Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)
1905-06-25 / 26. szám
2. TUliiM a V ARMEGYE. csatornázást mind a rendezett tanácstól várjuk. Egyszóval: a rendezett tanács városunkra. az elöljárókra, a lakosságra is nemcsak díszt és előmenetelt hoz, de újabb és újabb terheket és kötelességeket is ró! Az a készség, melylyel lakosságunk a modern városi fejlődés anyagi terheit magára vállalta, lélekemelő örömmel tölt el bennünket, mert ebből biztosra vehetjük, hogy épen ilyen készséggel fogja lakosságunk a lej- lődés megkívánta szellemi és erkölcsi kötelességeket teljesíteni, hogy e szép város, mely mindannyiunknak oly kedves, valóban az legyen, amivé lennie kell: egy, a városi élet erejétől duzzadó modern város: Tolnavármegyének méltó székvárosa. F. M. Végzetes utón. Az ország hajója annyi hányattatás után megint -szirtek és forgatagok közé került. A szemhatárt körös-körül a bizonytalanság köde borítja és nem int a távolból sehonnan a reménynek egy halvány sugara sem. A helyzet a maga veszedelmeivel pártkülönbség nélkül méltó aggodalommal és szorongással tölthet el minden hazafit. A magyar nemzetnek féltő gonddal védett alkotmánya ime meg van támadva. A támadás onnét érte, honnét az legkevésbbé volt várható. Az imparlamentáris kormány kinevezése adta meg a lökést a további eseményeknek. A koronának rossz tanácsot adtak azok, kik a parlamenti pártok negligálásával a képviselőházban talajjal nem biró Fejérváry-kormány kinevezését ajánlották a királynak. Fejérváry táborszernagynak miniszterelnök képében történt ki- vezényeltetése csak olajat öntött a tűzre. A bizalmatlansági szavazat, melyet az ország- gyűlés mindkét háza leadott, előre volt látható és szomorú volna, ha ez nem igy történt volna. A parlamentáris szabályok ellenére kinevezett kormányt tehát megszületése pillanatában az arra hivatott fórum megbuktatta. Sajnos, hogy a politikailag megbukott és kudarcot vallott kormány halad tovább a lejtőn, melyre rálépett. Csak egy imparlamentáris kormány adhatta a koronának azt a veszedelmes és elhibázott tanácsot, hogy az országgyűlést a jelenlegi zűrzavaros politikai helyzetben, amikor ex-lexben van az ország, elnapolja, ami egyenlő az abszolutizmus nyílt proklamálásával. — Az abszolutizmus csak oda vezethet, hogy az összes hazafiakat egy táborba gyűjti és hogy a A hangversenyteremből lejőve, a nagyasszony pihenés után ép haza készült, midőn az említett rendező urak egyike, egy fiatal szőke bajuszkáju ügyvéd, áhítattal hallgatta, mit beszél a nagy olvasottságú, féktelen tempermentumu művésznő, ki eképen folytatta : «Biz úgy kérem, a mi kedves Túli barátunknak van nálam egy képe, egy kicsi képe, — a két kezével mutatta, milyen nagyon kicsi a kép — egy velencei utcát ábrázol. Az a kép többet ér, mint az én egész életem munkája.» És mikor én hevesen tiltakoztam ez önvád és önlebecsülés ellen, ő elhallgatott — már a mennyire ez egyáltalában lehetséges volt — és megmaradt előbbi nézete mellett; csak midőn a kis szőke bajuszkáju rendező és ügyvéd szükségesnek tartotta a nagyasszonynak igazat adni és szintén erősitgette, hogy «hát bizony a reprodukáló művészet, mint a színészet is, csak másodrendű a művészetek rendszerében,» jól láttam, hogy nagyot fordult Miria asszony és hamarosan félbeszakította e vitát: "«Hagyjuk el, kérem, hagyjuk el!» mondta és útnak indult Molnár doktorral hazafelé, ki bájos feleségét ott hagyta velünk. Ezzel be is fejezhetném elbeszélésemet,, mert bemutattam pár vonással a nagyasszony pálfordulását, — bemutattam, hogy ő csak addig tartja a színészetet másodrendű művészetnek, mig azt neki senki se hiszi el — és ha csak egy ember is akad, ha csak akkorka is, mint a mijkis szőke bajuszu ügyvédkénk, aki elhiszi király és a nemzet között jelentkező szakadékot még jobban kimélyiti. Sajnos, hogy a korona nem adta meg mindjárt a parlamentáris többségnek az őt megillető, jogokat. De sajnos ' az is, hogy a koalíciós többség nem lép kormányra és nem valósítja meg első sorban mindazt, amit a koronával való konfliktus nélkül az ország érdekében alkothatna. Vájjon meggondolta-e a koalíció, hogy szabad-e az ország összes nagy érdekeit egy kártyára föltenni ? Vájjon meggondolta-e, hogy a korona és a nemzet között való Összeütközésnek mi lehet a vége és hogy ebben a szomorú összeütközésben melyik fél az erősebb, mert sajnos, nem mindig ott van az erő, ahol az igazság. Az ország legszentebb érdekei követelik, hogy a koalíció vegye át a kormányzást és a kormányon törekedjék a kibontakozás biztosítására. Az államkormányzatban az a jelszó, hogy mindent vagy semmit nem érvényesülhet és nem vezethet jóra. Ha a koaliciós-lcormány kivezeti az országot az abszolutizmussal járó nagy veszedelmekből, ha közgazdasági kérdésekben és az ország belső ügyeiben megkezdi üdvös tevékenységét, ha a katonai kérdésekben a kilences-bizottság által megállapított összes nemzeti reformokat életbe lépteti, az ország hálájára és elismerésére számíthat, mégha elmarad is egyelőre a magyar vezényszó. A korona se maradjon meg a merev negació terén, hanem respektálja — ha már egészben meg nem valósíthatja — a nemzeti akaratot, amint az egy alkotmányos fejedelemnek legszebb kötelességei közé tartozik. Aki ezekben a nemzetet és koronát fenyegető veszedelmes órákban nem keresi és nem tudja megtalálni a kiegyenlítést, hanem kockára teszi a korona és a nemzet legvitálisabb érdekeit, az öngyilkosságot követ el. Nem-szabad engedni, hogy elpusztuljon mindaz a bölcs siker, melyet a magyar állam ezer éves fennállása alatt gyűjtött. A szenvedélyek felkorbácsolása helyett az ellentétek józan kiegyenlítésére van szükség. Nem dacosan, hanem vigyázva, nem merev makacssággal, hanem okosan kell eljárni. Ez az eljárás pedig nem lehet más, mint hogy a szerencsétlen Fejérváry kormány, mely az ország alkotmányának és nemzeti törekvéseink kijátszásának sértő jellegét viseli magán, távozzék, de mielőbb, a helyéről és adja azt át a parlament többségéből alakuló kormánynak, mert enélkül nem lesz béke, nem lesz rend, a többség pedig minden huzavona nélkül teljesítse a kormányalakítás elől ki nem térhető kötelességét. neki az ő művészete másodrendüségét — abbahagyja a vitát és hazamegy. Én azonban nem hagytam abba, fölvettem az elejtett fonalat és tovább fűztem a társalgást. Most már csak hárman voltunk a szobában : M. Kornis Aranka a poéta, Túli Ödön a festő, meg én. Rendszertelenül, lassabb, gyorsabb tempóban folyt a vita hármunk között. Túli magáról elhárította a nagy dicséretet és hozzátette, hogy ha Jászai a velencei Colleoni szoborról mondja, hogy az ő minden munkája nem ér föl azzal az alkotással, akkor igaza lehet. — Még akkor se — mondom én — mert Jászai Medeája van oly hatalmas alkotás, mint Verocchío Colleonija. — De hiszen azt a Medeát Grillparzer előzőleg már megírta — mondja a poéta. — Úgy van, — Grillparzer előtt meg Euripides, ő előtte a pogány rege és amint Euripides a regéből, Grillparzer Euripidesből merített, ép úgy alkotta meg Jászai MedeájátGrill- parzerből, Euripidesből, a regéből — és min- denekfölött a saját énjéből. — Azt hiszi asszonyom, meg tudta volna írni és úgy tudta volna megírni azt a fohászt, amelyet Jászai ma oly csodásán elszavalt, ha nem olvassa a bibliát és nem veszi onnan nemcsak a mesét és a hangot, de a szófiizést is ? Vagy elképzelte ön, hogy olyan grandiózus és titáni tud lenni az a vers, amilyenné az önök »reprodukáló« művészElőfizetési felhívás! 1905. évi julius hó 1-vel uj előfizetést nyittunk lapunkra. - Azon t. előfizetőinket* kiknek előfizetésök lejár, — '. likőrjük, hogy az előfizetéseket mielőbb megújítani szíveskedjenek, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék. Előfizetési feltételek : Egész évre ... 12 korona. Fél „ ... 6 Negyed évre 3 Hazafias tisztelettel A „TOLNAVÁRMEGYE“ politikai hetilap kiadóhivatala. HÍREK. 19G5.junius 25. — Személyi hírek. Gróf Széchenyi Sándor v. b. t. tanácsos főispán folyó hó 19-én Budapestre utazott, ott szerdán részt vett a főrendiház ülésén és. 22-én hazaérkezett Nagy- dorogra, —Bererédj Pál miniszteri meghatalmazott, főrendiházi tag négy heti távoliét után Marienbadból — hol megszakítás nélkül intézte a selyemgyári ügyeket — a múlt szerdán hazaérkezett Hidjára. — József főherceg temetése. Méltó gyászpompával ment végbe múlt hétfőn a legmagya- rabb főhercegnek temetése, amelyen jelen voltak Ő Felsége, a királyi család igen számos, tagja, a külföldi udvarok képviselői, a diplomácia, a törvénykezés, és a törvényhatóságok küldöttjei. Vármegyénket a temetésen gróf Széchenyi Sándor főispán, Döry Pál alispán és Kovács Sebestyén Endre biz. tag — valamennyien fekete diszmagyarban — képviselték.. Döry Pál alispán a vármegye közönsége nevében hatalmas koszorút helyezett a főherceg ravatalára. — Űrnapja. Az oltári szentség ünnepét az idén is a szokott pompával ünnepelték meg Szekszárdon. A belvárosi templomban fényes isteni tisztelet volt, űtána pedig harangzúgás, zeneszó és éneklés közben megkezdődött az urnapi körmenet, amelyben igen számosán vettek részt. Az isteni tiszteletet Wosinsky Mór apát végezte megfelelő segédlettel és vezette a körmenetet. — Áthelyezés. A magy. kir. államvasutak zágrábi üzletvezetősége Vermes Izsó mérnököt a szekszárdi osztálymérnökségtől a pécsi osztáty- mérnökséghez helyezte át. nője tette ? és. vájjon az ön munkája nem reprodukció ? Vagy Túli munkája — az arcképfestőkről nem is szólva, kiknek munkáját annál jobbnak mondják, mentül inkább hasonlít az eredeti archoz — akármilyen szép és hangulatos is az, nem reprodukció ? Tudna Túli olyan gyönyörűen hangulatos, napsütéses rétet megfesteni, ha ő olyat soha se látott volna, ha ő olyanról sohase olvasott, sohase hallott volna, vagy valamelyik őse nem érzékelte volna azt az impressiót, amely eddig — öreg barátunk Hackel és Darwin szerint — szervezetünk valamely titkos zugában beraktározva volt ?! — Nem, nem és százszor is nem. Azt mondtad az imént, hogy a képedet becsomagolod és Amerikába küldeted, ott gyönyörködhetnek benne az emberek, mig te itt vagy, — én pedig ott kell, hogy legyek, mikor produkciómban részesíteni kívánom a közönséget. — Igen, ezt mondtam. No látod, ez már olyan részletkérdés, amelyről nem érdemes komolyan beszélni. Ki tudja — egy év, tiz év vagy több év múlva kitalálnak egy tökéletes fonográfot és bioskopot, ezeket összekombinálják és akkor Ausztráliába is elszállítható. lesz a színész alkotása. — Azzal a vádakkal pedig, hogy a színész alkotása elmúlik azzal a nemzedékkel, a mely látta őt, nem mondasz semmit, mert hogy valamely alkotás egy percig, vagy ezer esztendeig tart-e, az a végtelen időben és térben igazán egyformán kics1
