Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)

1905-05-07 / 19. szám

2.

1905. május 7.

'i'OlJM A V AÜJJO.lüü yjfeí.

kai szempontból azonban, hogy még a látszatát is elkerülje annak, mintha szándékosan akadályozná a koalició kormányra jutását, elfogadhatta volna a feliratot, melynek érdemleges tartalma ellen érdemleges kifogás nem emelhető.

VÁRMEGYE.

Tolnavárniegye közigazgatási bizottsága május havi ülését szombaton d. e. 10 órakor tartotta Széchenyi Sándor gróf főispán vbtt, elnöklete alatt. Jelen voltak: Döry Pál alispán, Simontsits Elemér főjegyző, Kurz Vilmos árvaszéki elnök, Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelő, Fink Kálmán pénzügyigazgató, dr. Hangéi Ignác főorvos, Podlioránszky Géza műszaki tanácsos, Wosinszky Mór, Perczel Dezső, Bernvieder József, Török Béla, Őrffy Lajos, Kovács S. Endre, Jeszenszky Andor, Totth Ödön tiszti főügyész, Krcsmarik Pál kir. főügyész helyettes, Perczel Lajos és Perczel József biz. tagok. Sass László és Boda Vilmos elmaradásukat kimentették. Az egyes hivatalfőnökök jelentéseiből közöljük a következő adatokat :

Az elmúlt hónapban az alispáni hivatalban iktattatott 1088 ügydarab, a hátralékkal együtt 1628; elintéztetett 1133 drb, elintézetlen maradt 469, a hátralék tehát fogyott 71 darabbal. Fegyelmi eljárás indíttatott 1, rendbirságolás volt 4 esetben.

A pénzüeyigazgatóxág területén kataszteri nyilvántartás céljából beérkezett 1367 birtokátruházási végzés. Ideiglenes házadómentesség adatott 21 esetben.

Befotyt egyenesadó 27732 K.

Hadmentességi dij : 227 »

Összesen 27959 K,

mely összeget összehasonlítva a múlt év ez időszakával, az eredmény kedvezőtlenebb 142.107 koronával. Az inám-pusztai szeszgyár a múlt hónapban működését beszüntette.

Az államépitészeti hivatal jelentése szerint a simontornya—igali utnak^Simontornya és Pósa-hid közötti része a közforgalomnak átadatott ; a fenmaradó útszakasz hengerelése a jövő hét elején befejeztetik és a forgalomnak átadható lesz. A betoncsöves áteresztők munkálatai május hónap folyamán elkészülnek. A beruházási útépítési munkák a kormányhatósági engedély hiányában kizárólag a nagy- dorog—sárszentlőrinci utón az alapkő folytatólagos kiszállítására és a pincehely—simon- tornyai közúton a betoncsöves áteresztők építésére vonatkoznak. A többi kiszemelt közutakon a helyszíni bejárások megtartattak ugyan, de a munkálatok, fedezet hiányában, szünetelni kénytelenek.

Az állategészségügy április hónapban kedyező volt. A haszonállatok vizsgálása és az állatlétszám összeírása befejeztetett és pedig kedvező eredménnyel. A megye területén találtatott szarvasmarha 95670 (kevesebb 2714-gyel), ló 35709 (kevesebb 1264-gyel), szamár 596 (kevesebb 60-al), sertés 130360 (kevesebb 1682-vel), juh 157733 (kevesebb 8272-vel), kecske 131 (kevesebb 14-gyel). Látjuk tehát, hogy a létszám valamennyi állatfajnál tetemesen fogyott, ami igen aggasztó tünet, de föltehető, hogy állandó nem lesz és az idén e fogyatkozás pótoltatni fog. A kér. állatorvos igen viszás állapotokat talált a községi dögtereket illetőleg, aminek igen szomorú kihatása lehet, miután a dögterekre mindennemű állat beszabadulhat, azokat kertileg művelik és ez által a ragályozás nemcsak az állatokra, hanem az emberekre is átvihető. E bajokat megelőzendő, az állatorvosi kar arra törekszik, hogy az állati hullák elégettessenek, amire több község hajlandónak is ígérkezett. E terv megvalósítását a legnagyobb mértékben helyeseljük és hisszük, hogy annak egyöntetű megvalósítására a megye értelmiségi osztályához tartozók kivétel nélkül közre fognak működni.

A tiszti tőorvos jelentése szerint a közegészség állapota kedvező volt. Úgy a megbetegedések, mint a halálozások száma fogyott. A kanyaró Dunaföldváron majdnem megszűnt; újabban azonban Bölcskén, Dunaszentgyörgyön és Faddon is föllépett. Bátaszéken több súlyos difteritisz eset fordulván elő, az ovodát be kellett zárni. Törvényszéki boncolás volt 3, rendőri hullavizsgálat 5. A Ferenc kórházban ápoltatott 486 beteg, kik közül meghalt 16 egyén.

A kir. tanfelügyelő 20 iskolát és 6 óvóiskolát látogatott meg, és pedig : Bátaszéken, Lajvérpusztán, Dunaföldváron, Bölcskén, Mado- csán és Szekszárdon. A polgári iskolákban a húsvéti magánvizsgálatokra 13 tanuló jelentkezett, akik közül 10 eredményesen vizsgázott, 3 pedig ismétlésre utasittatott.

Elvi jelentőségű határozatok. Az előző birtokvőltozás közelsége címén illeték leengedésnek a törvénytelen gyermek és édesanyjának atyja között létesült vagyonátruházásoknál is van helye. (Közig, bíróság 2108/904.) — Kőműves mester nem vállalhat cserepezést. • (Kereslc. min. 16.055 1905.)— Az aratásra fölfogadott munkásnak előlegezett összeg visszafizetése iránt indított ügy elbírálása, ha a munkaszerződés nem az illetékes, hanem más község elöljárósága előtt köttetett, a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. — A fűrészkor a vizfertőző anyagok közé tartozik. — Az engedélyokiratban foglalt korlátozások a törvény tiltó rendelkezéseit nem módosíthatják s ezekhez az engedélyes a vízhasználat gyakorlatában föltétlenül alkalmazkodni tartozik. (Föld- mivelési min. 107,509 1904.) — Árúknak nagy mennyiségben, a tényleges viszonyokkal nem eg}mző módon való hirdetése, amennyiben az

áruk ára is föl van tüntetve, nem tekinthető té- |- vedésbe ejtésre alkalmas megjelölésnek. (Keresk. min. 18,709/1905;) — Béltisztitó és szárító telepek létesítése a községek belterületén és lakóházak közvetlen szomszédságában nem engedélyezhető. (Keresk. min. 21Í668.19Ö5.)

KÖZSÉGI ÜGYEK.

— Alsónánán a községház és jegyzőilak építési költségvetése 18.033 K. 96 fillérben megszavaztatott. — IVagydorogon a lépfene szórványosan megállapittatott. — Ozora, Tolna, Hőgyész, Sárpilis, Harcz, Simonmajor, Szedres, Majsamiklósvár, Szakály, Regöly, Mucsfa, Mözs, Izmény, Felsőireg és Duzs községek 1904. évi számadásai fölterjesztettek. — Gindlycsalád község külterületén : Felsőtengeliczen a sertésvész (tiszta sertés cholera) szórványosan fellépett. — Majsamikósvár község képviselőtestülete a községi pénztáros fizetésére 200 koronát szavazott meg. — Bátaapátibau a volt úrbéres erdő- és legelőbirtokosok szervezkedő gyűlésükön Helfenbein Dániel jegyzőt választották meg elnökül. — Mucsfa községben a lépfene szórványosan föllépett. —Majsarniklós- vár külterületén : Fornád pusztán a sertésvész szórványosan fellépett.

A pécsi lóverseny.

Április 29-én és 30-án folytak le a pécsi pályákon rendezett lóversenyek. A verseny első napján a közönség, csak igen gyéren volt képviselve, mert akkor nem közönséges versenyek folytak, inkább magasabb iskolalovaglásban folyt a verseny és a két díjlovaglást is ezen alapon döntötték el. Ez pedig csak hozzáértőket érdekelhet, azért legnagyobbrészt ilyenek keresték fel a versenypályát.

Az első napon, szombaton, rendezett verseny lefolyásáról tudósításunk a következő :

I. Díjlovaglás.

I. dij : A m. kir. honvédelmi miniszter

tiszteletdija, egy antik utánzatu álló bronz óra, két oldalt két szoborral.

II. dij: A Pécsi Lóverseny-Egylet tiszteletdija, gyönyörű szivarkészlet.

III. dij : A Pécsi Lóverseny-Egylet tiszteletdija, ezüst cigarettatárca, ezüst gyújtó- tartóval.

Győztesek lettek:

1. Birk Ernő honv. huszárhadnagy Dobos nevű lován.

2. Lipcsey Márton honv. huszárhadnagy Ibrahim nevű lován.

3. Benkő János honvéd huszárhadnagy Vakaró nevű lován.

II. Díjugratás.

Urlovasok számára.

I. dij : Pécs város közönségének tiszteletdija, ezüst kávézó-szerviz.

szobába. Az egyik harminc éves, erőteljes magas asszony volt; olyannak látszott, minj egy testőrkapitány. Bátran reá lehetett volna bízni egy zongorának az emeletre való szállítását. Amellett szép is volt a magas asszony — szép, mint egy dragonyos főhadnagy. A másik két hölgy ellenben idősebb volt, de azért csúnya.

A magas asszony valamit szólott Zápor Tamásnak s az szó nélkül a belső szoba felé mutatott. A hölgyek beléptek. Zápor Tamás pedig ismét lefeküdt a pamlagra és tovább olvasta a tömeggondnokról szóló fejezetet. Mert amiként a kecske is káposztáról álmodik, úgy élt Zápor Tamás ábrándvilágában a tömeggondnokság köd- fátyolképe, mint valami szebb kor, jobb jövendő várománya.

Zápor Tamás tehát ott feküdt a pamlagon légvárai közepette, miközben benn a belső szobában egy szép szőke asszony tartózkodott két idősebb, de rút nő társaságában.

4.

Zápor Tamás körülbelül egy oldalt olvasott el a könyvből, amikor újra kopogtatás verte föl. Zápor Tamás fölugrott s az ajtó felé ment. Akkorára már kinyillott s megjelent abban Apró Péterné asszony rikító és ízléstelen vörös kalapja, mögötte pedig Apró Péter ur sárga felöltője.

Meg kell vallanunk, hogy Zápor Tamás kellemetlenül érezte magát. Tudta, hogy ettől a látogatástól függ házasságának sorsa, a leány szőke haja, pici lába, a föld és az örökösödési pör. Tudta, hogy ez a pillanat nagy dolgokat rejt a méhében, olyan napokat, mint amilyen leendő anyósának haragja lehet, ha rájön a turpisságra.

Zápor Tamás ugyanis nemcsak szép volt, de okos is és tudta, hogy ügyetlen ügyvédnek bolond lesz az apósa. Természetes tehát, hogy költői szabatossággal rajzolt nagyarányú képeket irodája forgalmáról. — Beszélt az ügyvédsegédeiről, az irógépes kisasszonyairól, ügyfeleinek nagy számáról, jövedelmeiről — és most mindezek valótlansága be fog bizonyulni.

Ez a pillanat volt az, amelyben Zápor Tamás másnak a bőrében szeretett volna lenni. A saját arcbőre már pirult, mindazonáltal bájos és szinte kecses mozdulattal fogott kezet vendégeivel, mondván :

— Isten hozta, urambátyám ; — aztán egy merész elhatározó mozdulattal kezet csókolt nagyrabecsült anyósjelöltjének.

Apró Péterné pedig körülnézett az irodában, a mely üres volt, mint a rendőri riporter erszénye, vagy mint egy portugál ellentenger- . nagy feje — s ezalatt Zápor Tamás szeretett volna elsülyedni, a mi nem is lett volna kellemetlen, mert a lakása alatt éppen egy orfeumbeli ballerina lakott.

A nemes úrnő ezután körültekintvén a dolgokat és megvizsgálván az állapotokat, végre elhatározó szavakat mondott ki :

— S az iroda személyzete, kedves Zápor ur ? — kérdezte.

Zápor Tamár szerette volna, ha záporrá változva villámként sújthatna anyósjelöltjére. Az pedig be sem is várva aHeleletet, benyitott az ajtón, amelyen az imént ama szőke és magas nő és a két idős, de rut hölgy szótlanul belépett.

Ez volt az a pillanat, amelyben Zápor Tamás a gutaütést tekintette az emberiség megváltójának.

5.

Zápor Tamás szótlanul haladt az anyósa nyomában. Belseje égett mint egy vulkán és szeretett volna kitörni, hátha haragjának lávája elborítaná anyósjelöltjét. Ámde a vöröskalapos hölgy, miként az élő nemezis, illetve mint valami élő kérdőmondat, hatolt be a szoba mélyébe.

Ott pedig az íróasztalnál ült három nő. Az egyik, a legidősebb, irt, a másik a porzót tartotta, a harmadik : a legfiatalabb, a magas szőke asszony pedig tollba mondott nekik :

— Egy íróasztal ... 26 korona.

Ezeknél a szavaknál lépett be Apró Péterné

asszony, mögötte Zápor Tamás vizeáyős tekintetével. Apró Péterné a hölgyekre nézett s köszönt:

— Jó napot.

Ebben a pillanatban a magas szőke nő, a ki olyan volt, mint egy gárdatiszt és szép volt, mint a Mont Blank hegy — elébe lépett és megfogta a kezét.

— Potylca Gertrud őrgrófnő vagyok, asz- szonyom.

S ezzel megfogta és megszorította Apró Péterné kezét. Az asszony vörös lett, mint a kalapja, a másik pedig tovább mondotta:

— Egy pamlag ... 34 korona.

Apró Péterné bizonyos irigységgel tekintett a szőke hölgyre. Zápor Tamás pedig, valami felsőbb sugalattól áthatva, niondotta :

— Ne zavarjuk a hölgyeket, nagyságos asszonyom.

Apró Péterné nieghajtotta magát a hölgyek előtt s kiment, Zápor Tamás pedig ment utána, miként a vezérürü után halad a birka.

Odakünn a másik szobában, a hol Apró Péter ur ezalatt épp a csődtörvényt olvasta, megkérdezte a vöröskalapu és festetthaju nő.

— Kik azok a hölgyek ?

Zápor Tamás egy pillanatig nem felelt. Gondolkodott. Azon elmélkedett, hogy leugor- jék-e az emeletről, vagy hazudjék egy nagyot. Az ablak azonban be volt csukva s igy Zápor Tamás nem ugorhatott le. — Kénytelen volt hazudni.

— A segédeim.

Azt hitte, hogy ebben a pillanatban el