Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1903-12-20 / 51. szám
r I XIII. évfolyam. . ________52. szám._______Szekszárdi 1903. december 20. TO LNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdoi^os : Segédszerkesztő ; Dr. LEOPOLD HORNÉL. SZÉKELY FERENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre . . 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szekszárdon. Szőlőgazdaságunk újjáalakítása. A fillokszéra csapás után ismét igaznak bizonyult az a régi közmondás, hogy saját kárán tanul a magyar. A régi boldog időkben a szőlőmive- lésre nem nagy gondot fordítottak. Csekély fáradsággal és költséggel úgyszólván magától termett a szőlőből a mindig szívesen fogyasztott nedű, melynek mint magyar bornak világszerte jó hírneve volt. Kedvező fekvés, jó talaj a szőlő nedvének tüzet, zamatot adott ; úgyszólván a természeti őserő állította elő a magyar i bort, emberi munka, szakértelem kevéssel járult a minőség és mennyiség fokozásához. Mikor azonban a fillokszéra miatt a Balatonvidék, Méneshegy alja, Tokaj, Érmellék, Eger, Villány és Szekszárd vidékein a szőlőtőke kipusztitása után tanyát ütött a nyomor, a nép elszegényedett és kezébe vette a vándorbotot: akkor kezdték csak belátni a szőlőmivelésnek országos nagy jelentőségét, s azóta vette gondjai és pártfogása alá a kormány is a szőlőmivelést és országos ügygyé emelte közgazdaságunk ezen egyik legfontosabb, de azelőtt mostohán elhanyagolt ágát. A kormánynak valóban a gazdasági restauráció mun kájához hozzá kellett fognia a szőlőművelés terén. Gondoljuk meg, hogy a 622 ezer holdból mindössze 178 ezer maradt, a többit a fillokszéra irtotta ki. Ma a kipusztult 444 ezer hold területnek tekintélyes része termőszőlővé alakíttatott. A kormány kezébe vévén ezen a téren az irányítás, a nagyobb arányú segítés munkáját, a szénkénegezést ajánlotta és sok-sok ezer holdat meg is lehetett volna menteni; de kezdetben alig meg nem magyarázható és érthetetlen okból a gazdák a szénkénege- zéssel szemben bizalmatlanok voltak, hiába szolgáltatták a szénkéneget olcsón, 2500 vagy 3000 métermázsánál többet alig vettek igénybe. Most, hogy a kormány a szénkéneg beszerzését könnyebbé tette (az országban hatvanöt szénkénegraktár, előbb csak tizenhét volt), a szénkéneg-szükséglet felszökött például a tavalyi évben kis híján 39 ezer métermázsára. Az állam támogatása igen jelentékeny ezen a téren, hiszen tudvalevő, hogy minden a termelő' által vasalóit szénkénegre métermázsánként az állam 8 koronát ráfizet, helyesebben mintegy nyolckor, értékű támogatást ad. A szénkénegezésnek nagy szerepe lesz még szőlőmivelésünkben, mert nem csupán régi területeket tartunk fenn szénkénegezéssel, de hazai fajtájú ültetések is megfelelő talajban fentarthatók a szénkénegezés rendszerével. A fillokszéra-pusztitás kétségkívül valamelyes gazdasági fellendülést hozott a kopár homokvidékeken. Éppen a napokban olvastuk, hogy Kecskemét városa néhány száz hold tiszta homokterületet adott el két-két holdas parczellákban szőlőterületnek. Az árverésen 1400—1500 koronát is fizettek a vevők, oly horribilis ár, mely még a földéhes alföldi televényen is megdöbbenést keltene. Tizenöt év alatt 90,663 hold homokterűletet ültettek be szőlővel; ma már jelentős ága borgazdaságunknak. Terjedésük azonban méltán aggodalmat kelt, mert betöltötték azt a főfeladatukat, hogy már-már kivesző szőlőfajtáinkat megmentették, ma a hegyi borok áralakulását rontják és a drága üzemű hegyi szőlő gazdája antagonistáját látja a homoki szőlősgazdában. A szőlőfelujitás munkájában legjelentősebb az 1896. évi V. törv.-czikk. Ettől kezdve indul meg nagyobb arányban a szőlőoltvány termelés, rendeznek a szőlő- mivelés ismereteire kurzusokat és állítanak föl szakiskolákat, kísérleti telepet rendeznek a szőlészet számára s szervezik a felsőbb borgazdasági iskolát. Ma már az áll. telepek termelőképessége 40—50 millió amerikai szöllővessző. Állami amerikai szőlőTÁRCA. A kedves. Irta : Sas Ede. I. Cserháti Domokos, a fiatal földesur, épen most tért haza Egyiptomból, ahol három esztendeig bámulta a Nílus zugó kataraktáit és mászta a királyok síremlékeit, közben egész vagyont elosztogatván borravaló fejében a benszülötteknek és a bevándorolt szállodai személyzetnek, akik e téren nemes versenyre keltek egymással. Három év alatt tökéletesen betelt a porladó Fáraók és eleven Íbiszek országának csodáival s szinte siettetni szerette volna a hatalmas gőzöst, amely a trieszti öböl felé hasította a dagadó hullámokat. Hanem azért hálatelten gondolt vissza a múmiák birodalmára, ahol annyi időt töltött kóbor, fáradságos, gulamászó naplopásban. Mert állván a Ramzeszek és Thurmeszek szédítő siremlékeinek ormán, az a meggyőződés szállott beléje, hogy milyen szívesen cserélne most vele, a verítékező türistával, az az örökre elaludt király 1 Sokkal jobb a gúlákra mászni, mint a pyramis kebelében elaludni, még ha olyan szívfájdalmat cipel is magával az ember, mint ő. Mert Cserháti Domokost a szívfájdalma kergette Egyiptomba, a szive, amely az isteni Ernáért, a színpad legszebb és a század legcsapodárabb tündéréért dobogott. Egypár hűtlenségét még megbocsátotta; de utoljára már annyira elkeserítette a dolog, hogy az Örökálom hazájába akart elutazni, egyelőre azonban csak a Lloyd gőzösre váltott hajójegyet. A múmiák közt aztán ellenállhatatlanul megragadta az élet szeretete, sőt a I pyramisok tetején még más érzés is megragadta. I Mikor a sárga sivatagra lenézett, lelke elé tárult az a néhány tízezernyi hold birtok, amely apáiról maradt rá s amely szép lassan szintén sivataggá válik, ha gazdája az idegenben bolyong, holmi kis szinésznőcske miatt elhagyván az édes anyát, az ősi ugart. A pyramis tetejéről szeretett volna egyenesen hazaröpülni arra a földre, ahol nincsenek csodás gúlák s a legmagasabb hegy vakondtúrás ; ahol a folyam tükrén nem ring a bűbájos lótuszvirág, hanem a sekély patakocska partján csak egy-egy nefelejts szerénykedik . . . Hazaérve, csak egy pár napot töltött a fővárosban, ügyei rendbehozása végett, miközben találkozott régi barátaival is, akik nem győztek csodálkozni a napbarnitotta férfiú gyökeres megvál ozásán, az egykori csapongó kedvű cimbora siri ko molyságán, aki nem akart többé köztük letelepedni, hanem egészen határozottan parasztnak készült. Azt azonban nem tagadhatta meg tőlük, hogy még egy vidám bucsuestét ne töltsön velük, mielőtt eltemeti magát faluja csöndességébe. Az est az Opera bálján végződött, ahol azonban Cserháti nem tartott kiviradtig a jó pajtásokkal. Távozóban pillantása egy páholyra esett, amelyben fölfedezte egyik legjobb hajdani cimboráját,, akivel a zajos múltak legtöbb és legzajosabb emléke fűzte össze. Bizófay ' Dénes volt, aki most még . sápadtabb, szikárabb volt, mint hajdanában, pedig akkor is csodálkoztak rajta, hogy véznasága mellett nem bírja senki elcipelni a fehér vagy a kis zöld asztaltól — ped g csak hálni járt belé a lélek. (Igaz, hogy a lélek is csak nappal járhatott belé hálni, mert Bizófay éjszaka ugyan le nem hunyta a szemét.) A jóbarát mellett, a páholy biborpiros rózsaölébe húzódva, egy fiatal asszony arcát pillantotta meg, amely fölötte ismeretesnek tűnt fel előtte. Pezsgőtől zavaros fejjel nem tudott rá visszaemlékezni, hol látta I ő már ezt az arcot — s csak másnap kapta meg kérdésére a feleletet. Még pedig magától Bizófaytól. ] Az utczán sétált, amikor szembetalálkozott barát- I jával, akivel a járó kelők szemeláttára összeölelke- zett a viszontlátás örömében. — Már tegnap láttalak az operabálon, — mondta Domokos régi elválhatlan pajtásának — de nem akartalak zavarni, mert egy bájos hölgygyei ültél a páholyban. Te nekem oly ismerős. volt az a hölgy, mintha már láttam volna valamikor, — Persze, hogy láttad, — nevetett Dénes. — Igaz, hogy csak egyszer. Amikor lejöttél Madarasra, az esküvőmre. — Ah! Igazság! Ó én o.ktondi! Hát a feleséged ? — Csak volt a feleségem, Most már nem az. Elváltunk. Hátralékos előfizetőinket, egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek. 1 Kapunk mai száma ÍO oldalra terjed.. — Elváltatok ? És mégis,? . . . {
