Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1904-10-23 / 43. szám

TOLNAVÁRMEGYE.

3.

1904. október 23.

(szórványos) föllépett, — Báta községben a sertésül bánc szórványosan föllépett. — MŐCSÓnyben az uj r. k. iskola a tanítói lakkal fölépült és még ez évben átadatik a használatnak. — Magyarkeszl községben a járványos sertésvész, amelyben 182 beteg állat közül 98 elhullott, — megszűnt. — DOCS község jövő évi költségvetése 28,324 kor. 96 fillér bevétellel, 50,367 K. 91 fillér kiadással és fedezetül 32°/0 pótadóval megszavaztatott. — Száxaz- don a 3—5 éves óvó-iskolai növendékek száma .53 és pedig 24 fiú, 29 leány. — A högyészi r. k. hitközség folyamodott a közoktatásügyi miniszterhez, hogy 5 osztály tanítójának fizetése 600 koronáról 800-ra egészittessék ki. — KeszŐÜldegkllton a szórványos lépfene, melyben 1 szarvasmarha hullott el, megszűnt. — Pálfán a lemondás folytán megüresedett községi irnoki állásra Horváth János miszlai jegyzői Írnok választatott meg. — BÖloske községben egy borjún a vesze'tség meg- állapittatott. A zárlat elrendeltetett. —őcsény községben a sertésorbánc, Nagykónyi községben a lépfene szórványos jelleggel megállapittatott. -- DÚZS községben a sertésvész járványos jelleggel fellépett.

HÍREK.

— A vöröskereszt egyesület uj védőhelyet- tese. A hivatalos lap a következő királyi kéziratot közli: »Kedves gróf Tisza ! Frigyes főherceg ur rokonomat az osztrák Vöröskereszt-egyesület és magyar szent korona országai Vöröskereszt-egye- „sületének védnókhelyettesévé nevezem ki.

Ferencz József s, k,

Gr. Tisza István s. k.

— Főispáni titkár. Á belügyminiszte- Tium vezetésével megbízott m. kir. miniszter- elnök Márffy István fizetésnélküli belügyminiszteri segédfogalmazót valóságos segédfogalmazóvá nevezte ki és főispáni titkári minőségben szolgálattételre Tolnavármegye főispánja mellé rendelte.

— U] dandárparancsnok. A 61. budapesti gyal. dandár paransnokát, orienburgi Melczer Ferenc vezérőrnagyot a 4. hadtesthez osztották be, mig ezen, a pécsi 52. gyal. ezredet is magában foglaló dandár parancsnokává Peralhoner János ezredest, az 51. sz. gyalogezred parancsnokát nevezte ki a király.

— Elnevezések. Ifj. Boda Vilmos «szekszárdi kir. törvényszéki aljegyzőt és Jozgits Béla bonyhádi ;kir. járásbirósági aljegyzőt az igazságügyminiszter jelenlegi alkalmazási helyükön jegyzőkké nevezte ki.

— Selyemgyárunk dicsérete. Az Országos Iparegyesület a szekszárdi selyemtenyésztési felügyelőség kérelmére, bizottságot küldött ki a selyemtenyésztés 25 éves eredményének megtekintésére, Ghiczy Béla nyugalmazott altábornagy vezetésével, mint lapunkban már megírtuk. A bizottság a múlt héten tekintette meg a szekszárdi középponti intézetet, a pete fejlesztő-telepet és a tolnai fonógyárat, amelyeket Bezerédj Pál főrendiházi tag*, a földmivelésügyi minisztérium selyemtenyésztési meghatalmazottja, részletesen mutatott meg a küldöttség tagjainak. A küldöttség nagy érdeklődéssel szemlélte meg az intézetek mintaszerű be- redezését s örömmel tapasztalta, hogy a selyemtenyésztés révén ma már mintegy öt millió korona kerül a nép kezébe s hogy az utolsó 25 év alatt kifizetett anyag és munkabér összegek 56^2 millió koronára rúgtak. Ez eredményeket azonban a szederje nagyobb- mértékü és rendszeres tenyésztésével sokszorosan lehetne fokozni és a küldöttség ily irányban fog illetékes helyen előterjesztést tenni. Gubóraktárak 18 helyen vannak az ország különböző részén, selyemfonók pedig öt helyen. Az ezek által földolgozott magyar selyem a legjobb minőségűek közé tartozik a világpiacon s a legelső francia, angol és olasz selyemipar-cégek dolgozzák föl. A bizottság jelentése, melyet Gelléri Mór iparegyesületi igazgató terjeszt az igazgatóság elé, azt az óhajt is kifejezi, hogy a kitűnő minőségű magyar selyemnek itthon

való földolgozása érdekében is történjék a közeljövőben illetékes helyen megfelelő kezdés.

— Arany mise. Forster Ernő pápai kamarás, pálfai plébános szombaton tartotta meg aranymiséjét a györkönyi családi kápolnában, a höí megjelentek : Kurtz István birtokos családjával és Kurtz József dr. birtokos feleségével szül. Széli Mátilddal. Forster Ernő 1831-ben született; atyja vármegyénk másodalispánja volt. Pappá 1854. október hó 14-én szentelték. Első káplán állomása Felsőmindszent volt, hol vasár és ünnepnapokon a Mailáth családnak mondott szentmisét ;majd Döbrö- közőn, Dunaföldváron, Pakson volt káplán s 1861- ben kinevezték pálfai plébánosnak, a hol azóta működik.

— Népfölkelők szemléje. A Szekszárd és környéke népfölkelői fölötti szemlét városunkban az elmúlt héten tartották meg.

— József főherceg szanatórium egyesület hölgybizottsága. A mint értesülünk a József Főherceg Szanatórium Egyesület elhatározta, hogy az országban szanatóriumi hölgybizottságot alakit. A bizottság városunkban Dóry Pálné, özv. Sass Istvánná, dr. Leopold Kornélné, Simontsits Elemérné, Selcz Józefné és Örjfy Lajosné úrnőket kérte föl a hölgybizottság szervezésére.

A fölkérendő tagok az egyesület védnöke József kir. herceg aláírásával díszes oklevelet kapnak, melynek művészi rajzán egyik nagy festőművészünk most dolgozik. Az egyesület elhatározta, hogy az első népszanatórium épületében elhelyezendő márványtáblán örökíti meg azoknak a lelkes hölgyeknek neveit, a kik a nemzeti veszedelem ellen való küzdelemben a legnagyobb tevékenységet fejtették ki. A szanatórium igen nemes célt szolgál és annak társadalmi utón való felkarolása hazafias szükség és ember- baráti kötelesség.

— A kir, pénzügylgazgatóság köréből.

A pénzügyminiszter Korossy Károly szekszárdi pénzügyigazgatósági segédtitkárt titkári minőségben Nagyenyedre helyezte at, mig a szekszárdi pénzügyigazgatósághoz dr. Bartos Pált nevezte ki segédtitkárnak.

— Ev. ref. egyetemes zsinat. A Budapesten november hónapban megkezdődő országos ev. ref. zsinatra a tolnamegyei egyházmegyéből Döntők Péter esperest és Szilassy Aladár világi felügyelőt, pótképviselőkül pedig Dőczy József váraljai lelkészt és Ágoston István tanácsbirót választották ffleg,

—- A »Tolnamegyei K5r< folyó évi november hó 5-én este 8 órakor Budapesten a Wurglits- fé!e vendéglőben (Kerepesi-ut és Gyöngytyuk-utca sarkán) tisztújító közgyűlést tart, melyen egyúttal egy szegénysorsu egyetemi hallgató részére folyó évben kiadandó segély tárgyában is határoz.

— Az első tea-estély. A szekszárdi nő- egylet és a r. k. ovodaegyesület első tea-estélye ma este 8 óra után lesz az állami főgimnázium tornacsarnokában. Belépőjegy személyenként 1 kor. Külön meghívókat nem bocsájt ki az elnökség.

— Színészek Szeksz&rdon. Szilágyi Dezső színigazgató tegnap kezdte meg nálunk előadásait. Ezen a héten következő lesz a műsor; hétfőn A takarodó (Der Zapfenstreich), kedden Bob herceg, szerdán Aranyember, csütörtökön Lotti ezredesei, pénteken Doktor ur, szombaton Bőregér, vasárnap II. Rákóczy Ferencz fogsága és Rákóczy haza jön.

Louúe: Istenem, a rossz sorsom úgy akarta, hogy Viktor örököljön. Nem volt valami sok, mindössze néhány száz frank . . . Szóval, egy péntek este szokás szerint hozzánk jön. De nem volt olyan jókedvű és csinos, mint máskor, mintha valami nagy gondja lett volna.

— Ostoba egy dolog — dünnyögte — oda kell utaznom a miatt az örökség miatt, amit a

bácsim Scipió, rám hagyott.

— Úgy? — mondta a néni — Jómódú volt a bácsi?

— Ó, néhány ezer frank csak akad — feleli Viktor.

Természetesen nem tudta még bizonyosan, hogy mennyi és azért mondott ennyit, mert úgy remélte.

— Akkor hát kivánok magának szerencsés utat és jöjjön vissza mielőbb egészségben — mondta a néni, én pedig egy üveg fehér borért és egy liter gesztenyéért mentem, aztán egy óra

múlva elment mint máskor*

Savoncruné: Szóval úgy, mint egy férfi, aki tudja, mi a tisztesség . . . nemde Louise?

Louise: Igen, úgy is volt akkor. De alig ment le a lépcsőn, rákeídi a néni:

— No majd meglátod, milyen nagyra lesz, ha a pénzt megkaparitja. Majd vigyázhatsz arra, hogy állj meg előtte.

Aztán mindenféléket mesélt róla a néni, nekem azonban ugyancsak mindegy volt. Én már csak olyan vagyok, hogy ha valakit megszeretek, nem bánom, akármit is beszélnek mások.

Savoncruné: Magam sem vagyok másként. Az ostobaságig megyek a bizalmammal. Alig tiz •éve, hogy kezdtem nem hinni az emberekben. Hát .aztán ?

Louise : Tehát megyek másnap a műhelybe. Éppen nem volt sok dolog és igy hat órára megiit hazajöttem. Az ajtó zárva. Kérdezősködöm a szomszédoknál, de senki sem tudta, hova ment a nénim. Elmegyek a portásnéhoz:

— Ugyan hol van a nénim ?

— Rögtön visszajön — feleli — na, éppen itt van.

És csakugyan ő volt s olyan furcsa arcot vágott.

— Honnan jösz ? — kérdem.

— Viktortól.

— Mit csináltál nála ?

— Odavittem a holmidat.

— A holmimat? . . . Mit jelentsen ez? — Egészen belezavarodtam. — A holmimat Viktorhoz vitted ?

— Igen.

De hát minek ? . . ..

Savoncrruné: Igen, ugyan mit akart ezzel ?

Louise: Hogy összehozzon vele. Érti ? Elég volt neki abból, hogy az anyám legyen és mivel egész nap magamért dolgoztam, hogy férjhez menjek, hát egyszerűen kidobott . . , Ennyi volt az egész. A nyakára küldött. Azt hitte, hogy akkor Viktor kénytelen lesz a kötelességét teljesíteni . . . Jó isten, mennyit sírtam én akkor ! Térdeltem előtte Savonctuné asszony, térdeltem:

— Nénikém, nénikém, ne küldj el. Hová menjek ? Sem apám, sem anyám, senkim a világon rajtad kívül, ne küldj el.

De rám sem hallgatott.

— Te csak menj hozzá, ha el akart venni,

mielőtt örökölt, most is el kell hogy vegyen. Menj hozzá, én mondom.

És kituszkolt az ajtón. A kivert kutyánál is rosszabbul éreztem magamat. Két órahosszat áll- dogálltam az utcán és sin am. Azután futottam, mindig messzebre futottam, mint az őrült, éjnek idején. Éjfélre megint a nénémhez mentem. Nem bocsátott be. Akkor aztán Viktorhoz mentem. Már aludt. A pamlagon ott hevert a ruhám, a holmim. Mikor megláttam, úgy éreztem, mintha nem is az én ruhám lett volna, hanem valami más Louisenak a levetett ruhája, aki meghalt ... Aztán elájultam. [Az izgatottságtól nem tud tovább beszélni.)

Savoncruné (könnyekkel a szemében): Szegény gyermekem ... És Viktor?

Louise : Hiszen már elmondtam. Bosszankodott, amiért kényszeriteni akarták.

— Akkor házasodunk, amikor akarom, amikor nekem tetszik, s nem bizonyos, hogy egyáltalában tetszik-e nekem.

Ezt hallom most mindennap.

Savoncruné (feláll) : Itt vagyunk már a Place Blanchenál. Le kell szállnom. Ah, Istenem, igazán nyomorúság. Mi hasznunk van nekünk asszonyoknak egyáltalában az életünkből? Nem érdemes kínlódni. Isten áldja. Csak bátorság! Sok szerencsét! Nyújtsa ide a kezecskéjét . . . (Megrázza a kezét.) Messzi lakik még ?

Louise: Félórányira.

Savoncruné (távozóban): Nem unatkozik olyan sokáig egymagában ?

Louise: 0 nem, annyit kell gondolkoznom . . .