Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)

1905-03-19 / 12. szám

kM tartottak a nagy nap emlékére. Az intézet igazgatói Krümmer János' és Kovácsné Nagy Lujza tartották meg — mindketten emelkedett szellemben — az. ünnepi beszédet. — A szekszárdi izr. népiskolában dalok­kal, szavalatokkal és ünnepi beszéddel áldoztak a nagy nap emlékezetének. HÍREK. — Bezerédj Pál jubileuma. Már megemlé­keztünk a minap Bezerédj Pál selyemtenyész­tési miniszteri meghatalmazott jubileumáról abból az alkalomból, hogy negyedszázad óta szolgálja a selyemtenyésztés ügyét s ezt az iparágat ez idő alatt nagy virágzásra juttatta. Ehhez a sikerhez most Tallián Béla földmi velés- ügyi miniszter is gratulált a jubilánsnak a következő levélben : Méltóságos Bezerédj Pál urnák, miniszteri meghatalmazott, főrendiházi tag stb., Szekszárd. Ma van huszonöt éve annak, hogy akkori hivatali elődöm Méltóságodra bizta hazánk selyemtenyésztésének emelése céljából Méltó­ságod által javaslatba hozott teendők végre­hajtását. Ezen megbízatás Méltóságodra csak kötelességeket, gondot és egy emberi erőt majd­nem meghaladó munkamennyiséget rótt, a nélkül, hogy a hazfiui kötelesség teljesítésének büszke öntudatán kívül egyébb jutalom részesévé tette volna, mert nemcsak, hogy megbízatása el­fogadásának egyik föltételéül azt kötötte ki, hogy működéséért .semminemű díjazásban se részesitessék, hanem még jelentékeny anyagi ál­dozatokat is hozott hazánk selyemtenyésztése érdekében. A lefolyt huszonöt év selyemtenyész­tésünk történetében Méltóságodat lélekemelő és lelkesedéssel követendő példa gyanánt állítja elénk és működése az önzetlen hazafiság és emberszeretet klasszikus mintaképéül szolgál. Méltóságod érdemeinek részletezését a mai ün­nepi alkalommal majdnem bántónak tartanám ez érdemeknek a köztudatban élő nagyságával szemben, de mert Méltóságod e 25-ik évforduló alkalmával is hű maradt önmagához s még az ünneplést is szerényen elhárította magától, hogy személyesen üdvözöljem alkalmazottjainak és munkásainak ünneplő körében, Szekszárdon, áldásos működésének e székhelyén, ez utón üdvözlöm méltóságodat és kérem, hogy fárad­ság és gondteljes, hazánk legszegényebb lako­saira azonban oly áldást hozó működésével még sokáig támogassa az ország kormányának köz- gazdasági tevékenységét. Budapest, 1905. már­cius 15-én. Tallián s. k. Ő szemeragyogásából kiolvastam, hogy Ő úgy megfogja azt őrizni, mint én a párját (selyem- papirba göngyölt keztyüt vett elő.) Bandilca : (beszalad, kezében selyempapirba takart fél keztyü.) Lilyke, Margit hazaküldte keztyiijét, melyet délelőtt ott felejtett. Lily: (zavartan.) köszönöm Bandika. Rózsi: (nevetve félre.) A szent emlék! A szerelmi kapocs, — (megnézi a keztyüt.) Az ám, éppen a párja. Jer, csak ide Bandika mondd mit csinál Margit ? Bandika: Annyi süteményt csinál, hogy egész csoda ! Ki is kergetett a konyhából, hogy ne torkoskodjam. Rózsi: Aztán miért csinál Margit annyi süteményt ? Bandika : Hát nem kapták meg a kártyáját? Holnap lesz az eljegyzése Darvasy Laczi bácsi­val. Kezüket csókolom, (kiszalad.) Lily , Rózsi' SZ° ne^ül bámulnak egymásra. Lily: (elkeseredetten) Pater Bonifácnak igaza volt. Az élet csalódások láncolata. Vissza­megyek a szaker-kőri zárdába! Rózsi (bosszúsan.) No ezért ugyan érde­mes volt az ideáljaim között nagytakarítást tar­tani ! Most szerezhetek megint uj ideált! (Függöny.) G. Edith. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület igazgató választmánya szombaton délután, gróf Dessewífy Aurél elnöklete alatt ülést tartott, amelyen napirend előtt elnök meleg szavakkal ( emlékezvén meg Bezerédj Pál országos selyem- l tenyésztési biztos önzetlen munkálkodásáról, S indítványozza, hogy a választmány jegyzőkönyvi­leg örökítse meg a selyemtenyésztés felvirágoz- | tatása körül szerzett hervadhatlan érdemeit s . 25 éves jubileuma alakalmából táviratilag üd- í vözölje. A választmány; egyhangú beleegyezés­sel járult hozzá az indítványhoz. —- Esküvő. Simontsits Andor a Magyar Gazdák Biztositó Társaságának osztályfőnöke, Simontsits Elemér megyei főjegyző testvéröccse, Budapesten tegnap, e hó 18-án vezette oltárhoz menyasszonyát Csávossy Melanie urhölgyet, Csávossy Béla udvari tanácsos, országgyűlési képviselő, volt háznagy és torontálmegyei nagy- birtokos leányát. Az esküvő, tekintettel a vőle­gény családi gyászára, csak a legszűkebb csa­ládi körben folyt le. A fiatal házasok esküvő után nászutrá indultak. — A bíróság köréből. A m. kir igazságügy- miniszter Salamon Iván kir. törvényszéki bírót a VIII. fizetési osztály 1-ső fokozatába előlép­tette. Gyük Ferenc kir. törvényszéki biró hiva­tali esküjét március 16-án letette és 11 napi szabadságra távozott. — Kaszinói halvacsora. A szekszárdi kaszinó idei halvacsoráját, mint már említettük, hölgyek részvételével tartja meg, a mi minden esetre az estély sikerét nagyban fogja előmoz­dítani. A halvacsorát április elsején tartják meg. — Szolgabirói állasok. A f. hó 30-án megtartandó megyei közgyűlésen valószínűleg betöltik a Bajó Pálnak főbíróvá való megválasz­tatása által megüresedő központi járási szolga- bírói állást. Ez esetben Hagymássy Zoltán dr. gyönki tb. szolgabirót választják meg Bajó utódjául, viszont ilyen körülmények között Becht Ödön tb. szolgabiró ellenjelölt nélkül lehet bonyhádi szolgabiró. Irányadó körökben még végleges elhatározás ezen állásokra nézve nem történt. A központi járásban BajőPál tb. főszolga­bírónak egyhangú megválasztatása bizonyos. — Elhunyt kanonok. A pécsi e~yház- megyének ismét gyásza van, kidőlt a káptalan egy legrégibb tagja az élők sorából, meghalt Dobszay Antal dr. székesegyházi olvasó kano­nok, ódoni és a pécsi várnak keresztelő szent Jánosról nevezett prépostja. — A megboldogult egyik legöregebb tagja volt a pécsegyházmegyei papságnak. 1821-ben született s igy most 84 éves volt. Áldozópappá szenteltetett 1844-ben s a gyémántmisés papok kis csoportjába tarto­zott. 1850-ben a pécsi püspöki lyceumban az akkori főgimnáziumban tanárrá neveztetett ki s itt a mathematikát adta elő. 1856-ban a pécsi belvárosi templomnak plébánosa lett és ebben az állásában nyerte 1859-ik évben az ódoni praepostságot. 1862-ben szentszéki ülnök és 1876-tól kezdve házasság védő lett. 1885-ben tolnamegyei főesperes lett és 1893 óta székes- egyházi főesperes. 1894-ben éneklő és 1899-ben olvasó kanonok lett, ugyanakkor nyerte el a keresztelő szent Jánosról nevezett pécsi vár prépostságot. Több év előtt szélhiidés érte, az­óta folyton betegeskedett s csak a gondos ápo­lás tartotta eddig is életben. Múlt .szombaton ! aztán újra szélhiidés érte s vasárnap este fél 9 órakor véget vetett életének. Életében számos , jót tett. A székeskáptalan a következő gyász- | jelentést adta ki : »A pécsi székesegyházi káp­talan szomorodott szívvel jelenti szeretett tag- ! társának Dr. Dobszay Antal székeseg3Tázi ol- j vasó-kanonok, ódoni és a pécsi Vár keresztelő j szt. Jánosról nevezett prépostja, bölcsészettudor, i a budapesti mennyiség- és természettudományi j társulat tagja, gyémántmisés áldo«ópap, folyó j évi márczius hó 12-én esti fél 9 órakor a hal- í dokiók szentségének ájtatos fölvétele után élete ! 84-ik évében bekövetkezett halálát. Lelki üdvé­ért folyó hó 14-én délelőtt a székesegyházban 9 órakor, a halotti zsolozsma után tartatik a gyászmise s hült tetemei d. u. 4 órakor fognak a Káptalan-utca 2. számú halottas házból a ] székesegyházi sírboltban nyugalomra helyez- ; tetni. Az örök világosság fényeskedjék neki.« i Temetése folyó hó 14-én délután 4 órakor álta- j János részvét mellett ment végbe, a gyászszer- 1 tartást Szeifritz Antal kanonok, pápai prelátus j végezte. A kivándorlás vármegyénkben. Tolnavármegyéből az elmúlt február hónapban igen tetemes. és örvendetes csökkenést mutat. Mig január hónapban 803 útlevél-kérelem ada­tott be, addig februárban már csak 543. Figye­lembe veendő azonban az a körülmény, hogy ! rendkívül sokan azok közül, akik az előző | hónapokban kaptak útlevelet, kiutazásukkal eddig vártak és most, az idő jobbrafördultával mennek; igen sokan pedig, értesülve arról, hogy Amerikában már nem oly könnyű a munkakereset és hogy a szigorú ellenőrzés miatt sok kivándorlót a szárazföldre sem eresztenek, hanem egyenesen visszahajóztatnak, kivándor­lási .szándékukról végleg lemondottak. A be­adott 543 útlevél-kérelemből visszautásittatott ,21, megfelebbeztetett 3, megsemisittetett 1, visZ- ! szavonatott 10 ; az előző időszakból függőben maradtak közül elintéztetett 99. Az útlevelek közül Amerikába szólt 257, Afrikába 4, Német­országba 322, Bolgárországba 1. Az útlevelet nyertek közül kiskorú férfi' volt 57, önálló, csa- ládtalan férfi. 34, férj neje és családja hátra­hagyásával 440, férfi nejével és gyermekeivel 23, 14 nagykorú és 21 kiskorú kíséretében, kis­korú nő 7, önálló nő 6, nő a gyermekeivel 18,* 1 nagykorú és 16 kiskorú kíséretében. Kül­földről kért útlevelet 5, Az össsesek közül ki­vándorlónak tekinthető 27, 12 nagykorú és 26 kiskorú kíséretében. Az egyes községekből adott Bátaszék 124, Tolna 27, Hőgyész 26, Varsád 21, Bölcske, Mucsi 20—20, Kistormás 19, Sza- kadát 17, Gyönk 16, Vardomb 15, Udvari 13, Sár-szt-lörincz 12, BonjT'ád, Kalaznó 10—10, Belecska, Felsőireg, Nagyszékely 9—9, Bedeg Duzs 8—8, Kismányok, Majos, Murga, Nak, Öcsény, Paks, Szakcs 7—-7, Felsőnána, Kölesd, Mórágy, Tevel 6—-6, Kánya, Medina, Pincehely 5—5, Bikács, Cikó, Diósberénjf, Kocsola, Kop- pányszántó, Máza, Mözs, Nagydorog 4—4, Alsón}mk, Bátaapáti, Dombóvár, Kisszékely, Kurd, Kéty, Lengyel, Németkér, Závod, Zomba 3—3, Alsónána, Csibrák, Gyulaj, Györköny, Izmény, Kisdorog Mucsfa, Pálfa, Szakái, Bony- hádvarasd 2—2, Báta, Dunaföldvár, Döbrököz, Görbő, Keszőhidegkut, Kajdacs, Kovácsi, Miszla, Nagyvejke, Nagyszokoty, Nagymányok, Nagy- kónyi, Ozora, Tolnanémedi, Tabód, Tengőd, Szedres, Simontornya, Uzdborjád. Várong 1—1 kivándorlót. — Megdicsért jegyző. A m. kir. honvé- i delmi miniszter Janosits Károly szekszárdi községi jegyzőnek a katonai mozgósítási mun­kálatok pontos elvégzéséért elismerését fejezte ki. — Lemondás. Pa ál József vármegyei bizottsági tag, aki annak idején a dombóvári járásban a mezőgazdasági bizottságba póttagul megválasztatott, e póttagságról lemondott. — Tolnavármegye szekszárdi szőlőteiepe és a földmivelési miniszter. A szekszárdi ameri­kai szőlőtelep tervezett államosítása ügyében a. földmivelési miniszter úgy döntött, hogy a kér­déses telepre, mely csakis fás szőlőoltványok termelésére volna felhasználható, a változott viszonyok, különösen pedig az oltványszükség­let csökkenése miatt, a kincstárnak szüksége nincs. A miniszter nemcsak, hogy újabb telepek létesítésével nem foglalkozik, hanem még az eddig fentartott telepek egy részét is, mint fe­leslegeseket, beszünteti. De miután a szekszárdi telep fentartása a megye szőlőművelésének helyreállítására és a felújított szőlők szakszerű kezelésére, részint értelmes munkások képzésé­vel, részint jó minőségű telepítési anvagnak ju­tányos áron szolgáltatásával tagadhatatlanul elő­nyös hatással volt, a miniszter nem zárkózik el az elől, hogy hozzájáruljon a megyének e telep fentartásából származott terheinek könnyítésé­hez, e célra eg3mzersmindenkorra 14,000 korona államsegélyt engedélyezett. — Kiküldetés. A «Magyar Építőmesterek Egyesületének» elnöksége által Budapesten f. é. március hó 21-én a munkásviszonyok rendezése és az építőmesterek érdekeinek megvédése cél­jából tartandó értekezletre a szekszárdi általános ipartestület Leitersdorfer Ignác építészt küldte ki képviseltetésül. tyu5. március 19.

Next

/
Oldalképek
Tartalom