Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-13 / 46. szám
XIV. évfolyam. 46. szám. Szekszárd, 1904. november 13. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » | Negyed évre ... 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. | Klőfiaátóaeket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. 3Xeg-jeleniU minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos • Főrounkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. | FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, yalamint ‘ az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Szó-özönben. Hogy a magyar vérmérséklet hajlik a túlzásra, talán mi sem mutatja jobban, mint a házszabály-indítvány most folyó vitája. Micsoda fenekedés, mily fogcsikorgatás, mily szenvedélyes kitörések kerülnek a bámuló világ elé 1 -• Nem akarunk magával a kérdéssel foglalkozni. Kifejtettük már, hogy a házszabályok revíziója a parlamentarizmus elve, sőt többet mondunk: megmentése szempontjából szükséges. Hogy mennyire szükséges, legjobban bizonyítja maga a folyamatban lévő vita, melynek során a legdurvább sértések hangzottak és hangzanak el, csak úgy mellesleg, közbeszólások utján a király, a házelnök, a miniszterelnök, a többség és a többség egyes tagjai ellen. Négy-öt közbeszóló egyszerre és egymásután gátolja és zavarja a szónokokat; egész kis beszédeket rögtönöznek • közbeszólásokkal; felesegetnek, sértegetnek és miért ? Mert ez a modor lett szokássá a magyar parlamentben. Mert nem a beszéd a fő, hanem a közbeszólás. Mentői gorombább, mentői indulatosabb, annál jobb. A lapok előszeretettel hozzák a közbeszólásokat és a világ másnap láthatja, olvashatja, hogy X. Y. honatya milyen — fenegyerek. Ez is dicsőség — annak, aki annak tartja. De eltekintve a vita külsőségeitől, az elhangzott beszédek magok is igazolják, hogy szükséges a házszabály-revizio. Hogy csak a főbb ellenzéki vezérekről szóljunk — mert csipri-csupri factiosus pártfrakciók álláspontját bátran mellőzhetjük — Kossuth és Apponyi maguk is beismerték a mai házszabályok elégtelenségét. Kossuth Ferenc azt mondta, hogy a revíziót meg-, lehetne ugyan csinálni, de miért jön vele a kormány épen most, mikór az, ellenzék csak úgy ég a munka-vágytól!1 Hát mi ezt elhisszük^neki, Kossuth Ferencnek a saját személyére. — Hiszen, ha minden ellenzéki képviselő olyan kaliberű és jellemű lenne, mint Apponyi Albert gróf és Kossuth Ferenc, arany napjai volnának a magyar parlamentnek. M De fogadást merünk ajánlani, hogy a mai házszabályok szerint Kossuth Ferenc miniszterelnök ellen is kitörne a technikai obstrukció és ezt az obstrukciót épen az ő rakoncátlan párthívei kezdenék, akik különben. már rég fölmondották Kossuthnak az engedelmességet. Vagy, ha a »Petürbánok« nem lázadoznának is, megcsinálnák az obstrukciót ;a néppártiak, vagy egy eb töredékek,, mert manapság az obstruál, aki akar. Hiába vágyik Kossuth és töizskara a komoly és hasznos parlamenti munkára, az elkeseredett vagy engesztelhetetlen »hazaffyak« előbb-utóbb fölvennék a technikai ha^cut, hogy -—megmentsék a hazát, úgy,-amint azt ők gondolják és akarjak. Aki ebben kételkednék, az nézze meg, hogy mit csinált a függetlenségi párt egy része tavaly, midőn vezére: Kossuth Ferenc Khuen-Héderváryval szemben az obstrukcióról lemondott? Nem is hederitye a vezér és a párt adott szavára, vígan tovább obstruált. Es vajon Apponyi nem nyíltan bevallottá-e, hogy a házszabály-revizio szükséges és hogy az obstrukciót elitéli ? Ámde ő egy feltételhez köti a reviziót: a választói jog nagy arányú kiterjesztéséhez. Szeretnék tudni, hogy, ha minden földműves munkás és minden iparos-munkás szavazati jogot nyerne is, károsabb, vagy hasznosabb lenne-e az országra nézve az obstrukció, mint most ? Arra is kiváncsiak vagyunk, hogy az Apponyi által kívánt választási reform mellett hány szavazattal rendelkeznék Eszter- házy herceg, vagy, hogy más példákat ne említsünk, a gyáriparosok országos szövetsége? Mert azt nem szabad elfeledni, hogy a szavazati jog, mely nem anyagilag és szellemileg önálló embernek jut, nem a közérdeket, hanem a magánügyet szolgálja. Épen ezért a választási jog kiterjesztése amennyire szükséges, annyira meg is fontolandó és a házszabályrevíziót ettől tenni függővé — tökéletesen céltévesztett dolog, mert a választási reform megalkotása nagy horderővel biró, szövevényes kérdés, mely hosszabb ideig tartó "munkát kíván, holott a a házszabályrevizióra, ha azt akarjuk, hogy felelős kormány vezesse ügyeinket, és hogy a törvényhozás észszerűen működhessék, hogy végre vége szakadjon a parlamenti haszontalan időfecsérléseknek, ha azt akar- Juk^hogy a parlamentarizmust teljesen le ne járassuk, — halaszthatátlán, sőt'égető szükség van. Apponyi a választási reformtól várja, hogy a parlamenti többség törvényesen kialakuljon. Hát jól van. De ki legyen a biró e kérdésben? Ha a kiterjesztett választói jog mellett is a szabadelvüpárt és a kormány fog a választási harcból győzelmesen kikerülni, ami előrelátható, élünk a gyanúperrel, hogy a többség kialakulását ez esetTÁRCA. Fátyolképek. Ki hallotta, ki nem hírét, Veronika kendőjének? ős bizonyság szól felőle, Hogy ez volt a szem fedője A Golgota fája után IdvezitŐnk szent t stének. Es e kendőn — óh csodálat! Ott maradt a Krisztus képe Néha mintha halványulna .. • S jön idő, hogy szint kap újra! — És a hivő, aki látja, Úgy tekint rá, mintha élne! A jó Isten mentsen is meg E drága kép, hogy elszálljon! Mert ,ha már nem látszik többé, Ha nem ég ott mindörökké i Ez annak a jele lesz már, Hogy nincs hivő a világon 1 Óh magyarok, nekünk is van Uyonforma drága leplünk. Az a fátyol, amit sírván, Megváltóink kora sírján, A Golgotánk után egyszer A Múltakra terítettünk. Hejh, ezen is, — nem tudom hogy ? Nem tudom mi^rt? ...jönnek orak, Mikor lelkem keservébe: — Á d, vagy ver az Isten érte, — Latok elöremedezni Sok iromba akasztofat!. . . S kövezzetek bar meg érié, Szóljatok le, mit én bánom; Én ott latom n indörökké L .. S ha senkisem latja többé: Ez annak a jeA lesz mar, Hogy nincs magyar a világon! SZABOLCSRA MIHÁLY. Együtt maradunk! Irta: Prém József. % A dubovai országúiról pompás fasor vezet a Lanká^-maiorhoz, melynek hosszúkás, földszintes lakóházit k s-é túlzottan kastélynak nevezik a körny k emberei. Év<k óta Kollár Flóra és leánya Ilonka lak- i ak a magános házban Flora valamikor nagyon szép lehetett, most is csinos, de c>ak vasárnap,- amikor kiöltözködik s termetét, —mely kissé hízásnak indult, karcsúra fűzi. Ilonka azonban otthon is, az utcáD is, maga a báj és előkelőség. Valami titok szövődet* évek óta a majorban lakó két hölgy körül. Senkihez sem mentek, senki sem látogatta őket, kivéve a szomszéd plébánosa. Flóra asszony sápadt vonásain állandó csupa dac és vilagmegvetés tükröződött. — Nagy erély lakozik ebben az asszonyban! — mondotta sokszor a plépános. — De hát hol a férje? S van-e általában hites ura ? Kicsoda voltaképp Ilonkának az atyja ? A kérdéseket hiába vették föl a környék kíváncsibb emberei. Senki sem felelhetett rájuk. Így aztán lassan elhallgattak a szomszédok. Egy nap a nagyszombati aranyifjuság majálist rendezett a közeli erdőben. A város gazdag fűszerese és konyakgyárosa, Walter ur szerepelt mint bálelnök, felesége mint bálanya és huszártiszt fiuk, az elkényeztetett Walter Rudi persze mint főrendező. Walterirté asszony atyja csak hadbiztos volt ugyan, de mélyen fájlalta, hogy ő maga csak fűszereshez mehetett. Titkon igen boldogtalan is volt. Ábrándképei közt egy kackiás főhadnagyot, Ringhof Iván bárót imádott most is, noha azóta már közel húsz év repült el fölötte. Sokszor emlegeti a férjének, ha vele összekoccan: — Te! .... Te nyárspolgár! Tudod-e, hogy most báróné lehetnék, hogy ezredesné, sőt tábornokáé lehetnék! . . . Oh, Iván, Iván! Báró Ringhof Iván — miért is nem hallgattalak meg 1 S mert annyira lelkesedik most is az egyenX-tS.pu.aalK axtsi száma ÍO oldalra terjed-