Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)

1905-01-08 / 2. szám

XV. éví'oljam. [h 2. szám. Szekszárd, 1905. január 8. LNAVARMEGYE Előfizető qjár: 1 Egész évre . . 12 korona. Fél évre . . 6 » Negyed évre 3 » 1 Egy szám ára [ 24 fillér. Előfizetéseket és hin téseket a kiadó­hivatalon kiviil el fi ad Molnár Mór könyvnyomdája és I apirkereskedése Szekszáj on. Egyes számok ugyä ott kaphatók. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — K i a d ó h i v at a I i telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Főrounkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz­lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések is a szer­kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. SággBssggi i iii ii iiiihií éim —uw|r Váíw/.liw elöli. Mint a ljzbeteg agyában a látományok, szédületes egymásutánban kavarognak a magyar politikai események. November 1 S-dikára deczember 13-dika; a képviselő- ház megalakulásának meghiúsítására az országgyűlés feloszlatása; a nemzeti párt és Szederkényi párt megszűnése és bele- olvadása a Kossuth-pártba, a királyi trón­beszéd, a választások kiírása, az uj ország- gyűlés összehívása — mind oly események és tények, i lely ^C^y-egy mértföld-mutatót képeznek mm életfolyamatában és rendes körül ■- y S’ között a legkörültekin­tőbb mérleg 1 p. volnának részesitendők. Ma azonban ozoliai szemlélődésekben való nyug d elmélyedésre nincs idő, de az alkalom sem kedvező ily eljárásra. Az ellentétek rendkívül kiélesedtek. A pártpoli­tika elfajulásai megingatással fenyegetnek mindent aminek e hazában szilárdan állania kell. open ezért kötelességünknek tartjuk idejekorán fölemelni óvó szavunkat és figyel- mezt r; a polgárokat hogy a reánk váró és s. jelenesére rövid if. yos harcot | a túlzások kemésevel. a szenvedélyek lehetőségig v-alu ..i V telj .. .. állami élet követelményei irán tartozó kotelességtudássaf elveink iránt tartozó hűséggel és elszántsággal küzdjük meg, mer csak igy lehet e harc eredménye a kö.ügyre nézve hasznos, a hazára kívánatos. A magyar poitika vizein hosszabb idő óta örvénylő forgatagok, veszedelmes záto­nyok jelentkezne!, melyek államiságunk hajóját hol megíeitkléssel, vége szakadat­lan vesztegléssel, hol elmerüléssel fenyegetik. Ha azt akarjuk, hogy államiságunk hajója biztosan és előre haladhasson, a gátló záto­nyokat és örvényeket el kell tüntetnünk, ha másként nem lehet: akár egy uj csatorna építése által. Képletekben szólunk ugyan, de magyarán is megmondhatjuk, hogy mind azokat a zavarokat, amelyekben közéletünk évek hosszú sora óta szenved, a magyar parlamentben lábra kapott kisebb­ségi erőszakoskodás idézte elő. Hajlandók vagyunk megengedni, hogy a magyar tör­vényhozás kisebbségi pártjai a legtisztább hazafias szándékkal vannak eltelve, de azért ez a körülmény nem változtat azon a tényen, hogyeljárásuk ellenkezik a pariamentárizmus alapvető elveivel és lényegével, lehetetlenné teszi a törvényhozás működését, kijátszsza a parlamentáris felelősség elvét és az ország létérdekeit a legnagyobb mértékben veszélyezteti. Ily körülmények között paran­csoló szükséggé vált, hogy a törvényhozás a kisebbségi erőszakoskodástól egyszers- mindenkorra megszabadittassék, megszaba- dittasék pedig minden áron, minden eszköz­zel. mert nemzetünkül V semmire sincs oly j égető szükségc. niTijt u paiiuuieiiiamZi.md I elvén alapuló törvényhozás szabad mííkö- | désére. Es ha az ellenzék ezt gátolja, vagy lehetetlenné teszi, sorsát önmaga pecsételte meg.- A kormány, mely a törvényhozás munkaképességét biztosítani akarja, a nem­zet részéről csak elismerésben és támoga­tásban részesülhet. Ezt a támogatást minden komolyan gondolkodó hazafinak meg kell adnia — nem a kormányra való tekintettel, mert hiszen az, hogy személy szerint kik vannak a kormányon, egészen mellékes valami, — hanem az ország legfőbb érde­keinek szemmel tartásával. De többet mon­dunk : személy szerint a mostani kormány fokozottabb réménységgel nézhet a válasz­tások elé, mint nézett bármelyik előde, mert eltekintve attól, hogy a Tisza-korinány a szabadelvüpárt legkiválóbb tehetségeit egye- siti magában és képességeinek, az ország ügyeinek vezetésére területiségének oly fé­nyes jeleit szolgáltatta már eddig is, nem szabad feledni, hogy épen a napokban tör­tént, hogy Apponyi és pártja cserben hagyta a óy-es alapot és belépett a függetlenzegi pártba. A választási harc tehát vagy győ­zelmet hoz a szabadelvű pártra és ekkor a házszabály-vita eldőlt, a nemzet által szentesittetett és a technikai obstrukció intézményszerüen kiakolbólittatik a magyar törvényhozásból; — vagy pedig a nemzet elfordul a szabadelvüpáittól és győzelemre juttatja a függetlenségi pártot. Ez esetben azonban nyomban előállna a legnehezebb közjogi és államjogi krízis, miután, mint köztudomású, a függetlenségi párt a 67-ki kiegyezést alkot náoyjogi alapul el nem rreyAi A va-EvsJ A.w.K. ''c'nír ~ o .óján L.ar — ha ugyan akar — ;-cJ .v. jede lem alatt élni. Aki azonban.. azt hiszi, hogy a magyar nemzet a mai súlyos viszonyokat még egy ily beláthatatlan kö­vetkezményű válság bonyodalmaival akarja tetézni, az nem ismeri a magyar nemzetet, melyet a századok véres tanúságai meg­tanítottak arra, hogy rázkódtatások és koc­káztatások kerülésével lehet, szabad, sőt kell nagy céljai megvalósítására és elérésére T ÁR C A.kW; Igzság. Hányszor töprengte! már tűnődő éjszakán Ébren hánykódva vgy félálombnn talán: Hazugság nélkül vs szebb vón-e a világ ? rí a minden gondolaaz ember homlokán Eititkolhatlanul feliídnék, talán — Kékebb lenne az ég» illatosb a virág? Ha az első rejtett ötön vagy gondolat (Kényszer nélkül lem diadalmas, szabad, S hazug szó s tett ált nem lenne soha más: Mi tán adna vajon & pillanat során E rémts, nagyszerű, id igazság nyomán — Egy ujebb vízözön, v;y egy uj Messiás ? ... . KORNfS ARANKA. A bor attheozisa. — Kanat. — — A ;<TOLNAVÁRMEG« ere i éti távirata. — Dehogy karcolat, oogy is karcolat; meg­történt dolog, melynek p voltáért elvállalom a Pleiősséget úgy a földön,nint a mennyek orszá­gában * A fiumei személyvon reggeli nyolc órakor túlzsúfolja hagyta el a leti pályaudvar füstös csa u" Tudva, hogy corruptio nemcsak a politikában, hanem a vasúti kalapok közt is élén ken grasszál, két szivar és egy korona diserét előrebocsátása után sikerült a kalauztól egy külön . kocsiszakaszt kapnom. Az ut előttem százszorosán ismert egyhangú tájaival végtelen unalmas volt. Már szinte bánni kezdtem, hogy a corruptio rut szellemének áldoztam, hogy külön szakaszt kérem. Mégis csak jobb lett volna egy két kellemes vagy kellemetlen utitárs, esetleg egy-két szeszben vagy vászonbau utazó alak, kiknek üzletkötések mellen még az a hivatásuk is van, hogy elmés viccekkel traktálják az unatkozó emberiséget. De hailga, a szomszéd szakaszból megszólal egy rekedt hang: — Igyék, sógor! Mire egy borízű hang válaszolt: — Reggel bort ? — Ugyan sógor, hát tehet ez a boróka arról, hogy most reggel van ? Ezen csakugyan megdönthetien igazságu érv előtt a sógornak címzett idegen úgy látszik beadta a derekát és hörpintett. Nem ugyan valami nagyon diseréten, mert áthallatszott hozzám is. — Tudja komám — indult meg újra a beszél­getés köztük - ne gondolja ám, hogy én tán va­lami ellensége volnék a bornak . . . — No már sógor, olyan szamárnak csak nem tartom kigyelmedet. — De vannak, vannak . . . — Ugyan sógor, ne beszéljen már ilye; . . . — De biz isten, ott van az a sok fene dok­tor, aki azt mondja, hogy méreg . . . — Persze sógor, nekik méreg, ha más iszsza. Nekem is méreg, ha a Gölöncsér Ann iszsza s nem én. Nem érti kee sógor a doktorok fiíikáját. — No-no-no, hát az a fene antialkoholizmus- egylet vagy minek hijják . . . — No sógor, sose hittem volna, hogy kigyei­1 ( med ilyen rövid es/ü. Hát csak értsük meg először a szót: amialkoholizmus. Aszongya Anti. Nohát az Antiról nekem ne beszéljen senki, mert azt én job­ban Ösmeiem. Több bort iszik az meg egy nap, mint én egy egész, heten. — Ez igaz, a Gölöncsér Anti már nagy itókás. — Aztán alkohol. Nohát ezt se érti kee. Ko­hol az annyit tesz, hogy hazudik, pl. az ut az ko­hol, a paraszt az hazudik. — Bizony ez is igaz, de talán az az izmus tiltja le a bort . . . — Izmus, izmus, sose bajlódjunk, vele. Egy izmus vau csak, amire valamit adni kő, az kate­kizmus, a többi az sifii . -. . — Annye koma, de kiíundáta kee-. . . — Kifundátam, befundátam, ez igy van. K lönben is nem h'ába járunk össze a kántor urarí mai, lehet attu sokat tanulni, még diákul is tud. — Inni mink is tudunk. — Persze, hogy persze a persze — felelt a szellemes sógor. Gyere csak ide kis; kulacsom. A kulacs odament s ők ismét hörpiutettek s iddogáltak, -mig csak vonatunk Adony-Szabolcsba nem ért. Itt egy óráig kellett várnunk. Havas téli szél fujdogált. Az utasok nagyrésze a várótermekbe s a szomszédos va-uti vendéglőbe vándorolt. Ccak a vállalkozóbb szelleműek sétáltuk künn a perronon feltúrt ga! érral s vörös orra' A koma és sógor — bár szintén vörör — nem voltak sem a perronon sétáló, sem teremben türelmetlenkedő publikum közt. Ő apotheozisát zengték a füstős vendéglő eg asztalánál. A várakozási időn túli rendes féle letelvén, paksi expressünk végre lassú megindult, de a sógor és koma még e; asztalnál zengte a bor dicsőségét. UÁ, ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom