Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-08-21 / 34. szám
2. tott, bent pedig országában a rendezés, szervezkedés nagy folyamatát indította meg, amelynek célja volt, hogy országát és népét az európai országok és népek színvonalára emelje, azok műveltségének részesévé tegye. E cél főeszközévé választotta a keresztény vallást és a római katholika egyházat, amelyet elterjesztett és megerősített, mindenkor súlyt helyezve arra, hogy országa és a maga függetlenségét megőrizze; ugyanez a függetlenségi yágy nyilvánult számos, a szomszéd uralkodókkal folytatott harcában és annak mindig érvényt is tudott szerezni. Szent István dicsőséges uralkodása a legfényesebb bizonyíték arra, hogy ő Magyar-' országot mint öncélt tekintette. Az ő törvényhozása, intézményei, tettei fényesen igazolják, hogy szivének minden dobbanása a magyar nemzet, a magyar faj javára, boldogulására volt szentelve. Utódai alatt a belső konszolidálás terére lépett Magyar- ország csakhamar elsőrangú hatalommá fejlődött . . . Ma ismét, mint ezelőtt 900 évvel, az a feladat áll előttünk, hogy belső berendezkedésünk szükségleteit kielégítve, konszolidálódjunk és az európai viszonyokhoz alkalmazkodva fejtsük ki nemzeti erőinket. E nagy munkát csak úgy végezhetjük sikerrel, ha Magyarországot mint öncélt tűzve ki, bölcs mérséklettel, de törhetetlen kitartással megyünk előre utunkon. Magyarország az Árpádok vezérlete alatt lett nagygyá és hatalmassá. Legdicsőbb Árpádkirályunk szelleme vezessen bennünket és akkor Szent , István koronája és 20 millióra megnövekedett népe nagyobb, hatalmasabb és dicsőségesebb lesz, mint valaha. f. m. VÁRMEGYE. — Tolnavármegye közigazgatási bizottsága augusztus havi ülését pénteken tartotta Dóry Pál alispán elnöklésével; az ülésen ré^zt vettek : TOLNA VARMEGYE. ________ Si montsits Elemér vármegyei főjegyző, Totth Ödön helyettes tiszti ügyész, dr. Hangéi Ignác tiszti főorvos, Tihanyi Domokos tanfelügyelő, Fink Kálmán pénzügyigazgató, Papp Gyula helyettes árv. elnök, Raise József kir. mérnök és Bernneder József, Jeszenszky Andor, Kovács S. Endre, Orffy Lajos, Perczel József bizottsági tagok. Az alispán jelentése szerint az előző hóban elintézendő ügy 1540 darab volt; ebből elintéztetek 803 drb; közgyűlési határozatra maradt 143 darab; elintézetlen maradt 594 darab; a hátraléknak ilyen magas száma onnan ered, hogy a múlt hóban két előadó szabadságon volt. A közbiztonság általában kielégítő volt s az elmúlt hóban sem fegyelmi sem rendbirságolás nem fordult elő. A tiszti főorvos jelentése szerint a közegészségi állapot a múlt hónapban kedvező volt, a megbetegedések száma csekély és ez is könnyű lefolyású volt; a difteria ellenes szérumot a belügyminiszter a rendes gyógyszerek közé vette fel, de árát oly magasra emelte, hogy beszerzése a szegény néposztálynak majdnem lehetetlen. (A közig, biz. erre vonatkozó határozatát külön hírben közöljük.) A bejelentett lelencek száma 246, dajkaság- ban levőké 52; a szekszárdi Ferenc-közkórházban ápolás alatt volt 457 személy, meggyógyult 77, javult 46, gyógyulatlan elbocsájtatott 20 és meghalt 12 egyén. — A kir. tanfelügyelő jelentése szerint a múlt hóban a tanítás szünetelvén, semmi fontosabb ügy sem fordult elő. — Az államépitészeti hivatal főnökének jelentése szerint, az állami közutak állapota kielégítő volt, a törvényhatósági közutakat illetőleg pedig jelenti, hogy a belső szolgálatot rendezte ugy} hogy az utmesteri és utkaparói személyzet munka ereje intenzivebb módon használtassék fel mint eddig; továbbá a segédnapszámosok félfogadását is a legszükségesebb mértékre fogja szorítani, mert eddig ezen a címen aránylag túlságos kiadások merültek fel. A szekszárd—keselyűst útnak a vasúti bejáróig történt kijavítása csak a pillanatnyi szükségnek felel meg, mert az ezen utón lebonyolódó rendkívüli forgalommal szemben a mészkővel készült hengerelt ut kellő ellentállási képességet nem nyújt s igy csupán a forgalom akadálytalan lebonyolítását teszi lehetővé addig, mig az utat kőburkolattal lehet befedni. Az idén építendő 25 klmnyi úthálózat köz- igazgatási bejárása Kikindai Gyula min. főmérnök vezetésével már megtörtént, ki is a kereskedelemügyi miniszter megbízásából a földmunkák megkezdését is megkezdette. A kir. pénzügyigazgató jelentése szerint az elmúlt hóban elintézendő ügy volt 4942 db., elmtéz- tetett 3809 db , hátralék maradt 1133 db., aminek oka az, hogy a tisztviselők egy része elemi károkat vett fel, más része pedig szabadságon volt. — Egyenes és közvetett adó befolyt 529.536 korona 71 fillér, mely összeg a múlt év hason időszakával összehasonlítva 33.429 korona 70 fill.-el kedvezőbb. A kir. Ügyész jelentése szerint az elmúlt hónapban leartóztatva volt 84 egyén; a fogház kórházában ápoltak 8 egyént, kik közül felgyógyult 3 ; gyógykezelés alatt maradt 5 egyén. — A vármegyei állandó választmány közigazgatási szakosztálya Szekszárdon, a vármegyeház kistermében folyó évi augusztus hó 23-án délelőtt 10 órakor ülést tart, melynek tárgyai: 1. A községi- és körjegyzők magánmunkálatainak díjazásáról szóló szabályrendelet. 2. A gyámpénztári szabályrendeletre vonatkozólag kiadott belügyminiszteri rendelet. — A vármegyei állandó választmány pénz* Ügyi szakosztálya Szekszárdon, a vármegyei székház kisebbik tanácstermében folyó évi augusztus hó 22 én délután 4 órakor tart ülést, melyen a vármegyei háztartási alap 1903. évi zárszámadását tárgyalják. — a közsegélyre szorultak eltemetéséről a tartózkodást koz>ég köteles gondoskodni s u óbbi az ez által felmerült költség megtérítését az illetőségi községtől nem követelheti. A sírhely megváltási dij a temetési költségek közé tartozik. (A m. kir. közigazgatási bíróság 1903. évi 3965 K. sz. a. határozata.) Törvényhatósági közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága szeptember hó ,5-én tartja rendes nyári közgyűlését. KÖZSÉGI ÜGYEK. — Börzsöny község 1905. évi költségvetési előirányzata megállapittatott. — A nagydorogi gyógyszertár személyes üzleti jogának átruházását Dóbrovszky Andorról Zaáry Elemérre a belügyminiszter megengedte. — Dörypatlan és Eisdorog községben a szórványosan uralgott ragadós száj- és körömfájás, Bonybádvarasd, Bikács és Fadd községben pedig a sertésvész mégszünt. — A Majsamiklósvár községhez tartozó DÖbrÖntO majorban serfésvész állapíttatott meg. — Eisdorog községben a lépfene szórványosan fellépett. — Bonybádvarasdon az elhunyt Eibek János esküdt helyébe Ebner János választatott meg. — A Hő- gyész községhez tartozó Csernyéd pusztán a szórványos sertésvész megszűnt. 1904. augusztus 21. lélek sem látható, de amint elhángzott a beharangozás utolsó kond lása: sorjáznak az öregek; a férfi viselet mindkét felekezet részéről tisztán magyaros ; részint csizmába, redős gatyába és dolmányba öltözködnek pörge kalappal, részint magyar nadrágot öltenek s egyik-másik, pörge kalap helyett süveget visel rekkenő hőségben is (ez már aztán csakugyan ősi magyar szokás); hanem az öreg asszonyok viselete olyan, hogy mikor megláttam őket, amint lassan-lassan tipegnek tapognak a hegynek fölfelé, egy darab Németország tűnt szemem elé. Az a teljes kékesfekete színű ruházat, a szoknya redőzete, a kékesfekete fejkendő, mely alól a fekete csipkéből bodrosan összerakott s elől ék alakban egész a szemközig a homlokot borító homlokdísz nyúlik ki, hozzá még az inkább germán, mint magyar arcvonások: egyenesen Németországba vezettek. Az öreg asszonyok után jöttek a menyecskék, mindkét felekezetbeli egyformán öltözködve; ezeken már szinről-sztnre láthattam a múzeumunkban is meglevő kölesdi magyarosabb népviseletet, hanem az a tipikus fekete csipkéből való csúcsos homlokdísz elrontja azt a kedves hatást, amit az öltözet nyújtana. Már most igen érdekes a két vallásfelekezet néprajzi összeszövődése. A németországi népviseletre vonatkozó rajzaim és szövegjegyzeteim közt megvan a kölesdi homlokdísz tökéletes mása; a 18-ik század elején a badeni és würtenbergi nagy- hercegségben, különösen Ulmban, Würtenbergben s ezeknek környékén, továbbá Augsburgban és ennek környékén volt divatos ez a homlokon ékbe futó viselet; tudvalevőleg éppen ez a terület volt Luther Márton reforma'iójának szintere is; a kölesdi lutheránusokat pedig Mercy telepitette oda éppen a 18-ik század első felében erről a vidékről. Ez a németség teljesen elmagyarosodott, a fiatalja átvette a magyar öltözködést is, de német családnevüket megtartották s a velük hozott népviseletükből a tipikus részhez szívósan ragaszkodva, ezt a református magyarsággal is átvetették úgy, hogy a magyar menyecskék felkötötték a német homlokkötőt, meg a német kontytokot a hosszú fekete pántlikával. a német menyecskék meg a magyar rokolyába, magyar vállfüzőbe öltözködtek; a magyar öreg asszonyok teljesen átvették a német viseletét; ellenben a német férfiak — fiatal és öreg egyaránt, — nemcsak nyelvükben, hanem ruházatukban is magyarokká lettek. Ami a leányok viseletét illeti, úgy mondják, hogy másfél évtizeddel ezelőtt még hátul leeresztett hajfonatuk volt s ruházatuk a menyecskékével azonos magyaros lett volna. No, a mostani viseletűk ugyan csöppöt se femlékeztet erre; városi úri-, iparos-, meg pusztai sseléd viseletből összeszedett vedett keverék ez az öltözködés ; ahány ruhadarab, annyi más-más és ahány leány, annyiféle öltözködés ; a közös ízlésnek teljes hiányában az izlés- I telenség furcsaságai, amit talán ügyetlen paraszt- I szecessziónak lehetne mondani. A kölesdi házépítkezésről is kevés a mondani való; egy-két öreg házon még látható az utcára néző homlokzat vesszőfonásos vérttelke, meg az oldalt helyezett egy ablak, csakhogy a tető már nyerges; a régi üstökös tető alatt meg két ablak világit; valamennyi hátat átfordították német min tára. Kiváncsi voltam a szobaberendezésre, vájjon maradt e valami a régiből ? szomorúan tapasztaltam tt is, hogy a régi tulipándíszes bútorzat alig néhány háznál található, ott is már a kis házba, kamarába, meg a padlásra kerültek; az idő rövid volta miatt csupán egy házban: Osváf Mihályéknál tekintettem meg ezeket a régi magyar bútorokat ; éppen jó helyen, mert amint mondják, az egész községben másutt nincs olyan szép és jókarban tartott régi bútorzat, sőt mi több: a tornyos ágyak még az elsőház mél ó díszei. Ezek az ágyak úgy alakra, mint festési modorukra nézye a sárközi tornyos ágyakkal azonosak, ugyanazon típusok, tehát egy mester, vagy ennek tanítványai kezéből kerültek ki; a sarokpad, tálasok és fogasok festési modora s maguk a tulipán típusok is azonban teljesen elütnek a sárköziektől: Bogyiszlóról őcsénybe került egyetlen ládán láttam ilyen festési modort, meg is kérdeztem Osvátnétól, hogy nem-e Bogyiszlón vették? Nem, úgymond, hanem faddi asztalos készítette őket; ezzel most már a negye- gik díszítési kört sikerült felfedeznem; kettő tisztán sárközi, harmadik a váralia—mázai, a negyedik meg a fadd—bogyiszló—kölesdi. Megnéztem a református temető^ is, vajjo találok-e olyan díszesen faragott fejfákat, mint Sárközben ? de bizony ezek igen egyszerűek i igen alacsonyak; egyetlen siron volt tulipáné végű fejfa, 4—5 siron meg bálványfejes; a töbl egyszerű dúc, íves tetővel.
