Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-01 / 18. szám
XIV. évfolyam 18. szám. Szekszárd, 1904. május 1. Előfizetési ár: I Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. I Előfizetéseket és hirdetéseket a-kiadó- I hivatalon kívül elfogad Molnár Mór I könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-j elenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD KOR1TÉL. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Sztrájk után. —lk. A vasúti zendülésnek az állam csorbítatlan tekintélyének fenntartásával történt leküzdése a kormány körültekintésének, erélyes és céltudatos intézkedéseinek az érdeme. A kormány a törvényes rend és a vasúti forgalom helyreállítása érdekében csak akkor fordult úgynevezett erélyesebb rendszabályokhoz, amikor a lázadás lecsillapítására és visszaverésére irányzott békés törekvései, az izgatok szertelen követelései és nagyzási hóbort által diktált kívánságainak leljesithetetlensége miatt, hajótörést szenvedtek. Mindenkinek el kell ismernie, hogy a kormány eme válságos napok alatt kifogástalanul megállotta a helyét és példásan teljesítette a nagy felelősséggel járó ‘kötelességeit. Ellenben szomorúan láttuk, hogy az ellenzéknek egy -része’ azokban a nehéz órákban, mikor valósággal egy nemzeti katasztrófa behövetkt zésének veszélye fenyegette hazánkat, léha pártpolitikai célokra akarta a kormány ellen kihasználni a zűrzavaros helyzetet. Nagyon kevés lehet ezeknek a nagyhangú képviselő uraknak a hazafisága és kötelességtudása, ha ahelyett, hogy arra törekedtek volna, hogy az egész parlament egy értelműiég támogassa a kormányt, az állami tekintély megvédésének és az állami akarat érvényesítésének nagy és nehéz munkájában, önző, kicsinyes és rossz- lelkű pártpolitikai fondorlatokkal iparkodtak megakadályozni a kormánynak tevékenységét és imponáló erejét, amelylyel ez az állami jogrend visszaállítására törekedett. Legkevesebb jogosultsággal bírtak az ellenzéki vádaskodások éppen a Tisza-kormány- nyal szemben, mely nem tehet arról, ha a vasutasok bajai és, tegyük föl, jogos panaszai húsz év alatt összetorlódtak, hisz épen a Tisza'kormány alig félévi fönnállása után sietett az összes állami, megyei, községi tisztviselőknek és vasúti alkalmazottaknak fizetését rendezni és javítani. A kormány a vasutasok jogos kívánságait a fizetésrendezési törvényjavaslat tárgyalása alkalmával bizonyára figyelembe vette volna sztrájk nélkül is és figyelembe fogja venni a sztrájk és ellenzéki támadások dacára is. A sztrájk el van intézve'és reméljük, hogy a vasutasok a történtekből okulni fognak és ezentúl nem ülnek majd föl az izgatok hajtogatásainak. A kormány bizonyára nem fog elzárkózni a vasutasok jogos kívánságainak teljesítése elől, amennyire ezt államháztartásunk, az ország teherviselési képessége csak megengedi és a vasúti forgalom tökéletes helyreállítása után talál majd rá módot, hogy a vasúti alkalmazottak nagy ■— és mondhatni félrevezetett — többségét, kik ellen a királyi ügyészségek a bűnvádi eljárást már megindították, se fenyitő, se fegyelmi büntetés ne érje. A történtek és tapasztaltak után mégis kell, hogy a törvényhozás, annak megakadályozására, hogy közgazdasági életünk gerince, a vasúti forgalom a jövőben hasonló erőszaknak és veszélynek kitéve ne lehessen, mielőbb törvényt alkosson, a melyben a vasúti alkalmazottak sztrájkját szigorú büntetéssel járó bűncselekménynek minősítse. A vasutasok sztrájkjának végével , még nehéz kötelességek várnak a kormányra, a hatóságokra és a társadalomra, mert újabban a szociális izgatások és rendbontások az országban mindinkább elharapódznak. Megdöbbentő jelenség* hogy úgy az állam az ő alkalmazottjai, mindpedig az iparosok, gazdák az ő munkásaik részéről folytonos ostromlásoknak, veszélyes fenyegetéseknek vannak kitéve. Anarchisztikus tünetekkel találkozunk az egész vonalon. Nemcsak az egyes társadalmi osztályok ' szervezkednek külön-külön és szállnak harcba egymással, mely szervezetek az érdekek harcában nagy erőfeszítést gyakorolnak, hanem a modern eszmeáramlatok propagálásával, melyeknek recipiálására nálunk nincs meg a talaj és hiányzik népünknek kulturális fejlettsége, felkorbácsolják a népnek szenvedélyeit. f Törvényhozóink egyengették ezen anar- hisztikus mozgalmaknak az útját, amikor TÁRCA. A hollandiai vasúti sztájk. (Aktuális visszaemlékezés.) A krónikás, amint egymás mellé rójja a ma eseményeit, önkéntelenül is visszaemlékezik a „hasonló esetekre“. A spanyol merényletekről eszünkbe jut Ravachol és Lucheni; a háborúról az angolok délafrikai kalandja; az immár befejezett vasúti sztrájkról a hollandiai bérharc, amely tavaly ilyenkor tartotta izgalomban a világot. A hollandi vasúti strájk sokban hasonlított a mienkhez: de sokban különbözött is tőle. Csaknem öt hónapig tartott hol erősebb volt, hol meg gyengébb és e hosszú időnek csaknem minden napja érdekes eseményt szolgáltatott. A hollandi vasúti sztrájkot a szociálisták csinálták. Kezdetben nem volt bérharc, csak később lett azzá. Az «Algemeine Bestuurders Bond« (Alkalmazottak általános szövetsége) kezdeményezte és később, amikor maga a szövetség akarta megfékezni, már országos csapássá fajult. Ennek a szövetségnek, amelyet Hollandiában röviden «ABB« nek hívnak, minden alkalmazott a tagja. Vasúti, városi gyári s egyéb magán alkalmazottak hatalmas egyesüléssé tették az «ABB«-t, amely a szó legnemesebb értelmében őrködik mindnyájuk jóléte, érdeke fölött. A tavalyi nagy bérharcot azért kezdeményezte az »ABB«, mert az egyik vasúti vállalat, a »Hollandsche Spoor« olyan munkásokat alkalmazott kikötői munkákra, akik nem voltak az »ABB« tagjai. Ezt megtorlandó, mondották ki a »Hollandsche Spoor« alkalmazottjai a sztrájkot. Hivatalnokok, magasabb rangú vasutasok nem vettek részt a mozgalomban, de a munkások teljes számban ; sőt csatlakozlak hozzájuk hamarosan a másik vasúti vállalatnak a »Staatsspoon«-nak alkalmazottjai is. A két vállalat, jobban mondva a két magánvállalat a kormányhoz fordult segítségért; a hollandus kormány azonban, elhárította magától a dolgot, mondván : egye meg a két társaság a maga főztjét, ne invitáljon ahhoz vendéget. A sztrájk különben szakasztottan úgy tört ki, mint most a miénk. Nyilt pályán megálltak a vonatok,. Amsterdamba nem robogott be egyetlen egy kocsi sem. A zajos Amsterdam néhány óra alatt csöndes vidéki várossá vedlett és a »Hollandsche Spoor« még aznap beadta a derekát; rögtönösen elbocsátotta a szövetséghez nem tartozó munkásokat. De hiába volt a nagy sietség: nem használt az semmit; de sőt ártott. A munkások most kezdtek csak rájönni, hogy a mozgalmat különféle célok elérésére használhatták volna ki és h'ába szerelt le az »ABB«, a rotterdami alkalmazottak nem állottak munkába, hanem kibontották a bérharc vörös zászlóját. A, forgalom azonban csak egyetlen egy napig szünetelt teljesen. Másnap már volt automobil postajárat, harmadnap pedig a munkások nagy része visszament a lokomotivekre, a pályatestre, és a váltók mellé. A rotterdamiak is engedtek végezetül; de nem szüntették be a harcot, csak fegyverszünetet kötöttek. Fegyverszünet ultimátummal, amennyiben kimondották, ho gy ha január elsejéig követeléseiket nem teljesitik, általános sztrájkot csinálnak. Ez az általános sztrájk, mely- lyel most nálunk, is fenyegetőznek, úgy értendő, hogy Hollandia minden munkása, minden alkalmazottja beszünteti a munkát. A pék nem süt kenyeret, a cipész nem varr csizmát, a városi szolgák, a tramway kocsisai és kalauzai; mind-mind, még az utcaseprők is sztrájkba állanak. Eljött január elseje és a vasutasok nem váltották be fenyegetésüket. Halasztást adtak és január 10-ikét, majd február elsejét jelezték a »nagy napnak«, de bizony április hatodika lett, mire az egész ország sztrájkba állt. Mert itt igazán egy ország sztrájkolt. Minden épkézláb munkásember letette a szerszámját, kötényét és félrecsapott kalappal jelezte, hogy ő most az ur. Varrótű, ár, gyalu, üllő, kalapács, fúró a sutba került egy időre; kihaltak a műhelyek és h angosakká lettek a korcsmák. De ez csak szalmaláng fellobanása volt. Az első mozgalom leszerelése óta csaknem öt hónap múlt el, ezalatt sok minden történt. Többek közt az is, hogy az »ABB« elvesztette a munkások fölött való föltétien hatalmát és az uj egyesületnek: «A rendfentartók társaság «-nak (Bond von order) egyre nagyobb lett a tekintélye. A vasutasok tehát magukra maradtak és ők sem voltak mind egy táborban. Lapunk mai száma ÍO oldalra terjed..
