Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)

1905-01-22 / 4. szám

/ XV évfolyam. 4. szám. tízekszárd, 1905. január 22. Előfizetési ár: Egész évre .... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . .24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó­hivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jeleii minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon. Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főrnunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz­lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések is a szer­kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Az urna előtt. Még néhány nap és kezdetöket veszik a képviselő választások. A nép-akarat ország­szerte megnyilatkozik és kiválasztja a fér­fiakat, akiket a polgári érdemek legszebb koronájával: a közbizalommal fölékesitve a törvényhozásba küld, hogy ott a nemzeti akarat letéteményesei, képviselői, exponen­sei legyenek. Rég idők óta nem volt ily érdekes és izgató a képviselőválasztás. A politikai el­lentétek a legélesebben kihegyeződtek. Az utóbbi évek küzdelmeiben sajnálattal tapasztalhattuk, bogy politikai harcainkban az elvi alap, az elvi tartalom mindjobban elhomályosul, a sziveken és elméken erőt vesz a szenvedély, a gyűlölet, a személyes­kedés, aminek még soha, egyetlen nemzet alkotmányos életében sem voltak, mert nem lehetnek üdvös következményei. • Ha figyelembe vesszük, hogy az ellen­zéki pártok vezérei mily lobogó szenvedély- lyel és lángoló gyűlölettel vezetik a mostani választási harcot, önkéntelenül fölmerül a kérdés : Mi haszna lehet abból a hazának, ha a pártok nem mint ellenfelek, hanem mint ellenségek állnak egymással szemben ? Eddig Magyarországon az volt az uralkodó elv és mi mindig azt hangoztattuk, hogy tisztelni kell a férfias nyíltsággal kimondott véleményt, meggyőződést, még ha az a mienktől eltérő is. — De ma az ellenzéki sajtó — elenyésző csekély kivétellel — a legmegbélyegzőbben ítéli meg az övétől el­térő politikai pártállást és nemcsak bérbe veszi, de kizárólag a maga számára foglalja le a hazafiságot. De ez csak annál jobban megerősíthet bennünket abban, hogy régi álláspontunkon megmaradva a vélemény­nyilvánítás szabadságát a legnagyobb tiszte­letben tartsuk. Tehetjük ezt annál inkább, itiert mentői nagyobb tiszteletben tartjuk az ellenvéleményt, annál inkább követelhetünk tiszteletet a magunk véleménye iránt. És tehetjük ezt még annyival is inkább, mert pártunk: a szabadelvű párt választási programmja és a pártunkból alakult kormány munkaprogrammja oly tiszta, oly világos, oly meggyőző, annyira a magyar nemzet szellemi és anyagi életszükségleteihez van szabva, hogy azok önmagukban és ön­magukért is ékesszólóan és hóditóan beszél­nek. E ragyogó fényességű, a magyar nem­zet államjogi helyzetével, erőviszonyaival és fejlődése lehetőségeivel számot vető el­veknek nincs szükségük ingerlékenységre, túlzásokra, meggondolatlanságokra, párt­hatalmi erőszakosságokra, úgynevezett vá­lasztási törvénytelenségekre, melyeknek min­den fajtáját a leghatározottabban elítéljük; de arra igenis szükség van, hogy elveink mellett pártunk minden tagja rendíthetetlenül állást foglaljon és azokat ne csak erős lé­lekkel vallja, hanem, nem tekintve kényel­metlenséget, nem az ellenzék részéről tapasz­talható gyűlölködést, erkölcsi kényszert, vagy megfélemlítést, azok diadalra juttatására minden lehetőt elkövessen. Ami a megyei választásokat illeti, itt is bizalommal nézünk a küzdelem elé. Teljes okunk van hinni, hogy a kitűnő férfiak, akik pártunk zászlóját fennen hordozzák, azt gy zelemre is viszik. Megyénk 6 kerületéből eddig 2 volt szabadelvű, a bonyhádi és szakcsi és ezek mellett most még a paksiban és pinczehelyiben is zászlót bontottunk Amott Simontsits Elemér állt ki a küzdőtérre, hogy a kerületet visszahódítsa, emitt Kiss Ernő ügyvéd. Simontsits dísze a megyei tiszti­karnak, aki élete javát a vármegye köz­ügyeinek buzgó szolgálatában töltötte el, és akit jeles tehetségei egyenesen a tör­vényhozás termébe utalnak. A paksi kerület, mely nagyapját is, apját is bizalmával tisz­telte meg, bizonyára őt is ki fogja ezzel tüntetni, mint a pinczehelyi kerület Kiss Ernőt, aki tiszta közéleti működésével, te­hetségével, jellemével mindenki nagyrabecsü­lését kivívta. Vármegyénk hű fiai ők, akik valóban megérdemlik, hogy polgártársaik bizalma és ragaszkodása őket diadalmasan paizsra emelje. A szakcsi kerületben a régi kipróbált kezekből uj ember: Haller József vette át zászlónkat, akitől, mint az Eszterházy-ura- dalmak bizalmi emberétől, a kerület és megyénk gazdasági felvirágoztatása terén 1 méltán sokat várhatunk. Az a körülmény, hogy úgy a neki, mint a bonyhádi kerület­ben Perczel Dezsőnek, közéletünk e magasra kiemelkedő érdemes alakjának az ellenzék, igaz, hogy jelentéktelen súlyú, ellenjelöltet állitott, csöppet sem aggaszthat bennünket, mert hisz a szóbanforgó kerületek .sokkal jobban ismerik önmaguk iránt tartozó köte- ! lességiiket, sem hogy bizalmukat, tiszteletü­ket ismeretlenekre, idegenekre pazarolnák. A választás előestéjén örömmel jelez­hetjük, hogy bár a pártok szervezkedése és fölvonulása megyénkben is nagyobb arányokat öltött, rendzavarásokról eddig nem lehet szó. A hatóságok részéről a törvényes ren­delkezések betartására, a rend és közbizton­ság megvédésére a kellő intézkedések meg­tétettek. Nincs most egyéb hátra, mint hogy a választó polgárok a kellő higgadtsággal, saját jogaiknak ismeretével és a mások jogai­nak tiszteletben tartásával gyakorolják kép­TÁRCA. Szent hazugság. Irta: Maurice Leblanc. (Francziából.) Gélis Pascal és fia, Márk teljes lelki és szel­lemi harmóniában éltek. Mélységes gyengédség lát­szott mindegyiknek az arczán, ha ránéztek egy­másra. Márk anyja ifjan halt meg s Pascal a fiát egészen a maga elvei a maga világnézete szerint nevelte. Huszonötesztendős korában az addig vidám Márk jelleme egyszerre megváltozott, az addig mindig vidám ifjú szomorúvá, komorrá, zárkózottá lett. Mintha valami nagy teher nyomná a szivét. S jellemének ez a változása főképpen abban mu­tatkozott, hogy az atyja ellen valami különös ellen­érzést árult el. Hidegen fogott vele kezet s kerülte a bizalmas beszélgetést. Gélisnek sok gondott okozott ez a vál ozás, gyakran kérdezte fiától, hogy mi az oka a rósz kedvének, de nem kapott határozott választ. A nyughaiatlansága napról-napra növekedett. S egy­szer, a fiához való nagy szeretetétől késztetve, ki- nyitottj. azt a fiókot, melyben fia naplóját tartotta, Áz egyik füzetben ezeket olvasta: »Ezek a gondolatok megőrfk agyam velejét. Nem tudom, mit tegyek. Megkisérlem, hogy össze­szedjem magamat, hogy nyugodian, megfontoltan határozhassak. Kétségbeesésem, fájdalom nagyon is igazolt. S az oka annál szörnyűségesebb, mert egészen váratlanul csapott le reám : anyám egyik imádságos könyvében megtaláltam életének legne­vezetesebb eseményeit feljegyezve, éppen úgy, mint én a magaméit. Fájdalom, ké.ségem nincs többé. Anyámnak tizenkét esztendei házassága alatt nem kevesebb, mint öt szeretője volt . . . Rettenetes dolog, az ember nem tudja többé becsülni az anyját! Pedig micsoda-vallásos áhítattal tiszteltük, apám is, én is, drága halottunk emlékét. Apám valóságos elragadtatással beszélt róla, hogy milyen boldog volt a házasságuk. S most itt sötét- lik lábam előtt ez az örvény! S nem ez a gondolat az, amely legjobban gyötör. Más bum is van, olyan gondolatom, mely jeges hidegséggel szorítja össze a szivemet; Gélis ur nem az apám ! A közül az öt ember közül, akik . . „ akiké az anyám volt, négy névszerint meg van nevezve, a i égy első. S az ötödik, az hrmretlen, az egyetlen, aki nincs megnevezve; az az apám. S micsoda áradozó boldogsággal ir erről az emberről az anyám! »Te egyetlen szerelmen, aki megszerez ed nekém az anyai boldogságot, te vagy az egyedüli, akit e világon igázán szerettem. Sze­relmünk öröklővé', lett ebben k gyermekben, mely a j te véredből való. Szemeiben a te szemeidet csó­kolom, kis kezének az érintésére épp úgy megbor- zo\igat a kéj, mintv te ölelésedre.« S hogy eskü­szik neki hűséget: »átkozott legyen minden botlá­som, szégyenlem minden bűnömet, szánom bánom azokat a csalóka érzelmeket, amelyekbe belevit a szivem. Csak téged szeretlek, rajtad kívül soha senki nem fogja érinteni az ajkamat!« Ki ez az ember, ki ez az ember? Kerestem; találkoztam az anyám volt szere­tőivel. Hogy elfogódott a szivem ! Az egyik egészen közömbös volt velem szemben, a másik három na­gyon nyájas volt hozzám. De az ötödik ? Hol az ötödik ? Itt rejtőzik e azok közt az emberek közt, akikkel érintkeztem ? Figyel-e engem? Tudja-e kije vagyok ? Ah, — — emellett az ismeretlen apa mellett elvesztem a másikat, Gélis urat, aki olyan odaadó szeretettel ragaszkodott hozzám s a kit há­lás szívvel szeretek viszont. Ah, anyám, gyűlöllek, mert széttépted fiad szivét . . .« Itt félbeszakadtak a feljegyzések. Gélis vissza­tette helyére a könyvet s ekkor a fiókban hátul revolvert vett észre. Kivette, nézte egy darabig s aztán halántékához szorította, ügy fel volt benne háborodva minden, hogy megváltásnak tetszett előtte a halál. Miért vonakodott mégis ? Miért tette le a fegyvert ? Fölkeit, nagy lépésekkel járkált fel s alá a szobában, azt n leroskadt egy székre s zokogott hosszan, keservesen . . . Imádta a feleségét. S szerelme és büszkesége halálra volt sértve, porig alázva, hogy most meg­tudta, hogyan csalta meg az az asszony. S a leg­rettenetesebb, a legkegyetlenebb gyötrelem az volt rá nézve, hogy elveszti Márkot, ezt a gyermeket, akit mindenek felett szeretett, a kit ma is éppen úgy szeret, s akihez nem fűzi többé semmiféle kötelék. Á

Next

/
Oldalképek
Tartalom