Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)

1905-10-01 / 40. szám

4.

— Piacunk drágasága. Általános a panasz az élelmi cikkeknek a szekszárdi piacon való rengeteg drágasága miatt. Baromfi, tojás, vaj, zöldség, gyümölcs stb, mind tűrhetetlenül igen drága. Nincs benne semmi túlzás, ha azt állítjuk, hogy az utóbbi időben az összes élelmiszerek ára megkétszereződött. így egy pár csirke két koronánál drágább, egy pár kacsa négy korona, egy pulyka hat korona, egy lúd 8—10 korona, egy tojás 6—7 fillér stb. Ennek a borzasztó drágaságnak legfőbb oka abban rejlik, hogy leginkább vidéki tovább elárusítók korán reggel ellepik a piacot és mindent összevásárolnak, olyannyira, hogy mire a szekszárdi vevőközönség a piacra ér, kevés cikk marad már eladásra vissza és ezek ára a nagy kereslet folytán folyton emelkedik. A szekszárdi piac és a budapesti vásárcsarnok árai között . alig van már különbség, annál nagyobb azonban a a különbség az eladásra kerülő cikkek minősége között. A városi tanácsnak, illetve képviselő-testületnek figyelmébe és gondjaiba ajánljuk eme sürgős intézkedést igénylő ügyet. Mielőbb megalkotandó szabály rendelettel kell a a piacunk körül tapasztalható bajokat és viszás állapotokat a lehetőség szerint orvosolni.

— Kinevezés. Molnárné Fekete Anna tolnai róm. kath. tanítónőt, Fekete Ágoston tolnai prépost nővérétfja vallás és közoktatásügyi miniszter Szolnokra az áll. elemi iskolához rendes tanítónővé nevezte ki. — Györkös Sándor dombóvári rk.. tanítót, a vallás- és közoktatásügyi miniszter a gyergyóremetei áll. iskolához nevezte ki rendes tanítónak.

— Vasúti reformok. Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés felterjesztést intézett a kereskedelmi miniszterhez, melyben az államvasutak gyorsvonatain a III-ik osztályú kocsik forgalmának életbeléptetését kéri. A felterjesztés rámutat arra, hogy a mai rendszer mellett a gyorsvonati utazás lényegesen meg van drágítva és nehezítve, ami közgazdasági szempontból hátrányos. Azonfelül a vasúti forgalom érdekeinek sem felel meg, mert a III-ik osztályú kocsik hiánya fo ytán a gyorsvonatok nemcsak általában, de a személyvonatokhoz viszonyítva is igen kevéssé vétetnek igénybe s ennélfogva a gyorsvonatok vontatásával járó költségekkel aránytalanul csekély jövedelem áll szemben. A felterjesztés hivatkozik a külföldi példákra, mint Ausztria, Poroszország, Bajorország, Svájc példáira, ahol a gyorsvonatok III-ad osztályú kocsikkal is közlekednek s ahol a gyorsvonatok nagyobb jövedelmezősége részben éppen ennek a körülménynek tulajdonítandó. A III-ik osztályú kocsik forgalma tehát nemcsak, hogy általános közgazdasági szempontból előnyös, hanem a vasút jövedelmezőségére is csak kedvező befolyással van.

— Házvétel. Haspel József a «Szekszárd Szálló» üzletvezetője 16.000 koronáért megvette Stann István selyemgyár-utcai házát, hol a kir. adóhivatal volt.

— No csak úgy ... a te társaságod, nekem kellemesebb . . .

— No mondhatom, te alaposan megtréfáltál engem. Zarándok vagy és itt tréfát űzöl és a bolondját járatod velem.

— Bizony szeretem én az ilyesmit — szólt a vándor és rekedten nevetni kezdett. — Hanem te, édesem, azt hiszem, hogy soká nem fogsz engem elfelejteni, engem a zarándokot.

— Miért nem ? — kérdé az őr!

— No, mert hát én alaposan becsaptalak. Hát zarándok vagyok én ? Hisz nem vagyok én zarándok . . .

— Ki vagy hát ?

— Én egy — halott vagyok ! ! Most léptem ki éppen a síromból. . . Emlékszel Gubarev lakatosra, aki felakasztotta magát. Hát az a Gubarev én vagyok.

— No csak hazudj !

Az őr nem hitte ugyan, a mit a vándor mondott, de azért egész testében remegett, hideg verejték gyöngyözött homlokán és remegve tá- molygott a kapu felé . . .

— Megállj! Hová mégy! — szólt a vándor és megragadta az őrt a csuklójában. Ej ha hát miféle ember vagy te, no nézd csak, hát igy vagyunk ? Magamra akartál hagyni ?

— Ereszsz el! — kiáltott az őr és teljes

DLN A VÁRMEGYE.

— A kaszinói bazár, mint már említettük, befejezéséhez közeledik. Már legközelebb beköltözködnek az uj helyiségekbe az üzlettulajdonosok, számszerint tizenöten. — A kaszinó most azzal a méltányos kérelemmel fordult a a városi képviselő-testülethez, hogy rendelje el a bazár előtt való térnek aszfaltirozását és egy villamos ivlámpával való megvilágítását. — Ez a tér városunknak egyik legélénkebb forgalmi helye lesz, ott van a kaszinó, a sok üzlet, közvetlen közelében a selyemgyár, a muzeum, az izr. templom, a vasúti gyalogjáró, szemben vele a pénzügyi palota stb. Ezenkívül a sétálni szerető közönségnek korzó helyül szolgál majd. Mindezek a szempontok teljes mértékben méltatást és komoly figyelembe vételt igényelnek a város részéről.

— Az OZOrai Sióhid. Már régóta vitás az ozorai Sióhidnak kérdése Veszprém- és Tolnavármegyék között. Körülbelül 1828. évig nyúlnak vissza az ezen ügyre vonatkozó tárgyalások. Veszprémvármegye szerint a hídnak fen- tartási költségei kizárólag vármegyénket illetik, míg vármegyénk álláspontja szerint a költségek a két törvénjfiiatóság által kölcsönösen és közösen viselendők. Ebben az ügyben szeptember hó 28-ra volt kitűzve Ozorán a helyszíni tárgyalás, melyen vármegyénk képviseletében Döry Pál alispán, Totth Ödön tiszti főügyész és Raisz József államépitészeti kir. főmérnök vettek részt. Érdemleges határozat ezúttal sem volt hozható.

— Kivételes nősülésí engedélyek. A m. kir. honvédelmi miniszter kivételes nősülési engedélyt adott a következőknek. Sebestyén István nagykónyi, Horváth István sióagárdi, Liebhau- szer Bálint bátaszéki, Verle Mátyás bátaszéki, Paul Péter alsónánai, Glasz János mórágyi, Fark György nagykónyi, Csomó János szedresi, Tóth Ferenc kisvejkei, Teplán György magyaf- kesai, Herczeg János szokolyi, Czobor Ferenc dunaföldvári, Nyers Pál szokolyi, Szániel Antal bátaszéki, Kovács Ferenc paksi, Bérdi György gyulaji, Genye Benő gerjeni, Tamás József pincehelyi, Herei Péter cikói, Szigeti János zombai, Sümegi János bátai, Tóth József cikói, Horváth József kajdacsi, Kilián János sióagárdi, Szalai István madocsai, Horváth Mihály bátaapáti, Böhm János mucsii, Cséplő Vince értényi, Paprika Károly decsi, Bauer János nagykónyii, Schreck György nagykónyii, Schleier János ma- josi és László József dunaföldvári lakosoknak.

— Kitüntetett munkás. A földmivelésügyi miniszter 100 koronával és dicsérő okmánnyal jutalmazta Kis János döbröközi lakost, ki hosszú időn keresztül Leperd pusztán, mint aratógazda teljesített hűséges szolgálatot az uradalomnak. A jutalmat szép ünnepség keretében Nagy István dombóvári főszolgabíró szolgáltatta át Leperd- den a hűséges munkásnak.

— Csődtömeg eladás. A vagyonbukott Kohn Sándor és fia bonyhádi cégnek 13 ezer koronára becsült áruraktárát Kohn Mayer bonyhádi kereskedő vette meg 18.000 koronáért.

erejével ki akarta magát szabadítani a vándor kezeiből.

— Maradj veszteg, ha mondom . . . Meg se kisértsd magad kiszabadítani, átkozott kutya! Ha kedves az életed, meg se moccanj és befogd a szád, a mig parancsolom. Most semmi kedvem vért ontani, különben már rég véged volna, te alávaló . . . Csendben maradj . . .

Az őr lábai reszkedtek. Rémületében lehunyta szemeit s egész teste vacogva remegett. Szeretett volna kiáltani, de tudta, hogy kiáltása nem halatszik el a házig . . . Mellette állott a vándor és erősen szorította az őr kezét . . . Vagy három perc múlt igy el, néma hallgatásban.

— Az egyik lázbetegen fekszik, a másik alszik, a harmadik vándorokat kisér — morogta a zarándok. — Ezek aztán a szorgalmas őrök; igazán megérdemlik a fizetésüket. Nem, testvér, a tolvajok mindig éberebbek, mint az őrök ! Nyugodtan állj, meg se moccanj!! . . .

így múlt el néma csendben egy kínos negyedóra. E pillanatban a heves szél éles füttyszót hozott erre.

— így, no most mehetsz — szólt a vándor és eleresztette a megrémült őr kezét. — Eredj és köszönd istennek az életedet . . .

A vándor is luttyentett egyet, majd elfutott a kaputól és még egy darabig hallat— Halálozások. Podhoránszky Géza műszaki tanácsost, mint részvéttel értesülünk, súlyos csapás érte. Édesanyja özv. Podhoránszky Béláné szül. krompachi Gundelfinger Petronella folyó hó 22-én 70 éves korában elhunyt. A halálesetről a következő gyászjelentést vettük r Podhoránszky Géza, m. kir. műszaki tanácsos, továbbá Podhoránszky Jenő, cs. és kir. vezérkari alezredes, a legmélyebb fájdalomtól megtört szívvel tudatják, hogy forrón szeretett felejthetetlen édes jó anyjuk özv. Podhoránszky Béláné szül. krompachi Gundelfinger Petronella úrnő, élete 70-ik évében, hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után, folyó évi szeptember hó 22-én, d. e. 10 órakor meghalt. A boldogultnak hült tetemét f. évi szeptember hó 24-én, d. u. fél 4 órakor fogják a szt. András-temető kápolnájában beszenteini és ugyanabban a temetőben örök nyugalomra helyezni. Az engesztelő szt.-miseáldozat folyó évi szeptember hó 25-én, délelőtt 10 órakor fog a Polgárkórház-templomban a Mindenhatónak be- mutattatni. Pozsony, 1905 szeptember hó 22-én. Áldás és béke lengjen a drága halott hamvai felett! — Turonyi Biedcman Ottó a múlt héten hirtelen elhunyt 56 éves korában. Temetése nagy részvét mellett ment végbe. Elhunytéról családja a következő gyászjelentést adta ki: Özv. turonyi Biedermann Öttóné szül. álgyesti Tüköry Margit a saját és gyermekei: Margit, Ilona, Tibor és László nevében mély fájdalommal jelentig hogy szeretett férje, a legjobb atya, turonyi lovag Biedermann Ottó földbirtokos, Somogy- vármegye törvényhatósági bizottságának tagja, a pápai Szent Gergelyrend keresztes vitézé folyó év szeptember hó 25-ik napján, reggel 6- órakor, életének 64-ik évében, rövid szenvedés után elhunyt. A megboldogultnak drága teteme 1905. szeptember 27-én délelőtt fél 11 órakor fog Mozsgón a gyászházban ünnepélyesen beszenteltetni és az ugyanottani temetőben a családi sírboltban örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szentmise-áldozatok 1905 szeptember 28-án fognak Mozsgón és Gajban a kegyúri templomokban a Mindenható Istennek bemutattatni. Mozsgó, 1905. szeptember 25. — Áliquander Tamás szekszárdi bádogosmester és háztulajdonos, f. hó 28-án meghalt. — Weisz Adolf dombóvári kereskedő 52 éves korában elhunyt.

Erdészeti és vadászati egyesület van

alakulóban Somog}^-, Baranya- és Tolnavármegyék területére kiterjedőleg. Az alapszabályok jelenleg kidolgozás alatt vannak. Az alakuló közgyűlés november hóban lesz valószínűleg Kaposvárott.

— Névmagyarosítások. Kiskorú Rosenspitz Ödön ozorai lakos családi nevének «Tolnai»-va; Poklák Gyula szekszárdi lakos jogszigorló vezetéknevének «Pártos*-ra; Popp János cikói lakos pedig nevének «Pap»-ra való átváltoztatását a belügyminiszter megengedte.

— Állatforgalmi korlátozás. A sertésvésznek Ausztriába való behozatala tilos : Baranya vármegye, baranyavári, hegyháti, mohácsi, pécsi siklósi és szentlőrinci járásaiból. Tolnavármegye dombóvári dunaföldvári, központi, simon- tornyai, tamási és vöigységi járásaiból, valamint Szekszárd r. t. városból.

________ 1905. október 1.

sz

ottak az ugrásai, a mint a sírokon keresztül iramodott.

Valami borzasztó rosszat sejtve, félelemtől reszketve, tanácstalanul nyitotta ki az őr a kis kaput és vissza sem tekintve futott. Az ut kanyarulatánál a fasor mentén gyors léptek zaját hallotta, majd valakinek a kérdő szavát r

— Te vagy az Timofei ? Hát Vityka hol van ? . . .

A hogy az őr az egész fasor hosszában végigfutott, a homályban kisebb tűz fényét vette észre. A mint a tűzhöz mind közelebb jutott, folyton kínosabb érzés vett rajta erőt, úgy, hogy valami borzasztótól kellett tartania.

— A tűz nyilván a templomban van — vélte.

— De hogy lehetséges ez ? Istenem könyörülj rajtunk ! csakugyan a — templom ég.

Egy pillanatig ott állt az őr a bevert ablak előtt és megdermedve látta, hogy az oltár lángokban áll ... A templomrablók apró viaszgyertyájától, melyet égve felejtettek, meggyulladt az oltár térítője és lángra kapott minden, minden s a tüzet a heves szél csak szította. Kis ideig még a félelmetesen üvöltő szél szertevitte a szikrákat, meg a félrevert harangok hangját a temetőn, majd az is megszűnt és csak a hatalmas lángnyelvek piros fénye lobogott a sötét éjszakában . . .