Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)
1905-06-18 / 25. szám
2 ezért az országot válságból válságba sodortatni, amikor az igen tisztelt koaliciónak igen tisztelt vezérei: Apponyi Albert gróf, Andrássy Gyula gróf, Bánfy Dezső báró, Zichy Aladár gr., Darányi Ignác, Rakovszky István stb. egytől-egyig még a közelmúltban, még 1903. és 1904-ben az országgyűlésen elhangzott nagy beszédeikben nyomatékosan ellene voltak a magyar vezényszó behozatalának, ellene argumentáltak, ellene cselekedtek, ellene szavaztakSzívből üdvözölnénk ugyan 0 Felségét, ha a nemzeti akarat szóvivőjévé szegődnék és hozzájárulna a magyar vezényszó behozatalához. De akkor, amikor a törvény a hadsereg fölött való vezényleti jogot 0 Felsége felségjogai közé sorozta, amikor a 67-es törvény megalkotói: Deák és Andrássy és 67 óta egyetlen kormány, sem Tisza, sem Wekerle, sem Bánffy, sem Széli még csak nem is említették soha, hogy a 67-es törvény alapján igényelhető volna a magyar vezényszó, amikor maga a függetlenségi párt is csak az önálló hadsereget követelte mindig, de nem a magyar vezényszót, amikor a nemzeti aspirációkat hirdető nemzeti párt sem vette ezt soha a programm- jába, amikor Andrássy Gyula gróf, a szövetkezett ellenzék vezére a katonai obstruk- ciós vita alatt tartott nagy beszédében egyenesen a magyar vezényszó ellen foglalt állást, amikor a Szentiványi-féle pontozatokban felsorolt reformok sorában még csak célzás sem történt a magyar vezényszóra, amikor nyomós katonai szempontok szólnak az egységes vezényszó fenntartása mellett — érthető, hogy 0 Felsége menten nem fogadta el a koalíció katonai programmját. Mindezen előzményekre és a beá'lható következményekre való tekintettel a koalíciónak lett volna kötelessége passsiv magatartásának abbanhagyásával a kormányalakítást elvállalni és a Fejérváry-{é\e imparlamentáris és káros kísérletek meghiúsításával, a törvényen kívüli állapot megszüntetése, békés parlamenti viszonyok és konszolidált közállapotok létrehozása érdekében kifejtendő üdvös kormányzattal nemzetünket a fenyegető katasztrófától megoltalmazni. A főherceget követi a leszállásban kísérete : Forinyák Gyula altábornagy, a főherceg adlá- tusa, Nyári báró, a főherceg udvarmestere, Clair ezredes, a fenség első segéotisztje és Dobieszky s Mattyasovszky századosok. Továbbá : Fábián László, Aradmegye főispánja és Szathmáry Gyula, Aradmegye alispánja, kik a főherceg elé Békéscsabáig utaztak. Kisjenő Aradmegyében fekszik, természetes tehát, hogy a megyének két vezér- férfia ez alkalommal a fenség üdvözlésére sietett. A kíséretből kiválik Forinyák Gyula, nemcsak rangban, de nagyságban is, mert az altábornagy ugyancsak rátermett a katonai mértékre : hat láb magas. Kiváló katonai tehetség ; beszélik, hogy háború esetén reá nagy szerep vár. Feltűnő magas alakjára vonatkozólag pedig a következő tréfa kering : Színházban elől a földszinten ül Forinyák. Egyszerre csak megszólal valaki a hátsóbb sorokban : »Üljön le!« s csakkamar többen visszhangozzák : »Üljön le !« . . . »Üljön le !« . . . Forinyák kíváncsian tekint hátra s meglepetve észleli, hogy ő az, akit mind elégületlenebben leülésre szólítanak. Bebizonyítandó, hogy nem állt, hanem ült: Forinyák föláll. — No most meg föláll a körszékre ! Hallatlan ! Még csak ez kellett! . . . így fokozódik az elégületlenség, mig végre a tévedés kiderül. Fedett kocsikon hajtat a főherceg és kísérete a kisjenői kastélyhoz s a házak ablakaiból, Ä A. V iUV-JJiüT l Jü. Az abszolutizmus réme íme addig kisértett, mig testet öltött. Végzetes útjában mihamarabb fel kell tartóztatni, hogy a parlamentáris kormány lépjen helyébe és bitorolt jogaiba. A szövetkezett ellenzék hagyja abba a negaciot és lépjen végre a produktiv alkotások terére, visszaszorítván az amúgy is túltengő királyi hatalomnak jogkörét a törvényes mederbe és megszerezvén a nyugalmat a béke után áhítozó nemzetnek. VÁRMEGYE. — Tolnavármegye közigazgatási bizottsága f. hó 14-én tartotta Széchenyi Sándor gr. vbtt. főispán elnöklete alatt junius. havi ülését. Jelen voltak: Döry Pál alispán, Simontsits Elemér főjegyző, Kurz Vilmos árvaszéki elnök, Fink Kálmán pénzügy igazgató, Hangéi Ignác dr. t. főorvos, Tihanyi Domokos tanfelügyelő, Krcsmarik Pál kir. főügyészhelyettes, Totth Ödön tiszti főügyész, Perczel Dezső, Sass László, Kovács S. Endre, Jeszenszky Andor, Podhoránszky Géza műszaki tanácsos, Perczel József és Orffy Lajos biz. tagok. Távollétüket kimentették : Bocla Vilmos, Perczel Lajos Bern- rieder József, Török Béla és Wosinsky Mór. Az egyes hivatalfőnökök jelentéseiből adjuk a következő részleteket: A pénzügyigazgatóság területén beérkezett 992 drb birtokátruházási végzés. Ideiglenes házadómentesség adatott 16 esetben. Befolyt egyenes adó 272240 K, hadmentességi adó 370 K, szeszfogyasztási adó 28789 K, bor- és hus- fogyasztási adó 41294 K, ellenőrzési illeték 275 K, bélyegjövedék 2194 K, dijjövedék 977 K. bélyeg- és jogilleték 43661 K, dohány eladásból befolyt 129164 K. Összesen 518,962 K., mely összeg a múlt év hasoló időszakában befolytnál kedvezőtlenebb 244176 K 77 fillérrel. A gyönki és bonyhádi m. kir. adóhivatal megvizsgáltatott és rendben találtatott. A juhé-pusz- tai, simontornyai és biritó-pusztai szeszgyárak működésűket beszüntették. Az állami és törvénynatósági úthálózat állapota kielégítő volt, bár az esőzések következtében sok volt májusban az iszap lerakodás. A vashidaknál a szegecskiváltások és mázolások folyamatban vannak. A szekszárdi vasúti állomási közutnak kiskő-burkolattal leendő ellátására és a dombóvári átkelési szakasznak kiépítésére vonatkozólag a műszaki műveletek 905. ju'hius 18. elkészültek. A nagy dór og-sárszentlőrinci közúton az alapkő-szállitás, úgyszintén ez utón a Sárvíz hídjának helyreállítási munkálatai elkészültek ; A Simontornyáról Némedí felé vivő közúton 7 betoncsöves áteresz elkészül és a Tamásitól Felsőiregig vezető közúton miniszteri rendelet folytán a 4 százaléknál meredekebb lejtők kiküszöbölése végett a földmunkálatok elrendeltettek. A nagydorog-sárszentlőrinci és a Simontornyától Némedi felé vezető közút megfelelő szakaszának kőpályával leendő kiépítése, miután a miniszteri engedély a kőanyag beszerzésére megérkezett, biztosítottnak tekinthető. A közegészségügy állapota kedvező volt. A betegségek kevesbedtek és a halálozás is csökkent. Kanyaró 12 községben 110 esetben észleltetett, összesen két halálesettel. Difteritisz volt 21, vörheny 27, szamárhurut 14, hagy máz 6, gyermekágyi láz 3, fültő-mirigylob 11 esetben. Nyakszirtmerevedés volt Dunakömlődön és Pakson, Bonyhádon és Nagymányokon, összesen 4 esetben. Ez a betegség az egész fejre és a hátgerincre kiterjedő erős fájdalommal kezdődött, mely a felüléskor az ágyék és keresztcsontig húzódott. Tarkómerevség különösen felüléskor volt nagyon feltűnő, mely a betegség egész ideje alatt tartott, öntudat többnyire zavaros, halál előtt két nappal egészen hiányzott. Törvényszéki boncolás 2, rendőri hullavizsgálat 7 ízben tel- jesittetett. Élelmi és élvezeti cikkek 54 esetben, közhelyiségek 37, iskolák és óvók 48 esetben vizsgáltattak meg hatóságilag ; ragályos betegség után 36 lakóhelyiség fertőtlenittetett. Dajkaságba adatott Pinczehelyen 71, Bölcskén 209, Dunaföldváron 115, Madocsán 52, Pakson 36, Dombóváron 57, kiknek gondozásuk és ellátásuk szigorú ellenőrzés alatt áll. Hét éven alul elhalt gyermek gyógykezelésének elmulasztása 12 esetben büntettetett. — A Ferenc-kórházban ápoltatott 481 beteg, meghalt 8 egyén. A mezőgazdaság állapota a kedvező időjárás folytán örvendetes ; jó Szemtermésre van kilátás és úgy a mesterséges, mint a természetes kaszálók jó termést adnak. A tengeri mindenütt jól kelt és szépen fejlődik. A burgonya is jól áll. A homoki szőlők sok helyen megsínylették a téli nagy fagyot; ezeken 20-30%- kal kevesebb várható, mint tavaly. A hazai és szénkéneggel fentartott szőlők sok helyen visszaesést mutatnak. Az állategészségügy a sertésvész nagyobb- méretü elterjedése folytán kedvezőtlenre fordult. A törvényszéki fogházban 111 egyén őriztetett és pedig fegyházban 2, börtönben 60, fogházban 18, vizsgálati fogságban 21, felebbezés alatt állott 10. kapuiból kalapot emelve, fejet hajtva íidvözlik a kisjenőiek a magyar főherceget. A kastélyban József főherceget Kisjenő értelmisége várta, élén Ormos Péter királyi tanácsossal és Libits Adolffal, a főhercegi uradalmak igazgatójával. Hadd mutassam be önöknek rövidesen — hamarosan Ormos Pétert, a «Péter bácsi»-t, kivel gyakrabban fogunk találkozni. Ormos Péter a fenséges urnák egyik ked- veltje. A főherceg még akkoriban kedvelte volt meg a szeretetreméltó öreg urat, a mikor mégsem öreg nem volt, sem királyi tanácsos, de főszolgabíró Kisjenőn. Később Aradmegye alispánja lett, lakhelyét áttette Aradra, s most is, hogy immár n3uigalomba vonult, Aradon lakik, de azért mindig Kisjenőn kell lennie, valahányszor csak ott tartózkodik a főherceg, ki mindenkor valódi baráti szívélyességgel tudatja vele érkezésének idejét és kitüntető meghívását. A kocsiból könnyedén kilépő főherceg mosolyogva nyújtja jobbját Ormosnak s tréfásan félbeszakítja a Péter bácsi üdvözlő mondókáját: — A mióta Ormos nem alispán: összes respektusomat elvesztette. — Pia alispán nem is, — feleli Ormos tréfás kérkedéssel — de igenis királyi tanácsos, fenséges uram ! — Titulus sine vitulo ! — neveti a főherceg s a lépcsőkön a kastély előcsarnokába halad, hol az ünnepélyesen váró urak üdvözlését fogadja. Majd néhány percre lakosztályába vonul s azután köpeny nélkül érkezik vissza. Egyenest áll, mint egy szobor. Karcsú testéhez mintha csak ráöntötték volna, úgy simul a lovassági tábornoki egyenruha. — Mellét az aranygyapjas rend, a katonai érdemkereszt hadi- diszitménynyel, a hadi-érem és a szolgálati jelvény díszítik. A jelenlévők mindegyikét megszólítja és a mit mond : csupa szellemes ötlet az. Lassú, de nem halk beszéde eleinte, pongyolának tetszik, de mindjobban figyelve, észleljük, hogy erősen fegyelmezett zseniális agynak sallang nélküli, egyszerű szavakkal világosan kifejező mondatait halljuk. A főherceg ezúttal kivételesen délután öt órakor ebédelt. Reggel 1/28-k°r indult el Debrecenből és délután négyig egyhuzamban utazott. Az utazás miatt volt kivételesen délután az ebéd, mert máskülönben J ózsef főherceg délben ebédel, pontban tizenkettőkor. Akkoriban hírlapírói pályám elején voltam, mint egyik aradi napilap: az «Arad és Vidéke» szerkesztőségének a tagja és hírlapírói kötelességemnek ismertem : minél részletesebb és érdekesebb tudósításokat írni József főhercegről, hogy megyénket eljövetelével megörvendeztette. Még azon nap Aradra visszautaztam s másnap ismét Kisjenőre. 0 fensége éppen kastélya előtt sétált Libits úrral, mikor kocsim előtte elhaladt s a kastélylyal szemben lévő tiszttartói lak előtt megállóit. '
