Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-08-14 / 33. szám
XIV. évfolyam. 33. szám. Szekszárd, 1904. augusztus 14. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 > Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: 'ájf Főmunkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL. iÉ FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. fürdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Tolnavármegye népességének foglalkozása. A nemzeti munka kohójába érdekes és tanulságos bepillantást enged az a statisztikai mű, amely Magyarország népességének foglalkozásáról bes ámolva, a napokban hagyta el a sajtót E munka alapján feldolgoztuk a Tolnavármegye népességének foglalkozására vonatkozó adatokat, mert csak igy ismerhetjük meg vármegyénk nemzetgazdasági tagozódását, anyagi erejét, lakosságának teherviselő képességét. Előzőleg azonban meg kell ismertetnünk az 1900-iki népszámlálásnak a lakosság foglalkozására vonatkozó általános adatait: A. magyar birodalom lakossága az 1890-iki népszámlálás óta 17*46 millióról 1900-ig 19*25 millióra szaporodott; a növekedés tehát T79 millió, ami egy elenyésző csekélységgel több, mint évi l°/0 szaporulat, vagyis teljesen megfelel a régi arányszámnak, amelyet a magyar birodalom népszaporodása évtizedek óta állandóan mutat. — Minden esetre óhajtandó volna, hogy ez a .szaporodási lardrsy^wáffi- úgy véljük, hogy növekvőben is van, mert különben nem volna érthető, hogy szemben az igen tetemes kivándorlással, mely országunkat közel egy millió állampolgártól fosztotta meg eddig, a szaporodás régi arányszáma még sem szállt le. Ebből a népességből mezőgazdasággal és kertészettel foglalkozott 1890-ben 12*5 millió (71 *8°/0), az őstermelés egyéb ágaival (méhészet, haltenyésztés, halászat, szénégetés, selyembogár tenyésztés) 120,387 (0’7%), összesen tehát a lakosság 72,5°/0-a, mig 1900-ban 13*03 millió. (67*7°/0)> illetve 141,845 ember, (0*7%), összesen tehát csak a lakosság 68'4%-a, ami igen örvendetes jelenség, mert hiszen általános a törekvés, hogy nemzetünk az egyoldalú mezőgazdasági foglalkozással szakítva, a lakosság más keresetágakra is adja magát. Bányászattal és kohászattal foglalkozott 1890-ben 125,148, vagyis 0*7°/0; 1900-ban már 163,704, (0*9°/0), iparral 1890-ben 2*05 millió (lT8°/0), 1900-ban már 2‘6 millió (13 5°/0), kereskedelemmel és hitellel 1890-ben 420,192 (2-4%), 1900- ban már 556,456 (2*9°/o)> közlekedéssel 1890-ben 225,039 (1-3%), Ji900-ban már 440,541 (2*3%)> összesen 1890-ben 2;8 millió r(l6*20/0), amely szám 1900-ban 3*7 millióra (19*6°/o) emelkedett, ami helyes és egészséges fejlődési irányra mutat. Közszólgálatban és szabad foglalkozásból élt (a honoratior osztály) 1890-ben 448,304 (2-6%), 1900-ban 572,309 (3%); a véderő tagja volt 1890-ben 126,901 (0*7°/0); 1900-ban 151,396 (0*8°/0); napszámos volt 1890-ben 564,107 (3*2%), 1900-ban 640,005 »(3*3%), házi cseléd 1890-ben 376,270 (2*2%), 1900-ban 426,734 (2*2%), egyéb és ismeretlen foglalkozású volt (takarítónő, zenész, házmester, kötéltánczos, stb.), 1890-ben 459,810 (2-6%), 1900-ban 542,249, (2*70/°), .amely adatokból érdekes annyit megjegyezni, bogy a honoratior osztály hazánkban csak egy elenyésző töredékkel kevesebb a napszámos osztálynál, -ezek lévén a testi munkások, amazok a-szellemi napszámosok; továbbá, hogy' a 3*Jegalsó néposztály együtt a lakosság 8*2°/ofát képezi. Megjegyezzük .még, hogy a népességből kereső volt 1890-ben 7*76 millió, 1900- ban pedig 8 83 millió; eltartott pedig 9*69, illetve 10*42 millió és 100 keresőre esett: az őstermelésnél 1L8, a bányászat, ipar és forgalomnál 143, a közszolgálatnál és szabadfoglalkozásnál) 168. a véderőnél 14, a a napszámosnál 118, a házi cselédeknél 11, az »egyéb foglalkozásoknál« 158 eltartott. Az iparvállalatok összes száma volt 1900-ban 469,559, ezek közül segéd nélkül dolgozott 301,025, ^vagyis 64,2°/0. Lássuk már most a kereseti ágakat Tolnavármegyében, Tolnavármegye lakossága 1890. óta 1900-ig 252,637^01 253'182-re szaporodott; a növekvés tehát tiz év alatt 545 lélek. Az országos átlagos arányszám szerint szaporodni kellett volna megyénk lakosságának évenként 2526, a lefolyt 10 év alatt pedig legalább is 25,263 lélekkel; a hiány tehát 24,717, vagyis;. IQ ,év óta 24,718 emberrel "itafib* mint a mennyinek a népesedés törvényei szerint lenni kellene. Ennek a hiánynak okai lehetnek: elköltözés, kivándorlás, vagy halálozás, gyér szaporaság; de minden esetre igen szomorú jelenség, amely mellett épenséggel nem vigasztalhat az a körülmény, hogy a szomszéd Baranya is épen ilyen viszonyok között van, mert ott is a lakosság 288,784 főről tiz év alatt 28878 helyett csak 1200 fővel szaporodott. Az egész Dunántúl csupán Tolna és Baranya szégyenkezhetik ily gyászos népesedési adatokkal; a többi Dunántúli megyék mind önérzetesebben gondolhatnak a magyar faj jövőjére, mert ahhoz emberanyaggal tetemesen hozzájárulnak, igy Fejérvármegye népessége 8900, Győrmegyéé 4170, Komáromé 12200, Mosoné 4200, Somogyé 17500, Soproné 14000, Vasé 27000, Veszprémé 6300, Zaláé 31400 főnyi szaporulatot adott. Tolnavármegye lakosságából őstermeléssel foglalkozott 1890-ben 181,889 (72%), 1900-ban már csak 179559 (70'9%) amely 1*1% fogyást sajnálnunk nem lehet, mert hiszen az őstermelés terén úgyis tultengés ván nálunk, aránylag még nagyobb mint az országban, mert mig ott a lakosság 67%-a, nálunk még mindig 70'9%-a foglalkozik mezőgazdasággal és őstermeléssel. Bányászattal és kohászattal foglalkozott 1890-ben 319 (0-1%), 1900-ban már 1375 (0-5%), a mi igen szép emelkedés; iparral foglalkozott 36559 (145%), 1900-ban már csak 33997 (13-4%), ami óriási visszaesés, mert nemcsak hogy a természetes 10%-os szaporodás maradt el, de a létszám is leapadt 2600 fővel; kereskedelemmel és hitellel foglalkozott 6381 (2*5%), 1900-ban 6415 (2*5%), közlekedéssel 2876 (1*1%), 1900-ban már 5995 (2'4°/o) ami igen tetemes emelkedés; összesen e szakokban 46125 (18*2%), 1900-ban pedig 47,783 (18*8%), ami még a természetes szaporodásnak is messze mögötte marad. Közszolgálatban áll és szabad foglalkozásból él — a zárójelben lévő számok az 1890-iki állapotot mutatják —6461 (5662), ami az értelmiségi osztály igen tetemes megnövekedését mutatja; a véderő tagja 689 (581), napszámos 7754, vagyis 3T%, (7997), a fogyás tehát 0.1%; házi cseléd 4832, vagyis 1*9% (4683 vagyis 1'9%), ez a népelem tehát a természetes arányban fejlődött; egyéb foglalkozásúak 6105 vagyis 2-4% (5740, vagyis 2‘3%). ezen legtöbbnyire kétes existenciáju népelemnek még e csekély szaporodása is kedvezőtlen jelnek tekinthető. A megye összes népességéből kereső: 115,331,(111,630) eltartott 137,871 (141,007) vagyis: a keresők száma közel 3700-zal szaporodott, az eltartottak száma pedig közel 3300-al fogyott, ami biztos jele a népesség fogyásának és gyér szaporodásának, de - egyúttal a keresők helyzetének javulását, könnyebbedését is mutatja. Mezógazdasággaj_ foglalkozó _84,308^ ke resőT79jT40Teltart vármegyénkben 96^51 (102,549) embert; látszik tehát, hogy a keresők számában beállott szaporulatot és az eltartottak számában beállott fogyást tisztán ez a néposztály adta; bányász és kohász 462 (165) eltart 913-at (154), ezen különben is hasznos néposztály szolgáltatási képessége tehát nagyon megnövekedett; iparos 13,997 kereső (14,500) éítart 20,0o0-et (22,059); tehát úgy a keresők, mint az eltartottak száma csökkent; kereskedelemmel és hitellel foglalkozók közül 2566 (2612) eltart 3849 et (3769), tehát a keresők száma fogyott, az eltartottak száma pedig növekedett, ami e népelem terheinek szaporodását jelenti; a közlekedéssel foglalkozók közül 1860 kereső (936) eltartott 4135-öt (1930). A közszolgálatban és szabad foglalkozásban levők közül 2301 kereső (2051) eltart 4160 (3571) embert; a véderőből 616 (530) kereső eltart 73 (42) embert. (Ez a szám a leg- meggyőzőbben mutatja, hogy a társadalom szempontjából mennyire meddő ez a foglalkozási ág.) A napszámost?£(közül 3696 (4304) kereső eltart 4058 (3693) embert, tehát a keresők száma tetemesen megfogyott, ellenben az eltartottak száma tetemesen megnövekedett, ami e népelem megélhetési viszonyainak rosszabbodását jelenti; a házi cselédek kö/ött a keresők száma 1890 óta 4683-ról leszállt 4199-re, akik összesen 633 embert tartanak el, ami nem csodálható, mert hiszen ez a leggyöngébb és legtehetetlenebb népelem. Az »egyéb foglakozá- suak« közül 2306 (2580) kereső eltart 3799 (3260) embert. Esett pedig 100 keresőre eltartott az őstermelésnél 115 (134), bányászatnál 198 (93), iparnál 143 (152), kereskedelemnél és hitelnél 150 (144), közlekedésnél 222 (206), a közszolgálatban 181 (174), a véderőnél 12 (8), a napszámosoknál 110 (86), a házi cselédeknél 14; az »egyéb foglalkozásúaknál« 171 (113). Tolnavármegyében önálló birtokos és haszonbérlő 25,769 (24,557), ezek közül 100 k. holdon felül birtokos 107, haszonbérlő 49; kisbirtokos 17,688, kisbirtokos napszámos 7265, részes földműves 634, majoros baromfitenyésztő 7, kertész 19. Ezeknek, mint keresőknek segítő családtagjuk volt:, férfi 13,254 (11,068), nő: 11,940 (7521). Mezőgazdasági tisztviselő volt 175 (169), cseléd 9761 (9991), munkás 22,066 í‘ ZJ-; 3
