Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1903-02-15 / 7. szám
<91)3. február 15. TOLNAVÁRMEGYE. 7. tanuzas, iletve az erre való rábírás miatt, az eljárást megindíthassa, Janit pedig vallomására nem eskette meg a törvényszék. Péter Bencze Mihály, ki Horváttól és Janitól a te t elkövetése helyétől néhány száz lépésnyire vált el, szinten latta leselkedni a kerítés körül Rudolfot s még figyelmeztette is rá Horvátot Jani József neki úgy mondta a következő vasárnap az esetet, hogy ő. fölismerte Rudolfot, amint ie- ütötte az elhaltat. Kardos József és Varga György előtt ugyan- igy mondta el, ezt tanúsította Budai István községi őr, a nyomozást teljesített Csanyi József csendőr- őrmester és Tömör Lajos rendőr is, kik előtt sem Hórvát, sem Jani, noha erre külön figyelmeztette az őrmester nem mondtak, hogy csak Zémán- tól tudják Rudolf tettességét. A csendőrök vallomásából különben az a nevezetes körülmény is kiderült. hogy vádló t. mikor a teit elkövetése után alig egy óra múlva letartóztatták, egyszer azt em- j litette, hogy a borivás, de különösen a szokatlan ! nagy dohányzás miatt nem is tudja mi történt vele. I Igen sok tanút hallgattak még ki, akik azonban alig tudtak lényegeset Mindössze Bakó Antal fogházi őrnek vallomása keltett föltün-st. Ez azt vallotta, hogy Kovács Ferenc pénzügyigazgatósági i szolga, ki jóbarátja Rudolfnak, a Tolnai elhalta után arra kérte őt: mondja meg a fogva levő Rudolfnak, hogy csak tagadjon ezután i-, mert a Tolnai meghalt. Kovács e t csaknem egészen letagadta. Vattay Miki >s fogház felügyelő pedig azt jelentette, hogy a vádlottnak kabátja bélésében a tárgyalás napján reggel a motozás alkalmával egy kis cédu'át találtak, melyen ceruzával néhány összefüggéstelen szó volt írva, a zárkájában pedig elrejtve ceruzát. A bizonyító eljárás befejeztével négy kérdés föltételét határozta el az esküdtszék. A főkérdések a szándékos emberölésre, esetleg a halált okozott testi sértésre, a mellékkérdések mindegyikhez az erős fölindulásra irányultak. Ezután a perbeszédekre került a sor. Beke Ferenc kir. alügyész kitünően megkonstruált beszédben terjesztette elő vádinditványát. Zémán terhelő vallomásán kívül hivatkozik ifj. Horváth Györgynek és Jani Józsefnek a nyomozás során, s egyes kihallgatott tanuk előtt tett nyilatkozatára, mely szerint ők is látták, mikor Rudolf a vádbeli cselekményt elkövette. Ezt annál is inkább el kell hinni, mert a két tanú semmi elfogadható magyarázatát nem tudja adni annak, hogy miért vonja vissza oly sokszor elmondott tapasztalatát. Indító oka Rudolfnak e tett elkövetésén a boszu, melynek forrongó érzetét kétségtelenné teszi, hogy a vádlott az nap járt dr. Albers ügyyédnél, hogy az elhalt ellen hamis tanúskodás miatt tegyen följelentést, és a Kardos József vallomásával igazolt tény, hogy vádlott akkor éjjel a korcsmából jövet fogcsikorgatva já-t. E meggyőző erejű beszéd súlyos érveinek lerontása nagy feladatot tett dr. Beöthy Károlyra. Megküzdött vele emberül! Tételrőltételre ügyesen cáfolta a kir. ügyész állításait, a legapróbb terhelő mozzanatot sem hagyva védtelenül. F'őérve az, hogy Zemánon kivül senki terhelőén nem vall a vádlottra, már pedig ennek hinni nem lehet, mert perben áll a vádlottal, mert ő ellene is szólnak körülmények, mert a borús időben 30 lépésnyi távalságból föl sem ismerhette a tettest. De ha teljesen kifogástalan lenne is a Zemán vallomása, erre magára ily súlyos ügyben ítéletet alapítani nem lehet. Végül a»t vitatta, hogy Rudolf erős felindulásban volt. Beke ügyész rövid viszonválasza s az elnök szabatos, tárgyilagos jogi fejtegetései után visszavonultad az esküdtek. Tanácskozásuk eredményét esti 10 órakor főnökük Jeszenszky László báró hirdette ki a termet zsúfolásig ellepő hallgatóság előtt E szerint az esküdtek Rudolfot nem talal- ' ták bűnösnek, sem az emberölésben, sem a halált okozott testi sértésben. Halk moraj kisérte ennek a verdiktnek a kihirdetését. A bíróság erre nyomban fölmentette s szabadlábra helyezte a vádlottat, kivel az elnök nehány megkapó szóval megfogadtatta, hogy az azokon való boszuálhüra, kik e perben ellene vallottak, gondolni sem fog. Az ügyész különben semmiségi panaszt jelentett be az ítélet ellen. V. Az apagyilkos. A tárgyalások utol-ó napján e hó 13 án ült az esküdtbiróság törvényt Sós Zsikó Péter fölött. Esküdteknek ezeket választották :Bezerédj Pál, Braun Sándor, Eötvös Károly, Fördös Dezső, Franek János, Háry Ede, Müller János, Oszoly Károly, Steinsdörfer József, Szél István, Szondy István, Vesztergombi István rendes. Jeszenszky László br. és Rüll Nándor pótesküdtek. Jegyző: if). Boda Vilmos. A vádhatóságot Jeney László képviselte, védő dr. Müller Ferencz volt. A vádlott azt az iszonyú bűnt követte el, hogy édesatyját múlt évi december 23 án Alsó- Nyéken kétszer szivén szúrta A tényállás igen egyszerű, s a kihallgatott néhány tanú vallomásával tejesen tisztázott. A vádlott a végzetes napon reggel apiávai, ki teljes életében rabja volt az ivásnak, együtt pálinkázott egy boltban. Onnan haza menve, otthon összes-ólaikoztak s huzakod- tak is. A/ api délelőtt 10 óra tájban újra vissza ment a bo’tba. Fia nemsokára követte s minden szó nélkül belevágta kétszer a bal kulcs csont alatt édesapjába a zsebkését, mely lecsúszva a szívbe hatolt, m nek következtében az öreg Zsikó néhány perez a!att meghalt. A tanuk m/nd azt vallották, hogy a vádlott teljesen i tas volt, de ez az ittasság a szakértő orvosok egyező véleménye szerint, bár nagy mérrekben korlátozta, de teljesen ki nem zárta az ő akaratának szabad elhatározó képességét. A vád és védelem is e körül a kérdés körül mozgott. Jeney alügyész támaszkodva a szakértők véleményére is, főkép abból következtet a vádlott ép akaró szabadságára, hogy tettére emlékszik. Dr. Müller Ferenc formára és tartalomra egyaránt tökéletes beszédben védte az oly nehezen védhető bűnöst. Mély gondolkodásra valló lélektani fejtegetéseknek erős logikájú sorával bizonyította, hogy a különben szelidlelkü, szüleihez jószivü vádlott e szörnyű tette elkövetésekor beszámítható állapotban nem lehetett, $ ha akarata egyáltalán volt, az ölesre nem irányulhatott. Végül lendületes szavakkal hívta föl az esküdtek irgalmát a megtört vádlott iránt. Az esküdtek, kiknek az elnök öt napon át tanúsított lelkiismeretes figyelmükért elismerését fejezte ki, igen hosszasan tanácskoztak. Határozatul, melyet főnökük Fördös Dez?ő hirdetett ki, a vád'ottat erős fólindulásban elkövetett szándékos emberölésben mondotta ki bűnösnek, minek alapján a törvényszék a btkv. 91. § ának alkalmazásával Öt évi fegyházra Ítélte. Az Ítélet ellen az ügyész is, a védő is semmiségi panaszt jelentett be. 4 szegzárdi fair. törvényszéknél főtárgyalásra kitűzött bűnügyek. 1903. évi február hó 17-én. Vitt Ferenczné ellen, hatóság elleni erőszak miatt. Kunosi Ármin ellen, sikkasztás miatt. Balás István ellen, súlyos testi sértés miatt. Vincze István és társa ellen, súlyos testi sértés miatt. 1903. évi február hó 19-én. Ifj. Sipos Márton és társai ellen, súlyos testi sértés miatt. Kis Elek ellen, súlyos testi sértés miatt. Herner György ellen, lopás miatt. — Biztonság hiánya miatt biztosítás iránt benyújtott váltókereset alapján hozott bírói határozatok illetékmentesek. (A m. kir. közig, bíróság 3239/1902. P.. sz. határozata.) IRODALOM ZENE — A világtörténetben egy kór van, amelyet magyar királyok után neveznek: ez Mária Terézia és József császár kora, a felvilágosult abszolutizmus Európa keleti határán, a szép és hatalmas Habsburg leány és fia, a felvilágosult modern császár után. Józsefre Franciaország volt azon államok közül, amelyeket beutazott, a legnagyobb hatással. Széchenyi István megírta, hogy az oly roppant mű, mint a déli csatorna. XIV. Lajos hatalmának alkotása, méltán keltette a császárban azt a gondolatot, hogy csak a korlátlan uralkodói hatalom munkálhat igazán a népek javára. Nagy Fridrik népszerűségét akkor már csökkentette terhes gazdasági politikája és fukarsága. Mint Mária Terézia irta, a népek istenitik, sohasem láttak ily népszerű császárt. Legjobban egyszerűsége lepi meg őket, egyszerű ruhája, magaviseleté, komolysága. Az egész világ ismerte nevét és erényeit s midőn anyja meghalt, feléje fordult mindenkinek szeme. Az öreg porosz király azt irta egy levélben: »Mária Terézia meghalt, a dolgok uj rendbe következik.« Erről a korról szól a Nagy Képes Világtörténet most megjelent 175. füzete. A 12 kötetes nagy munka szerkesztője Mar- czali Henrik egyetemi tanár, ki egyúttal e kötet írója is. Egy-egy gazdagon illusztrált kötet ára díszes félbőrkötésben 16 korona ; füzetenként is kapható 60 fillérjével. Megjelen minden héten egy füzet. Kapható a kiadóknál (Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság Budapest, VIII., Üllői-ut 18. sz.) s minden hazai könyvkereskedés utján, havi részletfizetésre is. — A Pesti Napló Magyarország, legrégibb napilapja mely ötvenegyedik évfolyamában! lépett A régi hagyományaihoz híven pártoktóf függetlenül, mást, mint az ország érdekét nem ismerve, küzd a magyar alkotmány sértetlenségéért a nemzeti jogok kivívásáért, az ország érdekeinek istá- polásaért. Bátor szókimondása a napi politikában és közéletünk minden terén, társadalmi, irodalmi, művészeti, és közgazdasági kérdésekben a hazafias és művelt magyar közönség kedveltjévé tették az újságot. Munkatársai a legkiválóbb publicisták és irók, kiknek komoly, magvas és gazdag munkája mellé pompásan illeszkedik a vidám és hamar or. szágszerte népszerűvé vált Tarka Krónika. A lap irányán és tartalmán kivül barátaivá tette olvasóit azokkal az irodalmi és művészeti jelentőségű disz- művekkel amelyeket hat éven át, évről évre előfizetőinek karácsonyi ajándékul adott: Madách »Ember tragédiája*, »Arany balladái* Zichy Mihály rajzaival, *Bánk-bán Album*, *Himfy-Album* s a »Költők Albuma* után az idén országos feltűnést keltett »Zichy Mihály Albumá*-va.\. A lap előfizetési ára egész évre 28 K., félévre 14 K., negyedévre 7 K. Aki most legalább egy félévre előfizet s magát kötelezi, hogy egy további féléven át előfizető marad, mig a készlet tart megkapja a Zichy-Albumot. Az előfizetések a lap kiadóhivatalába, Budapest. VI , Andrássyut 27. szám küldendők. KÖZGAZDASÁG. — Üzletvezető alkalmazása. A kereskedelemügyi miniszter 1903. január 24-én 342. sz. a. hozott elvi határozatával T. A. nagyváradi borbély ellen képesített üzletvezetőnek nem alkalmazása miatt indított ipafkihágási ügyben hozott s az elsőfokú iparhatósági Ítélettel egybehangzó másodfokú Ítéletet, mely vádlottat az 1884. XVII. t.-c. 156. §-ába ütköző kihágás miatt 25 kor. pénzbüntetéssel, illetve megfelelő elzárással bünteti, megváltoztatta és vádlottat a kihágás vádja és következményeinek terhe alól felmentette. Az indokolás szerint az idézett törvény 45. §-a értelmében minden iparos engedélyhez nem kötött iparnál ugyanazon községben több állandó üzleti helyet tarthat. Minthogy e törvény az ujabbi üzleti helyre nézve csak annyit ir elő, hogy az az iparhatóságnak bejelentendő, de nem kötelezi az iparost arra, hogy az uj üzleti helyben üzletvezetőt is alkalmazzon, T. A. törvényes alap hiányában büntethető nem volt. —"Midőn az ingatlan tulajdonosa ingatlanát meghatározott énékben egy harmadik személyre azért ruházza át, mert a harmadik személy az átruházó helyett adósságot fizetett, illetve vállalt magára: ettől a jogügylettel járó 4S/10 % -tóli illeték nem a kifizetett adósság összege, hanem az ingatlan értéke után szabandó ki. (A m. kir. közig, bíróság 10,877/1901. P. sz. jiatározata.) — A gazda, — ha a köteles felügyeletet elmulasztotta, — a cselédje által szolgálat közben elkövetett cselekedeteiből vagy mulasztásából származó kárért felelős. (A m. kir. Curia 1902. évi 2001. sz. Ítélete.)
