Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1903-03-15 / 11. szám

1903. március 15. TQLNAYÁUMF.GYE. — A baja—bátaszéki híd nyomjelző ki- rendeltsége Bergmann Ernő m. á. v. főmérnök vezetése alatt március 1-én megkezdte működését Baján és az előmunkálatokat az idén befejezik és jövő kora tavaszszal az építkezést is megkezdik, úgy, hogy a hid a 19 kilométer hosszú pályával együtt 3 év alatt elkészül. Egyelőre a pálya má- sodrangunak épül, tekintettel arra, hogy a Sza­badka—bajai és a dombóvár—báttaszéki vonalak is másodranguak. Ezeknek ebőrangusitása mintegy .3 millió koronába kerülne, s épen azért az első- rangusitást nem most egyszerre, hanem fokozato­san évről-évre fogják foganatosítani. A hidat az államvasutak igazgatósága tisztán mint vasúti hidat tervezi, s mint ilyen 3 millió koronába fogna ke­rülni ; az érdekelt megyék azonban közúti híddal akarják kombinálni, mely esetben 5 millió korona lenne a hid költsége; az egész pálya pedig, Bajá­tól Bátaszékig 17 millió koronába kerül, a hid ápitésének költségével együtt. A hid maga első­rangú vasszerkezetű és 550 m. hosszú lesz; a hozzá közvetlen csatlakozó ártéri hid vasszerkeze­tűnek épül, a többi, az ártérben levő holt medrek fölött létesítendő ártéri hidak egyelőre provizióri- kusan fából fognak épülni és csak idővel, ha ki­tapasztalták a vízjárásokat, a lényegesebb helyeken az ideiglenes faalkotmányokat vasszerkezetekkel cserélik ki, a lényegtelen helyeket ped'g töltés­ként építik. — Bátaszék állomást magát lényege­sen bővíteni fogják, valószínűleg már a jövő ta­vaszszal, de a végleges bővítést csak arra az időre tartják fel, midőn majd a bátaszék—baranya- vári vasút is létesül. — Protestáns vallásos estély volt f. hó 10-én d. u. 6 órakor Tamásiban az ág. evang. imaházban, mely ez alkalomra teljesen megteliett hallgatósággal, melyben valláskülönbség nélkül a társadalom min­den osztálya képviselve volt. — A »Jövel Szent Lélek Ur Isten« első versének el- éneklése után Junkuncz Sándor nagyszo- kolyi ág. ev. lelkész igen szép, áhitatot keltő- imája nyitotta meg az estélyt, mely után Bocsor Lajos tengődi reform, esperes szabad előadása következett a szent bibliá­ról, melynek történetét, tartalmát és olva­sásának hatását ismertette. Bocsor világos, -tiszta előadása után, mely több helyett szónoki lendületet vett, Fábián Mihály felső- iregi reform, lelkész olvasta föl a refor­máció társadalmi és politikai hatásairól szóló értekezését. A nagy gonddal készült értekezés abszolút becsű irodalmi mű, mely Írójának a dunamelléki református egyház­3. kerület nagy tudományit tanácsbirójának ismert ékes tollára vall. — Ezen értekezés felolvasása után Halom Vincze nagyszo- kolyi reform, lelkész mondott magas szár­nyalása hitbuzgóságért könyörgő imát, mely után az »Erős várunk nekünk az Isten« éneklése zárta be az estélyt. — Kaszinó estély. E hó 7-dikén tartotta meg a szegzárdi kaszinó első böjti házi estélyét, melyet érdekes hangversenynyel nyitott meg. El­ismerés illeti a kaszinó igazgatóját Éry Mártont, hogy ilyen vonzó és magasabb igényeket is ki­elégítő programmról gondoskodott. Az első szám: Jasek Sándor ur hangulatos cimbalomjátéka volt, mely teljesen érvényre juttatta e speciális magyar hangszer összes szépségeit. A közönség tetszés- nyilvánitásai között fejezte be Jásek az ő gyö­nyörű cimbalomjátékát. A műsor második száma, Bodnár István ismert poétánk Rákócikorbeli el­beszélő költeménye volt, melyet a szerző maga olvasott föl. Az érdekes meseszövés és a szépen csengő rímek a legnagyobb érdeklődést keltették föl a hős Bornemissza kuruc vitézi tettei iránt. Az elismeréssel nem is fukarkodott a publikum, lelke­sen tapsolva du. érdemes szerzőnek. A harmadik pont: Mirih Lászlóné úrnő éneke volt, melyet Pazár Dezső ur kisért zongorán igen finom dis- krécióval. Mirthné finom árnyalásu sopránja nem ismeretlen a szegzárdi publikum előtt. Most is a tőle megszokott művészi érzékkel énekelte el Abt »Waldandacht«-ját, kiemelve a dal subtilis árnya­lásait. Nagy tetszés és taps kisérte tűzzel előadott magyar dalait is. Á negyedik szám : Szabó Gyula ur monológja, a *Légy*. melyet a dilletáns jóval fölülmúló művészettel, és verve-vel adott elő. De Szabó ur már hozzászoktatta közönségünket, hogy csak a legjobbat és művészit halljon tőle. Ezután következett az est pinéce de resistance-ja. Meg­szólalt az igazi magyar nóta, eredetien, szivhez- szólóan. Először sirt és kesergett a dal, elpana­szolva a bús szerelem kínját, panaszát, majd csat­togott a nóta vígan, hetykén, briliánsul festve a boldog szerelem világr>.betöl.tő, határt nem ismerő féktelen szenvedélyét. — Mintha nem is két zon­gora szegényes klaviatúrájából csalta volna ki a hangokat Simontsits Elemér és Simontsits Andor, hanem egy egész orkeszter erőssége és szárnya­lása állott volna rendelkezésükre. A szűnni nem akaró tapsra Simontsits Andor még két remek magyar nóta bravúros előadásával toldotta meg a programmot. A sikerült hangverseny után feszte­len jókedvvel mulatott a nagyszámban megjelent társaság egész hajnalig járva a csárdást és bosztont. Jelenvoltak:'Asszonyok: Ágoston Istvánné, Biróy Béláné, Bodnár Istvánné, Borzsák Endréné, Forster Zoltánná, D'óry Pálné, Diczendy Lajosné, Halász Gézáné, Holub Jánosné, Jeney Lászlóné, dr. Káldi Gyuláné, Klieber Györgyné, Kövessy Ödönné, Krammer Jánosné, dr. Komáromy Gyuláné, Leicht Lajosné, dr. Mayer Gyuláné, Maizott Kálmánná, Mattioni Jánosné, Mirth Gyuláné, Mirth Lászlóné, dr. Müller Ferenczné, Polonyi Jánosné (Zomba), dr. Szabó Gyuláné, dr. Szászy Endréné, Szászy Gusztávné (Kalocsa), özv. Szigeth Nándorné, (Tolna). Leányok: Borzsák nővérek, Borsódy Tériké (Tolna), Klieber nővérek, Kövessy Sárika, Komáromy Mariska, Mányoky Sárika, Szigeth Margit, Wigand nővérek. — Jegymegváltás. A Bezerédj -szobor javára rendezett vivóakadémiára jegyeiket utólag megvál­tották még Szalavszky Gyula főispán és Madi Kovács István. — A baja—bátaszéki hid. Bergmann Ernő, miniszteri főmérnök, a baja—bátaszéki hid előmunkálatainak vezetője tegnap Szeg- zárdon tartózkodott és itt érintkezésbe lé­pett vármegyénk alispánjával, Perlaky Jó­zsef és loth Károly mérnökökkel a vasúti vonal megállapítása és technikai kérdések megoldása érdekében. — Halálozások. Súlyos csapás érte gróf Benyovszky Rezső tengelici nagybirtokost, vár­megyénk biz. tagját. Szép kis fia két és fél éves korában elhunyt. Temetése múlt szerdán ment végbe Felső-Tengelic pusztán. Ez volt a másod­szülött fia, az elsőszülöttet ezelőtt 5 évvel szintén elragadta a halál. — Laki Ottmár, árvaszéki jegyző köztiszteletben álló nővére: Lagler Berta múlt szerdán néhány napi szenvedés után elhunyt. Gyász- jelentése ekként szól: Laky Oitmár és neje Róth Flóra fájdalmas szívvel tudatják a szerető testvér­nek, sógornőnek és rokonnak Lagler Bertának folyó hó 11-ik napján történt gyászos elhuny tát. A boldogult hűlt tetemei folyó hó 13-án délután 5 órakor fognak az ev. egyház szertartása szerint a felsővárosi temetőbeu örök nyugalomra helyez­tetni. Szegzárd, 1903. évi márczius hó 11-én. Le­gyen áldott felejthetlen emléke! A fősorozás. A vármegyék terüle­tén foganatosítandó idei katonai fősorozás sorrendjét és idejét közli laptársunk a «T. K.» Ezen közleményben jelzett sorrend és időpont azonban még csak tervezetnek te­kinthető, melynek megvalósítása a most tárgyalás alatt levő katonai törvényjavas­latoknak elfogadásától, vagyis az ujoncju- taléknak megállapításától függ. Az adott parlamenti viszonyok között éppenséggel nem valószínű, hogy a fősorozás már április­ban, mint tervezve van, megtartható legyen. arczuk, márczijsi havat használnak. Ez az egyedüli szépítő szerük. Mennyi romlatlanság, szűzi tudatlan­ság, tisztaság. Egy ilyen leányt tenni asszonnyá! Milyen harmonikus, csöndes, nyugalmas élet volna az. Szép méltóságos, emberi ... Rajongás fogta el, tiszta vágy kelt a szivében. Ez, ez az élet! És a bátyja. Micsoda ember. Csupa egész­ség, csupa erő, csupa jellem. Van benne valami az ős emberből, aki sziklákat görget. Aztán itt az anyja is, a jóságos, a tiszta szent. Mellette újra gyermek és feled mindent, bűnt, szenvedélyeket , . . Mellette állva a kisérté­sek hullámai elkerülik és tiszta, áhitatos érzések ringatják el. Oh, minden napsugár itten, sehol egy folt árnyék, vagy sötétlő felhő. Felrezzent. A nagy kakukos óra verte ki az időt. Lassan álmosan zörögte le a tizenkettőt s közben a kakuk kiabálta : — Huhu 1 Huhu 1 Milyen csodálatosan szelíd, fehér éjszaka. Igazán beleillik az imádság. Maga az élet is, amely ilyen t éjszakák és nappalok közt folyik tovább, egy hosszantartó imádság. Egyik nap belesimul a má­sikba. És nem zavarná meg semmi, csupa üde, szelíd, egységes harmónia. Egyik nap a másik mellett es sok tömérdek nap egymás mellett) amely kitenné az egész éle­tet. Milyen végtelen nyugalom volna az ilyen na­pok minden perczében. És elképzelt sok ilyen napot egymás mellett. Fehér nappalok, melyeket fehér éjszakák követnek. Igazán, nincs bennük változatosság. A vére például mindig szunnyadna. Az embernek a vére. Szenve délyek nem forralnák fel, bűnök nem vetnének bele üszköt, de álmok se ragadnák a * lelket ma­gukkal. Egy kissé tán egyhangú is volna ez az élet. Nyugalmas, nagyon nyugalmas szentigaz. De kiesnék belőle a tülánglé szoknyák felhője, ami határozottan rontja a gondolkodást, hiányoznék az örökös izgalom, szakadatlan láz, ami az idegeket teszi tönkre, sőt talán a sirt is közelebb hozza az emberhez. Igazán hasznos volna ez az élet. Csak az unalon ne járna vele. Az unalom és egyhangúság, mely úgy belepi a lelket, mint a bányász tüdejét az érez finom pora. Nagy kár ez. Sőt iszonyatos is. Mikor az ember ásít és lógatja a fejét, mert fáradt. Kifárasztja az órák egyformasága. Az óráké, amelyek nehezen őrlődnek le. Nem, nem 1 — kép­telenség azt elviselni. Bele tudna az ember őrülni. Például, ő a ki sohasem töltött két egyforma na­pot életében. Mindig az uj s a szokatlan érdekelte. A változatosság volt az eleme. Anélkül tán mégis halt volna. Az egyformaság, a szürke egyhangúság rozsdája lett volna az ő lelkének. De olyan rozsda, mely előbb-utóbb üszőkké égette volna. . . . Szépek kedvesek ezek a fehér nappalok és éjszakák, de egy summában, egymás mellett átélni őket, borzasztó. Az a végtelen, szürke hang- talanság, amely mint a köd lepné [el a lélek világát . . . És a holnap például olyan lesz itt, mint a ma volt. A kis húga kaczagna, hunezutkodnék, ami kedves dolog és jól esik, a bátyja nyomaté­kosan köhögne olykor s az eszterhás bajuszát rágná, aztán dolgoznék, az anya pedig elérzéke- nyedve hajtogatná: — Én jó fiam, én drága gyermekem 1 Talán hálátlanság, istentelenség, mindenesetre cudarság, de hiába! Érzi, hogy untatni fogja már ez. Még talán ásítani is fog hozzá Oh, borzasztó. Újra azt hallani, amit tegnap, éppúgy járni, kelni, anélkül, hogy valami más, valami uj történnék. Ej, nem lehet kiállani. Képtelenség elviselni. Jó is volna tán menekülni előle. Reggel, amikor először mondja az a jó, tiszta, szent asszony: — Én drápa gyermekem, én jó fiam 1 . . . A szavába kell vágni, sajnálkodni és sopán­kodni, hogy menni kell, sürgősen, halaszthatatlanul, aztán vonatra ülni és menni, menni vissza a for­rongó Babilonba, ahol folyik az élet, űzik hajszol­ják a tovaszálló perceket és élnek gyorsan, sokat, emberfölöttit. Ahol kevesebb ideig élnek az em­berek, de élnek — mindent. A nagy, kakukos óra lassan, álmosan kezdett zörögni s a kakuk fáradtan ugrott ki az ajtaja mögül: — Huhu! huhu! Hat óra volt. Szentpaály György idegesen ugrott föl ágyából s a vasúti menetrendben láza­san kezdte keresni a legközelebbi vonat pontos indulási idejét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom