Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-03 / 1. szám

ség kerületi kapitánysági A büntetéspénzeket a postatakarékpénztár csekk- és clearing-intézmények igénybevételével kezeljék. Ez lesz az első lépés Magyarországon, mellyel az állam a magánforga­lomban bevált postatakarékpénztári intézményt igénybe veszi * — A közigazgatási bíróság újabb döntvé­nyei. VII. számú döntvény. »Ha a törvényhatóság­ban rendezett tanácsú városokban, kis és nagy­községben a z alkalmazottak választásá­nál dacára annak, hogy három, vagy ennél több egyén jelentkezett, a hármas kijelölés nem a fen­nálló törvényeinkben kifejezetten felsorolt okokból, hanem azért lett mellőzve, mert a jelentkezők el­len olyan okok forognak fenn, melyek miatt az illető állásra alkalmas voltuk a közszolgálat érdé. keinek szempontjából egyébként alaposan kifogá- salható, a választás nem semmisíthet ő­meg— ix. számú döntvény. Az 1893. évi IV. törvénycikk hatálya alá tartozó azok a tiszt­viselők, a kik a törvény 7. §-ában tel nem so­rolt hivataloknál oly kisebb látszámba tartoznak, a melyben a rendszeresített állások száma kisebb, mint az illető fizetési osztályra nézve a törvényben megállapított fizetési fokozatok száma, szintén az idézett törvényszakaszban megjelölt időtől kezdve akkor is igényt tarthatnak a fokozatos előlépte­tésre ha állásuk a magasabb fizetési fokozatban rendszeresítve még nincsen. — X. számú döntvény. Ha a betegse- gélyző pénztár, d-cára annak, hogy igényjo­gosult tagjának a kórházban történt felvételről ér­tesítve lett, sem a kórházi felvétel ellen nem tesz kifogást, ^em a beteg másnemű ápolásáról nem gondoskodik, a kórházi ápolási költségek viselésére 30 napon túl terjedő időre nem kötelezhető. — A hagyatéki eljárás folyamában felmerülő minden dij és költség megállapítása — tehát az oly gondnoké is, kit a gyámhatóság nevezett ki — a hagyatéki bircság hatáskörébe tartozik. (A m. kir. minisztertanácsnak 1903. évi. augusztus hó 19-én hozott határozata.) — Tudnivaló a gyógyszerészeknek. A gyógyszerek kiszolgáltatása alkalmával díszes kiállításért magasabb díj csak akkor számítható fel, ha azt a fél vagy rendelő orvos kívánja. El­lenkező esetben ártúlfelszámitás által elkövetett kihágás forog fenn. (A m. kir. belügyminiszter 1903. évi 2634. sz. határozata.) 1904. január 3. _____ !_____ el ől. . . Eddig mindössze tizenegy van a gyűjte­ményemben ... — Mind örökbecsű ? — Dehogy! A klasszikus jelzőt csak egy érdemli meg: a nyolcadik számú. Én ugyanis meg­számozom a műtárgyaimat, mint minden gyűjtő . . . A nyolcas szám a gyűjteményem büszkesége . . . — A szerző természetesen nő ? — Nem természetesen, de véletlenül az — Szerette? — Isten tudja? Feleségül akartam venni, de talán nem is szerelemből, hanem önzésből, miként az impresszárió, aki örökre le akarja magának kötni a nagyreményű tehetséget. Azt akartam, hogy mindig csak nekem hazudjon, egyedül csak ne­kem . .. A két kisebb asszony egyszerre elkomolyo­dott. Valami metsző keserűség csengett ki az ud­varlójuk hangjából... Meghőkkenve összenéztek, mint a galambok, mikor meglátják a verőfenyes udvaron a szálló kánya fekete alakját. — Szép volt? — Nem volt szép, de igazi asszony volt. A legigazabb asszony, akit életemben ösmertem. — Igazi asszony ? Legigazabb asszony ? — Nem volt sem fiatal, sem viruló: vékony, beteges és sápadt volt, de telve epedo bűbajjal és fájdalmas édességgel. Rám mindig azt a benyomást tette, mintha az élet egy titkos, halálos sebet ejtett volna a lelkén. És mintha a lelke, amely valaha repülni tudott, most fáradtan vánszorogná csak. De ebben a bágyadtságban is volt valami szelíd, harmonikus, behizelgő, odasimulo varazs. Úgy köze­ledett hozzám, mint egy beteg kis állat: csönde­TOLNAVÁRMEGYE. Perczel Dezső házelnök üdvözlése. Az újév alkalmából a szabadéivüpárt tagjai a miniszterekkel együtt testületileg jelentek meg Pe r- czel Dezső képviselőházi elnök előtt, kit a kép­viselőházielnöki fogadóteremben való mngjelenésekor viharos éljenzéssel fogadva, a párt megbízásából Kristóffy József orsz. képviselő igen szép be széddel, mely Perczel Dezső politikai egyénisé- ségét hű jellemzésben mutatja be, üdvözölt. — A beszédből közöljük a következőket : ». . . Az egész nemzet visszafojtott lélegzettel tekintett az elnöki emelvény felé. Sokan azt hitték, hogy a tajtékzó hullámok elsodornak helyedről, mások attól féltek, hogy a parlamentári-mus utolsó maradványai fognak széttörni kezedben, de te egyi két sem cselekedted meg, hanem férfiasán megállva helyedet, e r ő s é s biztos, de egyszersmind törvénytisztelő és céltudatos kézzel igyekeztél közreműködni a magyar parlament rendjének, tekintélyének és alkotóképességének helyreállítása körül. (Zajos helyeslés és éljenzés.) Okos, államférfiul belátással úgy kezelted a házszabályt, amint azt a parlamentár iz­mus érdekében kezelni kell; amely nem arra való, hogy általa a népek szabadságának örökbecsű intéz­ményei gyermeke* játékszerré, vagy kalandos, léha politika eszközeivé sülyedjenek, (Ügy van!) hanem arra való, hogy ezen szabályokban elhelyezett erkölcsi és közjogi erők a békés nemzeti fejlődés és az eredményes nemzeti munka érdekében érvényesül­jenek. (Zajos helyeslés.) Jól ismertünk mi téged, midőn előrj «udtuk, hogy a te kezed által ilyen alkotó és munkáló irányban érvényesül a házszabály; azt is tudtuk, hogy veszélyek és megtámadtatások nem fognak letériteni a kötelességteljesités útjáról; és, mert mindezeket tudtuk s mindezekről most is meg va­gyunk győződve, politikai bizalmunknak, hazafisá- godba és kötelességtudásodba vetett hitünknek teljes mértékével járultunk eléd, elismerésünket és hálánkat nyilvánítván azon önfeláldozó és odaadó munkásságodért, melyet a parlament rendjének helyreállítása s ezáltal az ország békéjének vissza­szerzése körül tanúsítottál (Hosszantartó élénk helyeslés.) Te, kegyelmes uram, megmutattad, hogy nemcsak férfiú vagy, igaz ember és jó hazafi, akit a feladatok- és a veszélyek nagysága nem riaszt vissza a maga útjáról, hitiem okos, bölcs és bátorszivü államférfin is vagy, aki nemcsak szembeszállani, de megküzdeni is tud a nehézsé­gekkel, melyek a magasabb nemzeti czélnak útjába fiinak. így szeretünk mi téged a jövőben is látni, amint az elnök: jogot és kötelességet bátor kéz­zel alkotó munkára használod s a kibontakozás nehéz feladataiban s a békés nemzeti fejlődés alap- feltételeinek megteremtésében azzal az önfeláldo­zással és odaadással munkálkodói, melyet eddig is tanúsítottál. (Tetszés.) sen, félénken, könyörögve, egy nyájas pillantásért, egy simogatásért. egy kis melegségért esedezve, ellenállhatatlan volt! Önök ezt nem értik, sohasem érezhetik az igazi nőiesség bensőségének hatását, legfölebb másokkal éreztethetik. — Jól van, menjünk tovább! mondta nz egyik a fiatal asszonyok közül. Nem tudták bizonyosan, hogy komolyan beszél-e vagy mulat rajtuk az ur. — Nem megyek tovább, mig el nem mond­tam, amit akartam. . . Az odaadásában is igazi nő maradt. Nem volt sem poetikusan nagylelkű, sem cinikus bölcselő, szemérmetesen szenvelgő, ha­nem igazi nő. Nő, aki érzi, hogy ő férfi nélkül senki és semmi. A férfi ad tartalmat és értéket az életének . . . — A férfi az erős tölgy, az asszony meg a folyondár, mintha ezt már hallották volna valahol ? — Beszéljen már a hazugságról! — Remekül tudott hazudni, klasszikusan. — Bizonyos művészi ihlettséggel. Látszott rajta, hogy a lelke mélyéből nőtt ki, fegyvere, melyet a létért való küzdelemben használ, de mégis olyan csillogó fegyvere, amelynek forgatása gyö­nyörűséget okoz neki. Mindig tudtam, hogy mikor hazudik, mert olyankor megszépült és valóban ellen­állhatatlan volt. A szemének pupillája olyankor kissé összehuzódott, az arca, okos szomorú arca, derült, tiszta és meggyőző lett. Ha hazudott, akkot — valami különös megszokás folytán — idegesen mozogtak ujjai, A ruhája csipkéin babrált vagy a zsebkendőjével és azt mondta: — Te vagy az első szerelmem. Te tanitottál meg szeretni. Az uram ... ah! Nagyon boldogta lan voltam akkor . . . Perczel Dezső hosszabb beszédben vála-; szolt. A nagyszabású beszédből közöljük a befe­jező részt : Ha visszatekintünk a legutóbb történtekre, ha visszatekintünk az egész esztendőre, bizony — sajnos — nem igen örvendetesét látunk. A parla­mentnek működése csaknem folyton eredménytelen volt, semmi hasznos törvényhozási munkálkodást felmutatni nem tudunk. Még sajnosabbá teszi a mostani helyzetet, hogy ha elhagyja a retrospektiv visszapillantást, a jövőbe kíván szemünk tekinteni, ott is, — mint igen helyesen mondta igen t. szó­nokotok — fájdalom, csak bizonytalanságot, csak bizonyos ködöt látunk. Adja az Isten, hogy azon a ködön keresztül, amely most még teljes sűrűség­ben nehezedik az országra, minél előbb egy igen fényes napsugár hatoljon kcesztül, adja az Isten, hogy mi ebből a bizonytalan, borongós helyzetből minél előbb olyan szituációba jöhessünk, a hol az országnak vitális érdekeit a törvényhozás foko­zatosan előbbre vihesse. Ebben a ködben én az idő szerint csak két oldalról látok fényt derengeni: az egyik az ország ügyeit a ti bizalmatokból vezető kormánynak haza- fiságába, (zajos helyeselés éljenzés) böleseségébe, tudásába és tetterejébe vetett bizalom, a másik pe­dig a magyar nemzet életképességébe, józan, higgadt ítéletébe xés bölcsességébe vetett hite mindnyájunknak. (Élénk tetszés.) Adja az Isten, hogy ez a két derengő fény minél előbb egy ál­talános napsütésnek adjon helyet és mi az év gyor­san bekövetkező hónapjaiban ne oly sötéten lás­suk a helyzetet, amint ezt jelenleg látjuk. Adja az Isten, hogy ez a kívánsága mindnyájunknak minél előbb és minél teljesebb mértékben menjen telje­sedésbe. Én nagyon köszönöm az én igen t. alelnök társaimmal együtt a ti szives bizalmatoknak, jó­akaratoknak és rokonszenveteknek nyilvánulását. (Élénk éljenzés.) Ez bennünket csak buzdítani fog arra, hogy minél hivebben, minél #nagyobb oda­adással és minél nagyobb lelkiismeretességgel tel­jesesük kötelességeinket. (Hosszantartó éljenzés.) Ezután az elnök, ősi szokáshoz hiven, a tisz­telgő képviselőket megvendégelte. ________3. Imm ár tizenegy éve múlott, hogy méltóságos Simontsits Béláné született Kurtz Emma asszony, követve emberbaráti jó szivének sugalla­tát, a minden jóért és nemesért mindig lelkesülő hazafias közönségünk áldozatkész támogatása mel­lett, Szekszárdon egy népkonyhát létesített. Ezen népkonyha az idő óta, lelkes közönsé- . günknek nem lankadó áldozatkészsége mellett kö­vetkezetesen folytathatta minden évben áldásos működését. Most mult a szent Karácsony, a felebaráti szeretetnek magasztos ünnepe. Ez szolgáljon két­szeresen ösztönül, felebaráti szeretetünk megnyi­— És maga elhitte neki? kérdezte az egyik szép asszony. — Semmit sem hittem neki, tudtam, hogy hazudik és mivel szenvedélyes amatőr vagyok, mi­ként volt szerencsém említeni, éppen azért imádtam. — És miért nem vette feleségül ? — Mert egy nap azt kellett tapasztalnom, hogy az ő művészete sem tökéletes. Meglehet, hogy nincs is tökéletes alkotás a nap alatt a ha­zugság terén sem. Olyan fogyatkozást födöztem föl a nyolcas számon, amely egyszerre leszállította a művészi becsét. . . — A nyckasszám ugyanis azon a napon igazat mondott s azzal mindennek vége lett. — És mit mondott? — Egy gyönge órában valami démoni sugal­latra hallgatva, -igazat beszélt: elmondta nekem, hogy volt már egy kedvese előttem . . . A két asszony egy pillanatig megdöbbenve n ézte a gavallérját, aztán hangos kaczagásra fakadt. Maga bolond édes uram! A férfi búsan rázta a fejét. — Nagyon szomorú dolog az egy szenve­délyes műbarátnak, ha egyszer megtudja, hogy a legdrágább műkincse hamisítás . . . A két asszony még mindig kaczagott. A harmadik nem osztozott hangos jókedvük­ben, hanem figyelmesen nézte a kert fekete bokrai fölött fölbukkanó holdat, miközben fonnyadt arcár., egy könycsepp futott végig. Kérelem!

Next

/
Oldalképek
Tartalom