyi egész lapon. A mű elején egy címer van, mely egész lapon négyszögül paizslapot ábrázol, melyet szárnyas angyal tart, a paizst egy függő vonal két részre osztja, az egyikben zöld mezőben 3 oroszlán, a másikban arany mezőben 5 lefelé fordított virág, valószínűleg szegfüfej. Utána következik francia magyarázó szöveg között egész lapon egy anatómiai férfi ábra, a lap négy sarkában a tűz, a levegő, a viz és a föld miniatűr jelképével, azután egy francia naptár a 12 hónap igen szép miniatűr jelképével és végül az imák. Az imák után következik francia nyelven a tartalomjegyzék és végezetül szintén francia nyelven jelképes miniatűr rajzok és rövid jelmondatok. A könyvet minden valószínűség szerint a franciaországi bencéseköQiták vagy másoltatták le Magyarországba szakadt bencés rendtársaik számára. De bármily módon került is Magyar- országba, méltó föltünést fog kelteni a könyvé- szet terén és e nagybecsű irodalmi kincs adományozásával, amely rövid idő alatt világhírre fog szert tenni. Óhajtandó, hogy Szluha István példáját mások is kövessék. — A szekszárdi méliészegyesület mult héten tartott és gyéren látogatott közgyűlésén Molnár József gazdas. egyesületi titkárt s megyei gazdasági előadót választották meg elnökül. — Névváltoztatás. Dr. Zeichner Ármin aranyosi illetőségű pincehelyi lakos nevét „Zoltán“-ra magyarosította. vár, Czegléd, Szolnok, Kecskemét, Kaposvár, Félegyháza, Arad, Dombóvár, Szekszárd, Kölesd- Tengelicz, tessék beszállni.« Igaz, hogy kínomban összekeverem az útirányokat, dehát kit ne hozna konfúzióba ennyi bosszantás. Alighogy elhallgatok a kalauzolással, kivesz az édesanyám a bölcsőből, hintái jobbra-balra, majdnem a mennyezetbe üti a fejemet, a gyomrom felkeveredik és következnek a következmények. Hát nem jobb lett volna-e engemet szépen békében hagyni. Sokszor csendesen pihenek, de mivel, hogy nem ordítok az édes anyám azt gondolja, hogy valami bajom van. Föltesz az asztalra. Kibontogat. De sohasem akkor, amikor kellene. — Néha megfájdul a fejem. Természetesen akkor, mikor nagyon agyonhintáztak. — Nagyokat sóhajtok. Segíteni akarnak rajtam. De hogyan ? Nincs benne köszönet. — Odavisznek az ablakhoz. S annyit dobolnak a tiszteletemre, mint akár egy molnár-szin kabátos kaskétás osztrák generálisnak, amikor a silbak eliivölti a »kverauszt«. A látogatóim is nagyon kellemes emberek. — Az ujjokat a számba dugják. — Rájuk köpök. Akkor meg az állam csiklandozzák s azt mondják, hogy milyen szellemes kis kölök ez a Dindi, Döde, Pétiké, Ivike, Gyuluska, Gyuszika, Sanyika. Egészen az apjára ütött. Szeretném megharapni az ujjokat,' de nem tudom, mert nincsenek fogaim. Aztán meg az Isten akárhová tegye azt a Fekete Gyulát Bécsben, meg a Kertész Tódort Budapesten ! Ezek találták fel a gyermekkinzó szerszámokat. Hét-nyolc rézkarikát fanyélen s ezt csörgetik a fülembe. És ha ez sem használ, akkor előveszik a kis fakereplőt. Ezt már nagyon jól ismerem, mert mikor az édesanyám nagyon korholja az édesapámat a kaszinózásért, hát akkor az édesapám elővesz egy két krajcáros vásári fakereplőt és lekerepeli vele az édesanyámat. Hát hiszen az ő nekik jó, de nekem nem szükséges. Sokszor érezem, hogy a gyomromat nyomja a kötés. Nyögök ; de nyögésemet épen úgy nem hallgatják meg, mint ahogy Ő felsége a Király az összetömörült huszonötféle politikai párt nyögéseit. A helyett, hogy föloldanák pólyámat, kivisznek az utcára, ott rámutatnak egy kutyára s aztán elkezdik: »Csicsi baba, csicsi, itt van egy kis kutya, kutyuska, kutyuska, mi is a neved ? Hektor, Kasztor, Tirász, Néró, Tisza, Duna, Dráva, Száva, Bajszi, Bodri. Csípd meg, Fogd meg. Hát aztán mit segítenek ezek én rajtam. Annyit se, mint a déghi kis kutya. De ha csecsemő vagyok is, van bennem felnőtt emberi természet. Az ember pedig bosszúálló. A bajuszos bácsiknak megcibálom a torzomborz szakállukat ; az Evelin néninek pedig úgy ocZa- nyulok a kis macskakörmeimmel a tejben úszó rózsás orcájához, hogy egyszerre eszibe jut neki a púder, meg a brúder. Ha pedig a pólyából kikerülök, akkor lesz a nemulass. hiszi. A ki elhiszi, az elhiszi, a ki nem, az nem — Bizottsági tag választások Pincehelyen f. hó 26-án ejtetett meg a megyei bizottsági tagválasztás. Kapott pedig Niedermayer Gyula 74, Zsigmond Gyula 26 és Ördög György 1 szavazatot és igy a bizottsági tagságot Nieder- mayer Gyula nyerte el. — A paksi főválgsztási kerületben megyebizottsági taggá a Hüli Antalra adott 61 szavazat ellenében 78 szóval Petrich Ferenc választatott meg. — Szabad-kikötői szabályzatok. A föld- inivelésügyi miniszter Medina, Kölesd, Uzd- Borjád, Sárszentlőrinc és Simontornya községeknek szabadkikötői szabályzatát átdolgozás végett visszaküldötte. — Kitlintétett selyemhernyó tenyésztők. A Bezerédj István alapítvány kamataiból a következő legtöbb selyemgubót produkáló tenyésztőket jutalmazta mega szekszárdi selyemtenyésztési felügyelőség: Hoffmann Flórián szedresi és Lukács István Gindlyszőlőhegyi lakosokat 5—5 drb. cs. és kir. arammal, Peitzik Vica mözsi lakost 4 drb. Oláh István jegenyési lakos, Pesztericz János paksi lakost 3—3 drb. Szulmán János hidjai lakost, Szálúk István sárpilisi lakost 2—2 drb. és Wittner Anna tolnai lakost 1 drb. cs. és kir. arannyal. A felügyelőség a fentnevezetteknek odaítélt jutalmat már a mult héten ki is utalványozta. — Elhalt karmester. Delin Henrik karmester, ki legutóbb a Dunaföldváron játszó Szilágyi Dezső színigazgató társulatánál volt alkalmazva, a mult héten 70 éves korában Dunaföldváron meghalt. — Átvonuló katonaság. Folyó hó 27-én a Tolnán állomásozó 12. uhlánus ezrednek egy százada utazott külön vonaton a szekszárdi vasúti állomáson keresztül Boszniába, ahol ezentúl állomásozni fognak. A több, mint 30 wag- gonból álló külön vonatnak sok nézője akadt. — Kismányok Útja. Kismányok községnek nagyon sok baja van az utjával, mely az év nagy részén járhatatlan. A község a hegyek közé rejtve csaknem teljesen el van vágva a forgalomtól és hogy ezen a bajon segítsenek, elhatározták, hogy a községből a bonyhád- szászvári törvényhatósági úthoz vezető 3 km. hosszú közdűlő utjokat 3 év alatt köves úttá építik ki. Minthogy azonban a község kicsiny, pótadója nagy, az ut fentartása pedig a helyi viszonyoknál fogva aráirylag igen költséges, azt kérik a megyétől, hogy 3 éven át legalább évi 500 korona segélyt kapjanak az útalapból, miután még eddigelé soha semmi segélyben nem részesültek. A kérelmet a megye bizonyára méltányosan intézi el. — Hajóösszeütközés. Dunaszekcső községnél folyó hó 18-án délelőtt 10 órakor a Dunán hajóösszeütközés történt. A Dunagőz- hajózási Társaság »Pannónia« nevű vontató gőzöse a Dunán lefelé jövet beleütközött a Duna medrében álló és Fischer József duna- földvári lakos tulajdonát képező »Üdvöske« nevűi evezős gabonaszállító hajóba. A baleset részletei a következők : Az »Üdvöske« nevű hajó a szigeti oldalról igyekezett a Duna jobb partját elérni. Minthogy azonban az átjövetel csak többszöri horgonyvetéssel történhetett, a hajó kormányosa igy^ cselekedve a Duna folyam közepén horgonyt vetett s embereit elküldötte a másik horgony elvetésére, hogy a jobb partot elérje. Mig emberei ezeket a teendőket végezték, kibukkant a Dunának Dunaszekcső község fölötti kanyarulatánál, melytől mintegy 1000 méterre lefelé állott az »Üdvöske« hajó, a Pannónia, maga mellé csatolt három s utána csatolt négyr-négyf uszátyhajót vontatva. Amint a Pannónia kapitánya az »Üdvöske« hajót a Duna fotyam medrében meglátta, azonnal fíity- szóval jelt adott a kitérésre ; ezenkívül a gőzös menetét is meglassította. De az »Üdvöske« nem mozdult, mert csak két ember volt a hajón, ezek pedig nem voltak képesek a horgonyát fölhúzni. A Pannónia pedig mindinkább közelebb ért s a kapitány a hajó menetét a lehető leggyorsabban irányította, arra számítva, hogy a gyors menet által majd sikerülni fog vontatmányával együtt az »Üdvöske« s a hajómalmok között baj nélkül elsuhanni. A gőzös szépen el is
