Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)
1905-02-19 / 8. szám
Szekszárd, 1905. február 19. XY. évfolyam. 8. szám. Előfizetési ár: Egész évre . . . 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kiviil elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség es kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatal! telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Főmunkatárs: De. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Nemzeti politika. A szabadeíviipárt megbukott s a kebeléből alakult Tisza-kormány lemondását a király elfogadta. Ez a tény, mint egy nagy kérdőjel mered elő a magyar politikai válság titokzatos örvényeiből. Mi lesz a szabadelvű párttal ? ! . . . Eh ! ki törődik most lappáliákkal Eddig óriási többség volt, most pervesztes kisebbség. Elvesztette a hatalmat, megszabadult a felelősség nagy és nehéz terhétől, de cserében mindezekért talán megtalálta önönmagát ? Mindenesetre kívánatos, hogy az a nagy szellemi tőke, a melyet a szabadelvüpárt képvisel, az a politikai készültség és kormányzati képesség, amiknek a múltban oly fényes tanúbizonyságait szolgáltatta, ne íecséreltessék el gyümölcsözetlenül, hanem a nemzeti fejlődés szolgálatára fordittassék. Az érem másik oldalán a szövetkezett ellenzék áll, melyet a népkegy kissebbség- ből többséggé növesztett meg. De ez a többség nem áll elvi alapon és éppen ezért nagyon kérdéses, hogy tud-e kormányt alakítani. Parlamentáris szempontból, de egyébként is kívánatos, hogy a szövetkezett ellenzék kormányra jusson. A többség az övék, nemcsak joguk tehát, hanem kötelességök is, hogy a kormányt átvegyék. Hadd lássa az ország, hogy milyen legényekre bízta a sorsát és hadd mutassák meg, egyenként és összesen, hogy mi lakik bennök és hogy a hatalom birtokában mint viszik az országot a fejlődés és virágzás magas fokára. Általános a meggyőződés, hogy a mostani válság kibonyolitása hosszas ideig fog tartani. És pedig azért, mert a választók kisebbséggé zsugorították ugyan össze a volt többséget, de egyik ellenzéki töredéket sem tették meg többségnek, úgy, hogy most, ha az ellenzék ad kormányt, függetlenségieknek és 67-eseknek kell szövetkezniük és pedig a függetlenségieknek azért, hogy a 67-es intézményeket, vagy azok egy részét fentartsák; a 67-eseknek pedig azért, hogy a 67-es intézményeket, vagy legalább azok egy részét átgyurják a 48-asok szája ize szerint. A magyar nemzet legfőbb érdeke, hogy a vége szakadatlan válságoknak vége vettessék. Nem az a fő dolog, hogy a szabadelvű pártnak, vagy a szövetkezett ellenzéknek és annak kebeleben Kossutkéknak, Ugron- éJenak, Andrássyélenak, Rakovszkyéknak, vagy Bánjfyéknak van-e igazuk, hanem az a fő, hogy a magyar nemzetnek, lia élni és fejlődni akar, rendezett viszonyokra, munkaképes törvényhozásra, nagy arányú reformokra van szüksége. A magyar törvényhozás évek óta meddő. Hogy e végzetes állapot mely- szünjék, a nemzetnek is, a kormánynak is, a királynak is meg kell hoznia minden lehető áldozatot. Egy törvényhozás, meg pártintrikákban meríti ki erejét és tevékenységét, egy törvényhozás, mely süket marad a nép millióinak jajszavára, nem érdemli meg senki kegyeletét és tiszteletét. Mi azonban azt kívánjuk, hogy a magyar törvényhozás méltó legyen magyar nevére és a művelt világ tiszteletére, elismerésére. Bárminő legyen a mai válság lefolyása és megoldása, előttünk kétségtelen, hogy e válságból a magyar nemzeti eszme megerősödve fog kikerülni. De mentői erősebb ez a nemzeti eszme, annál nagyobb szükség van arra, hogy politikusaink ne veszítsék el megfontolt h ggadtságukat. Való igaz, hogy 1867, Deák nagy alkotása óta, közel 40 esztendő telt el; e 4 évtized alatt nemzetünk megsokasodott, kimüvelődött, gazdagodott, de azért nagy tévedés volna azt hinni, hogy politikai helyzetünk megváltozott. A magyar politika alapjai most is ugyanazok, mint amiket ilyenekül Deák lángesze megalkotott, Nagy tévedés azt hinni, hogy a kiegyezés fentartása nem felel meg a magyar érdeknek. Csalódás azt gondolni, hogy a dualizmusban van valami, ami az önálló magyar államiságra árnyat vet. Önámitás azt hirdetni, hogy ez alapot elhagyva, nemzetünket erősebbé tesszük. Közel 40 év után Deák nagy müve szinte nagyobbnak, szinte tökéletesebbnek látszik. És most, hogy erőnk megnőtt, önmagunk romboljuk szét e mestermüvet? Mentői erősebb a magyar nemzet, annál nagyobb sulylyal valósíthatja és testesítheti meg Deák müvét, annál nagyobb nyomatékkai szerezhet érvényt a magyar államiságnak. Épen ezért nagy hiba Deák alkotását, mint egy megkövesedett rendszeit állítani a nemzet elé. Deák alkotása élő valósága mely számolt a nemzet erőivel és minden tekintetben képes a nemzeti erők hatványkitevőjévé válni. A fődolog, hogy a nemzet a saját erőit ép érzékkel mérlegelje és túl ne becsülje. Bár a mai válság közjogi színezetű, mégis úgy véljük, hogy a megoldás közjogi elemek érintésé nélkül fog megtörténni. Nincs is semmi szükség közjogi berendezTARC A. ______ Garai Lajosnak — Felesége halálára. — Sokszor húztad a fülembe A nótámat, Sokszor szállott messze tőlem A búbánat. Keseregtem, vigadtam is A nótádon, — Heje, huja! Vig gyöngy-élet, Soh’se bánom. — Szomorúan szólt a nótád Temetésre, Hejh! de másként szóllott régen Esketésre. Soh’se busulj I Fogd a vonót, Idd a nedűt, Vigasztalást ád majd neked A hegedűd. Kálmán Dezső. Csokonai Vitéz Mihály emlékezete. — A »TOLNAVÁRMEGYE« eredeti tárczája. — Irta : KÁLMÁN DEZSŐ. Most száz esztendeje annak, hegy a legelső magyar bohém meghalt, s lantja megszűnt zengeni. — Az a lant, a melynek húrjain a költő ekengette. a »Tihanyuak riadó leányát« s ?. kicsiny szeplő.V Lilla kebelén, az a lant, amely mindig szépen zengett, akár a Dorottyában (Megzendiile Izsák szárai fája) akár a maró gúnnyal megirt »Béka egér kara-ban, az a lant, amely olyan hat dmasan tudta travestálni úgy Hornért, mint B/umauert. — Nem szólok a pikántériákról, melyekben C-okonai Vitéz Mihály rendkívüli nagy mester volt. Ezekből már nagyon kevés van meg. Részint szájhagyományban, részint kézírásban. Még ezen a téren is tudta a költő érvényesíteni az obseenitást 1 gmagasabb ideabsmussal. — »Gyöngyöm gyöngy violám« című bohó ver>e igaz, hogy nem tűri meg a nyomdafestéket, de az is igaz, hogy ebben a versikében olyan meserileg festette meg az érzéki vággyal egybevegyült ideális szerelmet, hogy mellette eltörpülnek Ovidius »Liber Amorum«. ának pikantériái. E téren csak Shakespeare nagy mondásai állják ki a versenyt Csokonai mondásaival. Csak az a különbség közöttük, hogy mig Shakespeare a nudi- tásait be tudta fátyolozni, — addig Csokonai ezt nem tette. Nem akarok életrajzot írni. Hiszen Csokonai Vi'éz Mihályt ismerni keli minden müveit magyar embernek. Csak néhány vonást akarok rajzolni e költő életéből. Csokonait legszebben méhatta Toldi Ferenc. »Csokonai bort és szerelmet énekelt : melyik költő nem teszi ezt; és e dalai nagy számmal vannak. De valamint a bort ő csak a társasági élet és örömök ráadásaként fogadta el, úgy borköltészete is konvencionális vo't, inkább mint a belösztön kifakadása, és szerelme nem az a létet megrendítő szenvedély, amely minden egyéb érzést és gondolat irányt kizár: tőt bár az is követelte jogait a költőtől, az ő súlypontja nem a szerelem kötészetben van. Epizodszerü részei ezek érzésvilágának. Az ő nemes szive legédesebb és legállandóbb tárgyai az. emberiség és a haza ; amannak felszabadulása és ez á fal visszaállítandó méltósága, emennek boldogulása és dicsősége. Egyaránt hivatottnak és kötelezettnek érezte ő magát ez érdekek támogatására, s hogy ezt tehesse, választá a pályát, melyen elhanyagohatás, né külözések s egészségének romlása vártak rá, s gond s iriség ölték el. Ez a Csokonai é ete és munkásságának eszméje; e magas érdekek tesz k azon mély erkölcT alapot, melyet humora, szeszélyeskedései és gunyoros c^a- pongásai lényegéül csak a fe ületes vizsgálat nem ismer lel; s ezek által érdemelte ő ki az utókornak is nem csak ti zteletét és háláját, de s eretekét is.« Es a legigazabb kritika Csokonairól. Csokonai excentrikus ember volt. Amint minden poéta. Elkezdve a legelsőtől — le egészen az utolsó rimfaragóig. Sokan a csendes munkás, hivatásukat becsületesen be1 öltő, —do'gai’sbai másodpercre járó emberek közül bolondnak mondj ik az iró embert. — De ám nem gondolják meg azt, hogy az Írónak gondolatvilága a menyországban jár ! — A költő lelke — Szent Dávid kmályként még a verébfészket is meg ludja énekelni, mig az, akinek a nap csak azér nap, hogy felkeljen és lenyugodjék : kegyetlenül les/una a fecskefeszket, s ledurrantj i a dalos pacsinát. És bizony a számi ás hideg emberei sem tagadh itják, hogy Mózestól, Jézustól fogva egé-z idáig a nagy eszmék em e- rei irányították az emberiséget a cél felé. / (
