Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)

1905-10-08 / 41. szám

1‘>05 október 8.

TOLNA VARMEGYE.

sikkasztás esetében a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése mellékbüntetéskép nem alkalmazható. (1904. évi november hó 16-án 9350. sz.) — Mezörendöri kihágás miatt kiszabott pénzbüntetésnek elzárásra való átváltoztatásánál nem a K. T. K. 22, §-a, hanem 1894. évi XXII. t.-c. 114. §-a az irányadó. (1904. évi november hó 23-án, 9572. sz.) — Kertajtó és kertkerités megrongálása ingatlan vagyon rongálását képezi. (BTK. 418—421. §§. K. T. K. 127. §.) — Házasságon kívül született gyermekek, kiknek szülői egymással utólag házasságra léptek s kiknek születési anyakönyvében ez, valamint az a körülmény, hogy a gyermeket az atya a magáénak ismerte el, fel van jegyezve, az 1904. évi XXXVI. t.-c. életbeléptéig az iskolai beiratási célra szolgáló tanúsítványban az atya családi nevén nevezendok. (Belügyminiszter 1905.)

" KÖZSÉGI ELET.

A tolnaniegyei községi- és körjegyzők egyletének közgyűlése. Jegyzőkönyv.

Felvétetett a Tolnavármegyei községi és körjegyzők egyletének 19!’5 szeptember hó 14-én Szekszárdon tartott évi rendes közgyűléséről.

Jelen voltak: Kerbolt István regölyi jegyző, egyleti elnök; Purt Adolf bátai jegyző, egyleti alelnök ; Hesz Pál tamási jegyző, egyleti pénztárnok ; Kiss Pál gyulaji, Bereczk István simon- tornyai, Cholnoky Lajos ozorai, Helfenbein Dániel apáthi, Illés Gyula döbröközi, Várkonyi Iván gindlicsaládi jegyzők, választmányi tagok ; Ványek Béla kurdi, Fehér Imre naki, Deli Gyula ozorai II., Gungl József németkéri, Bertics Pál értényi, Simon Lajos decsi, Gazdag Dezső duna- földvári 11., Huber Ferenc dunaföldvári III., Bencze Miklós döbröközi II., Grünvald János kistormási, Arany János dombóvári III., Zabján József gyulaji II., Czéh Ferenc ujdombóvári, Matzon Béla szekszárdi, Keszler Károly kányái, Laskó Dezső kocsolai, Linka Károly faddi, Janosits Károly szekszárdi, Fiedler Gyula hő- gyészi, Zsigmond Elemér harci, Nagy József diósberényi, Sörös Gyula bátai II., Pesti József uzdi, Huszár Pál őcsényi II., Babay Géza ger- jeni, Müller György pilisi jegyzők, egyleti tagok ; Klimes Antal hőgyészi jegyző, egyleti jegyző ; és Földváry Mihály vármegjmi levéltárnok, mint vendég.

Kerbolt István egyleti elnök megnyitva a a közgyűlést szívélyesen üdvözli a szép számban megjelent egyleti tagokat és midőn a tömeges megjelenésért köszönetét mond örömének is kifejezést ad a fölött, hogy a tagok érdeklődése ily nagy mérvben nyilvánult.

Napirend előtt szomorodott szivvel emlékezik meg egyletünk egyik legrégibb tisztelethát nekem kétségtelen bizonyitékaim vannak. Így tehát, minek szaporítani a szavakat? Ez az egyik.

— A másik pedig a mi az ön részéről szintén fölösleges kijelentés volna, hogy — amint már ez ilyenkor szokás! — ön szives volna rendelkezésemre állani. Erre sem reflektálok. Nem azért, mintha nem volna kedvem összemérni önnel a fegyveremet, — istenemre nagy megerőltetésembe kerül, hogy ezt a vágyamat ieküzdjem, — de én nem verekedhetem meg önnel, éppen jj_miatta . . . tudja, Jolán miatt . . . Nem verekedhetem meg önnel a miatt a drága asszony miatt, a kinek a boldogsága mindenkor szent lesz előttem és fölötte áll mindeneknek, fölötte áll boszu érzetemnek, sőt még becsületemnek is.

— De kérem . . . hebegte a titkár, a ki sápadtan támaszkodott az íróasztalhoz, — de kérem . . . akkor hát . . .

A nagykövet félbeszakította egy kézmozdulattal.

— Üljön le uram és hallgason meg nyugodtan. Jolánnak sohasem szabad megtudnia, hogy nekem csak sejtelmem is van arról, hogy ő engem . . . hogy ő és ön . . . hogy . . . hogy . . . ő mást szeret. Hogy ő mást szeretett már akkor, mikor jog és törvény szerint még az enyém. Érti ? Ezt neki megtudnia sohasem szabad! Ön, akit jó végzete megajándékozott az ő szerelmével, mé£ nem ismeri az ő lelkének jóságát, szivének gyöngédségét, egész lényének

\

1

beli tagja, a községi jegyzők ügye iránt mindig meleg érdeklődéssel viseltető, a községi jegyzők előrehaladását, anyagi és erkölcsi tervén való biztosítást mindig szivén hordó, a szó nemesebbé értelmében a községi jegyzők igaz barátjának Méltóságos Simontsits Béla miniszteri tanácsos urnák, Tolnavármegye volt alispánjának elhunytáról és indítványozza, hogy a közgyűlés emlékét jegyzőkönyvileg örökítse meg.

A közgyűlés az iditványt egész terjedelmében elfogadva, Méltóságos Simontsits Bél* miniszteri tanácsos ur, Tolnavármegye szeretve tisztelt alispánjának halála felett mély részvétét kifejezni és egyben a községi- és körjegyzők erkölcsi és anyagi helyzetének előmozdítása megteremtése által a tolnavármegyei községi és körjegyzők körében szerzett hervadhatlan érdemeit jegyzőkönyvileg megörökíteni határozta.

Jelen közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére Vanyek Béla és Kiss Pál egyleti tagok kérettek fel.

Következik a tárgysorozat:

1. Elnöki jelentés.

Tisztelt közgyűlés.

A legutóbbi közgyűlésünk óta az állam kormányzatban bekövetkezett válságos állapot miatt azt hiszem mindannyian aggodalomtejes érzéssel terhelt hazafiui kebellel jöttünk ezen közgyűlésünkre, mert drága hazánk egén lelki szemeinkkel oly sötét, oly vészterhes felhőket látunk tornyosulni, a minőket egyletünk fennállása óta még eddig soha nem láttunk. Es ez mindnyájunk hazafiui szivét aggodalommal kell hogy eltöltse annálfogva is, mivel a látszat azt mutatja, hogy a veszedelem, mely hazánkat, alkotmányunkat fenyegeti nem is külső ellenségtől származik, hanem oka magában a magyar nemzetben, különösen annak kisebb, de idegen érdekek előmozdítására nagyobb készséget mutató részében rejlik.

A válságos helyzetből való kibontakozás reménytelensége miatt támadt aggodalmaink egy- | szerű nyilvánításán kívül azonban sajnos egyletünk semmit mást nem tehet, mert országos dolgok bírálata és azok feletti vélemény nyilvánítás már a politikába vág, — politizálni pedig egyletünknek sem céija sem feladata nem lehet. Hazánk szomorú képét tehát tovább én nem ecsetelem, hanem inkább egy fohászt bocsátók a királyok királyához kérvén őt: távoztasson el, hárítson el kedves hazánktól minden veszélyt; mutassa meg O Felségének, rajongásig szeretett királyunknak, és a haza vezérlő fiainak is a bölcsesség azon útját, mely az óhajtott egyetértéshez és a nemzet boldogitásához vezet és árassza el áldásával az egész magyar nemzetet!

Ezek után pedig jelentem, hogy

a) múlt évi közgyűlésünk határozata folytán az egylet üdvözlő feliratát gróf Tisza István miniszterelnök úr Ő Nagyméltóságához, mint belügyminiszterhez felterjesztettem és azért Ő Nagyméltósága az egyletnek köszönetét nyilvánította.

b) felebbezést adtam be a községi- és körjegyzők által végezhető magánmunkálatokról és

subtilis nemességét. Én mélyen belepillantottam az ő ragyogó lelkivilágába és mondhatom önnek, hogy abban a pillanatban, melyben megtudná, milyen nagy szenvedést okozott nekem azzal, hogy szive szavára hallgatva, az öné lett, — ha megtudná, hogy nekem erről tudo- domásom van és hogy most már az én egész életemnek beborult: abban a pillanatban megtagadná önt, megtagadná szerelmét, megtagadná vérének kitörő lángját és feláldozná magát csak azért, hogy engem boldogtalannak ne lásson. Mert ő nagy és nemes! . . . Csakhogy most már késő! Én tudok mindent és különben is én ezt az áldozatot tőle el sem fogadnám. Azt akarom, a minthogy egész életemnek minden törekvése az volt és az is marad, hogy Jolán boldog legyen ! Lelke egész teljességével legyen boldog. Nem lehetett boldog mellettem, legyen boldog más mellett, legyen boldog ön mellett. . de boldog legyen ! Érti uram, boldog legyen ! . ..

Nyomatékosan, szinte fenyegető hangsuiy- lval mondotta ezeket a'szavakat, szavai mindmegannyi lángostor sivitottak végig a nagy terem fulasztó csendjében és a szemeiben vészes szikrák lobogtak a fiatal ember felé, aki a legkínosabb zavarban volt.

Némi hallgatás után újra a férj beszélt:

— Ön bizonyára nevetséges vén fecsegő- nek tart engem — un cocu pittoyable — úgy mint minden megcsalt férjet. Azt hitte rólam, hogy vak vagyok, hogy nem látok, szóval, egy öreg bárgyú férj vagyok. Nem törődném a véezek díjazásáról alkotott vármegyei szabály- rendelet sérelmesnek talált egyes rendelkezései ellen, de amint a már érvénybe lépett szabály- rendeletből kitetszik, a felebbezés nem vétetett figyelembe, hanem annak mellőzésével hagyatott jóvá, ami mindnyájunkat kellemetlenül meglepett.

Most már tehát a sérelem ellen nincs más orvoslási mód, minthogy a szabályrendelet oly irányú módosítását kell kérnünk, melylyel sérelmünk orvoslást fog nyerni.

c) a jegyzői nyugdíj alapról szóló vármegyei szabályrendeletnek, nemcsak a vármegyei pénztár és számvevőség államosítása, hanem már a jegyzők fizetésének rendezése következtében is szükségessé vált módosítása iránt egyletünk már a múlt évben intézkedett és .a szükségesnek talált módosításokkal összeállított szabályrendelet tervezetet Alispán urnák még a múlt évi november hó 9-én felterjesztettem, de az még ez ideig nem tárgyaltatott, — minthogy azonban az egylet tagjai közül már többen nálam sürgették a szabályrendelet módosítását, sürgető kérvényt adtam be Alispán űrhoz és kértem a tervezet tárgyalásra kitűzését;

d) kérvényt nyújtottam be alispán úrhoz az iránt is, hogy nyugdíj alapunk gyarapítása és a fizetés rendezés következtében az alapra háruló fokozottabb terhek elviselése képessé tétele iránt a 77,500/1904. számú belügyminiszteri rendelet értelmében a tekintetes törvény- hatósági bizottságnak megfelelő javaslatot tenni méltóztassék.

Megjegyzem itt, hogy nyugdíjalapunk teherviselési képességének, illetőleg a vele szemben támasztható jogos igények teljes kielégit- hetésének biztosítása iránt már a szabályrendelet tervezetben is történt gondoskodás és ha a törvényhatósági bizottság a tervezetet elfogadja és szabályrendelet erőre emeli, akkor minden aggodalmunk megszűnik, mert a fizetésrendezés folytán előálló magasabb nyugdíj igények is teljes kielégítést nyerhetnek.

e) Kérvényt adtam be a tekintetes törvény- hatósági bizottsághoz az iránt, hogy az ebtartás tárgyában alkotott és érvényben levő vármegyei szabályrendelet 5. §-a akként módosittassék, hogy az összeírás ne 3, hanem csak egy példányban készíttessék és terjesztessék fel érvényesítés végett, továbbá, hogy a községi közmunka összeirás is két példány helyett egy példányban készíttessék és terjesztessék fel a kivetés érvényesítése végett.

f) A jegyzői fizetés rendezéséről szóló 1904. évi törvénycikk végrehajtása iránt kiadott miniszteri utasítás folytán a törvényhatóságra hárult feladatok teljesítését, illetőleg az állami hozzájárulás megállapítását és kiutalványozását az alispáni hivatalnál több ízben személyesen sürgettem, de miután annak megállapítása, hogy kit és mennyi állami hozzájárulás illet meg, a nyert felvilágosítás szerint nagyobb gondot és illetőleg hosszabb ideig tartó szellemi munkát igényelt és egyeseket, a kik t. i. fizetésemelésben részesültek — az egész vármegye területén működő jegyzők és segédjegyzők soraiból kiválasztani és külön kimutatni nem lehetett, ezekleményével, de szükségét érzem annak, hogy megértessem önnel azt, hogy egész életével felelőssé teszem annak a nőnek a boldogságáért, akinek a lelki világát egészen felforgatta.

Nagyon rövid ez a történet.

Jolán legjobb barátomnak egyetlen leánya. A legjobb barátomé, a kinek egy volt a lelke az enyémmel és a kihez való barátságom véres csatákban állotta ki a tűzpróbát.

Halálos ágyán bízta reám az ő drága gyermekét és megesküdtem neki, hogy boldoggá teszem árváját.

Isten látja lelkemet, hogy nincs és nem is volt sohasem más vágyam, mint az, hogy beváltsam a halottnak tett fogadalmat, hogy Jolánt boldoggá tegyem.

Aggódó szeretettel neveltem, és mikor ha- jadonná serdült, remegve gondoltam arra, hogy meg kell majd válnom a gyönyörűséges teremtéstől. Ez a túlzó aggodalom plántálta talán a szivembe a szerelem őszi virágát. Én már magam sem tudom, hogyan adtam tudomására Jolánnak, aki igaz gyengéd ragaszkodással volt hozzám: hogy mit érzek iránta.

Nőmmé tettem. — Ó mit tudott ő még a vér szaváról ?! — boldognak érezte magát, hogy mindig mellettem maradhat és igy kézséggel, örömmel ragyogó, kedvvel lett a feleségem. Es én elkövettem azóta mindent, hogy az ő életét boldoggá tegyem, mint az atyjának megfogadtam !