Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1903-03-22 / 12. szám

1903. március 22.

— A Bezerédj-szoborra Sió Aladár hegedűművész Pincehelyen tartott hangversenye tisztajövedelméből — lapunk utján — 10 koronát küldött be a szoborra. Eddig a szoborra begyült összesen 15822 K. 02 f.

— A tizedik Izr. községkerület e hó 17 én tartotta meg Siklóson évi rendes közgyűlését Siklós város székhazának gyűlésiemében. A községkerületi ülésre. Baranya- és Tolnavármegye izr. hitközségeinek kerületi képviselői, lelkészek és világiak, csaknem teljes számban jelentek meg. A, gyűlést Leopold Sándor községkerületi elnök nagyszabású beszéddel nyitotta meg. Ezután a tisztujitás következett. Elnökké újból egyhangúlag Leopold Sándort, ki már 35 év óta viseli ezen tisztet, választották meg. Ezek után megalakították a kerületi bíróság és elöljáróság tagjait. A kerületi bíróság elnöke lett: Kohn Lajos siklósi ügyvéd, alelnöke pedig: Áldor Ödön szegzárdi kir. albiró. A megválasztott bírósági és elöljárósági tagok nyomban letették a szokásos fogadalmat. A legközelebbi gyűlést Dombóváron tartják meg. Az ülést 100 teritékü bankett követte.

— A dunaföldvár—debreczen— máramarosszigeti Il-dik alföldi transver- salis műut sóit—avasujvárosi szakaszának kiépítésére a kereskedelemügyi miniszter kitűzte az árlejtést március hó 31-éré. így tehát ennek a nagy jelentőségű útnak a kiépítése is megkezdődik s befejezése után elkerülhetetlenül szükséges lesz, hogy Duna- fóldvárt és Soltot is híddal kössék össze, mert ezt a nagy alföldi utat a Dunántúlon keresztül vezetve Fiúméig fogják kiterjeszteni.

— Esküvő. Reich Ármin bajai gazdálkodó múlt kedden esküdött örök hűséget a szegzárdi izr. templomban Inzelt Róza kisasszonynak. — Kutas Pál szegzárdi posta- és távirdai segédtiszt folyó hó

17-én tartotta esküvőjét Zimányi\xknkével Székesfehérvárott.-- Egy huszár-hadnagy balesete. Súlyos baleset érte a pécsi 8. huszárezred egyik legrokonszenvesebb tisztjét, Jeszenszky József hadnagyot. Jeszenszky egy remondá-lovon lovagolt a gyakorlótéren. Egy váratlan pillanatban az oktalan állat hátsó két lábára felágaskodott, miközben a hadnagy kibukott a nyeregből. A következő pillanatban a ló egész súlyával hányát vágódva rázuhant Jeszenszky hadnagy jobb lábára. A szerencsétlenség mindössze egy fél perc alatt folyt le, s mire többen a hadnagy segítségére siettek, ő már eszméletlen állapotban feküdt a földön. Jeszenszky József súlyos izomTOLNAVÁHMEGYE.

rándulást szenvedett. Azonnal beszállították a városi közkórházba, hol legelőször is Binder dr. ezred- orvos és Schmidt Antal dr. közkórházi orvos vették őt ápolás alá. Jeszenszky József a baleset után csakhamar visszanyerte eszméletét, de utána oly heves fájdalmakat érzett, hogy maga kívánta, hogy altassák el őt. A sérülés bár nem veszélyes, de súlyos. A gyógyulás hosszabb időt fog igénybe venni. A rokonszenves hadnagyot balesete nemcsak tiszttársai között, hanem mindenütt, ahol csak Jeszenszky Józsefet ismerik, részvétet keltett.

— Zátonyra jutott dunai hajó. Az első

cs. kir. szab. Dunagőzhajós társaság közli, hogy »Hildegarde« nevű személyszállító hajója e hónap

16-án Mohácsról fölfelé jövet Bölcskénél zátonyra jutott s jelentéktelen léket kapott. A hajón levő utasok és áruk nem voltak veszedelemben s intézkedés történt, hogy más hajóval száll ittassanak tovább.

— Szőlősgazdák figyelmébe* A jég ellen védekező szövetkezet megalakítása érdekében március 29 én d. u. fél 4 órakor a városház nagytermében értekezlet lesz, a melyre az érdekelt szőlősgazdákat azzal hívja meg az alakuló bizottság, hogy ez alkalommal a védekezésről végleg határozni fognak.

— Megjutalmazott Utmester. A kereskedelemügyi miniszter Vági István paksi állami utmes- tert hivatali kötelességeinek ügybuzgó teljesítéséért pénzbeli jutalomban részesítette.

— Névmagyarosítás. Kiskorú Lóvinger Rezső dunafóldvári illetőségű, budapesti lakos, családi nevét * Magyar*.-ra változtatta.

— Halálozás. Hirschfeld Ármin szegzárdi kereskedőnek neje folyó hó 21-én hosszas szenvedés után elhunyt.

— Pályázat utazási ösztöndíjra. A pécsi kereskedelmi és iparkamara pályázatot hirdet egy Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter ur által tárcája terhére adományozandó óoo koronás külföldi utazási ösztöndíjra. Az ösztöndíj elnyeréséért folyamodhatnak a kamara' kerületéből (Baranya, Somogy és Tolna) oly törekvő és kellőleg képesített iparos ifjak, kik az év folyamán tapasztalatok gyűjtése és szakmájukban leendő magasabb kiképzés céljából, külföldi utat tenni készek. A pályázatok 1903. május 5-ig küldendők be a pécsi kereskedelmi és iparkamarához.

• — Viharmegfigyelő állomás. Őcsényben P. Bogár István fiatal polgár ember már négy év óta rendszeresen figyeli a Sárköz felett elvonuló viharokat s minden egyes megfigyeléséről jelentést tesz az országos meteorologiai intézetnek.

3.

Uj hegyközség. A szegzárdi parásztai hegyközség alapszabályait a földmivelésügyi miniszter jelentéktelen változtatással jóváhagyta.

— A hadügyminiszter a párba] érdekében.

A bécsi »Arbeiterzeitung« közli Pitreich közös hadr ügyminiszternek e hó 6-ikán kelt 989/1903. számú »szigorúan bizalmas« rendeletét, mely a közös hadsereg tisztjeinek megtiltja, hogy valamely párbajellenes szövetségbe belépjenek. A hadügyminisz* tér szerint a tiszteknek az ő »Standesehre«-jük tekintetében csakis egy fölöttes becsületügyi hatóságuk lehet: az, amelyet a szentesített szabályzatok előírnak és amely csak egyedül és kizárólagosan ítélhet a megtámadott vagy megsértett tiszti becsület fölött. A tiszteket szolgálati kötelességük ehhez a becsületügyi tanácshoz utasítja s ez utasítással ellentmondásba keverednék az, aki becsületügyeiben még egy másik fórumnak, az egyleti vagy szövetségi becsületügyi bizottságnak ilteté- kességét is elismerné. A szolgálati viszonyban lévő és a nem aktiv tiszteknek tehát ily párbajellenes szövetségbe belépniük tilos, a szolgálati viszonyon kívül lévő tisztekkel pedig közlendő, hogy amennyiben ily szövetségbe már beléptek volna, abból haladéktalanul kilépni tartoznak.

— Névváltoztatás. Kunst János bonyhádi születésű, erzsébetfalvai állami elemi iskolai igazg. tanító családi nevét *Kún*-ra változtatta.

— Adakozások a Tolnavármegyében felállítandó tüdőbeteg szanatórium javára. A Dr.

Kapp Viktor orvos zombai lakos által vagyontalan tüdővészesek javára Tolnavár megye területén felállítandó szanatórium céljaira küldött 92 koronának és 1 drb. 12 korona értékű császári aranynak átvételét a midőn elismerem és hirlapilag nyugtázom, egyben fentnevezett orvos urnák ezen emberbaráti célokat szolgáló nemes fáradozásáért, valamint az alább megnevezett nemesszivü adakozóknak is adományukért a nyilvánosság előtt ezennel köszönetét mondok.

Zombáról: Dr. Kapp Viktor 5 korona, Polony János 15 kor., Dr. Láng Frigyes 5 kor., Razgha Lajos 1 csász. arany, Lackovics Rezső 5 korona, Rádics Gyula 4, Kerner Márton 1, Davidovics Ignác 3, Bakody József 1, Keller Sebestyén 2, Paulay Kornél 2, Schmitz Géza 1, Kohn József 1, Kubik Lujza 2, Schlechta Károly 2, Wache Sándor 5, Láng Gábriella 2, Viliinger Márton 5, Lunova János 3, Radics Gábor 2, Kiesling Irmus P.-ta-Tormás 2, Mayer Aladár P.-ta-Paradicsom 2, Forster István P.-ta-Tabód 10, Özv. Döry Dénesné P.-ta-Paradi- csom 10, Weiner Jakab P. ta-Janya 2 koronát.

Szegzárdon, 1903. évi március hó 16-án.

Döry Pál, alispán.

befoglalni egy még csak lejárandó váltót. Miért nem kért a főhadnagy ur ügyvéd segítséget mielőtt fizetett ?

De Ivánnak hiába beszélt az ügyvéd. Ő makacsul vitatta az igazságát. Az nem lehet, hogy a bíróság ilyen gazembernek a pártjára álljon s még egyszer akarja megfizettetni azt a pénzt. Nem is tudta honnan megfizetni. Az anyjától nem kérhet többet, hiszen szegény asszonynak már semmije sincs. Az a tiszttársa, aki a váltón alá van irva, vagyontalan fiú, annak sincs miből fizetni s nagy kellemetlenségnek lesz kitéve szegény.

Ivánnak hiába főtt a feje, hogy mit csináljon. Azonfelül meggyűlt a baja menyasszonyának a szüleivel is. Szemrehányásokkal halmozták el, hogy lám azt mondta,, nincs már több adóssága s mégis pörlik. Milyen élete lesz a leányuknak, ha ez igy folytatódik? Ha ezt tudták voloa nem egyeztek volna bele, hogy a leányuk egy ilyen eladósodott emberrel váltson jegyet. Mi lesz ennak a vége ? Egyszer majd le kell mondani a tiszti rangjáról.

Már azt is emlegették, hogy ilyen körülmények közt kénytelenek lesznek fölbontani ezt az eljegyzést, nem tehetik tönkre a leányuk jövőjét. A szegény zaklatott ember, aki összeomlani látta a boldogságát, megtámadta a kaszinóban a törvényszéki elnököt:

— Hát igazság az, amit az urak cselekszenek? Hát a törvény arra való, hogy engem olyan gazember uzsorá's kifoszthasson ? Hát szabad egy •emberen kétszer megvenni ugyanazt a pénzt?

Az elnök hideg udvariassággal kitért; de

akik tanúi voltak ennek a jelenetnek, azt mondták már akkor:

— Ez a szegény főhadnagy megbolondul.

S valóban másnap olyasmit követett el, amit rendes emberi gondolkozásmód szerint nehéz volt megmagyarázni. De ő csak az igazságát kereste. Ha nem tudott másképp igazságot kapni, hát igy kereste. Másodmagával, azzal a fiatal hadnagygyal, aki a váltóján alá volt irva, késő este rámentek Gold Salamonra. Az a hadnagy gyerekészszel követte az idősebb főhadnagyot.

— Ide gazember a pénzzel, amit fizettem neked, — dörgött Iván főhadnagy az uzsorásra.

Az előbb hencegni akart:

— Micsoda pénzzel? Nem tartozom semmi pénzzel.

De reszketett, mint a nyárfalevél. A két tiszt kihúzta a kardját.

— Ide adod a pénzt? Vagy lekaszabolunk mint a kutyát, — mondta Iván.

Akkor óbégatni próbált;

— Segítség! Segítség!

— Egy szót se, vagy végighasitom a bőrödet, — fenyegette Iván.

Az uzsorás most könyörgésre fogta. Nincs pénze. Isten bizony, nincs sen^-ni pénze. Csak holnapig tessék várni. Holnap ani yit ad a tiszturaknak, amennyit parancsolnak. Isten bizony, holnap megadja.

— Megcsalsz, gazember, — mondta Iván. — Nekünk most kell a pénz, vagy készülj a halálodra.

A remegő ember végre benyúlt a pénzes szekrényébe.

— Hát adok ötszáz forintot, főhadnagy ur. Nem lehet többet. A föld nyeljen el engem, ha lehet többet.

De mikor a kardok villogását látta, akkor újra benyúlt a pénzes szekrénybe :

— Hát ezret, főhadnagy ur. Adok ezret. Legyen irgalmas. Koldus leszek magam is.

— Az egész kétezerötszázat, — parancsolta Iván. — Egy krajcárt sem engedek el. És a perköltséget is, gazember. Még azt is.

Miután ily módon igazságot szolgáltatott magának Iván főhadnagy, bajtársával együtt eltávozott. Szörnyen csodálkozott, mikor másnap rablás miatt tettek ellenük följelentést, s az ezredes kihallgatásra hivatta őket.

— Nevetséges, — mondta tiszttársainak, kik megdöbbenve fogták körül; — a saját pénzemet csak elvehettem.

A katonai bíróság azonban más véleményen volt. S minthogy a két bevádojt tiszt semmit sem tagadott s a karddal való fenyegetést is beismerte, nem lehetett rajtuk segíteni. Biz azokat elitélték.

— Hát a leány, aki menyasszony volt? — kérdeztem én.

Az ügyész cigarettájából füstkarikát fújt a levegőbe.

— A leány? Az férjhez ment máshoz, természetes.

v