Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-17 / 3. szám

TOLNA VARMEGYE. 1904. január 17. maradhatatlan kelléke és kiegészítése a modern értelemben vett város fogalmának. Igaz, hogy a most felsorolt közintézmények töméntelen pénzt, körültekintő gondosságot, kitárté muukát és ernyedetlen szorgalmat igényelnek. De elvégre az Isten sem egy nap alatt teremtette a világot; s itt az ideje, hogy teljes erővel és lelke­sedéssel induljunk neki az alkotás és kiegészítés nagy munkájának, mert erre nem pusztán a huma­nizmus hivó szava, hanem egyúttal a hazafiui érzés öntudata is kötelez, ha méltó helyet akarunk el­foglalni a nyugot-európai kulturáhamok díszes sorában. Tisza István gróf kormányelnökünk komoly ígéretet tett aziránt, hogy a varosok által teljesített állami feladatok kártalanitásaképen megkapják azok a borital- és hús fogyasztási adókat. íme, e ténynyel egy bő anyagi forrás nyílik meg a városok előtt, melynek évi jövedelmeiből okos és célszerű beosz­tás mellett megvalósíthatják mindezen hygienikus intézményeket, melyekről való gondoskodás a váro­soknak legeminensebb feladata. Ahol pedig a közegészségi intézmények netán már rendelkezésre állanak, ott előáll a legszüksé­gesebb kultúrintézményekről való gondoskodás kö­telessége, minők; a felsőbb tanintézetek, színház, múzeumok stb. Amely város mindezen vonatkozásokban eleget tett feladatának, az büszke öntudattal sorakozhatik a modern Magyarország megteremtőinek ténye­zői közé. , Éhen Gyula, országgyűlési képviselő. VÁRMEGYE. — A közigazgatási bizottság múlt pénte­ken tartotta meg január havi ülését gróf S z é c h e- n y i Sándor főispán elnöklete atatt. Az ülésen részt vertek; Bernrieder József, B o d a Vilmos, D ö r y Pál, Fink Kálmán, F ö r d ő s Vilmos, dr. Hangéi Ignác, Jeszenszky Andor, Kovách S. Endre, Krcsraarik Pál, Kurcz Vilmos, 0 r ff y Lajos, P e r s z i n a Alfréd, S a s s László, Simontsits Elemér, Ti h an y i Domokos és Wosinsky Mór. Elmaradásukat kimentették: P e r c z e 1 Dezső, P er c z e 1 József, P e r c z e 1 Lajos és Totth Ödön. Az alispán jelentése szerint a múlt hó fo­lyamán beérkezett 1139 ügydarab, az előző hóról hátralékként áthozatott 598, elintézendő volt tehát összesen 1737 drb; ebből elintéztetett alispánilag 1258, közgyűlésig pedig 42 drb, közgyűlési tár­gyalásra feunhagyatott 21, elintézetlenül maradt 416 drb. — A közbiztonság zavartalan volt. Fe­^ 2. __________ gyelm i eljárás az elmúlt hóban két esetben alkal­maztatott, rendbirságolás pedig három esetben for­dult elő. A közigazgat isi bizottság 1903. évi ügy­forgalmáról s az előadók tevékenységéről beter­jesztett kimátatás szerint beérkezett 3708 ügydarab, elintéztett 3538, hátralékként a folyó évre áthoza­tott 170 drb. A kir. főmérnök jelentése szerint az állami közút a folytonos esőzések folytán jelentékeny ká­rokat szenvedett, mindazonáltal forgalmi akadály elő nem fordult. Miután az utmesteri iskolák deczember 1-én működésűket megkezdték, a paksi két valamint a központi megyei útmester a tanfolyam hallgatása végett Pécsre küldettek s azok helyettesítésével a szekszárdi kir. útmester bízatott meg. — A törvény- hatósági közutakra a folytonos esőzések szinte kár­tékony hatással voltak, sőt azok kiépítetlen részeiken majdnem járhatatlanokká váltak. A törvényhatósági kir. állatorvos jelentése szerint az elmúlt hónap állategészségügye általános­ságban kedvezőnek mondható, amennyiben a ragadós állati betegségek nem léptek fel nagyobb kiterjedés­ben. — Felemlitésre méltó a Kalaznón ebek között járványosán fellépett veszettség, mely egy marakodó kóbor eb áthaladásával hozható össze­függésbe ; megbetegedett 3 darab eb, melyek a község összes kutyáival marakodtak, miért is a községbeli összes ebek kiirtásának elren­delése vált szükségessé. Megmaratott két ember, kik idejekorán felküldettek a budapesti Pasteur-intézetbe. A közgazdasági előadó jelentése szerint múlt november hó eleje a mezőgazdasági munká­latok végzésése kellemes volt, de az őszi vetési munkálatoknál fellépett egerek oly nagy mérvű elszaporodását a kedvező idő okozta, úgy várme­gyénkben különösen a tamási és dombóvári járá­sokban a szépen fejlődő vetésekben nagyobb ká­rokat tettek, sőt a lucerna és lóhereseket oly nagy mértékben lepték el, hogy több helyen fel kellett szántani. A folytatott költséges mérgezés és más pusztitási módok, de főképp november hóban beál­lott hosszas esőzések pusztító hatással voltak az egerekre, úgy, hogy a további kártékonyságuktól többé tartani nem kell. A kir. főügyészhelyettes jelentése szerint a szekszárdi törvényszéki fogházban a múlt hó folya­mán 109 egyén volt letartóztatva, akik közül kettő volt fegyházra ítélve, vizsgálati fogoly pedig 18 volt. A fogházi kórházban 19 beteg volt, kik közül 12 meggyógyult, hetet tovább gyógyítanak. A községjegyzői nyugdíjalapra felügyelő választmány január hó 21-én, délelőtt 10 órakor a vármegyeház kistermében Dory Pál alispán elnök­lete alatt ülést tart, melynek tárgysorozata a követ­kező : Özvegy Wohlfarth Jánosné budapesti lakos - nak Laura leánya részére segély kiutalványozása, iránti kérvénye. Hús zár János volt görbő-belecskai körjegyző nyugdíjalap tartozásának törlése iránti előterjesztés. Lenthy Mihály volt kocsolai jegyző vég­kielégítése iránti kétrendbeli kérvényé. Fehér Imre körjegyzőnek kérvénye nyugdíj­alap hátralékainak befizethetésere halasztás meg­adása iránt. Kliegl Béla tolnai II od jegyzőnek nyugdíj­alap járulékok befizetésére halasztás engedélyezése iránti kétrendbeli folyamodása. Özv. Herczegh Józsefné szekszárdi lakos kérvénye, kiskorú gyermekei részére megállapított nevelési pótléknak 20 éves korukig leendő folyósí­tása tárgyában. Özv. Gróf Józsefné szekszárdi lakosnak nyug­díj és nevelési pótlék iránti kérvénye. K e s z 1 e r Károly regölyi segédjegyző kér­vénye nem rendszeresített állásban eltöltött 10 évi szolgálati időnek beszámítása iránt. Matzon Béla Szekszárd községi jegyzőnek időközben felemelt fizetése, valamint nősülési díj ki­rovása iránti kérvénye. Szemcséd község elöljáróságának jelentése a község jegyzői állás betöltése tárgyában. Eiferth István volt murgai jegyzői kérvé­nye végkielégítés kiutalványozás iránt. Diczendy Pál Majos község jegyzőnek az általa előlegesen befizetett és újból követelésbe vett nősülési dij törlése iránti kérvénye. Győrffy Zoltán kurdi aljegyzőnek kérvénye a nyugdijjogosultak sorába való felvétele tárgyában. Özv. Bach Jenőné szül. Busbach Janka né- medii lakos Jenő fia folyósított nevelési pótlékának meghosszabbítása iránti kérvénye. Ozora községben újonnan rendszeresített 11-od aljegyzői állás betöltésére vonatkozó jelentés. Zs ig m o n d László értényi jegyzőnek kérvé­nye fizetési halasztás engedélyezése iránt. Özv. Leimetzer Lajosné szül. Csiba Etel szekszárdi lakos nyugdíjaztatás iránti kérvénye. Özv. Molnár Jánosné szül. Metzger Mag­dolna szili lakos kérvénye, néhai Piszter Alajos jegyző esedékes nyugdíj járulékainak kiutalványo­zása iránt. Koch János Bonyhád község 11-od jegyzőjé­nek kérvénye emelt fizetése utáni járulék kirovása tárgyában. Vármegyei alispán megkeresése a községek hozzájárulási összegének vagyis 1901. évi január — Mit csinál a kedve? bátyja ? Hát az öcs- cse ? Régen nem láttuk őket ! Kinos nagy szünet. Végre a mamának mentő ötlete támad ; — Menjen ki az erkélyre Gittához, édes Solti. Nagyon kellemes az erkélyen. Nekem meg­bocsát, de a csomagolás . . . Tudja, nálam nél­kül .... Menjen ki édes, a Gitta nagyon fog örülni . . . II. — Csókolom a kezét, Gitta nagysám ! — Jó napot, Solti 1 — Hogy mint érzi magát ? — Látja, minden férfi ilyen unalmas, mint most maga. Már akkor kérdezősködik a hogylétem felől, mikor még más és ötletesebb témába is kezd­hetne. Üljön le ! — Kísztihand 1 — Nos ? — Ha mernék . . . — Mit ? Csak talán nem akar ismét szerel­met vallani. Ugyan kérem, ne okoskodjék. Úgy látszik, az egész Solti-familiának rossz a gusztusa. Egyszer már a bátyja is megkérte a kezemet. — Oh, Gitta nagysám, ha merném . . . — Ne kérem, sohse fárassza magát. Ugyan miért lennék inkább a maga felesége, mint a báty­jáé ? Maguk nagyon egyformák, csak a hibáikban különböznek, ő kártyás — maga szeretőket tart. — De Gitta kérem, hogy tételezheti ezt föl rólam ? — Ugyan ne okoskodjék ! A múltkor is lát­tam Gerbaudnál egy vöröshaju leánynyal. — Az egy távoli rokonom. — Hazudik '! — De Gitta . . . — Igen hazudik ! Épen úgy hazudja azt, hogy az a lány távoli rokona, mint azt, hogy be­lém szerelmes. . . . Egy percig csend lesz. Csak a malmok zúgása s a kocsik dübörgése hallatszik. Mijd Solti feláll, köhécsel egyet-kettőt s aztán halk hangon köszön — Kisztihand, Gitta nagysám ! III. Norderneyba mentek. Solti nem ment utánuk, nem próbálkozott meg többet megkérni a Margit kezét. A fürdőben egyhangúan teltek a napok. A Margit idegeire csillapitólag hatott a tenger. Ha­zajöttek. A pótszezont kint töltötték a Margitszi­geten. Egy napon Margit egyedül ült a parton, mind­járt a hajóállomás mellett. Nézte, kik szállnak ki s be a hajóba. Számolgatta, hogy hányán hagyják el a szigetet s hányán jönnek. Amint a kiszálló utasokat olvasta össze, egy­szerre csak abbanhagyta a számolást. A »Sas* fe­délzetéről a három Solti testvér jött a szigetre. — Kisztihand, Gitta Nagysám, — szóltak egyszerre kórusban, amint észrevették. Ebben a pillanatban érkezett meg a mama ; — Áh ! jó napot ! hogy vannak, hol nyaral­tak ? Mi Norderneyban, itt csak a pótszezonf tartjuk. Elindultak sétálni. A két kikosarazott Solti a mamát fogta közre, átengedték Margitot a legíia- talabbnak. — Magával oly ritkán találkozom ! kezdte Margit. — Természetesen ezen csodálkozik ? ! Mert maga szerint ha már Solti az ember, akkor okvet­lenül maga körül kell legyeskednie. — Ne legyen szemtelen. — Én, dehogy, a világért sem. — De nem fogok magának szerelmet vallani, ezt előre mond­hatom. — Solti ! — Vagy talán azt mondjam éu is, hogy sze­relmes vagyok magába? Hogyne! eddig már a két bátyámat kikosarazta. — És ha magát nem kosaraznám ki? — Engem ? Hisz én kártyás ís vagyok, sze­retőket is tartok ... — Az nem igaz 1 — De ha mondom. Jövőre még versenyistál­lót is nyitok. Nekem nem való feleség. Én nem tu­dok szeretni . . . Margit merően a szeme közé nézett. A mama és az idősebb Soltiak messzire mögöttük maradtak. — Solti ! — szólt Margit és mintha remegett volna a hangja, — hátha én azt mondanám, hojy szívesen lennék a felesége . jj

Next

/
Oldalképek
Tartalom