Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)
1905-03-26 / 13. szám
ü. Gju1\ a V x sú. 2. nasztia megtanulhatott volna annyit, hogy nincsen lovagiasabb, lojálisabb, önfeláldozóbb nemzet, mint a magyar nemzet, — csak kis jóakarattal kell vele bánni tudni, — mely minden 'utógondolat nélkül hűséges alattvalói hódolattal viseltetik királya iránt és hogy ő Felsége többi országaival összekötő nagy kapcsolatban Szent István birodalma a dinasztiának legfőbb erőssége és legmegbízhatóbb támasza. Az a gyalázatos machináció pedig, amely most Bécsben folyik, amidőn az uj osztrák honvédelmi miniszter és a Reichsrath szónokai össz- monarkiáról és a magyar nemzetről, figyelmen kívül hagyva állami önállóságunkat és alkotmányos szabadságunkat, csak mint néptörzsről beszélnek, ha még tovább tart, az egész magyar nemzetet a függetlenségi táborba kergeti. A királyhűség volt mindenkor a magyar nemzet vezérlő csillaga. Rossz szolgálatot tesz a trónnak és a hazának, aki elősegíti ennek a 38 év óta fénylő csillagnak ragyogását elhomályosítani, avagy csak egyetlen fénysugarát is kioltani. »Erős a király és a nemzet, midőn érzésben és törekvésekben egybe van forradva«. Szilágyi Dezső mondotta ezeket a szép szavakat, amidőn az ezredéves ünnep alkalmával a törvényhozás hódolatát tolmácsolta a király előtt. Erre az erőre a nemzetnek és királynak egyaránt szüksége van és sokkal szegényebbek vagyunk, semhogy eme errőforrásnak apasz- tását elviselhetnők. A király és a nemzet érdekében ápoljuk azt a forró kívánságot, hogy a mostani szomorú összeütközésből mihamarább meglegyen a kibontakozás, úgy, hogy a király szuverénitá- sának megóvása mellett nemzeti jogaink és ősi alkotmányunk csorbát ne szenvedjenek. Az abszolutizmusnak csak egy biztos pozitív eredménye lehet, hogy a válaszfalak ledöntésével egy táborba fogja gyűjteni az egész nemzetet. VÁRMEGYE. — Tavaszi rendes közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága folyó évi márczius hó 30-án délelőtt 10 órakor tartja meg tavaszi rendes közgyűlését, melynek tárgy- sorozatából közöljük a következőket: Az alispán időszaki jelentése. A közigazgatási bizottság éves jelentése. A központi járási főszolgabírói állásnak s az ennek betöltésével netán megüresedő egyéb állásoknak választás utján történendő betöltése. Az állandó választmányban Bartal Béla lemondása folytán megüresedett tagsági helynek választás utján történendő betöltése. A választott .megyebizottsági tagok és a közgyűlésen szavazattal biró tisztviselők 1905. évre kiegészített névjegyzéke. Intézkedés az egyes megyebizottsági-tag választó kerületekben szükségessé vált pótválasztások megejtése iránt. Ministeri rendeletek : Belügyministeri rendelet a tisztviselői nyügdij-szabályrendeletre vonatkozólag. Belügyministeri rendelet, a tolnai lovassági gyakorlótér fühá'sználati joga tárgyában. Kereskedelemügyi ministeri rendelet, a Bajától;—Bátaszékig tervezett vasúti vonal köz- igazgatási bejárása tárgyában. Földművelésügyi ministeri rendelet, a vármegyei szőlőtelep állami kezelésbe vétele iránt tett felterjesztésre vonatkozólag. Vallás- és közoktatásügyi ministeri rendelet, a múzeumi könyvtár szabályzata tárgyában. Bizottsági előterjesztések: Az igazoló választmány jelentése, a múlt év deczember 30-án megejtett megyebizottsági tagválasztásokra vonatkozólag. A tisztviselői nyugdíj-választmány javaslata, Halász Géza szolgabiró nyugdíjaztatás iránti kérvényére vonatkozólag. A lótenyésztési bizottság előterjesztése, a folyó évi lódijazás támogatása iránt. Körlevelek, megkeresések és kérvények. Abauj-Torna vármeg}^ körlevele az 1896. évi XII. t.-cz. módosítása tárgyában. Beregvármegye körlevele, a népoktatási törvény mielőbbi keresztül vitele iránt a m. kir. kormányhoz intézett feliratának támogatása tárgyában. Kecskemét szab. kir. város körlevele, az országgyűlés képviselőházában múlt év nov. 18-án hozott határozatra vonatkozólag. Sopronvármegye körlevele, a kóborczigáiymknak a lótartástól való eltiltása tárgyában. Torda-Aranyos vármegye körlevele, az 1883. évi XLIV. t.-cz. módosítása tárgyában. Hódmezővásárhely város közönségének körlevele, a budapesti »Waschington«- szobor költségeihez való hozzájárulás tárgyában. A menza akadémia egylet segély iránti kérelme. A tolnavármegyei gazdasági egyesület megkeresése a várni, ebadó alapból élvezett 4000 korona állandó évi segély folyósítása tárgyában. Alispáni jelentések : A közigazgatási tanfolyam hallgatók ösztöndíjának kiosztása tárgyában. A paks—sárszentlőrinczi, szekszárd—bi- kácsi, pinczehely—simontornyai törvényhatósági közutakon foganatosítandó építkezések keresztülvitelére kötött szerződések jóváhagyása tárgyában. Az 1905. évben foganatosítandó közúti építkezésekhez szükséges kőanyag szállítására nézve kötött szerződések jóváhagyása tárgyában. i905. márczius 26. A községi közutakra vonatkozólag a községi munkás segély-pénztárak számára utalványozott kormánysegély felosztása tárgyában. A vármegyei gazdasági egyesület állandó évi segélyének 3000 koronával leendő felemelése tárgyában. Tiszti ügyészi vélemények. Községi bizonyítványok vizsgálata. A belügyminiszter abból az okból, mert a felek kérelmére némely községi elöljáróságok vagyontalansági bizonyítványokat, úgyszintén a fizetésköteles fejek ingóságai és ingatlanairól szóló bizonyítványokat felületesen és nem a valósághoz híven állítottak ki, a községi bizonyítványoknak tartalmuk valódiságára nézve szigorú vizsgálata iránt intézkedett. Kiküldöttei által helyszíni vizsgálatokat is foganatosíttatott és oly bizonyítványok miatt, amelyek tartalmuk valótlanságánál fogva a hatóságok megtévesztéséi e és az államkincstárnak megkárosítására vezettek, fegyelmi, esetleg bünfenyitő vizsgálatok tétetnek folyamatba. KÖZSÉGI ÜGYEK. — Gyönk községben a takonykor meg- állapittatott. — Szálku községben a vörheny- járvány megszűnt és az iskolák újból megnyittattak. — Belacz községben a szórványosan uralgott sertésvész, metyben 13 darab állat pusztult el, megszűnt. — Szemcséden a lépfene szórványosan föllépett. ÁGOSTON KÁROLY f 1817-1905 Azt az érdemes férfiút, kinek elhunytét megilletödve jelentjük, Ágoston Károly nyug., vármegyei főszámvevőt a mai nemzedék alig ismerte. Még életkora delén is a zajtalan, de közhasznú munkának szentelte minden idejét, minden feltűnést és nagyravágyást kerülve, csendes visszávonultságban dolgozott és munkálkodott. Egyszerű, szerény, egyenes jellemű férfiú volt, mintaképe a puritán becsületességnek, az önzetlenségnek és az egyszerűségnek. Vir integer volt a szó nemesebb értelmében, kit embertársai, mindenki, aki csak ismerte, tisztelte és nagyrabecsülte. Volt vármeg3mi főmérnök, majd pedig főszámvevő, mindkét állásában a megtestesült kötelességtudás volt. Szigorú lelkiismeretességgel és készséges odaadással végezte a hivatalával járó sokszor bokros teentérdet hajiottak az idősebb asszonyok és férfiak előtt. Utcán, ha uriasszonnyal találkoztak, meg kellett süvegeim, elmulasztása nagy gorombaság volt. Nagyon vigyáztak arra, hogy kocsiban rang szerint üljenek, főleg lakodalmas meneteknél és még a menet kocsisorában is a tulajdonosok rangja volt a határozó. Annál inkább rang- szerint ültek az asztalnál és ebből XVII. sz. végén Erdélyben igen sok kellemetlenség támadt, mert mint Cserey elbeszéli, úgy elszaporodtak a grófi és bárói címek és ebből annyi gyülölség támadt a főrendek között, hogy ebédre sem hívhatták egymást, nem tudván, melyiket kell közülök előbb fogadni, vagy a főhelyekre ültetni, mindenik első akarván lenni. Pedig azelőtt az egyenrangú emberek nem igen adtak egymásnak címet, »Uram«-nak »Kegyelmedének szólították egymást, az asszonyokat pedig »Asszonyomnak« kegyelmednek. A férj nejét tegezte, a feleség »Uram« Kegyelmed szóval tisztelte meg férjét. Vőlegény és mennyasszony, húgom és bátyámnak nevezték egymást; idősebbek és ifjabbak között az »Öcsém, bátyám, sógor, koma, néném-asszony, öcsém-asszony« volt az általános megszólítás. — Kisasszony vagy urfi cim csak a nagyságos urak gyermekeit illette meg, kik viszont szülőiket és idősebb rokonaikat megnagyságolták. A XVI., YVII. században nagyon elterjedt a levélírás és mint Apor P. mondja, a levélírásban semmi ceremóniát sem tartottak, akár minő papirdarabkákra írták a levelet, és úgy tele írták, hogy a címzésre is alig maradt hely. Mindezt pedig nem fösvénységből cselekedték a régi. mag}mrok (Apor), hanem egymáshoz való sinceritásból, mert akkor is megvehettek egy konc papirt egy sustákon. Haragszik is az öreg Apor, hogy az ő idejében már egész ivre, 'sőt aranyszélü levélpapírra írnak:. Az emberszólás régi, öröklött betegsége az emberi társadalomnak, bizonjn ettől őseink sem voltak mentek. Ha valami pletyka, vagy félig meddig hamis, bizonytalan házassági hir merült fel, vagy egy asszony idegen férfiak társaságában mutatkozott, mindjárt megírták egymásnak és még oly előkelő férfiú, mint I. Rákóczy György sem ment ettől a hibától. Különben az emberszólás társadalmi szempontból azért nevezetes, mert* mig egyrészről annak élénkségét bizonyítja, másrészt következtetést enged vonni fejlettségéről. A társadalom egy zárt tömeget képezett; nem voltak ugyan írott törvényei, de a szokás által szentesített szabályok szerint kellett élni minden tagjának. Ha az elfogadott formák, illem ellen vétett, nem hagyták szó nélkül a többiek -és éreztették vele, hogy helytelenül cselekedett. Persze akadtak jó lelkek is, kik az üldözöttet védelmükbe fogadták. Így védi Csáky Anna egyik BánlTy kisasszonyt ezeket írván testvéréhez, Csáky Istvánhoz : Az embereknek | igen jut eszébe az kegyelmed mondása, hogy ha nem volna házas ember, elvenné a Bánffy kisasszonyt. Én senkinek sem szerzek, de nem is bánom, noha némelyek akármit is szólnak szegény felől, de én nem hiszem, mert sok az irigyek, melyek közül legnagyobb a vén Bat- tiny án iné.« A vendéglátás mindig kiváló jellemvonása volt a magyarnak, de főleg a XVI. és XVII. században, midőn a mohácsi vésszel megszűnvén a magyar udvartartás, nem volt a magyar társadalmi életnek természetes központja, főuraink váraikba vonulnak vissza, s itt a vendégek látogatása pótolta a központi társadalmi élet kellemeit. Apor elbeszélése szerint 1687. előtt oly emberséges ország volt Erdély, hogy pénz nélkül keresztül lehetett azon utazni. Vendég- fogadónak hire sem volt s bezzeg csodálkoztak, midőn Kolozsvárott a középső utcában megnyílott az első vendégfogadó, melyen egy nagy szakács vala lefestve, a mint késsel kezében a tűzhelyen levő fazekak körül forgolódik. Minél tovább maradt a vendég, annál szívesebben látták; igy Bakóc Tamás esztergomi udvarában mint Bon Alajos velenczei követ (1519) jelenti, félévig is elmaradt egy vendég, ha azután már tovább kellett menni, s a vendég- nem saját fogatán volt, a gazda még az elszálli- társól is gondoskodott.
