Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1903-11-15 / 46. szám

1903. november 15.

2.

____________________________________

sz

örnyűséges meséket hazudoznak a határozott, a radikális szabadelvű politikáról.

Igen ez az idő lesz az igazi, a nagy nemzeti vívmányok korszaka.

VÁRMEGYE.

— A betegsegélyző pénztárak igényjogosult tagjaikért 30 napig terjedöleg akkor is kötelesek a kórházi gyóg) költséget megfizetni, ha nem véletlen baleset vagy hirtelen beállott súlyos megbetegedés tette szükségessé az illető tagnak utalvány nélkül való felvételét és ezen kötelezettségen nem változtat az sem, ha a kórházi ápoláshoz utólag sem adták beleegyezésüket. A betegsegélyző- pénztári alapszabályoknak esetleges ellenkező rendelkezése joghatállyal nem bir. (A m. kir. köz- igazgatási buóság 1903. évi K. sz. határozata.)

— Önálló puszták félpótadó kedvezményeiről. Önálló puszta után a felpotadó kedvezmény figyelmen kívül hagyásával szedett községi pótadó visszatérítésére szükséges pótadót az 1886. XXII. t. ez. 130 §. második bekezdésében felsorolt, az általános közigazgatási költségek alapjául szolgáló egyenes adónemek arányában kell kivetni. (A m. kir. közigazgatási bíróság 1902. évi 2437 k. sz. számú határozata). Minden az általános szabálytól eltérő külön jogkedvezmény érvényesülésének feltétele az lévén, hogy a kedvezmény igénybe is vétessék, az önálló pusztáknak az 1886. évi XXII. t. ez. 130 §-ban a község minden tagját egyenlően érdeklő koziQazgatási költségek fedezese szempont jából biztosított községi félpótadókedvezmény, ha ez a költségvetésnél figyelmen kívül marad, s e miatt az érdekelt fel kellő idő alatt sikeresen nem szólal tel, sem jogorvoslattal nem él, a költségvetés évére kiterjedően hatályát veszíti. A félpótadókedvezmény igénybevételével egyenlő jogi elbírálás alá esik, midőii az érdekeit fél a vitás önálló pusztai jelleg megállapítása iránt .az eljárást szabályszerűen megindítja. Önálló puszta után visszatérítendő pótadó fedezésére az 1886. XXII. t. ez. 130 §. második bekezdésében felsorolt adónemek arányában kivetendő községi pótadóhoz az idézett törvényszakaszban említett adói arányban az illető pusztának is hozzá ke.l járulni. (A m. kir. közig, bíróság 3498/902. szám alatti határozata.)

— A körorvosnak látogatási dijai is V.

oszt. kereseti adó alá esnek. (A m. kir. közigazgatási bíróságnak 1903. évi 11960. sz. a. kelt határozata.)

TOLNA VÁRMEGYE.

Kedvezmény lapunk előfizetőinek.

Tisztelettel értesítjük előfizető közönségünket, hogy a most sajtó alatt levő és még e hónap folyamán megjelenő

Garay J. Nagy Képes Naptárt, mely az idén Bezerédj István emlékezetének van szentelve, minden egyes előfizetőnknek díjmentesen megküldjük. — A naptár a legcsinosabb kiállításban Molnár Mór nyomdai intézetében készül és vármegyénk összes közigazgatási, törvénykezési, pénzügyi, postai, vasúti, egyházi, tanügyi stb. hatóságaira, pénzintézeteire, egyleteire, bejegyzett cégeire és községeire vonatkozó teljes címtára mellett gazdag szépirodalmi tartalommal és érdekes képes illusztrációkkal jelenik meg.

HÍREK.--------------------------------------------------------— Személyi hir. Simontsits Elemér vármegyénk főjegyzője november 4-től számitólag négy heti szabadságidőt vett igénybe.

— Darányi Ignác volt miniszter Szek- Szárdon. Dr. Darányi Ignác nyugalomba vonult földmivelésügyi miniszter, ki temérdek egyéb elfoglaltsága miatt, mig állását elfoglalta, nem jutott hozzá, hogy a mi selyemgyárunkat meglátogassa, most azonban, hogy megint szabad ember lett, első dolga volt, hogy Hídjára sietett Bezerédj Pálhoz, kinek társaságában múlt csütörtökön megtekintette Szekszárdon a selyemtenyésztési felügyelőség összes épületeit és azok berendezését, ugyanaznap délután pedig a selyemfonoda megtekintésére Tolnára rándult át. Darányi Szekszárdon Wo- sinsky Mór kalauzolása mellett megtekintette a vármegyei múzeumot is, melynek gazdagsága rendkívül meglepte. — Tudvalevő, hogy Bezerédj Pálnak ebben az országban alig van nagyobb tisztelője — pedig ezeknek száma légió — mint Darányi Ignác, kinek kilenc éves minisztersége alatt bőséges alkalom kínálkozott Bezerédj közhasznú munkásságának, páratlan önzetlenségének és nagy érdemeinek fölismerésére. Az is ritkaság számba megy, hogy egy miniszter ne találjon módot elismerésének méltó kifejezésére. Darányi és az össz- kormány mindig le voltak fegyverezve és állandóan zavarban voltak,amikor Bezerédjvel szemben valami kitüntetésre legyen az bar a legfényesebb, ami monarchikus országban alattvalót érhet “ gondoltak, mert Bezerédj páratlan szerénysége és önzetlensége határozott élő tiltakozás minden efféle kísérlettel szemben. - Mikor Bezerédj pár év előtt miniszteri meghatalmazotti működésének 20-ik évfordulóját elérte, Darányi úgy segített magán, hogy az egész ország elismerésének dokumentálására üdvözlő feliratot intézett BezerédjheZy melyet a miniszterek és úgyszólván a képviselöház összes tagjai pártkülönbség nélkül írtak alá. — Az üdvözlésnek ezen tapintatos és megtisztelő formája ellen még Bezerédj sem te he ett semmi kifogást.

— Helyettesítések. A teredet Bek vég- kielégítésével megüresedett völgységi főszolgabírói állásra vármegyénk főispánja Szentiványi Miklós dunaföidvan jár^beli tb. főszolgabírót, az ekként megüresedett szolgabirói állásra pedig dr. Bernáih Béla tb. aljegyzőt helyettesként kinevezte.

— Perczel Dezső ünneplése. Bonyhád- ról irja tudósítónk : Bonyhad nagyközsége azon alkalomból, hogy szeretett képviselőjét Perczel Dezsőt képviselőházi elnökke választottak, fáklyásmenetet rendezett az uj elnök tiszteletére. A templomi főtérről indult az impozáns menet a tűzoltó zenekar játéka és nagy számú lámpiónok kíséretében. Az uj elnököt a községi intelligencia kérése folytán dr. Jozgits Janos plébános üdvözölte nagy szabású beszédben, melyre Perczel Dezső képviselőházi elnök meleg hangon válaszolt. Perczel Dezső lelkes éljenzése között oszlott szét a nagy publikum.

— Kinevezés. A belügyminisztérium vezetésével megbízott m. kir. miniszterelnök a szálkai anyakönyvi kerületbe Kovács Béla segédjegyzőt, a születési és halotti anyakönyvvezető-helyettessé nevezte ki.

— Esküvők. Jobaházi Dóry Sándor, szekszárdi. «Ferenc»-közkórházi hivatalnok múlt csütörtökön vezette oltárhoz Sluder Rózsika kisasszonyt, özv. Sluder Lajosné leányát. — Réty János bégaszent- györgyí postamester tegnap tartotta esküvőjét Szekszárdon özv. Lukács Gyuláné sz. Zsigmond Lenkével. — Ugyancsak tegnap délelőtt esküdött örök hűséget Zavisils Milos, a szekszárdi selyemtenyésztési felügyelőség fordítója, törvsz. hites tolmács Malicsek Jolán kisasszonynak, Malicsek Ödön selyemgyári inspektor leányának, — Molnár Gyula szekszárdi .kereskedő pedig múlt vasárnap vezette oltárhoz Varga Józsa kisasszonyt, Fülöp Lajos- szekszárdi lisztkereskedő nevelt leányát.

zataikat együtt csinálni csengetés előtt a leczkéből őket kikérdezni, kihallgatni, s mikor az oktató ur bejött, első dolga volt, hogy a schédatorok jelentéseit, tanítványaik készültségéről meghallgassa. Jaj volt a schédátornak, ha hamis jelentéstételen kapta rajt a tanító ur! És ha valamely gyengébb tanuló szép előmenetelt tett, kijutott a schédátornak is a dicséret.

Én is csakhamar schédátori rangra emelkedtem és ha később magántanitással boldogultam, s ha most is a gyermekekkel valami előttök érthetetlen tárgyat megtudok értetni, példákból a szabályt le tudom vezettetni, szóval hogy tudok tanítani, annak köszönhetem, hogy gyönki tanuló koromban sché- dátorkodtam. Kár, hogy a modern tanférfiak nem alkalmazzák már ezt a módszert.

Mindig gyönyörűséggel emlékezem vissza gyönki kisdiák-koromra.

Gerenyás akkor még részint sütü, részint rit- kás erdő volt. Beh jó volt oda csapatostól kimenni. Kirándulásunk célpontja az úgynevezett gipszes forrás volt, egy nagy vízmosásban. Valami szürkés- fehér agyagföld volt a gipsz, ebből feszítettünk a bicsakkal kisebb-nagyobb darabokat s faragtunk belőle pipát, hozzá fiatal dióhajtásból szárat, beh jól ízlett belőle a kapadohány ! Geresnyásról Írtam is grammatista koromban egy költeményt, már csak ennyit tudok belőle ;

Gyönk mellett van egy kis erdő: Gerenyás,

Tavaszszal ott minden diák gipszet ás.«

Ennek a sorpárnak alakja ugyancsak kifogástalan. Arra mutat, hogy meg voh beanem akkor is már a magyar versforma iránti ösztönszerü érzék.

Általában akkor a gyönki gimnázium ifjúsága bizonyos romantika által volt áthatva. Mindnyájan szentül hittük, hogy a gerenyási erdőben szegény- legények, bujdosó honvédek tanyáznak, da ezek nem bántják a diákot. Lehetett benne valami. Egyszer ugyanis harmadmagammal bolyongtam s a ritkásból a sürd felé tartva, ennek szélén két alak heverészett, s midőn bennünket észrevették, az egyik puskát kapott fel s reánk célzott, egyikünk azonban elkiálrá magát : »D akok vagyunk!« s azonnal leeresztette a puskát s oda intett bennünket. Végig sárga gombos szárú pantaló, pitykés dolmány, barnás szűr volt ruházatuk, a puska szimpla, sárgaréz csövű, a másik mellett hosszu- nyelü balta hevert a gyepen. Kérdezték, nem láttunk-e zsandárokat, azután elbocsátottak. Azófa sem pillantottam felém irányzott puskacső’ öblébe.

Nem tudom, ma már, a fonográf korszakában meg van-e még a kis diákok körében, hogy arra a nemzetgazdászati kérdésre, hogy miből főzik a sört, a házi cica által adatnak f.-leletet. Megfogtuk a macskát, szépen megcirógattuk, hogy doromboljon, aztán egyikünk a föltett kérdés uián; »Miből főzik a sört ?« — háromszor egymásután megszorította a macskának a farkát, a másik meg a harmadik szoritással egyidejűleg befogta a száját — már mint a macskáét — és egész értelmes artikuláU hangon kimondta a macska : »Árr-pá-bú.«

Sternberg phonographja sem adja ki tisztábban a szót. Eltekintve attól, hogy a macskának némi mágnásos allűrjei voltak: az ret kissé rácscsolva ejtette.

Mondám bizonyos poetikus romantika hatotta át az ifjúságot. A gerenyási hegyek csak úgy viszhangozták a kán tusban tanult szép dalokat.- Különösen egyre emlékezem, Bajzától:

»Száll mosolygva hegytetőkről rózsafényben a tavasz, Jőnek vigalomra kelve, lánykák ifjak, énekelve :

Üdvözlégy te szép tavasz!

Üdvözlégy hajnalpirulat, halmok illatos szele,

És. te csendes völgy patakja, és te zengő fülemile.«

Bizony, a »lánykák« szót is benne hagyta a dal szövegében a jó oktató — másik évben már a tisztelendő tanár ur, sőt horrendum dictu, ez utóbbi még a »Füredi emlék«-et is betanította a kántusnak s holdvilágos estén az »Öreg temetőhegyen« a hangvillát megkoppintva elzengette velünk, hogy »Képeddel alszom el« — az utcán sétáló úri s hölgyközönség gyönyörűségére.

Paedagogiai szempontból talán jobb lett volna a »Füredi emlék «-et ily szöveggel énekeltetni:

»Névszókkal alszom el,

Kőtszókkal ébredek,

A latin nyelvtanból Jelesre felelek« . . .

Megtanultuk a »Szózat«-ot és »Hymnus«-t is,- de a császári-királyi főigazgató ur előtt nem pro- dukáltatták ezeket velünk, hanem azt a másik hym- nust, hogy »Tartsa Isten, óvja Isten császárunk’ s a közhazát1« — Hjah, ilyenek voltak az akkoriidők.