Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1903-05-03 / 18. szám
2. TOLNA VÁRMEGYE. magyar ifjúság hazafias fellángolásának előmozdítására. — A kormány meg is Ígérte, hogy az úgynevezett nemzeti kívánalmakat a lehetőség szerint teljesíteni fogja. De ha a katonai javaslatok ellen harcba is vitte az ellenzék minden fegyverét, a vitát ezen javaslatok ellen folytathatta volna a nélkül is, hogy az országot törvényen kívüli állapotba kergesse. Kötelessége a kormánynak, hogy fölvegye a harcot a kisebbség terrorizmuza és lázadása ellen és hogy megvédje az ország rendjét, hitelét és alkotmányát. Még ma is bízunk az ellenzék hazafias belátásában, hogy törekedni fog az országot a törvényen kívül való állapotból, amibe szükségtelenül belevitte, amiből az országra csak kár, az ellenzékre nézve pedig semmi haszon nem származik, kivezetni. Kívánjuk, hogy a mostani helyzetet váltsa föl mihamarább az alkotmányos élet rendje, mert különben a túlzásba vitt pártharc helyre nem pótolható károkat okoz az országnak. VÁRMEGYE. — a vármegyei muzeum múlt évi működéséről és gyarapodásásói Wosinsky Mór, a muzeum igazgatója és Kovách Aladár, a muzeum titkára terjedelmes jelentést terjesztettek be a törvény- hatósághoz. A jelentés részletesen felsorolja a régészeti-, emlék-, néprajzi-, ipari- és művészeti-, könyvtári- és természetrajzi osztály részint vétel és legnagyobbrészt ajándékozás után való gyarapodását. A múlt évben összesen 2861 tárgygyal szaporodott a muzeum, úgy, hogy 1902. év végével 47433 darabot tett ki a gyűjtemények állománya. A muzeum — jóllehet a múlt év első felében az ünnepélyes megnyitás napjáig zárva volt — a megnyitás után, az ingyenes napokon az év végéig 2416 volt a látogatók száma, a mi a közönség érdek’ődésének szép jelét mutatja. Hazai és külföldi szakféi fiák többen meglátogatták országos hírnevű múzeumunkat tanulmányozás végett. A kormány 2100 kor. államsegélyt juttatott a gyűjtemények gyarapítására, a muzeum-egyesület fedezte a Haugh Béla custos által készített szakkatalógust és mában foglaló Évkönyv nyomtatási költségét és a muzeum fedezetlen számlái közül 100 koronánál nagyobb összegű számlákat beváltott. — Az elsőfokú iparhatóságok a munkakönyvét a kiállítást kérő egyének illetékességi helye igazolása nélkül is kiállítani kötelesek. (A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1902. évi 49,921 sz. általános rendelete.) — A toronyszerű fa fölépitmóaynyel és 7 helyiséggel biró épület egyszerű szerkezetű földszintes háznak nem tekinthető. (A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1903. évi 5295. sz. határozata.) — A halászati törvény 55. §. a kihágásokat taxative sorolván fel, ha a cselekmény lényege külön meg nem állapíttatott, vádlott az említett szakaszra való általános utalással el nem marasztalható. (A m. kir. földmivelésügyi miniszter 1902. évi 102,170. sz. határozata.) — Ha a lelkész! javadalmul szolgáló ingatlannak tényleges birtokosa a lelkész s a földadót, tekintet nélkül arra, hogy az ingatlan tulajdonjoga kit illet, a lelkész fizeti: akkor a lelkész a legtöbb adót fizető törvényhatósági bizottsági tagok névjegyzékébe a megfelelő Sorhelyen felveendő. (A m. kir. közig, bíróság 1902. évi 3587. sz. határozata.) — Azon külföldi, aki mesterséges bort j szállít Magyarországba, ily bornak forgalomba hozatala által elkövetett kihágás miatt, tekintet nélkül külföldi váltóra, büntetés alá esik. (A m. kir. belügyminiszter 1902. évi 5873. számú határozata.) — A cégutódlásra mutató toldás akkor használható, ha a cég átruházásával együtt az üzlet is átruháztatok. (A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1902. évi 37,872. sz. határozata.) ' "V álasz. Szabó Károly paksi ev. ref. lelkész, megyebiz. tag' a »T. K.« utolsó számában igen érzékeny hangon panaszolja el azokat a sérelmeket, amelyekkel lapunk múlt vasárnapi vezető cikkelyeben a vármegyei ellenzéket illette, kifogásolja cikkelyünknek hangját, mely »leckéztetőc és tartalmát is, amely horribile diktu ! Szabó Károly ur beszédének egyik kitételét nem találta - ^szerencsésnek.* Szabó Károly urnák jóhiszeműségét, úgy a közgyűlésen elmondott beszédét, mint pedig Írásos nyilatkozatát illetőleg föltétlenül és készséggel elismerjük. Minden utógondolat nélkül kijelentjük azt is, hogy az ő egyéni- sége, eddigi szereplésének modora, rokonszenves előttünk. A lapunk ellen intézett kifakadásaira tehát nemcsak, hogy jogos okot nem adtunk, hanem azt vagy félreértésnek, de még inkább a biz. tag ur túlságos érzékenységének kell tulajdonítanunk ; aki pedig a köztéren a nyilvánosság előtt szerepel, az mondjon le az ilyen érzékenységről, mert különben örökösen lesznek bajai, sérelmei és panaszai, mint ezt a szóban forgó eset élénken bizonyítja, amikor Sz. K. még a mi pártállásunk dacára is rendkívül lojálisán és tárgyilagosan megirt fejtegetéseinket zokon veszi. Tévedés, mintha mi az »ellenzék« magaviseletét zabolátlannak neveztük volna, vagy hogy az ellenzéket a személyeskedés vadjával illettük I volna. Mi általánosságban konstatáltuk, hogy >iz- \ galmas*. volt a közgyűlés, amihez ebben a tanácskozási teremben szokva nem voltunk. Sőt meg is jelöltük, hogy a biz. tagoknak izgatottságát részben a választás, részben a körlevelekben érintett politikai kérdések okozták. Mi tehát nem kizárói-g az ellenzékről, hanem általában az egész közgyűlés hangulatáról irtuk a kifogásolt szavakat. Azt a kívánságunkat, hogy »mindenki fejezze ki meggyőződését szabadon, de parlamenti modorban«, mindenki, aki nem barátja a botrányoknak, hanem hive a higgadt, érvekkel és nem zajongással hatni kívánó tanácskozásnak, pánkülónbség nélkül helyeselheti. Hogy pedig a zajongást azon a közgyűlésen melyik biz. tag provokálta igen kellemetlen modorban, azt Sz. ur is igen jól tudja, hisz az illető neki elvtársa. De, hogy mi a szólásszabadságot mennyire tiszteljük és kívánjuk, azt Sz. ur áltál annyira kifogásolt cikkelyünknek mindjárt bevezető soraiban dokumentáltuk, Írván szószerint a következőket: »szabadelvű álláspontunknak megfelelőleg hívei vagyunk a föltétien szólásszabadságnak, melynek erőszakos megszorítását kárhoztatjuk, azonban a zabolátlan tárgyalási modort a leghatározottabban hibáztatjuk.« Ezt a felfogásunkat párlkülönbség nélkül minden jó Ízlésű és szabadelvű gondolkozásu ember (természetesen nem a Lengyel Zoltánok) szintén csak helyeselheti. Hogy ellenkező pártállásunk mellett is menynyire tárgyilagosan irtuk meg a közgyűlésen történteket, annak jellemzésére szószerint közöljük tudósításunkból a Sz. ur beszédére vonatkozó következő részletet: »Indítványát, melyben azt fejtegette, hogy a mostani hadsereg nem magyar, hogy hiányos benne a katonai nevelés és hogy azért többször a hadsereggel szemben találja magát a nemzet, a tőle (t. i. Szabótól) megszokott páihosz- szal és Ulkes szavakkal támogatta, amit a biz. tagok ellenzéki része nagy tetszéssel, éljenzéssel és tapssal fogadott stb.< Azt csak nem várhatta Szabó ur, hogy azt Írjuk, hogy az összes bizottsági tagok helyeselték az 5 beszédét, mikor azt csak az ő elv- tarsai helyeselték, nekünk pedig, kik más politikai táborhoz tartozunk, ha beszédének külső formája ellen nem is Tolt és nem is lehetett kifogásunk, annak lényegével egyet nem értettünk, mivel annak okfejtése és konklúziója a mi álláspontunkkal homlokegyenest ellenkezik. Azt is rossz néven veszi tőlünk Sz. ur, hogy a Hevesvármegye körlevelét pártoló közgyűlési határozatnak mi nem tulajdonítottunk különösebb jelentőséget, hanem azt kis érzelmi megnyilatkozásnak minősítettük. Ennek a határozatnak a biz. tag ur a lelke mélyéből örülhet, azonban annak tényleg nincs más jellege, ereje, mint azt megírtuk. 36 év óta Madarász József, Simonyi Ernő, Irányi Dánieltől kezdve egész Lengyel és Pap Zoltánig száz meg száz határozati javaslatot és azon felül pedig igen sok vármegyei feliratot intéztek az önálló hadsereg érdekében a képviselőházhoz, azonban a nemzet túlnyomó nagy többsége, mely nem azt nézi, hogy mi hangzik szebben, a mely nem tisztán érzelmi motivumok után indul, hanem azt követi, ami célirányos, ami hasznos, ami az ország biztonsága és egyéb nagy állami érdekek szempontjából szükséges, megmarad Deák Ferencz a haza bölcsének alkotása: a 67-es kiegyezés mellett és a közös hadsereg intézményének fentartásához ragaszkodik és ezen meggyőződése mellett megmarad ami vármegyei közgyűlésünknek 12 szótöbbséggel hozott határozata dacára is. Cikkelyünk további részében érdemleges, beható érveléssel mutattuk ki a közös hadseregnek az állami érdek szempontjából való nagy előnyeit és elitéltük a parlamenti ellenzék terrorizmusát, mely az országot a legális többség alkotmányos jogainak elkobzásával törvényen kívüli állapotba juttatja. I Avagy csak nem várta tőlünk Sz. Ur ; a-hevesvármegyei közgyűlési határozatért ®i i [ himnuszt zengünk majd.^ Amikor mi tárgy. \ csupán a kérdés érdemét tekintő, elvi áll%t kát komoly érveléssel támogató okfejtéssel ! ; tunk a közgyűlésről és tudósításunk mélyi részt illetőleg is megmaradt a legszio pártatlanság korlátái között, akkor Sz. ür | felszólalásában ellenünk intézett vádjának aU sága minden kétségen felül áll Sz. ur felszólal belekeveri vármegyénk főispánját is. J0g^ j hozzá. Azonban rosszul van informálva ésn j oak alaposan téved, ha azt hiszi, hogy y- I gyénk méltán köztiszteletben álló főispánját működésében nemcsak a közgyűlésen, hanem b& j alkalommal is taktikázás vezeti. Az ilyen kic$ manőverek tőle messze állanak. Főispánunk. désében mindenkor a korrektségnek, lójáig szabadelvüségnek és alkotmányos törvénym nek mintaképe volt és ezt róla az ellenzék a, varmegyében nem incidentaliier egy kö gyűlés hanem mióta estik vármegyénk kormány élén áll, mindenkor elismerte és az biztosított ispánunknak a vármegye közönségének oá elismerését, tiszteletét és bizalmát. Az a vád, hogy Hevesvármegye köti i fölött azért rendelte el a névszerinti szavazást a távollevő szabadelvüpártiakat időközben j deljék, másrészt pedig, hogy egyesek az igy ,j szakolt platzra állástól visszariadjanak,« $ merőben alaptalan. Főispánunk éppen az ő ismert igazságot és lelkiismeretessége által vezérelve rendelte biz. tagok általános helyeslése mellett a névsu I szavazást, mert a többséget minden félreértés I rásával egészen pontosan és szabatosan akarta I állapítani, ami névszerinti szavazás utján volt I biztosabban elérhető, mert a teremben pártkülhX nélkül, szavazattal nem biró nem megyebiz. 11 is tartózkodtak, tehát csoportbaállás utján a I többség bajosan lett volna megállapítható. Ami urnák azon állítását illeti, hogy a csoportbl alkalmával megolvasott 120 ellenzéki szavam névszerinti szavazásnál gp re olvadt le, ez nemi hizelgő arra a 26 biz. tagra, ki névszerint szatl Sz. ur szerint pár perc alatt frontot csinált,! máskülönben azt jelenti, hogy az illetőknek I csoportban, vagyis észrevétlenül lett volna bát guk ellenzéki álláspontjuk mellett szavazni, névszerint felszólítva ez a minimális erkölcsibb eltűnt és máskép szavaztak. Hát mi k-dvt véleménynyel vagyunk Szabó ur elvtársairól és tételezzük fel a vármegye bizr- tagjairól, hoj szavazás formája befolyásolhatná az ő pol meggyőződésüket, mert ezzel valóban olyan fokú erkölcsi szegénységi bizonyítványt állítat ki az illetők magukról, hogy az ilyen szava minden párt mérlegének serpenyőjében egyfo elitélő megbirálást érdemelnek. Abban azo igaza lehet Sz. urnák, hogy Perczel Dezső Döry Pál urak csatasorba állása »szelíd prt lehet némelyekre nézve«, ezen pressziót azo csak az illető szónokok meggyőző argumentá nak, ami utóvégre minden szónoki beszédneka tulajdonítható, de semmi esetre sem máski értelmezhető nyomásnak. Még azt is rossz néven veszi Sz. ur, beszédének a hágai békekonferenciára vona részét mi nem találtuk szerencsésnek. Hisz enyhébb, szelidebb bírálati modor nem is képzel Jogosulatlan tulérzékenykedés ilyesmi I megütközni. A ki nyilvánosan szerepelni akar köteles a nyilvános bírálatot, még ha ez erős, méletlen is, apprehenzio nélkül elviselni, hát az olyan szende kis észrevételt, amilyet mi náltunk. Feltartjuk ezúttal is, hogy nem volt rencsés az a bizonyos hivatkozás, mert az é nem az újonc fölemelés ellen, — hanem melleit zonyit, a mint azt lapunkban ki is fejtettük, §1 szóról-szóra idézvén beszédének szóban forgói szét, múltkori megjegyzésünkhöz most még ai hozzátehetjük, hogy nemcsak nem volt szencsí a hivatkozás, hanem nem egyéb, mint üres frátii mondani, hogy a »hágai békekonferencia csábi zes madzag volt, melyet azért húztak el a iá tek száján, hogy utána a hadsereg szaporítási annál keserűbb lapdacsot adjanak be azoknak* A hágai konferencián tudvalevőleg az európai lamok parlamentjeinek legkiválóbb tagjai, nagy jellemben, érdemben, tudásban elismert kitüú az illető parlamenteknek, vettek részt, a 1 legkomolyabban küzdenek az általános bék magasztos eszméje érdekében és lelkes apc munkásságot fejtenek ki, mely a mai viszo között azonban — sajnos — hamarosar nem vezethet. Ezeknek az emberbaráti nemes eszméitől vezérelt államférfiaknak putálni, hogy csak mézes madzagot akar a nemzetek száján, mi más — nem aka sebb szót használni — mint puffogó naj Ezeknek az államférfiaknak az akciója, n dése, — legyen kegyes Sz. ur. elismeri olyan komoly, olyan tiszteletreméltó, urnák általunk különben tisztelt, de nem. politikai meggyőződése és pártállása. ______________________ 1903. május !
