Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)
1905-06-04 / 24. szám (23. szám)
XV. évfolyam. 24. szám. tízekszárd, 1905. június 4. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. jyieg-jelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon - szám 18. Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főrnunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » I Negyed évre . . 3 > Egy szám ára . . 24 fillér. | Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. A közélet elvadulása. A sokat hánytorgatott Keglevich ügy iratai lezáródtak. A záróakta egy párbaj jegyzőkönyve, mely szerint Keglevich István gróf, a közte és Hencz Károly országgyűlési képviselő között fölmerült lovagias ügy fegyveres elintézése alkalmával halálos sebet kapott és a helyszínén meghalt. Ezzel az ügy a lovagiasság szabályai szerint be van fejezve s a képviselőház összeférhetlen- ségi bizottsága Keglevich gróf ügyére vonatkozó iratcsomót félreteszi. A tragikus eset alkalmából ismét lehetne elmélkedni párbajmániáról, a társadalom által szankcionált gyilkosságról, hanem ez csak cél nélkül való meddő okoskodás marad mindaddig, a mig a büntetőtörvénykönyv és a társadalom mai fölfogása gyökeresen meg nem változik. Ez a párbaj, a maga szörnyű eredményével, csak kiemelkedő eseménye annak a folyamatnak, a mely a magyar közélet teljes elvadulását idézte elő. Kezdődött ez a jelenség ott, amikor a politikai ellentétek a személyi gyülölséggel párosultak. Amikor kormányelnökben, pártvezérben, politikusban, nem az általa képviselt irányt, elveket vagy politikát tekintették, hanem az egyént. És ez leginkább kicsúcsosodott olyankor,' amikor valamelyik válság megoldásául nem vívmányokat és reformokat, nem elvek vagy javaslatok győzelmét, hanem az egyik vagy másik kormányelnök fejét követelték ádáz szenvedéllyel. A parlament elfelejtette, hogy a harc csupán eszköz a kezében, de ő maga nem a harc kedvéért született. Az a dekadencia, amely a képviselők szellemi és erkölcsi színvonalában az utóbbi időben beállott, amidőn nem az érdem, tudás, képesség, elvhűség, jellem lettek kritériumai a képviselőségre való hivatottságnak, szomorúan érezteti hatását a parlament vitáiban és a parlamenti hang eldurvulásában. Hazudik, becstelen, szamár, hazaáruló, mindennapos kifejezések a parlament szótárában. Egy Pozsgai Miklós büntetlenül mondja az ország miniszterelnökének, hogy «szemtelen > és mikor ezért kérdőre vonják, ugyanaz a Pozsgai azt jelenti ki, hogy ő csak kiáll, de nem ad elégtételt 'lisza István grófnak. Olyan hang honosodott meg a törvény- hozás termében, amilyet azelőtt csak az osztrák Reichsrathban lehetett hallani, amikor mi büszke önérzettel gondoltunk arra,, hogy ilyesmi a magyar parlamentben nem történhetik. Amellett a szólásszabadságot lábbal tapossák, az ellenkező véleményt lehurrogják és érvekkel való meggyőzés helyett még a hazafiságát is kétségbe vonják annak, ki ellenkező véleményt mer nyilvánítani. Annyira megy már az elfogultság és a politikai vakság, hogy a legutóbbi párbaj szerencsétlen és szomorú áldozatának ravatalát a politikai ellenfelek emberi részvéte sem vette körül, hanem halálában a nemezis ítélő kezét látták. A politikai erkölcsöknek eme elfajulását az ország sínyli meg elsősorban. Ez a halálos párbaj csak fölkiáltójele, figyelmeztetője annak az átváltozásnak, a amelyet a közélet megfigyelői régtől fogva látnak és tapasztalnak. Szerencsére a parlamentből kiinduló példa nem talál a társadalom körében visszhangra. Az alkotmányunk integritását sötét árnyként felülről fenyegető abszolutisztikus törekvések, a politikai indulatok és pártviszályok fölkavarásával még rosszabbitani fogják a helyzetet, még inkább elmérgesitik a kedélyeket és felkorbácsolják a szenvedélyeket. Hol az a férfiú, aki bölcseséggel kiegyenlítené a nemzet és fejedelme között fölmerült súlyos ellentéteket és az ország békéje és nyugodt fejlődhetése érdekében megtalálná a nemzeti katasztrófával végződhető mostani válságból kivezető utat. VÁRMEGYE. Miniszteri döntés a vármegyei közutak ügyében. A vármegye közúti munkálataira vonatkozólag leérkezett a kereskedelmi miniszter döntése, mely egyúttal foglalkozik a közúti költségvetéssel. A több ivre terjedő rendeletről épenséggel nem mondhatjuk el, hogy valami nagyon kedvezne a vármegye autonom jogainak és bizonyos, hogy e rendelet nyomán még többször és hosszasan fogunk ezzel a kiváló jelentőséggel biró tárgygval foglalkozni. Ezúttal csak röviden jelezzük a főbb pontokat : TA RC A. Halálos párbajok.*) A Keglevich-Hencz-féle halálos kimenetelű párbaj alkalmából fölidézzük a régebben lefolyt halálos párbajok közül a következő érdekes eseteket. A Károlyi-Zichy-párbaj a magyar politikai párbajok között nevezetes helyet foglal el, mert egymagában egész kis korrajz, sok sötét árnynyal s alig valami fényponttal, a magyar mágnás világnak akkor leginkább szeretett két tagja között vivatott, de az egész ország feszült várakozással vett részt benne érdeklődésével. Magánál a párbajnál sokkal fontosabbak az előzmények, melyeknek igen sok a szereplője, királyunktól kezdve lefelé. Zichy-Ferraris Viktor gróf Budapest egyik legszebb férfia s a legveszedelmesebb nőcsábi- tók egyike volt. Zsenge ifjú korában szive nemes eszmékért hevült, mit e korból származó költeményéi és irodalmi dolgozatai bizonyítanak, az iskola végeztével azonban a «legnagyobb magyar» által a legnemesebb szándékkal alapított Nemzeti Kaszinóban, épp olyanná lett, mint a többi gazdag főur, kinek vagyona sok, dolga meg semmi s így esze csak testi gyönyörök hajhászásán s a sport gyakorlásán jár. Zichy- nek vagyona se volt sok, de atyja : Zichy-Ferraris Bódog valamikor igen magas állást viselvén, a fiatal mágnás ez állás tekintélyénél fogva vált ki a «szegény mágnások» közül, kik közé pedig anyagi helyzeténél fogva tartozott. Mig a *) K a c z i á n y Géza «Hires magyar párbajok» cimű könyvéből. többi mágnásnak egy s más kedvtelése volt, egyiknek a lovak, másiknak az agarak, harmadiknak a kártya, negyediknek a táncosnők olcsón megszerezhető, de annál drágábba kerülő keg}re, — Zichy Viktor, a szép barna férfi, magát a nőcsábitásra adta s ez volt legkedvencebb szenvedélye. E mellett azonban a kártyát sem vetette meg, de miután a szerelemben oly igen szerencsés volt, a kártyaszerencse állandóan hátat fordított neki. A főváros 'hölgyeivel folytatott viszonyai közül több igen hires volt s néhány meglehetősen botrányos válópörrel végződött, melyben a grófnak nem a legdicsteljesebb szerep jutott. Ilyen volt, hogy csak egyet említsek, dr. H.’A. egyetemi tanár nejével folytatott viszonya, kit férje mellől a nászéjen szöktetett meg s ki nászéjét igy a szép gróffal a budapesti «Orient»- szállodában tölté el. Egy-egy ilyen bravúr nagyban emelte Zichy renoméját. Tíz esztendei ilyen módú élet Zichyt anyagilag teljesen tönkrejuttatta. Egyetlen birtoka az udvarnoki volt, melyen nem megvetendő jelzálogkölcsön feküdt tűlsuly gyanánt. Azonban Zichy mint kiválóan szereplő mágnás, mindig tudott magán segíteni s igy keveredett mindinkább oly ügyletekbe, melyeknek napvilágra jöttével állását és végkövetkezményében életét is veszté. Hogy ezekből is nehányat felsoroljunk, — ma már ez a történetírás és korrajz hatáskörébe esik, csupa bebizonyított tényen alapulván — ilyenek voltak a bécsi báró Erlanger s s a kőbányai Dréher cégekkel és hatvani Deutsch Bernáttal folytatott üzleti összeköttetései, melyek neki anyagilag nagy jövedelmet hoztak, de jó hirnevét teljességgel nem emelték. Báró Erlanger — két testvér — ösmert nagy vállalkozó cég Bécsben. Midőn Andrássy Gyula gróf, akkor még magyar miniszterelnök, a róla nevezett sugárutat tervezte, ennek kivitelét — megfelelő nyereségért az Erlanger-cég nyerte- el. Azonban vagy azért mert elszámitotta magát, vagy mert anyagi ereje mégis csekélyebb volt, mint hitte volna, a vállalat kivitele alatt látta át, hogy ha kötelezettsége alól a magyar kormány által föl nem mentetik, körülbelől tíz millió forintnyi vesztesége lesz, mely őt teljesen tönkreteszi. A cég nevében dolgozó u. n. Municipális Banknak és az érdekelt konzorciumnak tehát minden áron föl kellett magát mentetni kötelezettségei alól s erre vállalkozott Zichy Ferraris Viktor gróf, arra hivatkozván, hogy ő Podmaniczky Frigyes báróval, az egész építést a kormány nevében vezető országos közmunkatanács elnökével baráti viszonyban áll s igy képes lesz kieszközölni, hogy a'Municipális Bank név alatt dolgozó Erlanger-cég letett óvadékának fele árán (550,000 frt) menekülni fog kötelezettsége alól, ha a vállalat sikerül — 100,000 — forintot kért s erről szóló provizióslevelet maga számára kiállított. A számítás azonban hajótörést szenvedett Podmaniczky Frigyes báró n}mkas becsületességén, ki semmikép se volt hajlandó ily módon felbontani a szerződést. Zichy, midőn látta, hogy a dolog nem megy, nem erőszakolta tovább azt, hanem a Municipális Bank akkori igazgatójára, Lechner Lajosra (a főváros főmérnöke) bizta az egészet, ki aztán le is bonyolitá az ügyet, de a bank a helyett, hogy az óvadékból egy krajcárt is visszakapott volna, összesen 1.800,000 frtot vesztett. Zichy azonban, ki ekkor a Municipális Bank elnöke volt, előállott a proviziós levéllel s követelte a 100,000 íorint kifizetését. Ezt egész kereken megtagadták tőle, hasonlólag a sugárúti vállalat, melynek ülésén
