Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-12 / 24. szám
XIV. évfolyam 24. szám. Szekszárd, 1904. junius 12. TOLNAVARMEGYE Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » i Egy szám ára . . 24 fillér. I Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereBkedése Szekszárdón. Egyes, számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdón, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD KORCTÉX-. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Népoktatás. Magyarországon a népoktatásügy intenzivebb fejlesztése nem régi keletű. Még sokan vannak köztünk, akik emlékeznek arra az időre, amikor a községek érdemes elöljárói sem tudtak írni s az ország sok vidékén messze földet kellett bejárni, amig képzett tanítóra, tisztességes iskolára lehetett találni. Ma már megváltozott a kép. A népoktatás szervezve van mindenütt. De a szervezet nem felel meg nemzeti érdekeinknek s még mindig nem értük el azt a fokot, hogy az iskolázás, az elemi ismeretek terjesztése teljesen biztosítva legyen a haza minden lakójának. A történelmi fejlődés alapján a népoktatásügy sokáig nem volt állami feladat Az államhatalom csak felügyeleti jogot gyakoroltaz alsófoku oktatást rábízta a felekezetekre, az egyházakra, a községekre. Amikor az oktatásügyet állami funkcióvá tette -a haladás, amelynek igényeit a felekezetek és községek kielégíteni nem voltak képesek, az állam kénytelen volt a népoktatásügyet is kezébe venni, azt ‘ szervezni, a felekezeteket és községeket támogatni. Az államhatalom ezen tevékenysége s a népoktatásügyért hozott áldozatok a hagyományokkal teljesen ellentétes törekvésre: a közoktatásügy teljes államosításának eszméjére vezettek. Amig azelőtt az elemi oktatás az egész vonalon az egyház, a felekezetek és községek önkormányzati körébe utaltatott, az újabb időkben inkább az a törekvés kezdett érvényesülni, hogy a felekezeteknek és községeknek az oktatásügyre való befolyása teljesesen megszüntet- tessék s azt teljesen az állam vegye kezébe. Magyarországnak is voltak olyan kor- mányférfiai, kik a teljes államosítás híveinek vallották magukat. Miután azonban az elv érvényesítésére szükséges eszközök nem állottak rendelkezésre, az államosítás munkája csak lassan haladhatott előre; sokszor meg is'akadt, amint más áramlat kerekedett felül a kormányzat szellemében. Az állama legelső sorban a legégetőbb sebeken segifett >s csak későbben került a sor, hogy az iskola hatását nemzeti érdekeink megvédelmezésére is igyekezzék felhasználni. Nagy áldozatokkal ,szervezte a kormány a nemzetiségi vidékek iskola ügyét, abban a reményben, tí&gy az - állami is--- kólák várai lesznek a magyarságnak. Az áldozatok jutalma egy szomorú tanulság lett. Kénytelenek voltunk belátni, hogy ott, ahol a magyar intelligencia nem elég erős arra, hogy az iskola hatását a társadalmi élet terén támogassa, ahol a tanítóképzés továbbra is a nemzetiségek vagy idegen nyelvű felekezetek kezében maradt, ott az állami iskola nem szolgálta a magyar nemzeti érdekeket. A kormány tehát abba hagyta a meddő küzdelmet, mérsékelte a hiábavaló áldozatokat s inkább azokat a vidékeket igyekezett állami iskolákkal ellátni, ahol már talaja van a magyarság terjedésének. Ismeretes egy jeles emberünknek az a mondása, hogy az állam a hóna alá akar nyúlni a gyenge magyarságnak, hogy azt talpra állítsa, megerősítse, a kultúra fegyvereivel ellássa. Az államosítási törekvés uralkodó elv maradt, de más és más irányban, más helyeken és módokon érvényesíttetett. Ezzel a törekvéssel szemben állottak egyrészről a nemzetiségek, amelyek nem szeretik kezükből kiadni az iskolát; másrészről a felekezetek, amelyek autonómiájuk csorbításától, befolyásuk csökkenésétől és a valláserkölcsi nevelés elhanyagolásától tartottak. A radikális újítások és átalakulások az oktatásügy terén nem szülnek jót. Ettől tehát Tartózkodtak a vezérek. Az ellentétes érdekek /Kiegyenlítésére hiába kerestek eszközöket Ezért azután a határozott irányú politika csak elv maradt, amely a gyakorlati életben hol itt, hol ott csorbult meg. Sem magában az oktatásban, sem a szervezetben nem lehetett egységet teremteni. Az esetlegesség, ősi szokás, a pillanatnyi szükség döntöttek az iskolák és tanítók sorsa felett s áz állam nem volt képes azt sem ellenőrizni, kivinni, hogy az iskolákban magyar szellemben tanítsanak; a magyar- országi tanítók tudjanak magyarul s igyeTÁRCA. A vetélytárs. A tengerparti kaszinó erkélyén két ur ül: Racuire őrnagy és Jeugeote bankár. Mind .a kettő jól táplált, kissé túlságosán is táplált ember. Mialatt hűsítőjüket isszák, a tengerparton fürdőzőket nézik, amint azok a habok közt bukdácsolnak, kergetődznek, egymásnak gáncsot vetnek. Az őrnagy.egyszerre meglepetten kiált föl: — Nézze csak, Jeugeote, hisz az ott a maga felesége ... Persze hogy az! És ismét Fáribollal, a maga fiatal barátjával. Jeugeote (a homlokát ráncolja): Azt hiszi? Az őrnagy: Biztos vagyok . benne! (Mind izgatottabban.) De nézze csak, hogy gyönyörködnek egymásban! Becsületemre — utálatos1 . . . Hallja Jeugeote, — mondjak én magának valamit? (Harsogó hangon). Ez a fiatalember magát . . . Jeugeote (felszökik; közbekiált): Ugyan hallgasson 1 Mindenesetre észrevettem már, hogy udvarol a feleségemnek, de egy kis udvarlás még messze van attól, amit ön gondol. Az őrnagy: Messze ? No ugyan, mintha bizony önnel szemben nem volna könnyű játéka annak a fiatalembernek, aki valóságos Adonis, maga pedig ... magának annyi haja van, mint egy billiárd golyónak és olyan potroha, mint egy söröshordó. A lábairól meg éppen jobb, ha ntm is beszélek 1 Jeugeote (dühösen): Ne túlozzon már! Kikérem magamnak! . . . Ami pedig ezt a fiatalembert illeti . . . Az őrnagy: Száz ellen teszek egyet, hogy gyönyörű aggancsokkal díszíti föl a maga homlokát. Hanem én ezt nem nézhetem tovább. Nem engedem, érti ? Követelem, hogy kergesse el a társaságából 1 — Jeugeote : Mindenesetre ... mindenesetre... De hogyan ? Az őrnagy: Hogyan ? erre csak egy mód van: a kard. Én is úgy tettem, amikor észrevettem, hogy a feleségem . . i Jeugeote: Hát Ön nős ? Az őrnagy (elpirul); Csak voltam . . .(Folytatja.) Tehát mikor észrevettem, hogy a feleségemet kerülgeti egy uracska, párbajra hívtam és olyan szúrást kapott a bordái közé, hogy félesz- tendeig mozdulatlanul kellett a hátán féküdnie. Jeugeote: És az ön felesége ? Az őrnagy (zavartan): Ah, ő . . . tudja, milyenek az asszonyok. . . . Amikor a fickó felépült, megszökött vele. Jeugeote (gúnyos kacajjal): No tessék! ez tehát a kipróbált módszer! Akkor már én mégis csak okosabbat tudok. * * * Fél órával később mme Jeugeote és Fariból felöltözve a terrassera jönnek a két úrhoz. Mme Jeugeote (a férjéhez): Megbocsátasz, ha itt hagylak, de a fürdő egészen lebágyasztott. . . egy kis pihenőre van szükségem ... a viszontlátásra, őrnagy ur! a viszontlátásra, Fariból ur! (Sokat mondó félmosolyt vet a fiatal emberre, azután grációzusan elsiet.) Fariból (nehány pillanattal később a homlokához kap): Ah! nékem is megbocsátanak! most jut eszembe, hogy egy fontos levelet kell írnom; a szállóba megyek. (Sietve kezet nyújt a bankárnak.) Jeugeote: Ne menjen még, Fariból. Nagyon fontos dolgot kell önnel megbeszélnem. — Nagyon fontos ? — Létkérdés 1 Fariból (a homlokát ráncozza): Rendelkezésére állok. Jeugeote: Köszönöm, Mindenekelőtt Ígérje meg, hogy őszintén felel a kérdésemre. Fariból (aki hazudni készül); Becsületszavamra Ígérem 1 — Helyes 1 Tehát mondja meg, mennyi az ön vagyona? — A va^yonom ? 1 Körülbelül nyolc-kilencbzáz- ezer frank. — Nagyon szép ... és korlálanul rendelkezik fölötte? — Korlátlanul. —- Tehát . . . milyen értékekben vaD a vagyona elhelyezve? — Állampapírokban . . . vasúti részvényekben. — Nagyon rossz befektetés. Alig jövedelmez három százalékot. Mondok önnek valamit . . .
