Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-10 / 28. szám

Tolna. A tolnai iparosok olvasó-egylete folyó évi julius. hó 10-én saját helyiségében, a tagok iskolás gyermekeinek közreműködése mellett ének-, szava­lat-, versenyfutás és tánczczal egybekötött zártkörű juniálist rendez. Kedvezőtlen idő esetén a juniális a nagyteremben fog megtartatni. Műsor a következő: / Hymnus. Éneklik az összes növendékek. A magyar nép. Szavalja Bertalan Gyula. A kis vitéz. Sza­valja Kappe*er Gizella. Nők a történetben. Szavalja. Pirgi Mariska. Három szinü a nemzeti lobogó. Éneklik az összes növendékek. Tanuljatok lányok. Szavalja Móritz Rizuska. Csengő czicza. Szavalja Hotter Annuska. A hazáért. Szavalja Oszpolik Ma­riska. Ügyes ember a borbély. Éneklik az összes növendékek. Póznamászás nyereménynyel. Hazám­hoz. Szavalja Rupp Annuska. Nagy lakoma. Sza­valja Jelus Rozika, Az igazi magyar leány. Szavalja Szikora Rozika. — Pincsi kutya. Szavalja Fel- ber Magdolna. Versenyfutás díjazással. Ki vagyok. Szavalja Luther Gyula. Borcsa lelkem. Szavalja Szohner Annuska. Malmosjáték. -Énekelve előadják: az összes növendékek. Köcsögütés nyereménynyel. Szibériai csodabéka tisztelgése. Az afrikai gólya megjelenése. Márton bácsi. Éneklik az összes növen­dékek. Hadnagy uram. Szavalja Tokalits Gyula. Pista urfi és a kakas. Szavalja Gyeney Erzsiké. Édes apám. Előadják Hotter Mariska és Hotter József. Zsákbafutás díjazással. Megy a gőzös. Éne­kelve előadják az összes növendékek. Magyar lá­nyok. Szavalja Kusztus Mariska. Itt a tél. Szavalja Szohner Gyula. Szózat. Éneklik az összes növen­dékek. Műsor után táncz reggelig. TANÜGY. 1904. julius 10. Főgimnáziumunk értesítője. A szekszárdi főgimnázium értesítője az idén 6 és fel iv terjedelemben számol be legjelenté­kenyebb tanintézetünk elmúlt iskolai évéről. A füzet egy * Jókai* feliratú megemlékezés­sel kezdődik, mely azonban sokkal rövidebb, sem­hogy céljának megfelelő és ;a várakozásokat kielé­gítő lehetne. Áradozó szavak magasztalják Jókai költői dicsőségét és nemzeti érdemeit, ami helyes is, mert hiszen Jókaihoz fogható nagy írónk nem­csak nekünk nem volt még, de a világirodalom is alig mutathat föl vele fölérőt és bizonyos, hogy a messze jövőben is utolérhetetlenül fog állani. De ha ez igaz, aminthogy igaz, akkor némuljon el Jókai­val szemben minden kritikai szeszélyeskedés. Jókainak 1,0 talán vannak is foltjai, még e foltjai is ragyog­miként ragyognak és éltető hőséget árasz- ak a napfoltok is. Ha a magyar ifjúság töri gát Jókai könyvei után, ez ennek az ifjúságnak ik dicséretére válik és nem ellensúlyozni kell kai hatását, hanem egyetemesiteni és általánosi- fii, hogy legyen minden magyar ifjúban mentői bb Jókai nemes ideálizmusából, aranyos kedélyé - 51, faj-hűségéből, hazaszeretetéből, önzetlenségéből, jazlelküségéből, emberbarátságából. Az ő szelleme, k ő irodalmi hagyatéka soha el nem homályosuló \ap lesz a magyar kultúra egén és e nagy ma- jyar halálában ez az egyedüli megnyugtató jondolat. De hagyjuk e méltán vegyes érzelmeket keltő fejezetet és térjünk át az értesítő további ismerte­tésére. »A tanév lefolyása« rovat beszámol az iskolai évben történtekkel: Kubacska András dr. tanár távozásával, Bánhidi József tanár halálával és kissé szokatlan hangú elparentálásával, nemkülönben a helyökbe jött tanerők: Bartal Kornél dr. és Szász József kinevezésével. Nagy elismeréssel kell szól* nunk a tanuló ifjúság tanulmányi kirándulásairól és kívánjuk, hogy e kirándulások a jövőben még fokozottabb mértékben gyakoroltassanak. Módokat kell keresni és találni arra, hogy intézetünkifjusága a megye határain kivül messzebb vidékekre is eljut­hasson. Mutassunk be nekik lehetőleg sok gyári és ipartelepi vállalkozásokat, hogy tanuljanak ifjaink közvetlen szemléletből. Talán igy könnyebben csi­rát ver szivükben a munka vágya és sgeretete, a vállalkozási szellem, a közgazdasági érzés, melynek erős, egészséges lüktetésének hiányát annyira érez­zük minden vonalon. A tanártestület tagjai közül mint irodalmi téren működők felemlittetfek: Ács Lipót, Bartal Kornél dr., László Géza és Valló Afbert, amiről mi is örömmel veszünk tudomást és reméljük, hogy ez irodalmi működés a jövőben úgy külső, mint belső terjedelmében gyarapodni fog. Örvendetes dolog az is, hogy az intézet könyv- és szertárai egészséges arányban szaporod­nak és gazdagodnak, ami — állami intézetről lévén szó — nem is lehet másképen; mégis azt hisszük, hogy különösen az ifjúsági könyvtárt a közönség köréből is többen gazdagíthatnák megfelelő könyv­adományaikkal. A »testi nevelés« czimü rovat érdekesen szá­mol be a tornatanitás eredményéről és ebből meg­nyugodva látjuk, hogy mily nagy súlyt fektet az intézet a növendékek testi képzésére. E téren mi még Miklóssy János tornatanár ügybuzgó veze­tése alatt nagy és fényes eredményeket várunk. A beirt tanulók száma volt 235; ezek közül magántanuló volt 5, ismétlő 15: évközben kima­radt 10; vizsgálatlan maradt 2, vizsgálatot tett 224. Vallásra nézve római katholikus volt 113, vagyis 50% : izraelita 53 (nem egészen 25%); ev. református 43 (nem egészen 20%); ágostai 13 (5%). Anyanyelvre volt magyar 205 (több, mint 91%): szerb 1 és német 18 (nem egészen 9%)- Nem értjük azonban, hogy mire való a Szek- szárdon gimnáziumba járó német lakosságú közsé­gekből való tanulókat német anyanyelvüeknek könyvelni. Hiszen ezek már teljesen elmagyaroso- dott fiuk, akik a 2-ik vagy 3-ik osztálytól kezdve bátran beolvaszthatok a magyar anyanyelvűek cso­portjába. Tessék cs?k megpróbálni: egy se fog ez ellen tiltakozni, sőt büszke lesz reá. Hisz éppen az a hivatása a középiskolának, hogy a magyar kultúra bélyegét nyomja rá a tanítványokra; de ha mi a gimnázium 8 osztályán keresztül folyton németekül könyveljük a növendékek egy részét, önmagunk tartjuk fenn a választó vonalat, pedig ennek épen ellenkezője a célunk. A növendékek közül szekszárdi volt 1 15 (több, mint 50%), megyebeli 75 (33%) és idegen 34 (15%), ami fényesen mutatja, hogy mily fontos kulturális szükségleteket elégít ki e tanintézetünk, melynek fejlődését és fejlesztését mindannyiónknak kívánnunk és előmozdítanunk kell. Érdekes, hogy a tanulók szülői között polgári állásra legtöbb (25°/0) a tisztviselő, utánok követ­keznek : az egyéb értelmiségi osztályok, azután a kereskedők, az iparosok, az őstermelők (10%), a magánzók (5%) és a személyes szolgálattevők (több, mint 6%). Különösen ez utóbbit tartjuk mi aránytalanul nagy számnak és igazi társadalmi szerencsétlenségnek. Hogyan remélheti az a sze­mélyes szolgálatot tevő szegény ember, hogy ő a fiát, akit gimnáziumba ad, kitanittathatja ? Utolsó falatját megvonja magától, csakhogy fiát úri pályára adja. És mi lesz az eredmény ? Az, hogy ő maga tönkremegy, a fia tanittatási költségeit nem bírja és fiából lesz egy szerencsétlen, félben maradt exisztencia, holott ha az apja gyakorlati, kenyér­kereső pályára adta volna, már fiatalon családja gyámolitója és a társadalom hasznos, munkás tagja lehetett volna belőle. Kár ezt az ilyen szülőkkel már a felvételkor meg nem értetni. Mint jeles tanulók kitűntek az I. osztályban: Haidekker Lajos, Hercher Ádám, Mihálovics Dénes, Simontsis Béla ; a H. osztályban: Fishof Géza, Steinfeld Béla; a III. osztályban : Prantner Ferenc, Taksonyi János, Tóth Zoltán; a IV. osztályban: Holcz János, László József, Szabó Ferenc; a VI. osztályban : Orffy Lajos, Somogyi Zsigmond, Stolpa József, Szabó Dezső, Tóth Gyula ; (az V. és VH. osztály tanulóinak osztályzatai Julnyomó részben meg vannak terhelve elégségesekkel) a VIII. osz­tályban Hegedűs Béla, Szűcs Kálmán. A magánvizsgálatok, valamint a javító, pótló és felvételi vizsgálatok augusztus 30-án reggel 8 órakor kezdődnek; a tanulók felvétele és beírása pedig szeptember 3 első napján történik. Az értesítő gondos, szinte minuciózus össze­állításából is kitűnik az a nagy szeretet és buzgóság, amelylyel Wiegand János igazgató a gondjaira bizott intézet ügyeit szorgalmazza, amely körülmény zálogul szolgálhat mindenkinek arra, hogy fő­TOLNAVÁRMEGYE. gimnáziumunk eléri azt a színvonalat, melyen a magyar állam elsőrangú kultúrintézményének tün­dökölnie kell. _________________________5. TÖRVÉNYSZÉK. & szekszárdi kir. törvényszéknél főtárgyalásra kitűzött bűnügyek: 1904. évi julius hó 12-én. Ócsag Sándor és hat társa ellen, súlyos testi sértés miatt. Galló József ellen, lopás miatt. 1904. évi julius hó 14-én. Pánczél András és társa ellen, hatóság elleni erőszak miatt. Gerendái István ellen, emberölés kísérlete miatt. Hernyó József ellen, rágalmazás miatt. — A fináncok ellensége. Hatsz Sándor bölcskei lakosnak már sokszor meggyűlt a baja a pénzügyőrökkel, mert a szemfüles legények a pálinkafőzés ellenőrzése céljából rendszerint akkor állítanak be hozzá, a mikor leginkább a pokolba kívánná őket. A múlt év november hó 30-án reg­geli 4 óra tájban is odacsalta a finom törkö’yillat Nagy József és Füri 'Ferencz pénzügyőröket és mivel a pálinkafőzőüstöt már teljes működésben találták noha annak üzemi ideje csak 5 órakor kezdődött volna, ez okból a kincstár megkárosítása miatt tényleirást akartak felvenni Kötsz ellen, a ki tapasztalatból jól ismeri az ilyen tényleirás — fel­vétel következményeit, mert csak nemrégiben is a bírósági végrehajtó mutatott be neki egy jogerős jövedéki bírósági ítéletet, melynek előzményei szin­tén a jó szimatu pénzügyőrök egy ilyen korai lá­togatásához fűződnek. Érthető tehát, hogy a kü­lönben is heves vérü Katszot ez a meglepetés szörnyű módon felingerelte, miért is a pénzügy­őröket mindennek elmondta és ököiieí fenyegette, majd midőn Nagy pénzügyőr a tényleirás felvéte­lét megkisérelte, ezt hátulról megtámadta megütni akarta és igy azok ellene a hivatalos leletet csak a községházánál vehették fel. Ezen rakonczátlankodása miatt a kir. törvényszék a keddi tárgyaláson Kasztot hatóság elleni erőszak vétségében bűnösnek mondta ki és 2 heti fogházra elitélte, mely Ítélet ellen ez felebbezést jelentett be. — A pénzügyőrök népszerűtlenségére jellemző, hogy a törvényszéki folyosón az egyik tanú egész hangosan igy kelt a vádlott védelmére: »Úgy köll a fináczoknak, mit kisákoduak, minek tösznek furtum csúfot vele, ’sze má mindön cifra mundért finácnak néz, mög má’ a zsandárnak is azt ka- játja »zsákba finác«. — Gigányháboru. Faddon f. é. január hó 6-án este 10 óra tájban a Majonics-féle korcsmában nagy cigánymuri volt. Folyt a bór, a hangászok pedig vígan »neszeztek« a hogy a muzsikájukat a törvényszék előtt megnevezték. Végre is Kolompár Bogara József a zenén összeveszett Horváth Toka Jánossal és tfj. Kovács Bozsoki Jánossal, mire a korcsmáros az egész ittas társaságot a korcsmából kikergette. Kolompár a hozzá huzó társaival Laka­tos László lakására menekült, a hova csakhamar odaért Horváth Toka is az elvtársaival. Itt aztán egészen kitört a vadság a Faraó ivadékaiból és valóságos háborút rögtönöztek, a melynek zajára a fél falu összecsődült. Vasvillával, kaszával, bot­tal, bicsakkal és pisztolylövésekkel hadakoztak és alaposan meglékelték egymást. A fekete társa­ság a törvényszék keddi tárgyalásán került e miatt a vádlottak padjára, azonban letagadtak mindent í gy, hogy csak az egyik főcinkos Horváth Toka János lett magánlak megsértés * vétségéért 2 heti fogházra elitélve, a kire összbüníetést fognak ki­szabni, mert egy másik erőszakoskodása miátt reá mért egy havi börtönbüntetését most üli Ka­locsán. A szintén ludasnak talált Kolompár ellen pedig nyomozó levelet bocsátanak ki, mert azóta állítólag Oroszországba szökött.

Next

/
Oldalképek
Tartalom