Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)
1905-04-09 / 15. szám
XV. évfolyam. 15. szám. Szekszárd, 19üo. április 9. TOLNAVARMEGYE Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre . . . 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphacók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ]Me„. jeleil minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon - szám 18. — K i a d ó h i v a t a I i telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főrnunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kivül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphacók. Nincs megoldás. A válság megoldása helyett, melyre pedig már-már mindenki biztosan számított, újabb elhalasztás következett be. A koalíciós többség nem tartván elfogadhatónak a hadügyi kormány követeléseit és föltételeit, nemcsak hogy megegyezés nem jött létre, hanem szakitás történt és a király kedvetlenül, ta'án haragosan is Bpestről visszatért osztrák fővárosába. A feníorgó körülmények között a jövő várható fejleményeiről véleményt alkotni, vagy nyilvánítani nemcsak hiábaba való, de dőre dolog is volna. Az azonban bizonyos, hogy a mostani állapotok tarthatatlanok és az ország ügyeinek és érdekeinek szempontjából nézve a legnagyobb mértékben veszedelmesek. Annyit el kell ismernünk, hogy a koalíciós ellenzék, midőn a katonai követelések elhalasztása fejében hajlandónak mutatkozott a magyar vezényszó elodázására, nagyfokú önmérsékletet tanúsított. Ezzel szemben a hadügyi kormány csak a kétéves szolgálat és a honvédtüzérség létesítésében volt hajlandó buzgalmát mérsékelni. Egy szóval sem hibáztatjuk, hogy a koalíció a hadügyi kormány bántóan sovány ajánlatát visszautasította. De azt igenis hibáztatjuk, hogy ily viszonyok beállhatnak. Kétségtelen ugyanis, hogy úgy Őfelsége, mint a koalíció erősen kereste a megegyezés módozatait, de e megegyezés létrejö- vetelét a hadügyi körök meghiúsították. — Maga ez az egy tény megmutatja, hogy a feníorgó válságban hol a baj. A katonai körökben, melyek hagyományos maradisággal és elfogultsággal ellenszegülnek a magyar állameszme követeléseinek. De ebből azután kitűnik még az is, hogy mily téves volt eddig mindig a függetlenségi párt politikája, a mely párt ahelyett, hogy a delegációkban a körmére nézett volna a hadügyi kormánynak és erős, ha kell, a legerősebb kritikát gyakorolva, a magyar nemzet és a magyar államiság jogait hangoztatva, igyekezett volna azokat érvényesíteni, be sem ment a delegációba, hanem a közös hadügyminiszter helyett a magyar kormányt szorította falnak és vetett folyton gáncsot egyiknek a másik után. Nekünk úgy tetszik, hogy a koalíció politikája is szakasztott ilyen, csakhogy most a hadügyi kormány helyett nem a már úgyis letört kormányt, hanem a királyt környékezi és szorongatja. Sokkal célszerűbb volna pedig és helyesebb is, ha a koalíció a királylyal a megegyezést keresve és áldozatok árán is létesítve átvenné az ügyek vezetését és a delegációban, mint löbbség, érvényesítené akaratát, amig a katonai körök a törvényhozás hatalmát elismerve, a magyar államiság követelményeinek a hadseregben, eleget tennének. Részünkről mindig azon az állásponton voltunk, hogy a közö« intézményekben a magyar államiságnak egyenlő joga van az osztrák államisággal. Hiszen a 67-ben a király és nemzet kibékülésével létesített dualizmus a paritáson alapszik. Ha a közös intézményekben ez a paritás a mi rovásunkra nincs meg, aminthogy mindenütt és mindenben nincs meg, ennek lehet oka akár a kormányok, akár a törvényhozás, akár a nemzet mulasztása, hibája, vagy gyengesége, de nem szabad feledni, hogy e mulasztásban nagy része volt és van a függetlenségi pártnak, mely a hatékony és lelkiismeretes ellenőrzést évtizedek hosszú során elhanyagolta, negálta. Am ez a múltra vonatkozik és — elmúlt esőnek nem kell köpönyeg. Ami a jelent és jövőt illeti, mindent el kell követnünk, hogy a tapasztalt hibák, mulasztások pótoltassanak és a magyar államiság paritásos jogai a közös intézményekben érvényesüljenek. Az önálló magyar államiság jogából folyik, hogy a magyar nyelv a közös hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadseregben az őt megillető helyet elfoglalja. Ezt valljuk és követeljük is és miden erőnkből azon kell lennünk, hogy ez a jogunk, a magyar államnyelv joga a lehetőség határai között mentői előbb diadalmaskodjék. Nem szabad azonban feledni, hogy szentesített törvényünk a közös hadsereg vezérletének, vezényletének és belső szervezetének jogát a királynak tartja fenn; épen ezért elhibázott dolognak tartjuk a magyar vezényszót a király ellenére oly mértékben erőltetni, hogy e miatt éveken át válságválság után zuditlassék az országra és király és nemzet ellentétbe sodortassák egymással, holott köztudomású, hogy a magyar állam csak a király és nemzet harmonikus egyetértésében fejlődhetik és fejtheti ki a maga teljességében erejét. Az a válság, mely most nálunk dúl, igen veszedelmes, nemcsak azért, mert a törvényhozást, a végrehajtó hatalmat és magát az egész nemzetet tétlenségre és tehetetlenségre kárhoztatja, hanem főként és különösen azért, mert hátterében ott lappang Deák Ferenc nagy közjogi alkotásának megbontása, Ausztriával való közjogi berendezkedésünk megváltoztatása. — íme. T A RC A. A régi. Pillanatra régi lettem újra. Forró könnyektől fényes a szemem. Letűnt időknek visszajáró árnya Általsuhant kifáradt lelkemen. S egy pillanatra elfeledtem mindent, Mi a hazug világban elragad. Kihűlt csillagok emléksugarából Szövöm megtört szivárvány-álmomat. LYS-NOIR. Magyar társadalmi szokások a XVI. és XVII. században. irta és a pécsi »Katholikus Körben« felolvasta : Késmárky István dr. jogtanár. (Folytatás és vége.) Néhány nappal a lakodalom előtt a vőlegény házánál gyűltek össze az általa meghitt vendégek, akik az ő nászkiséretét képezték. Indulás előtt megtartják a sirató estét, melyen a vőlegény búcsúzott a legény élettől. Thököly Imre irja naplójában, hogy 1676. ápr. 26-án Étkedre volt meghiva Székely László házához sirató estére, másnap pedig megindultak Dersre a lakodalmat megtartani. A leányos háznál is tartottak külön sirató estét. A felvonuló násznép sokszor egész nagy karavánt képezett. így mikor gróf Thurzó Imre 1618. nov. 11-én a helmed várkastélyába vonult násznépével, 63 kocsi, oszlopos szekér, leeresztő hintó és társ szekér képezett hosszú sort a benne ülő 103 fő ember vendégekkel. A kocsisort 121 lovas szakgatta meg. Legelői ment a vőlegény kocsija, utána a nádor követe, melyet egynéhány four kisért, azután az asszonyok hintói következtek. A merre elhaladt a násznép, minden faluban mulattak. A sort úgy intézték, hogy a lakodalmat megelőző este a menyasszony lakásához legközelebb eső faluba érkeztek, hol ismét mulattak. Reggel két kacagányos ifjú lovagolt a menyasszonyos házhoz, mint előköszöntő, s megkérdezték, hány órára érkezhetnek meg és választ nyerve, mint örömmondók megvitték a násznagynak a hirt, mire az egész várakozó násznép megindult. Most előre lovagolt a vőfély, kit rendesen a rokon ifjak közül választották ki és ha ő vőfélysége alatt megnövesztette szakálát, ezt nagy megtiszteltetésnek vették. A vőfély vitte előre a vőlegény ajándékait, a mi rendesen asszonyi ruhákból, köntösökből és ékszerekből állt. Az ajándékot átadva, harmat táncolt és visszament a násznéphez, mely lassanként szintén oda érkezett a házhoz. Elül ment a násznagy, utána a vőlegény, azután a vőfély, kit néhányan kisértek, ezeket követte a nászoló asszony és nászoló kisasszonyok. Most a násznagy áikes rigmusokban felköszöntötte az örömszülőket és kikérte a leányt, de ez annyi szertartás és sokszor bohós tréfálódzás közben történt, hogy annak leírása nem fér bele felolvasásunk keretébe. Esküvő után következett a nagy lakoma, melynél a főhelyet a vőlegény és menyasszony foglalták el, de az utóbbi semmit sem evett, csak könyezett. Az első kancsó bornál megeredtek a felköszöntők. — Különösen jó torkú embernek kellett lenni az ug3mevezett kiadó gazdának, kinek egymásután egy nagy kupa bort kellett innia a násznagy, egy másodikat a vőlegény és menyasszony, egy harmadikat a vőfély, negyediket a nászoló asszony és kisasszony egészségére, s mikor azok viszonozták, ismét velük kellett tartani. Bethlen Miklós ki inkább bornemisza ember volt, önéletírásában elmondja, hogy mindig félt ettől a tiszttől, és igen ügyelt magára, és félrészegségig is alig ivott, hogy a bucsuzáskor észen legyen. Ezután vége hossza nem volt a pohárköszöntéseknek és igen erősen ittak volt. Ebéd után kihordták az asztalokat és megkezdődött a tánc. Ha a vőlegény fejedelmi személy volt, ő maga kezdte meg a táncot. Még Barcsay Ákos is, bár már hanyatlott id§jü, törődött ember volt, midőn (1659) lakodalmát tartotta második íeleségével Bánffy Zsigmond leányával, azért a szokott táncot eljárta. Mikor Bethlen Gábor (1626) tartá lakodalmát Brandenburgi Katalinnal, az első táncot szintén ő járta menyasszonyával: a másodikat a római császár követe; de mivel ez pap volt, nem ölelhette át táricösnéját, hanem egy íehér kendőnek egyik végét a pap, a másikat a menyasszony fogta, és úgy táncoltak Nem fejedelmi lakodalmakon az első táncol a násznagy járta a nyoszoló asszonnyal, ezel után a vőfély táncolt sorba a nyoszoló kisasszonyokkal, végre általános lett a tánc. Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek
