Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)
1905-02-26 / 9. szám
2. 7. Mindenki annyira beleélte magát az : ausztria gyarmatiság rögeszméjébe, hogy e feletti buslakodásában egészen elfelejtkezett ár- ! röl, hogy a bilanciákat megnézze. Hogy államhitelünk ezen >>gyarmat«-álla- ' pótban a Kerkápolyi-féle 10°/0-ról 4°/0-ra szállt j le, hogy forgalmunk Ausztriával, mely a 48-as ; vámsorompók idejében 80 millió koronát tett j ki, most 1904-ben 1907 milliót tesz ki, tehát közel áll a 2 milliárdhoz, erre senki sem gon- dől. De van-e csak egy ember száz között, \ aki tudná azt, hogy az utolsó öt évben állandóan aktiv volt Ausztriával való mérlegünk! Lássuk a számokat. A Centrallstelle adatai szerint: bevittünk hoztunk mérleg javunkra Ausztriába Ausztriából millió k o róna 1900 922 885 36 1901 902 874 28' 1902 945 874 71 1903 945 903 42 1904 977 944 33 Mérlegünk tehát az utolsó 5 évben 210 millió | koronával volt aktiv Ausztriával szemben ! De vegyük még azt is, hogy az Ausztriából hozzánk behozott 945 millióból mi a textilimportnál az idegen nyersanyag árát nem Ausztriának, hanem gyapotért India és az Unió, gyapjúért Ausztráliának fizetjük. Ez a kitétel maga (gyapot és gyapjú) évenkint a Central- stelle adatai szerint 100—120 millió koronát tesz ki, ennyivel rosszabbitja meg Ausztria mérlegét, úgy, hogy ezen tételt évenként csak 100 millióra számitva, ez 5 évre 500 millió koronával csökkenti még a 210 millión túl Ausztria mérlegét; ami tehát összesen 710 millió passzívumot tesz ki 5 évre Ausztria számára. Evvel szemben levonandó volna ugyan a mi külföldi takarmányimportunk azon része, melyet az Ausztriába küldött állatokba etetünk, de ezt a tételt bőven kompenzálja megint azon egyéb nversanyagok és vegyi áruk, műszerek tétele, melyeket Ausztria (a gyapoton és gyapjún kivül) külföldről hoz és szállit mihozzánk és a magyar szekéren való (országúti) takarmány- gabona, tojás stb. import az ausztriai határon, mely sokkal többet tesz ki a bilánciákba beállított számoknál. Ezek a számok, melyek tehát minden mást mutatnak, mint gyarmati állapotokat, adják annak a magyarázatát is, hogy miért csappant meg Ausztriában — ipari köröket kivéve — a kiegyezés, a »gyarmat«-állapot iránti hajlandóság, s miért szaporodnak a német vámunió eszméjének hi vei. * Nézzük most röviden: mit hagyunk el. Elhagyjuk 1. a nagy vámegység összes előny^eit, a szabad piac korlátlan forgalmát, 600.000 kilométer és 50 millió fogyasztóról 325.000 négyszögkilométerre és 20 millió fogyasztóra redukálódik a legolcsóbb importáló világverseny hajnalán ! 2. Elhagyjuk a hitelünk legbiztosabb bázisát, a rendezett pénzügyeket, a valutaszabályozást is, hisz egy passzív fizetési mérlegü önálló vámterületen valutát szabályozni nem lehet. Elhagyjuk az európai nagy pénzforgalom bázisát, hisz kiválva az osztrák-magyar bank köréből, a külön banknak már gyengesége is kizárja, hogy az európai pénzpiaczon azt a szerepet, azt a helyet foglalja el, mint a mostani. 3. Feladjuk forgalmi és tarifapolitikánk stabilitását. Hisz nyugat felé ki sem mozdulhatnánk a Dunát eltekintve, melyen állatot egyáltalán nem, s a többit is csak egy irányban Passauig szállíthatunk, ha Ausztriával előbb tarifakonvencziót nem kötünk! Egész szőlőexportunk megszűnne, ha Berlinig két határon, Ausztrián és vámállomáson kellene az elvámolás proczeduráját elszenvedni; kezébe volna adva Ausztriának, hogy a magyar exportot vonat- lassitással és tarifaemeléssel épp úgy lehetetlenné tegye vagy megdrágítsa, mint Európa hozzánk való bevitelét. Ki fog velünk egyáltalában alkuba állani, mielőtt Ausztriáival előbb eziránt ki nem egyeztünk volna ? Már abból is látható, hogy bizony még az önálló vámterület esetén is csak az volna az első dolgunk, ami most t. i. hogy megalkudjunk Ausztriával. 4. Lemondunk arról, hogy mérlegünk javuljon. Exportunk megcsappan vagy megszűnik; importunk megmarad, mert a fent említett okokból (a szétválással járó mezőgazdasági hitel- és valutakrizis), de a kellő emberanyag hiánya miatt is szó sem lehet arról, hogy a jövő 10 évben a külföldről való ipari függésünk számba- vehetőleg csökkenjen. Végtére pedig — és ez a fő — mezőgazdaságunk, az önálló vámterületen 20 millió konzu- mense lévén csak, de 26—28 millióra produkál- _yán, közös vámterületi import-államból abszolút xport-álammá száll alá. Védtelenül lesz a gyarmatállamok versenyének kitéve, annak áraival kell dolgozni, másszóval európai terhekkel, egymilliárdos áliami budgettel, 10 milliárd adóssággal, védlcötelezettséggel, olyan árakkal kell nekönk 325,000 négyszög- kilométeres kis országnak dolgoznunk Európa közepén, mint aminőkkel a katonamentes, adómentes, szüzföldes 10 millió négyszögkilométeres nagy Argentina vagy Kanada dolgozik. Vegyük csak a búza- és rozsárakat. Itt persze, nem úgy mint sokan teszik, az elmúlt vámtételeket kell bázisul venni, hisz nem visszafelé, hanem a jövő 10 évre csináljuk a vámpolitikát, hanem az uj vámtételeket, tehát a 6 koronás, vagy, hogy érthetőbb maradjak, a 3 forintos gabonavámot kell vennünk. Ez a tipikus vám, ez a minimális vám, melynél jobbat még, mint a német példán látjuk, még ipari konczessziók mellett sem kaphatunk, sőt melyet csakis akkor kaphatunk, ha viszont — az iparfejlesztést -kizáró — iparvámkonczesszió- kat adunk a külföldnek ! Mit jelent ez a 3 forintos vám a gazdára. Ha Bécsben 8 forint a búzaár, akkor a közös vámterülettel — a fuvardíjtól eltekintve — nálunk 8 forint a búza, a határon pedig a világár a szerb, orosz, amerika búza ára 5 forint, Vagy visszámitva: ha a világár 5 frt, akkor a magyar búza ára közös vámterülettel 8 forint, önálló vámterülettel 5 forint. Ez egy elvitázhatlan axióma, ezt semmiféle okoskodással megdönteni nem lehet, itt exportprémium, mint azt a cukorkérdésnél láttuk, nem használ, mert a külföld ugyanannyival emeli a vámját, mint amit exportprémiumnak adunk, ezt tarifaredukcióval pláne nálunk, ahol már az anyagamortizációt beszámítva, vasutainkra már most is ráfizetünk, paralizálni nem lehet, iparvám koncessziókkal szinte nem ; hisz ez a vám ma minimumot képez, melyet csak ellenkoncessziók esetén kapunk, mert különben a maximális vámokat alkalmazza a külföld. Hiába várjuk a Sándor Pál propoziciója szerint azt is, hogy ha mi a fél autonom vámtarifára megyünk le, majd az osztrák is azt teszi; nem- teszi, mert hisz akkor ők is, mink is csúnyául ráfizetnénk a dupla finánc-ármádiára, az időveszteséget számba se véve. De hol marad akkor az önnálló vámterület állítólagos iparfejlesztő hatása, ha híveinek első dolga az, hogy iparvámcsökkentést ígérnek Ausztriának! Hisz ez csak formában az önállóság, lényegében a mostani vámközösség, csak annak stabilitása és szabad forgalma nélkül és egy közbenső vámvonal költségeivel, frikcióival, csempészetével megterhelve. Ezzel a vámmal tehát számolnia kell mindenkinek, ez elöl ki nem térthet senki aki az önnálló vámterületet akarja. De mit jelent ez a vám a gazda jövedelmére. 50 millió búza- és rozstermést véve, abból 15 milliót véve vetőmag és belfogyasztásra; az árkülönbség az önálló vámterületnél 35 X 3 = 105 millió forintot, illetve 210 millió koronát tesz ki. Mit jelent ez a jövedelembe átszámítva. A bruttó jövedelemnél 10 forintos árnál a 3 forintos csökkentés 30"/n-ot tesz ki. 8 forintos árnál a 3 forintos csökkentés 36%-ot tesz ki. 7 forintos árnál a 3 forintos vámnál a 3 forintos csökkentés 43%-ot tesz ki. A 10 forintos búzaárral számíthatunk most, de a jövő 10 évre a nagy vámterületeknek a dolláros búza által adott óriási impulzus folytán a kanadai nagyon termőképes földnek amerikai farmerekkel való kolonizálása indiai és ausztráliai szárazság megszűnte, az anatóliai, orosz, I argentiniai konkurrencia fejlődésével, a Panama ! csatornából végtére az importállamokban a nagy i vámfokozással csökkentett belkonzum és fellen- j ditett beltermesztés, s az ott béállott, már most j tapasztalható szaporodási stagnáczió és kivándorlás mellett nem számíthatunk. Vegyük tehát, bár a hét forintos import- j állami búzaárra is el kellene készülve lennünk, | csak a 8 forintos búzaárnál beálló 36% árcsök- ! kentést jövedelemszámitásunk alapjául. Ez a 36% árcsökkentés azt jelenti, hogy az önálló vámterületnél (búza és rozsból) bécsi 8 forintos búzaárnál, a magyar gazdának kenyérgabonából bruttójövedelme 100 koronánál 36 koronával csökkenik. Az állatoknál, a tejnél, vajnál a mostani német tarifát véve alapul, a bruttójövedelem csökkentése 20 — 30°l0-ot tesz ki. A bornál az uj vámtarifa 60 koronás prohibits vámja, mely közös vámterületnél nekünk biztosított minden versenyt, kizárva Ausztria fő 30 milliós piaczát, önnálló vámterületnél ellenünk fordul, úgy mint most Apukában 4—5 forintra estek le a hegyi borok árai, nálunk is j ilyen árakkal kellene számolnunk. Hogy ez az ! egész homoki és hegyi bortermelés katasz- I tró fáj fit jelenti, erre kár csak egy szót Is vesztegetnünk. , TOLNA VARM EG YE. 1905. február 26. Maradjunk csak a gabona és állatnál. Mit jelent a 30 és 25% bruttójövedelemcsökkentés a gazdára ? 100 kor. bruttójövedelemnél 50% rezsivel marad most 50 kor., 100 korona bruttójövede- deiemnél 60% rezsivel közös vámterülettel 40 korona, 100 korona bruttójövedelemnél 70% rezsivel közös vámterülettel 30 kor. tiszta jövedelem. Ebből a tiszta jövedelemből a 36%. csökkentés az önnálló vámterületnél elvesz 36 koronát, marad tehát a tiszta jövedelem az önnálló vámterületnél: 50° 0 részint 50 korona helyett 15 korona. 60 » » 40 » » 4 » 70 » » 30 » » 6 » Mindez pedig bécsi 8 frtos ár mellett számított búzaár — nem egy 7 frtos — mindig visszajöhető búzaár alapján. Más szóval az a gazda, akinek 100 korona bruttó jövedelme mellett közös vámterülettel 50 korona a tiszta jövedelme, önálló vámterülettel csak 15 korona tiszta jövedelmet, akinek közös vámterülettel 40 korona a tiszta jövedelme, önálló vámterülettel csak 4 korona tiszta jövedelmet és akinek közös vámterülettel 30 korona a tiszta jövedelme, önálló vámterülettel csak 6 korona tiszta jövedelmet érhet el a gabona termesztésénél. Kérdem, hol van az a magyar gazda, aki csak egy évig is kibírná azt, hogy tiszta jövedelme, melyből bankot, váltót, életét kell fedezni, annak egyharmadára, egy tizedére, esetleg intenzív gazdaságnál semmire változzon át ? De vegyünk az állattartásnál 25—30%-os csökkentést. Kifizethetné magát azzal a hizlalás, tehéntartás, ha emellett mindig az olcsóbban produkáló uj államok versenyének volnánk mostani legjobb piaczukon teljesen egyenlő, vámterületek mellett kitéve ? Tegye meg minden gazda, gazdatiszt, bérlő a maga gazdaságára ezt a kalkulust! Hogyan festene évi zárlatuk, ha annál 3 forintos gabonavámot és métermázsagöbölyön- kint 5 forintot kellene levonnunk ? Mivel értékesítené az a 72,000 kisbérlő a maga és családja munkáját ? És ha ma már százezrével megy ki a nép, mert a munkája itt elérhető értékesítését kevesell, milliókban szökne ki az önálló vámterületről, mely a 14 millió mezőgazdasággal foglalkozó munkáját redukálná mai értékének negyedére vagy még kevesebbre. A kivándorlás csökkentése helyseit a kivándorlás rapid emelkedése lenne az önálló vámterület első hatása. Behozna egy pár — a fővárosi telekipar fejlesztésére emlékeztető — spekulánst, behozná a zálogleveleinket és ren- téinket is, melyekkel ma 6 milliárddal tartozunk csak a külföldnek s melyek (államadósság, jelzálog és municzipális kötvény) egjúitt 9 milliárddal nyomják a többi takaréktárt és váltó- adósságon kívül a magyar gazda vállait. És ezt az óriási gazdasági értékdevalvációt még hatványozná. a) a hitelkrizis; hisz ki hitelezne egy tönkrement gazdaországnak a mostani hitele bázisán ? b) a valuta-krízis; ki jön bankot alapítani egy 50 millióról 20 millió konzummensre redukált fülig eladósodott passzív országba ? c) a bérlők kríziseki fizethetné az önálló vámterülettel azt a bérletet tovább, mely az osztrák piacz vámmentességére volt számitva ? d) a birtokos és gazdasági osztály krízise; hisz ki maradhatna meg a mostani birtokosok közül birtokán ? e) a gazdáktól függő iparosok, kisipar, üzletek, lapok, teljes válsága. És az ellenérték : Tán iparfejlesztés ? Miből fejlesszen ipart a magyar gazda, hogyha minden állami vagy kamatteherre, mely most 100 kilogramm búzával törleszthet, az önnálló vámterület esetén 160 kilogramm búzát kell fordítani ? (Mindig a 8 forintos bécsi árt véve alapul.) A fáczit tehát lenne : behoznánk egy pár problematikus ubi benne — ibi patria — jellegű spekulánst, de tönkre tennénk, kikergetnénk az egész magyar gazdaosztályt az országból. Az iparfejlesztás%gz igen szükséges vámvédelem is, die most, midőn világiparok fejlődnek (vesd. össze Gelléri amerikai jelentését) reális ipa csak nagy vámterületen, jó hitellel, stabil, fizetőképes konzumenssel, jól elosztott katonai, állami, adó, egyház és municzipális terhekkel tud fejlődni. Ezeket az előfeltételeket pedig hiába keressük az önnálló vámterület alapján.
