Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)
1905-04-16 / 16. szám
16. szám. XV. évfolyam. Szekszárd, 1905. április 16. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kiviil elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedóse Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — K i a d ó h i v at a I i telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos > " 1 Főrnunkatárs: Dr. LEOPOLD KORiUÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Gyalázkodás, Politikai életünk sülyedését és elfaj- tzottságát mi sem jellemzi jobban, mint az a végp-szakadatlan gyalázkodás, melylyel a koalíciós tábor egyes vitézei és különösen toll- forgatói a pervesztes szabadelvüpártot, vezéreiben és egyes tagjaiban illetik. A régi latin példaszó azt mondja: Vae victis. És csakugyan igaz: jaj a legyőzőiteknek. De azt is mondják, hogy a győzelmi mámor megittasitja és fölmagasztositja a lelket. Nos, ha a koalíciós lélek fölmaga^ztaltsága olyan virágokat terem, mint aminőket a koalíciós sajtó fölmutat, akkor igazán elmondhatjuk, hogy az irói igazmondás, az ellenkező vélemény és meggyőződés megbecsülése, a társadalmi érintkezés tisztessége értéktelen zsib- áru. A közélet férfiúival gyakorta megtörténik, hogy a politika kátyújába kerülve sár fröcscsen rájuk, különösen nálunk Magyar- országon, ahol aránylag igen sok ember szeret sárral dobálódzni. A régi elv, hogy calumniari audacter, semper aliquid liaeret, sehol annyira be nem vált, mint mostanában Magyarországon és soha annyira nem alkalmazták, mint a koaliciós sajtóban, Jjamely a szabadelvüpárt vezéreire és egyeseire a legvakmerőbb, a legképtelenebb rágalmakat és gyalázkodásokat szórja, arra számítva, hogy a rágalmakból mindig ragad valami, hogy akadnak hiszékeny, könnyen megtéveszthető emberek, akik készpénznek veszik a hazug ráfogásokat és elhiszik, hogy az a legjobb hazafi, aki legnagyobb hangon dörög, a szemét vérben forgatja és embertársa becsületében térdig gázol. A napokban megyénk két kiváló vezér- iérfiát érte ily sár-fröcscsenés Az egyik Széchenyi Sándor gróf főispánunk. A másik Dory Pál alispánunk. A »Magyarország« hasábjain Kaas Jyoi;7 aki nemcsak néynárti képviselő, áé .hírlapíró is, ugyj Irt róluk3 mint »akik a becsületet és a függetlenségi hazaszeretetei Tolnavármegy éheit léig áztak.« Lapunk más helyén közöljük Kaas Ivor helyreigazító nyilatkozatát, melyben sajnálja, hogy téves információ folytán Döry Pál >politikai személyéta helytelen világításban állította a nagy közönség előtt Mi ez alkalommal csak azt jegyezzük meg, hogy Döry Pálnak a Kaas Ivortól származó rehabilitációra nem volt szüksége, mert Döry Pál igaz magyar szive és lángoló hazafisága sokkal ismertebb, semhogy ő Kaas Ivornak nyilvános elismerésére szorult volna De éppen, mert mi Döry Pál kipróbált hazafi- ságát ismerjük, kétségtelen bizonyossággal megállapíthatjuk, hogy az a forrás, melyből Kaas Ivor — saját vallomása szerint téves információját merítette, igen zavaros lehetett, de megállapítjuk azt is, hogy nagy lelkiismeretlenség Kaas Ivortól általa nem ismert egyénekről és azoknak általa nem tudott politikai tényeiről és közéleti működéséről mondani elitélő véleményt. Ám a legszebb a dologban, hogy Kaas Ivor visszavonván a Döry' Pát.-ra vonatkozólag írottakat, Széchenyi Sándor grófra vonatkozólag legalább hallgatólagosan fen- tartóttá. Hogyne! Hiszen Kaas néppárti és koaliciós; főispánunk pedig szabadelvű és kormánypárti. Igazán bocsánatot kell kérnünk gróf Széchenyi Sándortól, hogy nevét Kaas Korral együtt említjük, aki nem átalja azt mondani, hogy gróf Széchenyi Sándor főispán »a becsületet és a hazaszeretet leigázta, a Kétségtelen, hogy Széchenyi Sándor grófnak nincs szüksége az ilyen támadásokkal szemben Vcueléilire. Ő. aki a megtestesült korrektség, aki a lovagiö-sség és becsület példaképe, aki egész életét a közszolgálatnak szentelte, aki 20 évi főispánsága alatt — bár mindig szabadelvüpártí volt — sohasem törekedett pártmonopoliumra, de a választási és véleményszabadságot mindig figyelembe vette és politikai ellenfeleinek tiszteletét mindenkor teljes mértékben élvezte; ő, akinek ereiben Rákóczy-vér csörgedez . . . És e hófehér jellemű és hófehér hajú férfiúval szemben merészel Kaas Ivor a becsület és hazaszeretet leigázásáról beszélni!!... Menynyire igaza volt Pázmánnak, midőn ezt irta: Miért nem szégyenlitek az isteni dolgokról való irástokba szivetek útját elvegyiteni ? Az igazság érdekében ideszögezzük, hogy puritán jelleméről és tiszta hazafisá- gáról ismert alispánunk, nem lett az által sem hazafiságban. sem jellemben nagyobb, mert november 18 óta nem tagja a szabad- elvüpártnak, mint volt november 18. előtt, viszont főispánunk politikai vagy egyéni integritásának kiválósága hajszálnyi csorbát sem szenvedhet azáltal, hogy ő november 18-ika után tagja maradt a szabadelvű- pártnak. És nagyon jól tudjuk, hogy a koaliciós morál sok mindent, amit pedig a tisztesség, az igazság, a logika kizár, megenged, ha a párttag fölmagasztalásáról, vagy az ellenpárt legyalázásáról van szó. Nem látjuk-e a nov. 18-ikás és december 13-ikás Bolgár Ferencet csak azért, mert később a koalícióhoz pártolt, ma fölmagasztalva az alelnöki székben? Avagy Herczegh Mihály, aki. még január 26-án a Belvárosban gróf Tisza TA RC A Visszatérés.* * Mi váljunk el... ? és mindörökre ? Hermin ! és én elűzzelek ? Tehát mi is csak úgy szerettünk, Miként a többi emberek . . . ?! Mi nem szerettünk, de imádtunk, Magamnál jobb szerettelek . .. Jöjj vissza, jöjj én megbocsájtok S keblemre zárlak Tégedet! A mi lelkünk elválhatatlan Miként a nap és sugara ; Ha az egyik kihal, a másnak Szintén ki kell aludnia. S a ki olyan megmérhetetlen Szeret, amint én Tégedet: Százszor és nem egyszer bocsájt meg. Feledtem én mindent Neked. Hogy igaz az, hogy úgy' szeretlek Nézd meg elfonnyadt arcomat; Ez a bútól ilyen utánnad, Elhervadt, mig sirattalak. Szememnek villogó tűizét is Kioltá már a könnypatak. Jöjj vissza, jöjj én megbocsájtok, Hozd vissza boldogságomat! * A szekszárdi főgimnázium múlt évben fiatalon elhunyt derék tanárának — kiről alig sejtette valaki, hogy mint a klassika filológia komoly profeszora versírással is foglalkozik — irodalmi hagyatékából közöljük ezt a költeményt. « A szerk. Jöjj és ölelj szelid galambom ; Csókolj, szeress mint valaha Fásult lelkem’ majd felüdíti Édes csókodnak harmata. Ha megölnél: halálra válva Megcsókolnám a Te kezed’! Oh, mert szeretlek véghetetlen S mindent felejtek én Neked . .. BÁNHIDI JÓZSEF. A fehér csoda. Irta: Hevesi József. Ebéd után versenyt futnak egymással a nizzai pályaudvarból a Monte Carlóba induló vonatok. A nagy üveges pályaudvar alig képes befogadni, azt a tengernyi sokaságot, mely egy dejeuner után elvándorol a monte-carlói hires délutáni hangversenyekhez. Mert — tudni kell — hogy Monte-Carlóba senki sem megy rou- lettet játszani, — ah Isten ments ! — ide mindenki azért jár, hogy gyönyörűsége teljék azokban a remek koncertekben, miket az igazgatóság világhírű művészek közreműködésével rendez. Ez sajátságos, hogy itt ezen az azurszinü vidéken, hol minden virág virágzik, valamennyi embert csodás rajongás fogja el a művészetek iránt. Higyjék el kérem, hogy a játék itt bizony csak mellékes ! Csak nézni kell ezeket a végtelen hosszú vonatokat, melyek rogyásig megtelnek s rövid időközben kergetik egymást mind, mind egy cél felé — a monte-carlói templom felé, melynek olyan szép tornyai vannak, melyben a nag}r müvészek játszanak, melyekben a zene hangzik és dal, bűbájos szép dal, mely olyan, mint az aranynak, ezüstnek csengése . . . És milyen érdekes, tarka vidám, zajos ez a jóllakott közönség. A szemekben ott ragyog a dejeunernél fogyasztott Sant-Julien izzó tüze, az arcokon a megelégedettség derűje. Ragyogó toilettek mutatják, hogy milyen gazdag a világ, milyen könnyű sok embernek az élet. Női kacagás édes csengése vágyakat plántál a fogékony szivekbe . . . És a vonatok hosszú kígyókként kergetik egymást és ragyogásig megvannak telve előkelő urakkal, bűbájosán szép asszonyokkal, akiket igy dejeuner után csodálatosképen mind elfogta a vágy, hogy a művészetnek hódoljanak a monte- carlói tornyos templomot. * És ebben a színes, tarka ragyogó világban mint egy sötét felhő bolyongott Gémes}^ Miklós. Szép, fiatal ember, kis fekete bajusszal. Arca érdekesen sápadt. Bizony neki szüksége lehet gyilkos, böjti szelek idején itt tartózkodni, ahol enyhe a levegő, virágosak a mezők és narancsok • illatoznak. Úgy látszik, megszokta már ezt a nyüzsgő, tolongó tömeget. Ügyet sem vet rá. Hisz két vonat, miket valósággal megrohannak, elrobog mellette. Ő komoran áll a helyén, mint egy filozófus, a kinek gondolati máshol járnak, messze távolban, ki tudja hol ? Ki tudja, merre ? Lótnak-futnak mellette csábítóan szép hölgyek ragyogó toilettekben : talán nem is látja őket ? Végre beül egy kupéba. A vonat megindul és sötét szemeinek komor tekintete a viruló szép vidéken csüng, a tengeren, mely olyan mint egy nagy kék tükör, amelyben kéjes gyönyörrel kacérkodik önmagával a ragyogó nap. Csak
