Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-24 / 4. szám
TOLNA VARMEGYE. 2 1904. január 24. a választói jogot. Ezek bizonyára az ösz- szes munkások által választatnának, e tárgyban tehát mintegy közvetett választási rendszer inauguráltatik, a milyen a Szent István koronája területén ez idő szerint csak Horvátországban van (az úgynevezett ősválasztói intézményben), meg Erdély egyes részeiben, a hol a 100 füstöt (háztartást) számláló községek két, az ezen aluliak egy választót választanak, azon kívül pedig a rendes választói joggal bírók önállóan gyakorolják jogukat. A nagyszabású tanácskozást ma be is fejezték s annak lefolyása mutatta, hogy Tisza gróf komolyan készül ennek a kiváló jelentőségű reformnak megvalósítására, még pedig oly irányban, a mely a jogoknak ki- terjesztését, de a nemzeti érdekek megvédését is jelenti. VÁRMEGYE. — A községjegyzői nyugdíj alapra felügyelő választmány múlt csütörtökön D ö r y Pál alispán elnöklete alatt gyűlést tartott, melyen részt vettek : Erdős Gábor, dr. H i r 1 i n g Ádám, Kerb o 11 István; K1 i m e s Antal, Kurcz Vilmos, Simontsits Elemér, V á r k o n y i Iván és Lörinczy József tb. főszámvevő, mint előadó. A tárgysorozat főbb pontjait a következő eredménnyel intézték el : Özv. WoSilfarth Jánosné Laura leánya részére 44 koronát utalványoztak ki. Huszár János nyugdíj alap /tartozását törölték. Lenthy Mihályt végkielégítési kérvényével elutasították. K1 i e g 1 Bélának és/ C s u k 1 y Ignácznak nyugdíj járulékaik befizetésére halasztást engedélyeztek, Fehér Imrének ?_ s i.g m o n d Elemérnek Á b r a h á m Lajosnak, S 2 e m e ny e i Mihálynak, C s u k I y Bélának és. X tj- a e s s y Vilmosnak nem AtVWi asz iáét 0 rv. H e r c z e 1 h Józsefiének nevelési pótlék :éeghosszabbítása iránti kérvényét pótlás végei visszaadták. Özv. Gróf Józsefné nyugdiját 450 koronában, kiskorú gyermekei nevelési pétlékát egyenkint 90 koronában állapították meg. K e s z 1 e r Károlynak szolgálati idejét beszámították. M a t z o n Béla fizetés valamint nősülési dij kirovása iránti kérvényének helyt adtak. Eifert István végkielégítés iránti kérvényét pótlásra visszaadták, hasonlóan pótlás végett adták-vissza Győr ff y Zoltán kérvényét is. Özv. Búsba eh Jenőné gyermeke nevelési pótlékát 1904. junius végéig meghosszabbították. Özvegy Leimetzer Lajosné nyugdiját 600 koronában állapították meg. Özv. Molnár Jánosnénak Piszter Alajos esedékes nyugdíj járulékai fejében 282 koronát kiutalványoztak. Özv. Laky Gusztávné nyugdiját 637 korona 50 fillérben állapították meg. Özv. PreholTer Lajosné nyugdiját 225 koronában, gyermekei nevelési pótlékát egyenkint 90 koronában állapították meg. Mehrwerth Sándort nyugdíj kérvényével elutasították. Koncz Miklósné segélykérvényét a Gróf Stirum-Lymburg választmányhoz pártolólag áttették. A jegyzői állásokban történt változások bejelentésére a főszolgabirák fölkérettek. A szabályrendelet megváltoztatására vonatkozó javaslattételre a jegyzői egyleteket fölkérték. A számadás megvizsgálására Erdős Gábor és dr. Hirling Adám választmányi tagokat küldték ki. — A vármegye alispánja, a vicinális közutak érdekeltségeit a közúti alap terhére nem segélyezheti, erre kizárólag a törvényhatósági közgyűlés van jogosítva. (A m. kir. kereskedelemügyi Miniszter 1903. évi 59,880. sz. határozata.) — A járási főszolgabiráknak az ínséges közmunkák körül járásuk területén teljesített közérdekű kiszállások következtében felmerült költségei az illető tisztviselők utiátalányának terhére esnek. — Az állam épitészeti hivatal tagjainak, a szóban levő munkák ellenőrzésével járó költségeiről, a közmunkára fordítandó segélyösszeg felosztása alkalmával kell gondoskodni. (A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1903. évi 69,546. számú határozata.) — A községi közmunka költségelőirányzatának végső fokon való elbírálása a belügyminiszter hatáskörébe tartozik. (A m. kir. kereskedelemügyi miniszternek a belügyministeriumhoz intézett 1903. évi 65,521. számú átirata.) Baksay Sándor püspök. A dunamelléki református egyházkerületben Szász Károly lemondása folytán megüresedett a püspöki szék, melyet a református papság egyik kiválóságával, Baksay Sándorra! töltött be. Baksay Sándor Baranyavármegyében Nagy- Peterden 1832. jul. 28-án született. Atyja Baksay László tanító, anyja Földváry Róza volt. A szülőknek hagyományos célzata volt gyermeküket is a ref. egyház szolgálatára előkészíteni. A szülői akarat, benső hivatottság, szerencsés támogatást nyertek abban a képzésben és gyakorlatban, melyet az iskolai pályán kapott. A gimnáziumot Csurgón, a theologiai tanfolyamot 1854-ben Kecskeméten végezte, ugyanitt egy évig mint segéd-tanár a bölcsészet történetét tanította, innét a halasi gimnáziumhoz ment tanárnak, 1862-ben a Csanádi, majd 1866-ban a kunszentmiklósi egyház hívta meg lelkészévé 1878 ban a sold ref. egyházmegye főesperesévé lett. 1882-ben a Kisfaludy-társaság, 1884- ben a Magyar Tudományos Akadémia választotta tagjává Halasi tanár korában fordította magyarra Lucanus Pharsaliáját, melyet az akadémia Kelemen József apát és pécsi nagyprépost áltál kitűzött nagy pályadijjal tüntetett ki. Elbeszéléseit : Gyalog ösvény, 2 kötet és Szederindák, 1 kötet,^ a kritika kiváló kedvezéssel méltányolta s irodalmi esemeny számba vette. Számos egyéb elbeszelesei es tárcacikkei (Király futása, Károli Gáspár levelei) a Vasárnapi Újságban es Budapesti Hírlapban jelentek meg, sokszor névtelenül ,s álnevek alatt, anélkül azonban, hogy nevtelenseget megőrizhetne, mert olvasó közönsége sajátos stylusáról s még inkább tárgyáról azonnal megismerte Íróját. Az egyházi közigazgatas es törvényhozás terén már korán jelentékeny munkásságot fejtett ki, mint már fennebb is emlitve volt 1878-ban a sold egyházmegye espereseve választatott, mar előbb 1870 ben egyházkerületi tanácsbiró és aljegyző, majd 1877-ben konvepti rendes tag, mely tisztét ezidő óta mindmáig is megtartotta az égyházker. közbizodalmából. Konventi tag minőségben különösen az 1895. évi ülésszakon és az azt előző időkben fejtett ki üdvös tevékenységet, midőn az egyetemes lelkészi gyámintézet konventi tervezetével (Szász Domokos javaslata) ^ szemben, a már akkor létezett egyházmegyei gyám’ntezetek fennmaradását, tovább fejlesztését biztositó, s ez utón a gyámolitásra utaltak érdekeit teljesebb mértékben ápoló indokolt javaslatával lelkésztársai, illetve azok családjainak kívánt szolgálatot tenni. 0 aki gyermektelen lévén, a lelkész családok jövőjének szilárd alapokra fektetett intézménye létesítésével nem önérdeket kívánt szolgálni, hanem azt célozta, miszerint a lelkész-özvegyek és árvák a családfő tisztes állásának megfelelő ellátásban részesüljenek, midőn a parochia bezárul utánuk. 1881/82-ben a debreceni, 1891/3-ban a budapesti zsinatokon mint rendes tag vett részt az egyházi törvényhozásban. Esperesi évi jelentéseit, maga a nyugalomba vonult Szász K. püspöki jelentéseiben a stil remekének és a fennkölt kálomista gondolkozás hű kifejezőjének nevezi. Egyházi irodalmi műveiből (halotti emlékbeszédek, ezek között Rudolf királyfi felett) mintegy 15 füzet jelent meg. Végre 1901-ben megjelent a M. T. Akadémia könyvkiadó vállalatában a teljes Iliász XII. énekben, melyet a kritika nagy méltánylással fogadott. Baksay Kunszentmiklós lelkésze és mivel a püspöki fizetés, bár ez az ev. ref. egyház legmagasabb papi méltósága, csak évi 4000 korona valószínű, hogy megtartja mai állását és a püspöki teendőket onnét fogja ellátni, ha csak el nem vállalja a budapesti ev. ref. lelkészi állást, mely azonban jóval kevesebbet jövedelmez, mint a kunszentmiklósi lelkészség. Jij _____ hoz, mikor majd őt licitálják. Hej, pajtás, nincs a teremtésben vesztes, csak én 1 S ekkor azután szépen kirukkolt mindennel. Látszott rajta, hogy jól esett neki, hogy végre őszintén beszélhet és könnyíthet a lelke terhén. — Tudod, mikor igy józan vagyok és igy gondolom át a dolgomat, hát azt hiszem, hogy meg kell őrülnöm. Csak az a szerencse, hogy ritkán vagyok józan. — Szegény fiú — hát ez a te dicsekvésed a boldogságoddal, a fényes jövő képe az mind... — Az mind csak önámitás. Vagy nem is az. Elhazudtolása az igazságnak. Iszom, hogy ne lássak világosan, hogy a mámor ködén át rózsásnak lássam a legfeketébb valóságot. S hogy ne áruljam el magam az emberek előtt. Hogyisne 1 Még ki is nevessenek, hogy megfogattam magam, mint valami buta gimpli. Te kinevethetsz, ha akarsz. De előbb hallgass ide pajtás és okulj a példámon. Egy nyári este, regy csinos állású blúz — írja Tolstoj valahol és a fiatal ember elköveti a legnagyobb szamárságot is 1 az én históriám is nyáron kezdődött. A leiró és lyrai részletekkel nem untatlak. Elég az hozzá, hogy Kerekeséknél a zugligetben, abban az öklömnyi kertben, amit ők parknak neveznek, magunkra maradtunk Tildával, azaz, hogy a mama úgy csinálta ki, hogy magunkra maradjunk és én megcsókoltam, ő mit csinált volna egyebet, mint hogy sírni kezdett s kijelentette, hogy én őt nem tisztelem és nem is szerethetem, ha ilyeneket teszek vele. Én esküdöztem égre-földre, hogy szeretem, mire ő is bevallotta, hogy szeret és hogy boldog lesz, ha a feleségem lehet. Kiütött rajtam a hideg verejték, hogyne? Hiszen én egyszerű fiirtnek gondoltam az egészet, minden komolyabb következmény nélkül — de akkorra ott termett a mama s tanúja volt annak a felesleges jelenetnek, mikor Tildácska ott zokogott a keblemen. így lettem én vőlegény 1 Az első napokban talán boldog is voltam. Elvégre jól esik az embernek össze-vissza csókolgatni egy bájos leánykát, de mikor azután jóllaktam a csókokkal s komolyan kezdtem gondolkozni'az egészről, megdöbbentő eredményre jutottam; arra, hogy tönkretettem magamat is, a jövőmet is. 0 azt hiszi, hogy jól megy az irodám, melyik szerelmes nem dicsekszik — holott még a napi kiadásom is csak adósságból telik. így készülődöm az esküvőre. — És nem is szereted a menyasszonyodat ? — Tudom is én. Mióta látom, fiogy ő menynyire szeret, nem érdekel az egész leány. Nincs ingere reám 1 A csókja, az ölelése, mind olyan ismerős, unott. S a múltkor az ölembe is ült. Olyan otthonosan, olyan tudatos kacérsággal, hogy akaI ratlanul is az jutott az eszembe, hogy hátha ült már igy más valaki ölében is ? Ki tudja ? Hátha csókolt mást is már, más fiatal embert, akivel szintén el akarta vétetni magát, de aki nem ment lépre. — Ki tudja? A szegény leányok sok mindent megpróbálnak, csakhogy eldobhassák a pártájukat, Ámbár lehet, hogy ez az egész feltevés, csak olyan lelketlen vád a részemről. Lehet. De ez is jele annak, hogy nem szeretem őt eléggé. Mer. akit az ember szeret, azt tiszteli is, és akit tisztel, arról eféléket nem tesz fel. Tudom én is, szeretem e ? A tisztasága, az érintetlensége ingerel még egy kevéssé, de az se nagyon. Hiszen elég dolgom volt már érintetlen leányokkal is . . . Csak ha mámoros vagyok, akkor látom másnap az egész dolgot. Olyankor úgy képzelem, hogy szeretem is az én menyasszonyomat. De csak olyankor! így józanul az egész jövőből csak a kiábrándulást s a szegénységet látom s szinte hallom azokat a kinos, szemrehányó vádakat, amelyekkel illetni fogjuk egymást. — De az istenért akkor ne vedd el! — Megmondjam neki, hogy gazember vagyok, aki soh’se szerettem, csak játszani akartam vele ? Meg lehet ezt mondani egy leánynak, akit magunkba bolonditottunk ? Dehogy lehet! Ha az embert a saját ostobasága juttatta az örvény szélére, akkor már bele is kell ugrani. — Későn lenne a menekülésre gondolni, most már csak előre. Mindössze egy kis mécsvilág pislog ki vigasztalóul a jövő feneketlen sötétségéből: a válás mécsvilága. Majd elválhatunk talán. De mi lesz addig ? Mennyi kiábrándulás, mennyi szégyen, mennyi licitáció ... Hanem egész este a vacsoránál megint csak kigyult arccal beszélte: — Milyen édes leány! Alig várom az esküvő napját! S mikor látta, hogy én csöndesen, szánakozva nézem, hozzám fordult: — Délután bolondokat beszéltem neked, felejtsd el 1 Az igazság az, hogy boldog vagyok 1 Éljen a szerelem, a mámor, a bor! . . . Vértesi Gyula.
