Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1903-08-16 / 33. szám
XIII. évfolyam. 33. szám. Szegzárd, 1903. augusztus 16. TOLNAVARMEGYE Előfizetési ár: [Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. ^fizetéseket és hirdetéseket a kiadó- CWatalon kívül eifogad Krammer Vil- 1 n mos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-j elenilí minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős, szerkesztő és laptulajdonos: ^ Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető k5z-| lemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított| árszabály szerint számíttatnak. A községi és körjegyzők helyzete. Az ország minden vármegyéjében megmozdultak a községi és körjegyzők, hogy a I községi közigazgatás rendezetlen és valóban tűrhetetlen állapotán gyökeresen segíthessenek. A sok kérelmezés, panasz és eddig [meddőnek bizonyult tanácskozás után most [ már nyomatékosan lépnek föl és igazságuk [tudatában erőt merítve: sürgetően kívánják, hogy évtizedek óta fölhangzó panaszaikat J orvosolják. Nem lehet csodálni, hogy a törvény- [ hatóságokhoz benyújtott emlékirataikban gyakran elkeseredett hangon tárják fel [ bajaikat, mert az elfogulatlan szemlélő iga- [zat ad nekik és bekell vallani azt, hogy | a községi közigazgatás mai helyzetében to- I vábbra is nem maradhat meg, mivel a községi | jegyzőkre, a nemzet valóságos napszámosaira joly súlyos terhek nehezülnek, melyek [alatt görnyedezve nagyon természetesnek [mondható az, ha-panaszra és jajszavakra [nyílnak ajkaik és napról-napra jobban sürgetik azt, hogy tarthatatlan helyzetükön [végre-valahára javítsanak. Az 1886. évi XXII. törvénycikk, a [községi törvény életbe léptetése óta álko' j tott törvények és rendeletek tömege |a jegyzőkre á hivatalos tennivalók olyan terhét rótta, hogy manapság már valósággal univerzális zseninek kell lenni annak a jegyzőnek, aki minden rendelet és törvény j kifogástalan és lelkiismeretes végrehajtója j akar lenni s a mellett több ember szellemi és fizikai erejével kellene bírnia, hogy minden követelménynek pontosan megfelelhessen. Nem lehet tehát csodálkozni rajta, ha a mi vármegyénk községi jegyzői kara is tartalmas emlékiratba foglalta jogos kívánalmait és régóta hangoztatott panaszait, mert hiszen jóleső örömmel és büszkeséggel szólhatunk arról, hogy vármegyénk jegyzői kara kötelességteljesités, ügy- buzgóság, szakértelem -tekintetében teljesen a kor színvonalán áll- és a legtöbb vár- megye jegyzői karával minden tekintetben bátran kiállja a versenyt. De a jól betöltött hivatás megnyugtató öntudata mellett is érzik és tudják azt, hogy helyzetükön javítani kell; mert . % a községi közigazgatás mai rendezetlen állaö o o pota mellett a legnagyobb erőmegfeszitéssel. sem képesek nagy jelentőségű feladatuknak úgy megfelelni, ahogy azt az ország érdeke megkövetelné tőlük; pedig legjobb I akarattal, hazafias buzgalommal, tiszteletreméltó önmegtagadással végzik nehéz feladatukat, hogy a beléjök helyezett bizalomnak kielégitőleg megfelelhessenek. Éppen azért teljesen méltányoljuk az emlékiratukban foglalt kívánságokat és hisz- szük, hogy törvényhatóságunk készséggel támogatni fogja kérelmüket, ami arra irányul, hogy a községi közigazgatás rendezése a legsürgősebb állami feladatok közé soroltassék és a törvényhozás mihamarább törvény Utján gondoskodjék tarthatatlan helyzetük és nyomasztó viszonyaik orvoslásáról. Mert hiszen a mai viszonyok között csőstül hullanak reájuk minden kigondolható néven nevezendő felsőbb és legfelsőbb hatóság rendeletéi és utasításai, melyek legtöbbször a gyakorlati élet figyelembevétele nélkül, tapasztalatlan kódifikátorok elméleti ideái és a legvéső fokban egyáltalán végre nem hajthatók. Noha a sokszor írni, olvasni alig tudó falusi biró intézkedési joggal és hatáskörrel van felruházva : mégis a jegyzőtől várja mindenki a község szellemi és anyagi vezetését. A jegyzőt teszik felelőssé erkölcsileg és anyagilag, a legkisebb és legnagyobb ügyek elvégzéséért és sikeréért. Ot hurcolják Pontiustól Pilátusig, akárkinek a hanyagságából származó minden baj vagy I szabálytalanság miatt. Ezt a lehetetlen állapotot tehát nem lehet tűrni, hanem gyökeresen végét kell vetni a községi közigazgatás rendezetlenségének. A tolnamegyei jegyzők emlékiratában meggyőzően ki van fejtve az, hogy mily ártalmas a jegyzők tekintélyére az adóbehajtás gyűlöletes kötelezettsége. Annak a jegyzőnek, akit a nép bizalmas tanácsadójának, TÁRCA. Rómeó és Julia. Irta: Serao Matild. A Pasquali- és Derica-család következetesen utánozta a Montecchik és Capulettik viszálykodását, csakhogy e viszály a modern kor keretében jelleget változtatott. Nem törtek egymás élete ellen, egymás vérét nem ontották, de egymás miatt eltékozolták minden pénzüket, jószágukat. Gyülölségük fegyvere a pörlekedés, harcmezejük a törvényszéki terem volt. ’ Pörlekedtek szakadatlanul, dühve], kéjjel, szívóssággal, ahogyan csak; a vidéki ember pörlekedik a szomszédjaival. A pöröknek okát kérded ? Akad arra ok ezer is! Vagy ha szeszélyből kiárad a kertünkön keresztül folyó patak, nem mindig a szomszéd területére csap-e át ? A kecskénket bármily éberen őrizzük is, nem téved-e rendesen amazok legelőjére? Oknak jelég ok a kerítésen áthajló szőlővessző; amiatt is pkitör a háború. g Hozzák a hajdúk nagy pöcsétes levelekben az idézést, megkezdődnek a tárgyalások, szaporodnak ■a költségek, mindkét fél bízik a s-kerben, joggal »csak az ügyvéd, mert minden jel arra vall, hogy e (port az unokái öröklik tőle. Népi lehet pontosan megállapítani, hogy a két közóYí.i torzsalkodás mikor s miért kezdődött. A városban is, a birtokon .is szomszédok voltak, de már időtlen idők előtt ökölbe szorult a kezük, ha egymással szemközt találkoztak. A család nőtagjai nem jártak ugyanegy időben a misére és ha a Derica- kisasszonyok kék ruhában jelentek meg a sétatéren, a Pasquali leányok rögtön rózsaszínűt öltöttek magukra. Ellenséges magatartásukat fokozta a vidéken dívó sok siiletlen mende-monda, rosszindulatú pletykabeszéd, gonosz, kétértelmű példálódzás, szóval a kisvárosi élet mindama fullánkja, amely két versengő család közötti barátságnak, békességnek biztos meg; ölője. És képzeljétek, mindemellett Pasqualiék legidősebb fia, Carlo, meg • a fiatalabb Derica-leány szerették egymást! A szerelmi regények unalmasan egyformák. Vonzalmuk rendesen már gyermekkorukban nyilvánul, később a családi lakomákon, kiránduláson' erősbödik s a pap áldásával végződik. Alig találkozott az első. pillantásuk, már tud felőle az egész város. Az anyák hallgatag beleegyezésével a szerető nagyszülők vagy a számító nagynénék óvják, szitják, bátorítják e viaszlágyságu »gyöngéd érzelmeket«, melyek egyhangúak, kietlenek, mert köny nem mélyíti; vihar nem acélozza s lopott percek kéje, gyönyöre sem boldogítja. Carl ónak az volt a szerencséje, hogy egy ízben két hetet Nápolyban töltött, ahol egyénisége annyira kifejlett, hogy visszatérve, a kisvárosi szokásokat megvetéssel mellőzte. Tá’dléte alatt Derica Mária egész éjszakákat Ohnet-reilények olvasásával töltött, keserű könnyeket ontott a hősnők balsorsán, de szive mélyén irigyelte őket. Már ezekből is sejthetitek, hogy se Carlo, se Mária nem volt szürke, köznapi lény, a szerelmük sem lehetett szürke, köznapi. Jó ideig csak a szemük csillogása árulta el egymásnak érzelmüket, később az erkélyről ledobott rózsaszál, a piruló köszöntés, a zavart hallgatás beszéltek -ékesszólóan helyettük. Végre egy kertészlány közveti ésevel megkezdődött a levélváltás. Rövid, tartózkodó volt az első levélke, a második valamivel hosszabb, melegebb hangú, a tizedik már nyo'c oldalra terjedt, a huszadik egész könyvvé fajult, számozott lapokkal, tartalomjegyzékkel s az apró mákbetük szinte lángot vetettek az izzó szerelmi vallomásoktól, őrült fogadalmaktól. De a boldogság álma mindenkor rövid s az ébredés mindenkor keserű. Lelketlen kémek meglesték, elárulták a szerelmes párt s a szülők közt emiatt tizenegy mjabb pör támadt. Különben megtették a kellő óvóintézkedéseket, az ablakokat elfüggönyözték, az erkélyre nyíló ajtóra lakatot vertek,« a rózsatő b mbóit nyilvántartották, a vasárnapi mise helyett a szombati vecsernyére kisérték el Máriát, haszta’an! — mindez csak olaj volt a tűzre, a fiatalok annál jobban lángoltak egymásért. Téli éjszakán Mária kicsi papucsban, vékony kendőben nesztelenül surrant ki hálófülkéjéből, le a lépcsőkön az első emeleti terraszra, hogy onnan
