Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)

1905-03-12 / 11. szám

XV. évfolyam. II. szám. Szekszárd, 1905. március Előfizetési ár: Egész évre . . . 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 > Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó­hivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedóse Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelen minden vasárnap. Szerkesztőség é$ kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon - szám 18. — Ki a d ó h i w at a I i telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Főrpunkatárs : D v. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz­lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések is a szer­kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Mi a programm ? Aki a mai politikai válságot nem be­hunyt szemekkel nézi és csak némileg is képes magát táltenni a pártpolitika egy­oldalú, elfogult álláspontjain, lehetetlen észre nem vennie, hogy a viszonyok a leg­nagyobb mértékben imparlamentaris jelleget vesznek föl. Az eddigi többség kisebbségre olvadt le és a kebeléből alakult kormány lemondott. Ez a parlamentárizmus követelményeinek megfelel. De az már imparlamentáris dolog, hogy a többségre jutott szövetkezett ellen­zék nem akarja, vagy nem tudja a kormányt átvenni és ez által az állam folyó ügyeinek kellő gondozása és felelősség mellett való vezetése hátratételt szenved. Az előző időkben, midőn az ellenzéki fák még nem nőttek egész az égig, minden magyar párt különös figyelemmel volt az államélet szükségletei iránt. Ez szép és lélek­emelő dolog volt. Ámde újabban a magyar állam szükségletei igazi Hamupipőke sorsra jutottak. A tisztelt honatyák, mig az ellenzéken és kisebbségben voltak, sorra obstruáltak a magyar állam életszükségleteinek kielégítése ellen. Gondoskodjék róluk a kormány és a király, ahogy tud, gondolták. Most pedig, hogy többségre jutottak és a kormányt le­gyűrték, már nemcsak gondolják, hanem mondják is, hogy: gondoskodjék a király ahogy tud. Nekünk azonban úgy r mlik, hogy nem is annyira a királynak van szüksége felelős kormányra, mint inkább a magyar államnak. Az a kérdés, hogy akar-e a szövetke­zett ellenzék kormányt alakítani? Akik a TA RC A. Márczius 15-re. Csoda volt az éjjel, Csoda történt mondom : Fekete éjfélkor Pirkadott hajnalon. Csak egy percig tartott, Azután sötét lett .... Vájjon mi ér minket Öröm, végítélet? Nem tudom mi érhet; Csak a szívem nehéz, Szemem könnybe lábad, Ha az égre felnéz. Futok a magányba, Félve hazám érted, S forró csókjaimmal Csókolom, a földet. De félre gyávaság ! jiyiert az ige, eszme Megtestesül immár, Mert nincs eltemetve. Most ötvenhét eve Nehéz, de szép harc volt . . . Ide azt a békét, Vagy a harci kardot. Petrich György. politikai kulisszatitkokkal ismerősek, azt mondják, hogy igenis akar. Azt mondják, hogy Andrássy Gyula gróf egy kész koalí­ciós kormány-tervezettel ment föl a király­hoz Bécsbe. A koalíciós kormány kinevezése azonban elmaradt, Andrássy Gyula gróf el­vonult Tőketerebesre és 16 kiváló magyar politikus kihallgatásra hivattatott meg a ki­rályhoz, hogy véleményüket a kibontakozásra vonatkozólag elmondják. Ezek a politikusok csaknem kivétel nél­kül a legnagyobb hallgatásba burkolóznak, ami természetes is, mert hiszen: alkotmá­nyos országban élünk, ahol a legfontosabb közügyek titokban, pártvezéri önkény szerint intézteinek. Az azonban bizonyos, hogy a király hajlandó egy koalíciós kormányt ki­nevezni, ha annak pro grammjához ö is hozzá­járulhat. Minthogy pedig a király az Andrássy által ajánlott koalíciós kormányt nem nevezte ki, kétségtelen bizonyossággal elmondható, hogy azért nem nevezte ki, mert pro gramm­ját elfogadhatatlannak tartja. Fölmerül a kérdés, hogy a királynak kötelessége-e oly programmot keresni, amely a kinevezendő koalíciós kormánynak, illető­leg a szövetkezett ellenzéknek tetszik és amely mellett kormányt támogat, 'ragy pe­dig: a szövetkezett ellenzéknek kell-e oly programmot kidolgoznia, hogy ahoz a király hozzájárulását és bizalmát elnyerje? Kétségtelen, hogy a szövetkezett ellen­zék, mint győzelmes többség, nem áldoz­hatja föl kényre-kegyre a maga elvi igazait. De legyenek ezek az elvi igazságok bármily szépek és fenségesek, az is kétségtelen, hogy O Fetségét azok elfogadására kényszeríteni, erőltetni nem lehet. Hiszen a királynak alkot­Az örömről és fájdalomról. (Egy művész naftájából.) Irta: Erdős René. Úgy érzem: kilökött magából az iszap, melybe kívánkoztam, ahova ismeretlen, rejtel­mes virágok bóditó illata csalt. Kilökött magából az iszap s hinár nyelve ezeket mondja: — Eredj innen. Mi közünk nekünk egy­máshoz ? A te vágyódásod minket fölszárit és kiéget, hogy el kell tűnnünk és el kell emész­tődnünk a te forróságod miatt. De mi élni akarunk. Kilökött magából az iszap s most itt állok a nap szine előtt sáros ruhában és szégyen- kezem. A nap pedig mosolyog és igy szól : — Oh milyen szívesen szárítom föl a sár­foltokat ruhádon, mig látom, hogy a lelked folt nélkül való ! Leégetem rólad a ruhát és föl- melegitem az iszaptól áthült testedet és meg- fiirösztlek az én sugaraim fényében és eláraszt- lak egy uj élet világosságával. Leülök a földre és kezemre támasztott fej­jel hangosan sírok. — Mi bajod ? — kérdi tőlem egy hang a lelkem legmélyén. — Miért sirsz most, amidőn á napfényen vagy, a hozzád méltó helyen. A lelkem szavára felelni nem tudok a sza­pora könnyektől s a zokogástól, mely elfojtja hangom. Mert álmokat vittem az iszap mélyére ál­mokat melyek a napfényre valók és remény­séget,^ mely olyan volt mint a legfehérebb vi­rág. Es mind az álom, mind a reménység ott maradt az iszap fenekén. mányunk értelmében föltétien vétó-joga van még a törvényhozás mindkét házának osz­tatlan akaratával szemben is. Ha tehát a szövetkezett ellenzék azt látja, hogy pro- grammjuk valamely pontjához, mondjuk a personalis unióhoz a felség semmi körülmé­nyek között nem járul, úgy, ha kormányt akarnak alakítani, programmjukat megfelelő- leg módositaniok kell; vagy pedig ha tisz teletreméltó következetességgel az elvekhez föltétlenül ragaszkodnak, le kell mondaniok a kormány alakításról, mert ellenkező eset­ben oly képtelen helyzetek és oly össze­ütközések keletkeznek, mélyeknek káros hatá­sai egyenesen kiszámíthatatlanok. Nem vagyunk sötéten látók, se kis- hitüek. És nyíltan bevalljuk, hogy mi nem­zetünket nem csak nagyrahivatottnak, de nagyobb megpróbáltatások elviselésére, állami nagy céljaink elérésére tetemes áldozatok meghozatalára is képesnek és elég erősnek tartjuk, Azt azonban, érezzük, tudjuk és valljuk, hogy magyar nemzeti politikát csak alkotmányos alapon és csak a koronás király- lyal benső egyetértésben lehet sikeresen foly­tatni. Épen ezért végzetes hiba volt a múlt­ban az ellenzék ; részéről a parlamentáris gépezet megakasztása, ami még keserűen meg fogja magát rajtuk, és sajnos az orszá­gon is — boszulni. Az 1903-ik évi nagy válság alighogy elült s a nemzet nyugodt bizalommal várta a katonai vívmányok életbeléptetését és ime: újból egy még, nagyobb válságba sodortat­tunk, melynek ütköző pontja megint csak a hadsereg kérdése. Nem válságokra, örökös közjogi har­cokra, pártgyülekezésekre és tömeges kirá­Sejtem, hogy az uj élet uj álmokat és re­ményeket hoz, de mi lesz azokkal, amelyek ott maradtak : És a lelkem szól: — Ami lesz a lehulott esővel. Ne keresd lábad nyomait a megjárt utón, ne nézz vissza­felé és ne sajnáld az elpazarolt kincseket. Az igazán dús az, ki bőkezűen fizet meg a pilla­natnak és mégis úgy találja, hogy többet ért az amit tőle kapott, mint az, amit érte feláldo­zott. Nem vagy-e igazán dús ? * Minden vigasztal engem és vigasztalódni még sem tudok. Es visszafelé nézek és nézem a nyomokat az utón a hol jártam. És látom, hogy virágokat szórtam minde­nüvé és a virágokról megismerték útjaimat az embeiek és magukban mosolyogva mon­dották ; , , Ez nyitott szemekkel és a maga akara­tából vak, hogy virágait pazarul szórhassa. Ha kedve volna nézni és látni, fukarabb volna. De gyönyörűségét leli a maga vakságában és hazudik önnömagának, hogy meg ne hazud­tolja az életről való hitét. Ez az, aki az életet erőnek erejével a maga ábrándjaihoz alakitja. De megfeledkezik arról, hogy az élet nem so­káig állja a pepecselést és kezei között viasz­ból gránittá válik és fölsebzi az alkotó ujjakat. Valóban kővé merevült kezem között az élet és oly súlyos lett, hogy nem bírtam tar­tani többé, sem eldobni. Es így a kő lehúzott súlyával az iszap mélyébe és ott feküdtünk mind a ketten egy­mást átölelve. És ő igy szólott: Nemde mily jó pihenés esik itt ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom